Kiről lehet szó?

A Rendőrség Napját már jónéhány éve Szent György napján tartják hazánkban. Ez alkalomból ma egy afféle nyomozós játékot adunk közre. Bizonyos személyeket keresünk, akik valaha foglalkoztak íráselemzéssel és a bűnözés is látókörükbe került. Adunk néhány információt róluk, s lehet találgatni. Persze a helyes megoldást is elérhető tesszük, egy-egy linkkel, ugyanis korábban már röviden bemutattuk őket.

Utolsó bázisa: London. Cseh születésű volt, több európai városban élt. Diplomataként dolgozott, komolyan foglalkozott irodalommal és elmélyedt a grafológiában. A megbízhatósággal kapcsolatban összegzést készített. Fiatalkorú bűnözők illetve gyilkosok írását is vizsgálta.

Itt olvashat még róla. 

Bécsi illetőségű, felkapott íráselemző, aki éppúgy felbukkant szülőhelyén, Krakkóban, mint Európa más városaiban. Sok esetben segítette meglátásaival a rendőrség munkáját. Magánembereknek szintén segítségére volt, olykor bűnesetek megelőzésében is. Kiadták néhány bűnügyi ponyváját.

Itt olvashat még róla.

Az íróból lett grafológus nemcsak szülőhazájában, azaz Svájcban, ismert, hanem még a német nyelvterületeken túl is számon tartják nevét, különösen az írás szimbolikájának elmélete kapcsán. A kriminálgrafológia e jeles alakja foglalkozott a bűnözés és a bűnözővé válás kérdéseivel is.

Itt olvashat még róla.

Poppée és Lombroso találkozása

Egy 1928-as interjúban emlékezett vissza Rudolphine Poppée (1865–1934) Lombroso-val való találkozására.
„Elmerészkedtem az amszterdami nemzetközi kriminál-antropológikus kongresszusra. … A kongresszuson megismerkedtem Lombrosóval, aki felhívta figyelmemet arra, hogy az emberi karaktert, sőt az emberi élet küszöbön álló eseményeit a kézírás mellett a kéz formája is jelentősen elárulja.” … Az aligha meglepő, hogy ők akkor és ott szóba elegyedtek egymással. Ugyanis mindez Cesare Lombroso (1835–1909) Grafologia c. műve megjelenése után történt, és a bécsi illetőségű Poppée kisasszony is már foglalkozott akkoriban a kézírások vizsgálatával.
Az ötödik kriminálantropológiai kongresszust Amszterdam tartották 1901 szeptemberében. Ekkoriban Poppée, a grafológusnő már betöltötte 36 évét. A kriminálantropológia atyjának tekintett Lombroso majdnem harminc évvel volt idősebb nála. A hölgy így emlékszik vissza rá: „nagyon kedves, pirosorcájú, makkegészséges öregúr volt”.

A kongresszuson készült fotón az első sorban középütt ül Lombroso, felismerhető jellegzetes alakja.

Bartók Lajos Levél Koltóra c. verséből

Koltó kapcsán bizonyára sokakban felrémlik, hogy Petőfi Sándor (1823–1849) ott írta a mézeshetei alatt a magyar irodalom egyik legszebb szerelmes versét (Szeptember végén). A költő hitvesével 1847 őszén több hetet tölthetett barátja, gróf Teleki Sándor (1821–1892) kastélyában.

Bartók Lajos és kézjegye

Petőfinek nagy tisztelője volt a jogot végzett költő és lapszerkesztő Bartók Lajos (1851–1902) is, aki a Levél Koltóra c. verse közreadásakor (1879) a Bolond Istók élclap szerkesztője volt. A közel 150 soros költemény címzettje a „vad gróf” néven elhíresült kalandos életet magáénak mondható 48-49-es honvédezredes és memoáríró Teleki Sándor.
De, hogy jön ide a grafológia?!
Nos, olvassunk csak bele! S ha a grafológia konkrétan nem is kerül szóba benne, bizony Bartók Lajos azt pedzegeti a költemény néhány sorában, hogy a kézírás megmutatja személyiségét. (Lásd a megvastagított szövegrészt!)

Levél Koltóra.
(Teleki Sándorhoz.)

Két nemzet hőse! hosszan olvasok
Arczod s kezed vonásiban, melyek
Emlékezet s barátság lángjait
Vetik felém világító toronyként.
Mért küldöd képed, hogyha irsz nekem?
S ha képed itt van, mért rám vesztegetned
Irásodat? Kép, írás, ez vagy az,
Külön s magában is teljes hiven
Mutatja lényed egész aranyát,
Mely tiszta, tűzpróbás, s vidám zenéjü…
Pedig szegény betűk, oly feketék
S oly görbe lábu és hajlott gerinczű
Kis szörnyek ők!... Mint piszkos ördögök,
Vagy mint a Dante kárhozottjai,
Úszkálnak ott alant, olvadt szurok-tó,
A tintatartó hullámaiban.

...

Matilde Ras emlékezete

Matilde Ras, a spanyol grafológia kiemelkedő alakja volt, akinek a grafológiai munkásságát már felidéztük. A jeles grafológus életének 88. esztendejében, ma ötven éve, 1969. április 2-án hunyt el. S ezen alkalomból életének egyéb momentumaiból szemezgetünk.

Matilde Ras Fernández 1881. szeptember 1-jén született Tarragonában. A katalán város szülötte kisgyermekként átmenetileg Kubában élt. Miután az apja meghalt hazatértek és anyja újra férjhez ment, ám nevelőapjuk is elhunyt. Első tanára az édesanyja, egy művelt, franciául is beszélő asszony volt. Több helyen is laktak, míg végül a félsziget közepén, Madridban telepedtek le, így Matilde Ras ott fejezte be a tanulmányait. Tudni lehet, hogy 1941-43-ban Lisszabonban (Portugáliában) élt, ám életének java részét Madrid töltötte.

Irodalmi hajlamai korán megmutatkoztak és a rajzolásban is kedvét lelte. Verseket, meséket is fordított. Prózaíróként és esszéíróként is ténykedett. Ám irodalmi munkássága éppen grafológusi ténykedése miatt maradt árnyékban.
Nemcsak olvasni szeretett, hanem sakkozni is. Továbbá kiterjedt levelezést folytatott más alkotó nőkkel. Tudniillik, Matilde Ras szociális és politikai kérdésekkel is foglalkozott és a feministák egyike volt hazájában. Nem ment férjhez, mégsem ő az egyetlen Ras nevű Spanyolország grafológiájának múltjában. Ugyanis a fivérének, Aureliónak a lánya az a Silvia Ras, aki Matilde Ras unokahúgaként idővel ugyancsak ismert grafológus lett hazájában.