2019. augusztus 19., hétfő

Jules Crépieux-Jamin fotója

Még nincs nagy hagyománya az ünneplésének, de ma van a fotózás világnapja. A fényképészet hivatalos megszületését ahhoz az eseményhez kötik, amikor is 1839. augusztus 19-én a Francia Tudományos és Képzőművészeti Akadémia nyilvánosan ismertette a dagerrotípia technikáját. S mivel ez a 180 évvel ezelőtti esemény a franciákhoz köthető, ünnepeljük ezt – ha képletesen is – egy neves francia grafológus fényképének közzétételével. 
1930 tájékán készülhetett ez a fényképfelvétel, amelyen Jules Crépieux-Jamin (1858–1940) az íróasztal előtt ül – minden bizonnyal – a felesége társaságában, roueni otthonukban.

2019. augusztus 13., kedd

Pinterits is említi Grohmannt

Szőkeség a 18. század
második feléből
Két évfordulós személy egyazon bejegyzésben, és némi kétely az egyikükben – vezethetnénk fel eképpen a következőket. 
Johann Christian August Grohmann (1769–1847) után száz esztendővel született Pinterits Károly (1869–1931), aki Írásvizsgálat című könyvében a grafológia történetét áttekintő részben megemlíti a német filozófust s citálja is néhány gondolatát.

Lavater egyik kortársa – Grohmann A. – is foglalkozik a kézírással és ő is a következőket mondja: «Kritikusok, történészek és matematikusok kézírását akár 1000 kézírás közül a legnagyobb biztonsággal felismerem.
Az emberek alapos megfigyelőjének, ha az különösen antropologus, könnyü lesz a testalkatra, a hangra és nem egyszer a haj színére is következtetni. Szőke haj, kék szem és viruló orcák a lányoknál – sohasem találtam a kézírásban fel őket ott, ahol nem voltak és mindig megismertem, ahol ezen sajátságok léteztek. » Grohmann ezen állítását ma legalább is kételkedve fogadjuk. (Pinterits: Írásvizsgálat, 1909. 15. oldal)

2019. augusztus 7., szerda

Grohmann gondolata

E bejegyzés aktualitását az adja, hogy Johann Christian August Grohmann ma 250 évvel ezelőtt, 1769. augusztus 7-én jött világra. A német teológus, filozófus és szerző egy Lipcsétől nem túl távoli településen született. Az atyja evangélikus lelkész volt. Ő maga is a teológiában kezdett elmélyülni, de filozófiából doktorált 1790-ben. A wittenbergi egyetemen 1792-től oktatott. A filozófia mellett tanított logikát, foglalkozott retorikával és könyvtárosi munkát is végzett. 1810-től Hamburgban tanított. 1833-ban ment nyugdíjba, és akkorra már másodízben özvegységre jutott. Ezt követően Drezdába költözött. Ott hunyt el életének 78. esztendejében 1847 nyarán.

Grohmann tevékeny élete során sokfelé publikált. (Csak érdekességként említendő: Nasse lapjában is!) Ráadásul többféle témában is közzétette gondolatait, még – a később tudománnyá váló – pszichológiai területén is akadtak meglátásai. Korának gondolkodói közül Grohmann neve azért került a grafológia történetébe, mert megfogalmazott olyasmit, amely valamiképpen a grafológia létjogosultságát alátámasztja.
Albert E. Hughes magyar nyelven is megjelent Mit ​rejt a kézírásunk? c. könyvében közli az alábbiakat:
J. Ch. Grohmann, a wittenbergi egyetem teológia és filozófia tanára 1792-ben értekezést adott ki „Kísérletek a jellem vizsgálatára a kézírás alapján” címmel. E kis könyvben a következő megállapításokat teszi: „Éppoly nehéz a kézírás színlelése, akár az arcvonásoké. Miképp arcvonásaink is többnyire állandóak, s ugyanazokat az izmokat mozgatjuk belső érzéseink kifejezésére, a kézírás jellege is alapvetően változatlan, még ha tudatosan, megtévesztő szándékkal is próbáljuk alakítani. Arra a következtetésre jutottam, hogy a kézírás színlelése a jellem és a viselkedés álcázásához hasonlatos”.

Bár Grohmann jelentősebb műveinek listájában nem leljük a hivatkozott értekezést, forráskutatásunk egy afféle önismereti magazinhoz vezetett:
Johann Christian August Grohmann, Untersuchung der Möglichkeit einer Charakterzeichnung aus der Handschrift (1792), ΓΝΩΘΙ ΣΑΥΤΟΝ oder Magazin zur Erfahrungsseelenkunde.

2019. július 31., szerda

Simon György János festőművész és a grafológia

Régóta foglalkoztatja a Simon György János (Jean-Georges Simon) festőművész (Trieszt, 1894 – Leeds, 1968) életművével foglalkozókat a kérdés, hogy vajon miért hagyta el a művész a kontinenst és tette át működése színhelyét Angliába. Az életművének nagyobb részét külföldön létrehozó mester a budapesti képzőművészeti akadémián Réti István növendéke volt. Két nyarat töltött a Nagybányai Művésztelepen, látogatta a Haris közi Szabadiskolát, majd a háborút követően Svájcba utazott. Műveivel genfi és berni kiállításokon szerepelt. Rövid olaszországi tanulmányutat követően hazatért és sikerrel mutatkozott be a Helikon Galériában. Ekkor ismerkedett össze Szabó Lőrinccel, aki bemutatja Babits Mihálynak, aki megbízza Aranygaras című felnőttek számára írt mesekönyvének illusztrálásával. A mintegy 40 rajz jól mutatja a művész igazodását kora expresszív kifejezésvilágához.
Simon György János
egyik önportréja
Visszatért Svájcba, majd a húszas évek közepén áttette működésének színhelyét Párizsba, ahol kisebb hazai kitérőket, afrikai utazását leszámítva mintegy évtizeden át élt.
Simon György János karakteres olajfestékkel, pasztellkrétával, szénnel alkotott portréi arról tanúskodnak, hogy érdeklődésének központi tárgya az ember. Sőt mint kiderült, az emberi lélek kéziratokban megnyilvánuló jellemzői!
A ma éppen 125 esztendeje született képzőművész bizonyosan Párizsban kezdett el grafológiával foglalkozni, majd – mint az őt személyesen ismerőktől szóhagyomány útján megtudtuk – ezért utazott Angliába, hogy az ottani könyvtárak, levéltárak anyagait tanulmányozza.
Simon 1936-ban azért érkezett Angliába, hogy régi kéziratokat tanulmányozzon grafológiai céllal. Olvashatjuk, Robert Waterhouse a világhálón elérhető cikkében:  "… in the spring of 1936 in London to study British Museum manuscripts in the cause of graphology…"
A brit újságíró által kiadott, a festővel foglalkozó könyvben (Robert Waterhouse (ed.): Jean-Georges Simon: Hungary To England – An Artist's Odyssey, Wakefield 2005) is van utalás erre.

Aki, Simon György János kézírását szeretné tanulmányozni, az megteheti, ha kikéri az OSZK Kézirattárából Babits Mihályhoz írt levlapjait, illetve Tauszky Jolán zongoraművészhez írt leveleit.

2019. július 26., péntek

Felix Klein emlékezete

Ma 25 esztendeje hunyt el az USA egyik ismert és kedvelt grafológusa.
Felix Klein (1911–1994) Bécsben született. 13 éves volt amikor először találkozott a grafológiával és hamarosan elmélyedt a tanulmányozásában, majd elkötelezettje lett egész életében.
A 27 éves Felix Klein már értő szemmel vizsgálta fogolytársai kézírását a koncentrációs táborokban (Dachau, Buchenwald). Sikerült megmenekülnie és 1940 tavaszán New Yorkba érkezett. Ott talált új hazára és ott élhettek azután feleségével és három fiúkkal. A munkanélküliségtől a kétkezi munkán át jutott el addig, hogy 1969-ben főállású grafológusként New Yorkban saját irodát nyithasson. 57 esztendős volt ekkor. 
Felix Klein aktív volt a grafológia terén is, tanácsadói munkája mellett számos tanulmányt publikált, hírújságot készített, amerikai és nemzetközi kongresszusokon vett részt, kutatott is. Mégis elsősorban oktatóként ismerték legtöbben. Tudni lehet, hogy nemcsak az Amerikai Egyesült Államokban, hanem Kanadában, Európában és Izraelben is voltak tanítványai.
Az európai grafológia hagyomány egyik letéteményeseként 1972-ben egy szakmai társaságot is létrehozott Amerikában (NSG – National Society for Graphology). A 83 esztendős korában elhunyt Felix Klein grafológiai munkásságát összefoglaló könyv, a Gestalt Graphology címe is sugallja, hogy nagy hangsúlyt fektetett a pszichológiai alapokra és a Gestalt szemléletét alkalmazta a kézírások tanulmányozásában.

2019. július 16., kedd

Tábori Kornél és a grafológia

75 esztendeje július hónapban hunyt el Auschwitzban egy magyar újságíró. Tábori Kornél (1879–1944) jogot végzett, de hamar elkötelezte magát az újságírás mellett. Volt haditudósító, ám leginkább bűnügyi újságíróként tartják számon a 20. század elejének kiemelkedő zsurnalisztáját. Műveinek listája mennyiségileg is lenyűgöző, ám a riport hazai úttörőjének témák tekintetében is szerteágazó volt ténykedése, hiszen a rendőri és szociális riportok mellett foglalkozott a repüléssel, a vendéglátással és idegenforgalommal, a spiritizmus rejtelmeivel is.
Székely Vladimir (1873–1958) rendőrtiszttel közösen írott könyvei népszerűvé váltak. Tábori szociográfiai cikkei mellett, mint kiváló fényképész az első hazai szociofotók létrehozója volt. Több nyelvet beszélt, műfordítóként is ténykedett, s jó ideig a hazánkba látogató híres külföldiek hivatalos vendéglátójaként alkalmazták a művelt újságírót. Szerkesztői és kiadói tevékenységet folytatott, de a filmkészítésbe is belekóstolt.
Tábori, egy osztrák orvos lányát vette feleségül. Két fiúk, Pál és György, még időben, a 30-as években emigráltak, s mindketten ismert szerzőkké lettek.

A grafológusok érdeklődésére számot tarthat az 1921-ben megjelent Titkosrendőrség és kamarilla c. műve, melyben Tábori a bécsi titkos levéltár anyagából adott közre dokumentumokat.
Négy évtizedes hírlapírói pályafutásának cikkeiben is akadnak érdekességek, melyek ma már a grafológia történetéhez kapcsolódnak. Tábori több ízben lelkesen írt Rafael Schermann eseteiről. Sőt néhány cikkéből kiviláglik, hogy maga is érdeklődött a kézírás vizsgálata iránt.
Hátrahagyott írásaiból az idősebb fia, Paul Tabori (1908–1974) szerkesztette kötetbe és fordította angolra apja különös élményeit, és jelentette meg azt 1951-ben My Occult Diary címmel. Ebben található az a visszaemlékezés, amelynek révén Dorning Henrikről tudhatjuk, hogy értett a grafológiához is.

2019. július 9., kedd

Broder Christiansen szülőhelye: Klixbüll

A grafológusként is számon tartott filozófus, esztéta, nyelvművelő Broder Christiansen ma 150 esztendeje, 1869. július 9-én egy helyi órásmester fiaként született Németország északi részén, a dán határhoz közeli Klixbüll nevű kis településen. 
A helybéliek leghíresebb szülöttükről egy kiadványt is megjelentettek Andreas Thomsen szerkesztésében, melyből a falubeliek is megtudhatták ki volt dr. Broder Christiansen. (lásd a képen)
S a település egyik útját is róla nevezték el. A Broder Christiansen Weg egyik házán egy évtizede emléktábla hirdeti:
Dr. Broder Christiansen, német filozófus szülőháza 
Született 1869. július 9 Klixbüll, elhunyt 1958 június 6. Gauting 
Episztemológus, kultúrafilozófus, irodalomtudós, művészettörténész, nyelvművelő, grafológus 
Főműve: Művészetfilozófia (1909)