2019. október 28., hétfő

Kisfaludy Sándor és a grafológia

Kisfaludy Sándor
A hazai grafológia történetét feldolgozó különböző forrásmunkákban a kezdetek kapcsán gyakorta tűnik fel Kisfaludy Sándor (1772–1844) neve.  A 19. század elejének bálványozott költőjéről megemlítik, hogy azok közé tartozott, akik külföldi utazásaik során találkoztak ezzel és játék jelleggel foglalkozni kezdtek vele.
Másutt ezt olvashatjuk róla: „az első, aki említi a grafológiát Magyarországon”. Ám azzal, hogy a jeles költőnk hol, mikor és milyen formában említi a kézírásból a jellemre való következtetésnek a lehetőségét, konkrétummal eddig még nem találkoztam. Fellapoztam Kisfaludy néhány művét, de a betűk tengerébe nem volt indíttatásom annyira belemerülni, hogy sorról-sorra végigolvassam, hátha előbukkan ez a bizonyos említés.
Már csak azért is, mert abból kell kiindulnunk, hogy magát a grafológia szót aligha találhatjuk meg Kisfaludy bármely művében, valamely levelében, netán útinaplójában, hiszen az majd három évtizeddel a költő halálát követően terjedhetett el, a grafológia atyjának aposztrofált, Michon abbé (1806–1881) révén.

Kisfaludy Sándor ma 175 esztendeje hunyt el Sümegen, éppen abban a házban ahol megszületett. Jeles lírikusunk születésének 250. évfordulója 2022 őszén lesz. Talán addigra valamiképpen kiderülhet az is, milyen kapcsolat fűzte Kisfaludy Sándort a grafológiához.

2019. október 22., kedd

Ki volt Szeder Fábián?

Szeder Fábián (1784 Csáb –1859 Komáromfüss) magyar bencés szerzetes volt, akinek szülőhelye és nyughelye felvidéki településeken található. A palócság első kutatójának emlékét is főként az ott élő közösségek ápolják.
A hazai grafológiatörténet Szeder Fábián nevét az 1828-ban a chirographognomiáról szóló magyar nyelven közölt értekezése kapcsán jegyezheti. Az akkor 44 esztendős szerzetes tanár az esztergomi bencés gimnázium igazgatója volt. Később Pannonhalmán is ténykedett, a főapátsági könyvtárban és a kertben is fellelhetjük keze munkájának nyomait.
A 19. századi szerzetes egy személyben volt tanár, kertész, gazdász, a magyar nyelv művelője és néprajzkutató. Levéltárosként, könyvtárosként is dolgozott. A tudós pap és tanár költészettel, irodalommal is foglalkozott. Szerkesztett folyóiratot, és annak okán is sokat levelezett. Tudni lehet róla, hogy szorgalmazta a kéziratgyűjtést. Az ő kéziratait elsősorban a Pannonhalmi főapátság gyűjteménye őrzi.
Szeder Fábián korának jelentős tudósa és polihisztora volt, akinek terjedelmes és sokszínű munkásságából a magyar nyelv alapszabályainak lefektetését, tisztaságának őrzését és ápolását; a palócság kutatását valamint a kertészet terén elért eredményeit emelik ki a méltatói.

2019. október 16., szerda

Értekezés a Chirographognomiáról 1828-ból

A Tudományos Gyűjtemény 1828. évi számának XI. kötetében található Szeder Fábián névaláírásával egy kis értekezés a chirographognomiáról. A csaknem kétszáz esztendővel ezelőtt íródott magyar nyelvű szöveg olvasása némi kihívást jelenthet, de érdemes nekibuzdulni. Ugyanis, ha elolvassuk, aligha lehet kétségünk, hogy szerzője a később grafológia néven továbbfejlődő tudományról és lehetőségeiről szólt.
A chirographognomia szó jelentése – némi jártassággal a görög szavak terén – könnyen kiköveztethető. Az első tagjában (chiro) a kéz, középső tagjában (grapho) az írás, az utolsóban (gnomos) az ismeret, tudás, törvény jelentésű szavak leledzenek.
Az eredeti publikáció manapság könyvben vagy digitalizálva is elérhető, valamint a Grafológia folyóirat 2019/6 számában közlésre kerül. Alább a teljes szövegből néhány gondolatot idézzük (régiesen, a helyesírás korszerűsítése nélkül).

A’ Chirographognomia szinte, a’ mint mindjárt meglátjuk, sem fog a’ Physiognomiához talán soha közel állani. Megérdemli mindazonáltal a’ figyelmet annyiból, hogy nem epült a’ legsilányabbik alapon.
Ez az ember kézírásáról kikémlelni akaró mesterség, a’ miért is Chirographognomiának is neveztetik, nem igen ismeretes még eddig, egyéb hogy a’ szerínte megeshető combinátiónak lehetségét megmutassa.

Ez tehát a’ Chirographognomiának csekély ideája, mellyből kitetszik, hogy bővebb visgálatokra érdemes, és kimivelője szinte olly érdemet szerezhet magának, mint a millyenre azokat méltatjuk, kik a’ tudományokat új felfedezésekkel gazdagítják.

2019. október 10., csütörtök

Sittl és A kézírás csodája

Pinterits Károly Írásvizsgálat c. könyvének irodalomjegyzékében látva e sor „Sitt Károly: «Die Wunder der Handschrift 1881»” kíváncsi lettem: Ki lehet ez a magyaros nevű szerző?
Nos ő valójában a német Karl Sittl (keresztnevének latinos formája Carl) aki 1862. február 13-án született. Fő ténykedését tekintve klasszika-filológus volt. Doktorálását követően a würzburgi egyetemen tanított korai haláig. 37 évesen hunyt el 1889-ben.
Sittl több mint kétezer kötetes könyvtárát akkor egy lipcsei kiadó vásárolta meg, majd Amerikába került s most egy ohiói egyetem gyűjteményét gazdagítja. 
Ami Sittl saját szerzői műveit illeti, több könyve jelent meg az ókori görög és latin kultúrához köthető témákkal kapcsolatban. E tárgykörben foglalkozott nyelvészeti kérdésekkel, továbbá a görögök és rómaiak taglejtésével, mozdulataival is.
Sittl még nem volt húszéves, amikor Die Wunder de Handschrift (A kézírás csodája) című 163 oldalas könyvét kiadták. Néhány fejezetcíme magyarul: Hitetlenek és hibák; Műhelyem; Tárgyalóterem; Nők világa; Állami szakértő.
A könyvre egyébként a szerzőjével közel egykorú Eugen Schwiedland A grafológia címmel 1883-ban megjelent tanulmányában a következő megjegyzést teszi: „Egy bizonyos C. Sittl tollából két éve, német nyelven megjelent egy elegáns külsejű könyv, A kézírás csodái címmel, de meglehetősen nevetséges benyomást keltett.”
Sittlről arcképet közölni még az az egyetem sem tudott a honlapján, ahol valaha tanított. Az ohiói egyetem könyvtáránál leltem ezt az aláírást, amelyről joggal feltételezhető, hogy Dr. Karl Sittl kézjegye. Íme:

2019. október 4., péntek

150 éve született Pinterist Károly

Noha írásszakértő volt, mégpedig az első, aki hazánkban ezt tudományos alapon művelte, a grafológiához fűződő szimpátiájának köszönhetően az idei esztendő kiemelt grafológiatörténeti évfordulója szavazásának nyertese Pinterits Károly születésének szép kerek évfordulója lett.
Korábban már bemutattuk őt, s ebben az esztendőben tanári ténykedését ismertettük. Az évforduló alkalmából a Grafológia folyóirat aktuális számában Pinterits életének és ténykedésének összegzését olvashatják az érdeklődők. 
Korabeli lexikon szócikke
Jelen bejegyzésben magánéletének dokumentált eseményeit és szereplőit vesszük számba.
Ma 150 esztendeje 1869. október 4-én látta meg a napvilágot a mai Budapest egyik részén Pinterits Károly. Apja, idősebb Pinterits Károly hentes és mészáros volt, édesanyja Elbl Alojzia családjában ugyancsak voltak hentes-mesterek.
Már kezdő tanár volt Zomborban, amikor 1893-ban az apja elhunyt. Özvegy édesanyja azonban még nagymama lehetett. Pinterits Károly Pinterits Irmával kötött házasságot. Három gyermekük született, két fiú: Tibor és Sándor és egy leány: Mária. A lányos apák egyik nagy pillanata 1922 novemberében jött el az 53 esztendős Pinterits Károly számára, férjhez ment a lánya. Veje dr. Laehne Vilmos ügyvéd lett, aki egy jeles soproni iskolaalapító unokája volt. A következő esztendőben Pinterits Károly nagypapa lett, megszületett az unokája: Mariann.
Pinterist Károly életének 63. esztendejében 1931. december 3-án rövid szenvedés után hunyt el Budapesten. Sopronban temették el a Szt. Mihály katolikus temetőben.