2018. február 18., vasárnap

Gömöri Gézára emlékezünk

Grünbaum Géza néven 1921. szeptember 19-én született Dobsinán, bár valójában budapestinek (újpestinek) vallhatja magát. Zsidónak született, így a munkaszolgálat és a koncentrációs tábor is belekerült élettörténetébe. A háború után új életet kezdett, nevét 1945-ben magyarosította. Első feleségével még a háború előtt eljegyezték egymást, lányuk 1947-ben született.
Gömöri Géza 1948-ban könyvelői szakképesítést szerzett, s innentől a könyvvitel- és számvitel révén haladt felfelé a munkahelyi ranglétrán. Magas állami kitüntetésekben is részesült. A Fővárosi Gázművektől felső vezetőként ment nyugdíjba. Özvegyemberként újra társat talált.
Ifjúkorában keramikusnak tanult, később szabadidejében szívesen festett és fafaragásokat készített.
Az íráselemzéssel 1964-ben találkozott először, amikor nővérét látogatta meg New Yorkban. Ott mindjárt megvásárolta Románné Goldzieher Klára egyik angol nyelvű könyvét. Angol és német nyelvtudással felvértezve bővítette grafológiai ismereteit, és egyre inkább elkötelezettje lett itthon a grafológiának. Gömöri Géza érdemei elévülhetetlenek a grafológia hazai elismertetésében, annak legalizálásában, a grafológusok szakmai, szervezeti életének a 80-as években zajló megújításában.
A MÍT újraalapítójaként, a közelmúltban is aktívan jelen volt a szervezet életében. 2013-ban elismerésként megkapta a MÍT tiszteletbeli tagja címet. A társaság rangidőse életének 97. esztendejében 2018. január 24-én hunyt el.
*
Gömöri Géza temetés utáni nyilvános búcsúztatójára Budapesten, a Farkasréti izraelita temetőben nyughelyénél (Z/U 5. sor 1/A, a Márton Áron téri bejárattól balra, a ravatalozó közelében) kerül sor 2018. március 11-én vasárnap 10.30-perctől. A grafológus szakma nevében dr. Agárdi Tamás búcsúzik tőle. A hozzátartozók kérése, hogy az emlékezők a zsidó hagyományoknak megfelelően semmi egyebet, csak egy kavicsot hozzanak magukkal, amelyet elhelyezhetnek az elhunyt tiszteletére.

2018. február 12., hétfő

Rákosné Ács Klára jelmezben

Még tart az idei farsang, ám ezúttal egy jó emberöltővel ezelőtti mulatságot idézünk meg azáltal, hogy egyik részvevőjéről mutatunk egy képet.
Az 1936-os farsangi szezon egyik eseményéről, a FÉSZEK Klub báljáról, a Színházi Élet képes riportban számolt be. Összeállításuk jónéhány társasági hölgyet mutatott be alkalmi öltözetében.
Az itt látható fotón – melyet Angelo, azaz Funk Pál készített – a korabeli bálozók közül, ahogyan a kép alján lévő szöveg is tanúsítja, Rákosné Ács Klára látható, akinek viselete a vörös liliom elnevezést kapta. A választása kapcsán (vörös liliom) megjegyezném, hogy (tudtommal) vöröses volt a hajszíne.
Rákosné lánykorában majd asszonykorában is művészkörökben forgolódott, ifjúkorában pedig ruhatervező iparművészként volt ismert.

*
Ez a fotó egy kitalálós rejtvény kapcsán már felbukkant a Grafológia folyóiratban korábban, éppen két esztendeje.
A folyóirat hamarosan megjelenő tavaszi és – mondhatni – nőies lapszámában újra szóba és bemutatásra kerül.  A folyóirat most azért foglalkozik kiemeltem Rákosné Ács Klára személyével és munkásságával, mert a ismert pszichografológus negyedszázada, 1993 tavaszán távozott az élők sorából.

2018. február 5., hétfő

Ács Klára önportréja

A Színházi Élet c. képes folyóirat 1918 decemberében adta közre e rajzot „Ács Klára ruhatervezőművésznő önarcképe” képaláírással: A kontyos, mélyen dekoltált ruhát viselő karcsú hölgy ecsetekkel és palettával a kezében maga Rákosné Ács Klára, még lánykorából. Kézjegyét is elhelyezte e sajátos rajzolt portréra az egyik tűsarok mellé. Az apró termetű Ács Klára már tinédzserkorában nagyon kedvelte a magas sarkú cipőket, majd szívesen cicomázta magát és öltött magára szebbnél szebb ruhákat. Ami azért sem meglepő, hiszen kosztümtervezőnek tanult, miután a festészetbe és a mozgásművészetbe is belekóstolt.
A rajz készülte utáni esztendőkben a művészkörökben forgolódó lány több ízben szép sikerrel mutatkozott be ruhatervezőként, mégpedig úgy, hogy a modellek viseletét ki nem szabott anyagokból állította össze.

2018. január 29., hétfő

Emlékezés dr. Bendetz Móricra

Éppen 75 évvel ezelőtt, 1943. január 29-én megjelenő számában vett búcsút címoldalán a Corvina (Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesületének Közlönye) a könyves szakma egyik jelesétől, a grafológiával is foglalkozó dr. Bendetz Mórictól. A megemlékezés teljes terjedelmében alább olvasható.

Dr. Bendetz Móric halálára.

A könyves társadalom dr. Bendetz elvesztésével ismét egy háborús halottját gyászolja. Fiatalon, alkotó erejének teljében hagyott itt bennünket és benne szakmánk egyik legtehetségesebb, felkészült és hivatástudattól eltelt tagját veszítettük el.

Egyetemi tanulmányait kitüntetéssel végezte és diplomája birtokában a könyvárusi pályára lépett. A Lantos-féle antiquáriumban tudományos igényű katalógusok szerkesztésével, a régi magyar és külföldi könyvek területén folytatott tevékenységével hamarosan magára vonta a szakkörök figyelmét. Szeretetreméltó egyénisége, emberi jó tulajdonságai mindenkit meghódítottak, aki valamely kapcsolatba került vele. Kortársai és az ifjú generáció igen sok tagjával őszinte barátságot tartott fent, és róla nyugodtan elmondhatjuk, hogy a könyvesek megbecsülésének osztatlan részese volt.

Dr. Bendetz a Csak Szorosan megalapításában és ezen keresztül a könyvárus alkalmazottak kulturális felemelésében hervadhatatlan érdemeket szerzett magának. Ennek az egyesületnek hosszú ideig alelnöke, majd elnöke volt. Előadásai emlékezetesek maradnak népes hallgatósága előtt s mintaképéül állíthatjuk az eljövendő idők önképzésének. Midőn évekkel ezelőtt megnyitotta üzletét Egyesületünk sietett választmányába meghívni. A szakmai érdekeket itt is fáradhatatlanul és alapos hozzáértéssel szolgálta. Számtalan szakbizottságban tevékenykedett, eredményesen szolgálva a rábízott ügyeket. Példakép volt előttünk.

A magyar írástudomány egyik legeredményesebb művelőjét veszítette el. Grafológiai munkái országszerte ismertté tette a nevét, halálhíre széles körben kelt megdöbbenést.

A mai idők zivataros rohanó áradatában is meg kell egy pillanatra állanunk, amikor dr. Bendetz alakját felidézzük. Azok, akik közelebbről ismerhették, emlékét soha el nem múló szeretettel és ragaszkodással őrzik majd. És minden könyves részvéttel fordul az özvegy és korán, nagyon korán árvaságra jutott gyermeke felé.

2018. január 22., hétfő

Léderer Ábrahám a grafológiáról

Léderer Ábrahám
Léderer Ábrahám 1827 januárjában Csehországban született. Prágában kapott tanítói oklevelet. Nálunk először a tatai zsidó hitközség iskolájában tanított az akkor 28 esztendős férfi. Pedagógiai szervezőképességére felfigyeltek, s hamarosan megbízták a pesti izraelita mintatanoda vezetésével. 1867-ben már az Országos Izraelita Tanítóegylet alapítója lett. Két évvel később nemcsak az országos közoktatási tanács tagja, hanem az állami tanítóképző-intézetek igazgatótanára.
Léderer (vagy Lederer!) Ábrahám korának nemcsak jeles pedagógusa volt, pedagógiai szakíróként is jeleskedett. Eleinte német lapokban, majd a magyar nyelvűekben is publikált. Nevét a nyári táborozás hazai meghonosítójaként is számon tartják.
Már túl járt a hetvenen, amikor 1889-ben nyugalomba vonult. De mint a magyar pedagógusok nesztora sokáig aktív maradt, még halála előtt nem sokkal is publikált pedagógiai tanulmányt. 1916 őszén hunyt el Budapesten, tisztes kort ért meg.
A szépszámú neveléstudományi és egyéb munkái közül egyet említünk. Ugyanis, ha tehetnénk, a Magy. paed. Szemle 1886. I. füzetét lapoznánk fel, melyben Léderer Ábrahám „Graphologiai tanulmány” c. írása megjelent.

2018. január 15., hétfő

125 éve született dr. Goldziher Károlyné

Budapesten született 1893. január 15-én, izraelita iparos családba. Két lánytestvéréről van tudomásunk. Első férje Freudenberg Sándor tisztviselő volt, akit korán elveszített. Majd az ugyancsak özvegységre jutott dr. Goldziher Károly (1881–1955) vette nőül, s 1922-ben egy fiúk született.
Dolgozott könyvtárosként és a Magyar asszonyok lexikona szerint 1917-ben kezdett a grafológiával ismerkedni. A publikációi alapján vélhetően a német nyelvben is jártas volt. Német lapban a hazai grafológiáról, magyar lapban a német grafológiáról publikált. 1929 végén a Magyar Írástanulmányi Társaság megalakulásakor a választmány tagja lett. A 30-as években a MÍT-ben az elemzés gyakorlata kapcsán tartott előadásokat. Nyomtatásban fennmaradt – Arany János kézírásával foglalkozó – előadásáról Goldziherné korábbi bemutatásakor már szóltunk.
1944 őszén őt és egyetemista fiát „begyűjtötték”, s megindultak sorstársaikkal valamely munkatábor felé. Ausztriában egy Lajta menti településen 1944. november 15-én vesztették életüket, nevük a magyar holokauszt áldozatai közé került.
Goldziher Károlyné egyetlen valódi fotográfiája a MILEV fénykép-gyűjteményébe került, melynek alapján itt is bemutatjuk képmását.

2018. január 8., hétfő

Pulver sógora

Dr. Richard Zollikofer (1871–1963), svájci orvos elsőként használt széndioxidot a hasüreg feltöltésére 1924-ben, ezért nevét a laparoszkópia úttörői között tartja számon az orvostudomány története.
A St. Gallen-i illetőségű orvostanhallgató Bernben töltötte végzősként gyakorlati idejét. Vélhetően ekkor került kapcsolatba a berni patikus lányával, Johanna Fanny Pulverrel. Ő volt a legidősebb és az egyetlen lány Pulver testvérei között.
A harminc körül járó orvos 1901-ben került sógorságba a Pulver fivérekkel, köztük a legifjabbal, az akkor csupán 11 esztendős Max Pulverrel.
A Zollikofer házaspárnak három gyermeke (két lány és egy fiú) született. Ám a feleség, a negyvenes éveiben járó Johanna 1917-ben elhunyt. Később Zollikofer, előrehaladott korára való tekintettel, egy barátja özvegyét vette feleségül, aki korábban ápolónő volt. A jeles orvos majdnem 92 évet élt, még az irodalom és a grafológia révén nevet szerzett sógorát, Max Pulvert is túlélte.