2017. december 27., szerda

75 esztendeje hunyt el dr. Bendetz Móricz

illusztráció
A hivatalos nyomtatványokon halálának oka végelgyengülés, az időpont és hely 1942. XII. 27. Novi Gran Chrestiki. Ami a „rangját” illeti: kiseg. m. szolg.
A keleti frontra vezényelt munkaszolgálatosok között egyik sorstársa volt az eredetileg könyvelő Sallai Elemér (1910–1983), akinek sikerült átjutnia az ellenséges területre, és életben maradt. Hazatértét követően a honi fegyveres erőknél szolgált, s több könyvben felidézte emlékeit. Sallai Elemér Mozgó vesztőhely című könyvében saját történetét meséli a munkaszolgálat idejéről, de több ízben szó esik dr. Bendetzről is. (A könyvben egyébként Bendecz néven említi, de bizonyosan róla van szó.)  És csak miatta olvastam végig e könyvet, amely életem egyik legnyomasztóbb olvasmányélménye volt. Éppen ezért nem is ajánlom másoknak, ám mindazok, akik a történet Bendetzet érintő részeire kíváncsiak, a Grafológia folyóirat 2012/5 számában olvashatnak személyéről és életének utolsó napjairól.

2017. december 18., hétfő

Néhány sorban Schermann kézírásáról

1929 elején, amikor Rafael Schermann ismét Budapesten járt, a népszerű íráselemzőtől több neves színész és színésznő kézírásának rövid analízisét is kérte és közölte a Színházi Élet. Mindezt megfejelték azzal, hogy valami módon kerítettek írásmintát Schermanntól is, és a néhány kézzel írt sort, mely aláírást nem tartalmazott, megmutatták hazai grafológusoknak, akik nem sejthették, kinek az írását vizsgálták.
A grafológusok egyike dr. Bendetz Móric volt, akinek véleményéből az alábbiakat közölte a lap:
„Az illetőnek leginkább szembetűnő jellemvonása, hogy rendkívül óvatos és mérlegelő. Talán egyetemi tanár, vagy ehhez hasonló foglalkozású, aki rendkívül intenzív szellemi munkát végez, vaslogikával gondolkodik, de nagyon óvatosan formulázza kísérleteinek, vagy kutatásainak eredményét. Ötven év körüli, erőteljes, egészséges ember, talán ideges, de azt nagyon jól tudja fékezni.”

2017. december 11., hétfő

Willy Schönfeld előadása Budapesten

A 28 esztendős prágai Willy Schönfeld, aki fiatal kora ellenére akkoriban már tekintélyes szakembere volt a tudományos grafológiának, a Magyar Írástanulmányi Társaság meghívására Budapestre látogatott, és előadást tartott a kézírás és a betegségek kapcsolatáról. Erről beszámolt az Újság 1937. december 8-i száma. Cikkük néhány részletét citáljuk: „Ismertette Willy Schönfeld a modern tudományos grafológia kialakulását, ami az 1920-as évekre esik. Mindenesetre akkoriban szinte egészen a komikumig túlhajtották egyesek a grafológusi buzgóságot. … Megrohanták az orvosokat, hogy tüdőbetegek, tífuszosok és más ápoltak kézírásához hozzájussanak. Az ilyenek kompromittálták a grafológiát!
Schönfeld, aki a betegek grafológiájának specialistája, félreértések elkerülése végett hangsúlyozza, hogy nem fontos az, hogy a grafológus a kézírásból felismerje a betegséget. Viszont kétségtelen, hogy a grafológus igen nagy segítségére lehet az orvosnak, mert hiszen minden betegség, még a legártalmatlanabb is, bizonyos lelki elváltozást hoz létre, ez az elváltozás kifejezésre jut a kézírásban, így tehát a grafológus a beteget lelki oldaláról közelítheti meg.”

A nyolc évtizede megjelent újságcikket a Grafológia folyóirat aktuális számában teljes egészében közreadtunk. E hír kapcsán Hornyák Ottília mutatja be az olvasóknak Schönfeld munkásságát.

2017. december 4., hétfő

Klages, a többnevű

A legtöbb életrajzi forrás megadja a német filozófus, pszichológus és grafológus teljes nevét: Friedrich Konrad Eduard Wilhelm Ludwig Klages. De most a több név kapcsán inkább azokat a neveit említsük, melyeket álnévként használt.
Ezek közül az Edward Gleska a családnév tekintetében tökéletes anagramma. Ráadásul a tényleges keresztnevei között lévő Eduard az Edwarddal egy tőről fakad.
A grafológia témájú szakszövegei végén gyakrabban bukkan fel a Dr. Erwin Axel név. Ez pedig kiejtése szerint (aksel) a g kivételével majdnem minden betűjét tartalmazza a családnévnek.
E két álnév keresztnevei annyiban hasonlítanak, hogy E betűvel kezdődnek és mindegyikben ott van a w, éppúgy ahogyan a Ludwig névben is.
Ludwig Klages az 1900-as évek elején több grafológiai témájú cikkét is e nevei valamelyikével jegyezte.
Klages teljes névaláírása

2017. november 27., hétfő

Klages, mint regényalak

Robert Musil
Bár nagyszabású műve valójában befejezetlen maradt, Robert Musil (1880–1942) mégis beírta nevét az irodalom nagykönyvébe. Az osztrák író, aki filozófiából doktorált, majd tisztként az első világháborúban szolgált, Berlinben és Bécsben is élt, idővel Svájcba emigrált. Musil a húszas évek végétől élete utolsó napjáig dolgozott fő művén.
A tulajdonságok nélküli ember az egyik legnagyobb hatású huszadik századi regény. Cselekménye akörül forog, hogy egy eszme kerestetik, mellyel ünnepelhetnék az uralkodót. Kákániában játszódik, mely valójában az Osztrák-Magyar Monarchia. A szerző nemcsak a polgári válságot rajzolta meg, hanem kultúra-kritikája is szellemes.
A főhős Ulrich. Az ő gyerekkori barátjának, Walternek felesége Clarissa az, aki egy bizonyos Meingast nevű svájci filozófus hatása alá került. Az irodalmárok szerint Musil a különös próféta, Meingast figuráját Ludwig Klagesről mintázta.

2017. november 20., hétfő

Handschrift und Charakter - egy könyv sok kiadása

Az első kiadás
belső címlapja
Idén száz esztendeje, hogy 1917-ben első ízben megjelent Ludwig Klages Handschrift und Charakter (Kézírás és karakter) c. műve melyben – többek szerint – lefektette rendszerének alapjait. De van más is! Gyakran említik a különböző források, hogy e mű milyen sok kiadást ért meg. 2008-as német nyelvű kiadása már a harmincadik volt. Ám ez korántsem azt jelenti, hogy ha valaki összegyűjtené egy-egy példányát, harminc könyvet kellene vennie. Sorba véve a Handschrift und Charakter kiadásait, azok két kiadóhoz kapcsolhatók.
A lipcsei székhelyű Johann Ambrosius Barth Kiadó jelentette meg első ízben 1917-ben e művet. S folytatva a sort: 2. kiadás (1920); 3-4. kiadás (1921); 5-7. kiadás (1923); 8-10. kiadás (1926); 11-13. kiadás (1929); 14-15. kiadás (1932); 16. kiadás (1936); 17-18. kiadás (1940); 19-20. kiadás (1941); 21-22. kiadás (1943). Ez volt az utolsó olyan, melyet még a Johann Ambrosius Barth (Lipcse) kiadó jelentetett meg. A 22 kiadás gyakorlatilag 11 különböző könyvet jelent. A dupla vagy tripla számozás kapcsán a könyvkiadásban tájékozott ismerőseim véleményét kértem. Ám a furcsa, összevont számozásra senki sem tudott magyarázattal szolgálni, bár egyikük úgy vélte, hogy az egyszerre több kiadás nyomtatása praktikus okok mellett a sikeresség kinyilvánítása is lehetett.
Az 1949 utáni kiadások már a Bouvier Kiadó (Bonn) gondozásában láttak napvilágot. Első ízben 1949-ben jelentették meg Klages Handschrift und Charakter c. munkáját, amely sorrendben a 23. német nyelvű kiadás volt. Ők már csak egyesével haladtak a számozásban, a következő években jelentették meg: 1949, 1956, 1965, 1968, 1974, 1982, 1989, 2008. A 2008-ban megjelent könyv borítójára a 30. kiadást írhatták. (Megjegyzem, hogy honlapjukon a szerzői indexben kiemelik Ludwig Klages nevét.)

2017. november 13., hétfő

Jeles kollégák írásmintái

Wilhelm Langenbruch legismertebb könyvének címlapjáról már szóltunk. De belül is találkozhatunk grafológiatörténeti érdekességgel.
A német nyelv ismerete nélkül is lehet nézegetni, szemügyre venni az illusztrációkat. A több mint 400 magyarázó minta között neves személyek kézírása is akad, ezekről külön jegyzéket ad közre a könyv elején. Az ismert nevek között két olyan személyé is feltűnik, akik a kézírásvizsgálat tudományában tevékenyen részt vállaltak. A jegyzék szerint „Erlenmeyer, Albert” autográfját a könyv 64. oldalán, „Preyer, Prof. W.” írásmintáját a 115.oldalán találjuk. Lássuk hát ezeket!
Albrecht Erlenmeyer 1886 márciusában vetette papírra az itt közölt sorokat, 37 esztendős korában.
1891 elején írta az akkor 49 esztendős Wilhelm Preyer azt a levelet, melynek egy részletét korábban már megmutattuk és bele is olvastunk.

Erlenmeyer kézírása
Preyer kézírása


2017. november 6., hétfő

Kézírás ihlette tipográfia Langenbruch könyvén

Első ízben 1911-ben jelent meg Wilhelm Langenbruch Praktische Menschenkenntnis auf Grund der Handschrift (Gyakorlati emberismeret a kézírás alapján) című műve, mely azóta jónéhány kiadást megért. S több ízben is az itt bemutatotthoz hasonló borítóval jelent meg. Grafológiával foglalkozó könyv borítóján kézírást imitáló betűkkel gyakran találkozhatunk. Az ezen a könyvön lévő impozáns betűk is felkelthetik a figyelmet. Engem azonban különösen megragadtak a legalsó sorban lévők, melyekből a „WLangenbruch” sejlik fel. Hogy miért? Nos, azért, mert ez formájában felidézi bennem Langenbruch kezeírását is, pontosabban a kézjegyét.
Ugye, mutat hasonlóságot a szerző aláírása és a könyvborítójára nyomtatott név?

2017. október 28., szombat

75 éve született Végvári Valéria

Végvári Valéria 1942. október 28-án született Mosonmagyaróváron. Már kisgyermekkorában érdekelte a kézírás. Később írásmintákat gyűjtött és a fellelhető szakkönyveket tanulmányozta. Emellett tanítványa lett Rákosné Ács Klárának is.
Ún. intuitív grafológusként a klasszikus grafológiát alaposan ismerte, melyet pszichológiai és klinikai alapismeretekkel egészített ki.
A 70-es évek közepétől már grafológusként ténykedett, a grafológia huszadik századvégi feléledésekor bekapcsolódott a hazai grafológiai életbe. A 90-es évektől ismereteit már tanítványoknak adta át. 1994-ben igazságügyi grafológus szakértő lett. Foglalkozott grafológiára alapozott személyiségfejlesztéssel is.
Munkásságának kiemelt területe a betegek kézírásának vizsgálata, a betegségek írásjeleinek felkutatása volt. E terület ismerőjeként A mai magyar grafológia c. könyv Patografológia fejezetét ő dolgozta ki (1993).
Nem vágyott a média figyelmére, az íráselemzés népszerűsítésében mégis részt vállalt, több lapban volt grafológiai rovata. Ennek révén gyűlt össze önálló művének anyaga. A kézírás grafikai önarckép című könyvét 2000-ben még kézbe vehette, ám azon év szeptemberében 57 éves korában elhunyt. Már csak múlt időben beszélhetünk róla. Ám az évforduló alkalmából a Grafológia folyóiratban W. Barna Erika emlékezik Valikára, közreadott összeállításával méltatja néhai kollégája tudását és emberségét.

2017. október 22., vasárnap

Arany János kortársai

Arany János akadémiai íróasztala
Bár Arany János (1817–1882) esetében a grafológiához személyes kapcsolódásáról (eddig) nincs tudomásunk, mégis így az Arany-emlékév vége felé járva nevezzünk meg 200 esztendeje született (és 135 éve e napon elhunyt) költőnk azon kortársait, akiket a grafológiatörténet is számon tart.

Kezdjük azokkal, akik Arany előtt születtek és még az ő életében hunytak el!
Vegyük sorra előbb a franciákat:
Édouard Auguste Patrice Hocquart (1789–1870), író, művész, rézmetsző;
Jean Baptiste Delestre (1800–1871) festőművész;
Julien Flandrin (1803– 1867) pap és tanár;
George Sand (1804–1876) írónő;
Jean-Hippolyte Michon (1806–1881) aki igen sokoldalú volt, de elsősorban a grafológia atyjaként tisztelhetjük;
Émilie de Vars (1810–1877) szerző.
Az amerikai irodalom különös figurája Edgar Allan Poe (1809–1849) véleményt mondott másokról kézírásuk alapján, és ő is Arany kortársának tekinthető.
Két angolt is említhetünk, akik ekkoriban vizsgáltak kézírásokat:
Isaac D’Israeli (1766–1848) földbirtokos és író jó fél évszázaddal volt idősebb Aranynál, de bő harminc esztendőn át kortársak lehettek.
Charles Chabot (1815–1882), akiről azért jegyezzük meg, hogy az ősei franciák, csupán két évvel volt idősebb jeles költőnknél és egy héttel Arany előtt hunyta le végleg a szemét.
Aranynak teljes élettartama alatt kortársa volt a német íráselemző Adolf Henze (1814–1883), aki a 65 évet élt magyar költő előtt született és túlélte őt.

Jöjjenek néhányan az Aranynál ifjabbak, akiknek grafológiai ténykedéséről már szót ejtettük korábban.
Cesare Lombroso (1835–1909) olasz kriminológus, antropológus és orvos 18 évvel volt ifjabb Aranynál. Jules Crépieux-Jamin (1858–1940) francia orvos és grafológus 41 évvel.
Az Osztrák-Magyar Monarchiában ténykedő Eugen P. Schwiedland (1863–1936) közgazdász pedig 46 esztendővel és Rudolphine Poppée (1865–1934) 48 esztendővel volt fiatalabb Aranynál.

2017. október 16., hétfő

Forel és Schwiedland


Auguste Forel (1848–1931) akit nemes egyszerűséggel a svájci pszichiátria atyjának szoktak nevezni, bizonyíthatóan kapcsolatban állt Eugen Schwiedland (1863–1936) bécsi közgazdásszal, aki a grafológiához is értett. Mindketten élénken érdeklődtek a társadalmi kérdések iránt, és elképzeléseik, kezdeményezéseik is voltak az emberek életének javítása kapcsán.
Ennek jegyében született közös művük az antialkoholizmus témakörében az 1920-as években, s melynek címe így fordítható: Miért kell kerülni az alkoholt?
Hogy a kapcsolatuk hogyan indult még nem tudni, azt sem hogy személyesen találkoztak-e, vagy csak leveleztek, de az tény, hogy Schwiedlandnak volt Svájcban élő rokona.
Levelezésükből két német nyelvű dokumentum bukkant már fel az interneten.
Forel 1901-ben Schwiedland anyjának küldött képeslapjában, egy budapesti eseményre is hivatkozik. Egy 1906-ban Eugen Schwiedlandnak küldött üzenet, melyben Forel barátjának szólítja. (Ezt mutatjuk itt!)
Elismerést, megbecsülést sugalló gesztusra is lelhetünk példát mindkettejük részéről.
Forel neves kutatója volt a hangyáknak, és 1902-ben egy hangyafajt Polyrhachis schwiedlandi névre keresztelt.
Schwiedland nevét pedig ott találjuk azok sorában, akik 1928-ban javasolták, hogy a 80 éves svájci pszichiáter, agykutató és elmegyógyász Nobel-díjat kapjon.

2017. október 9., hétfő

Két férfi egy város

Sigmund Freud (1856–1939) nagyjából 80 esztendőn át, Eugen Schwiedland (1863–1936) több mint 50 évet élt Bécsben, így aligha kellene szenzációnak tartani, hogy a két férfiú valamiféle kapcsolatba került.
Boríték melyben Freudtól érkezett
üzenet Eugen Schwielandnak

Freud néhány Schwiedlandnak írott levele, üzenete is bizonyítja ezt, melyek itt lelhetők fel. Ezek közül egy levél lehetne értékes forrás, melynek tényleges tartalmát (Schwiedland előzetesen írt levele nélkül) nehéz megfejteni. Annyi derül ki a Freud által szignált levél szövegéből, hogy Schwiedland két dolgot kérhetett Freudtól, aki e levélben, mindkettőt – ne szépítsük – lerázta magáról.

2017. október 2., hétfő

Az ifjú Schwiedland és irodalmunk

Az 1880-as évek elején az ifjú Eugen Schwiedland a Le Livre elnevezésű francia irodalmi folyóirat Külföldi tudósítások rovatába küldött időnként magyarországi beszámolókat. Ezek egyikében (1883 januárjában) Petőfi és Arany volt a téma, annak apropóján, hogy 1882 októberében avatták fel a Petőfi-szobrot és ugyanezen hónapban meghalt Arany János. Életrajzi és irodalmi ismereteket közöl rólunk a francia nyelvű olvasótáborral.
Schwiedland ugyanezen év tavaszán megjelent írásának a hazai sajtóban is visszhangját leljük. És nem egészében hízelgőek a Vasárnapi Újságban megjelenő alább mellékelt sorok.
A Vasárnapi Újság 1882. május 28-i számából
Amiért érdemes sorra venni Schwiedlandnak a Le Livre-ben közölt írásait, ez pedig a dátum és a hely összevetése. Budapestről keltezte, 1881. decemberi, 1882. április, augusztus valamint decemberi küldeményét. 1883 márciusában ugyancsak Budapestet jelölték meg írása dátuma mellett, 1883 októberében pedig Bécs neve állt amellett. (Mindez némi támpontot adhat a 18-20 esztendős Schwiedland tartózkodási helyéről!)

2017. szeptember 25., hétfő

Párizs 1937: vélemények, tanulságok

illusztráció
A III. Nemzetközi Grafológiai Kongresszus hallgatósága körében dr. Werner Wolff előadása, az írásban kivetülő tudatalatti vágyakról, némi vihart keltett.
„Ez az érdekes, bár helyenként hihetetlenül túlzott előadás parázs vitára adott alkalmat. Anja Mendelssohn a pszichoanalitikus grafológusok nevében támadt neki az előadónak, a magyar hölgyek pedig temperamentumos felszólalásban egyenesen a grafológia őskorába való visszatérésnek nevezték az ilyen grafologizálást.” írta a Pesti Napló, 1937. okt. 31. számában e kongresszusról szóló beszámolójában.

Románné Goldzieher Klára: »Grafológia 1937« (A párizsi grafológiai kongresszus tanulságai) címmel tartott előadást november 9-én a MÍT-ben. Az erről szóló újsághírben a következőket olvashatjuk: „A kongresszus igen élesen állást foglalt a laikus körökben nagyon divatos olcsó grafológiai szimbolizmussal szemben, amely egy szabó írásában mindenáron ollót keres és megrajzolva, leírva látni véli az emberek írásában vágyálmaikat. Ez a felfogás ma már teljesen túlhaladott s egy előadást, amely emellett tört lándzsát, a kongresszus tagjai egyhangúlag elutasították.” (Pesti Napló, 1937. nov. 10.)

2017. szeptember 21., csütörtök

Beszámoló az 1937-es párizsi kongresszusról

A Pesti Napló külön tudósítója részletesen beszámolt lapjának, s a csupán szignóval jelölt szerző (aki vélhetően dr. Brachfeld Olivér!) a lapban 1937. október 31-én (vasárnap) megjelent cikkének címe: A kéznélküli írásról, a tudatalatti vágyakról és a szerelmi rendellenesség kérdéseiről tárgyalt a nemzetközi grafológiai kongresszus Párizsban.
Ebből megtudhatjuk azt is, hogy a kongresszust a Maison de la Chimie nagytermében tartották, ahol vetítő-gép is rendelkezésre áll. Továbbá, hogy, a legtöbb tudományos kongresszusra ingyenes volt a bejutás, ide drága napijegyet kellett venni.
E tudósítás a jelenlévők közül említi Max Pulver, Ania Mendelssohn (a későbbi Ania Teillard), Otto Fanta és Románné Goldzieher Klára nevét. Megtudjuk azt is, hogy a többnapos konferencia utolsó napján tartott előadást Ludwig Klages. A cikk részletetek is közül még Walter Hegar, Rose-Alsa Schuler, Pierre Najac valamint Werner Wolff előadásáról.
A Maison de la Chimie épülete,
mely manapság is kongresszusok helyszínéül szolgál

2017. szeptember 16., szombat

1937: A MÍT képviselői a párizsi grafológiai kongresszuson

Illusztráció a világkiállítás kapcsán
1937-ben a világkiállítás kapcsán gyakrabban került szóba Párizs a hazai sajtóban. A Pesti Napló 1937. szeptember 16. csütörtöki száma – éppen nyolcvan évvel ezelőtt – adta hírül az alábbiakat:

Nemzetközi grafológiai kongresszus Párizsban. A III. nemzetközi grafológiai kongresszust Párizsban, Prof. Pierre Janet elnöklete alatt, szeptember 19–22. napjain tartják. Az előadások tárgysorozata felöleli az írástudomány és nevelés, az írástudomány és igazságszolgáltatás, az írástudomány és orvostudomány kapcsolatait és közös problémáit, amelyekről 17 nemzet írástudományi társaságainak kiküldöttei tartanak előadást. A Magyar Írástudományi Társaságot a kongresszuson a Társaság négy tagja Románné Goldzieher Klára vezetésével képviseli.

2017. szeptember 11., hétfő

Schermann és az állatok mozgása

Mondhatni: állati érdekes közlésre bukkantam egy régi újságcikkben. A cikk szerzője az akkor már külhonban élő hazánkfia dr. Brachfeld Olivér (1908–1975). A Pesti Naplóban 1938 augusztusában megjelent írásának címe Járás és jellem.
Ebből idézem: „Schermann Rafael, a világhírű grafológus, szabad óráiban azzal szórakozik, hogy a zebra, az oroszlán, a párduc és más állatok mozgása alapján elképzeli, vajjon milyen lenne ezeknek az állatoknak az írása és puszta elképzelés alapján pontos jellemrajzot készít olyan állatokról is, amelyeket most látott először…”
Nos, kíváncsiak lennék rá, mire is jutott Rafael Schermann, e különös képességekkel megáldott pszichografológus!

2017. szeptember 4., hétfő

Ifj. dr. Balázs Dezső utódairól

Ifj. dr. Balázs Dezső sokgyermekes családban nőtt fel, neki és feleségének azonban egyetlen lánygyermekük volt. Balázs Magda két gyermeket nevelt fel, akik összesen hat unokával örvendeztették meg. Ők tehát Balázs Dezső dédunokái. Közöttük egyetlen lány akad. Néhányuknak már van gyermeke, akik szám szerint öten vannak. Balázs Dezső ükunokái közül négy Hollandiában él, egy Izraelben. Mivel a dédunokák mindannyian a reproduktív életszakaszukban járnak, így még növekedhet az ükunokák száma.

Az említettek közül csak egyvalaki van, aki személyesen ismerhette ifj. dr. Balázs Dezsőt. A lányunokája, aki ma már nagymama. A Grafológia folyóirat aktuális számában a vele készült interjúban felidézi nagyapjával kapcsolatos emlékeit, s más családi történeteket is megoszt az olvasókkal.

Képünkön Balázs Magda (Balázs Dezső lánya) és az ő kislánya, Judit. Neki köszönjük, hogy a családi fotók közül rendelkezésünkre bocsájtotta ezt.

2017. augusztus 28., hétfő

Ifj. dr. Balázs Dezső testvérei

Korábban említettük, hogy ifj. dr. Balázs Dezső a grafológusként is nevet szerzett ügyvéd volt az elsőszülött a Blockner testvérek közül. Blockner Izidor és neje hat gyermeket neveltek fel, öt fiút és egy leányt.
Pál, Dezső és Vilma
Dezső 1884 április 1-jén született. Öccse Pál 1885 áprilisának végén. A testvérek sorában – egy csecsemőként elhunyt lánygyermek után – 1888 márciusában született Blockner Vilma. Róla azt illik tudni, hogy Hajós Alfréd, első olimpiai bajnokunk hitvese lett. Ők hárman voltak a nagyobbak, őket mutathatjuk egy a családi képen. (A fotóért köszönet ifj. dr. Balázs Dezső unokájának.)
Blockner Dezső tizedik életévéhez közeledett, amikor megszületett György, 14 éves volt Sándor születésekor és 15 esztendős, amikor 1899 őszén legkisebb testvére, Imre világra jött.
A fiúk vezetéknevét 1902-ban magyarosították Balázsra. Bár Pál, aki apja halálát követően vezette a családi hirdetőirodát, használta a Blockner családnevet is. Pál, aki a fél szeme világát hadisérülés miatt elveszítette, a leghosszabb életű lett a testvérek közül.
A legkisebbek (Balázs Imre és Balázs Sándor) az első világháború egyik hadszínterén veszítették életüket, 1917-ben ugyanazon a napon. Még húsz évesek sem voltak. Balázs György a második világháború áldozatai közé sorolódott. Dezső következett a távozók sorában 1949-ben. Pált 66 őszén búcsúztatták a megmaradt családtagok. Két évvel később pedig Vilma nénit – aki nőként idővel a család lelke lett. Az utolsó Blockner testvér 80 esztendőt ért meg és 1968-ban hunyt el.

Balázs Dezsőről és testvéreiről további információk, érdekességek találhatók a Grafológia folyóirat e napokban megjelenő számában.

2017. augusztus 21., hétfő

A fotón ifj. dr. Balázs Dezső is látható

Aki kutat, annak érdemes megjegyezni vagy elmenteni a bizonytalan találatokat is! Ékes példája ennek a következő.
Valamikor Teleki Sándor (1821–1892), a „vad gróf” után kutakodtam a neten. S a képtalálatok között ez a csoportkép is előkerült.
Gondolom, senkit nem lep meg, hogy a rajta látható kézírásos feljegyzések vonzották figyelmemet. Bár hamar kiderült, hogy ez a fotó azonos nevű fiához köthető. Ám a képet és a rajta lévő feliratokat alaposabban megnézve szemet szúrt, hogy a Teleki Sándor (1861–1919) (T. S.) mellett ülő személyhez a Balázs Dezső nevet írták. Addig egyetlen képet sem láttam a grafológusként ismertté lett ügyvédről, ifj. dr. Balázs Dezsőről, így ez a képfájl azonosítatlanul került a róla gyűjtött adatok és képek mappájába a számítógépemre.
Miután sikerült kapcsolatba kerülni ifj. dr. Balázs Dezső unokájával, nemrégiben elküldtem neki ezt a fotót, ő pedig szinte azonnal megerősítette, hogy ezen a nagyapja látható.
Köszönet járna azoknak, akik megőrizték az eredeti képet, éppúgy, mint az archivnet. hu weboldalon a naplóról publikáló kutatóknak és a „célszemély” rokonságának, hogy ifj. dr. Balázs Dezsőről egy újabb képet mutathatunk, méghozzá katonai uniformisban, 1916-ból.

2017. augusztus 12., szombat

Klára nénik a magyar grafológiában

Augusztus 12. a Klára nevet viselők névnapja. E név eredetét a késő latin ’clarus’ melléknév nőnemű alakjához társítják. Jelentései között olyan szavakat találunk, mint világos, fényes, ragyogó, kitűnő, jeles, híres.

A hazai grafológia történetében több Klára ismertté tette magát. Érdekes, hogy a grafológiában való elmélyedésük előtt mindhárman a rajzolást vagy a festést gyakorolták. A Magyar Írástanulmányi Társaság tagjaiként részesei voltak annak történetének. Az is közös bennük, hogy koruk miatt a „Klára néni” megszólítást mindannyian kiérdemelték.

Románné Goldzieher Klára (1881–1962) festőnek készült, és iparművészettel foglalkozott, mielőtt a grafológiára rátalált volna. A tudományos grafológia hazai úttörője, a MÍT egyik alapítója. Neve nemzetközileg is ismertté lett.
Neki egyik tanítványa volt Rákosné Ács Klára (1899–1993), aki zenei tanulmányait hagyta abba a képzőművészetért, mégis idővel az írások vizsgálata lett munkásságának fő területe. Rákosné a 20. század 80-as éveitől a pszichografológia és az ún. történeti grafológia ismert alakja lett hazánkban.
Váczi Klára (1920–2007) képzett grafikus volt, akinek ugyancsak felkeltette érdeklődését az írásvizsgálat, el is mélyedt benne. Őt is az intuitív grafológia művelői közé sorolhatjuk.

2017. augusztus 7., hétfő

Rose-Alsa Schuler, a svájci grafológus

Valószínűleg az apja által készített
illusztráción Rose-Alsa Schuler
látható kislányként
Rose-Alsa Schuler a francia festő és illusztrátor Théophile Schuler (1821–1878) lányaként született 1872 szeptemberében. Apjának elzászi voltára és kötődésére utal az ő nevében az „Alsa” tag, a Rose pedig anyja keresztneve volt. Még kislány volt, amikor az apja elhunyt. Az anyjával élt, annak 1916-os haláláig. A svájci Neuchâtel lett a lakhelye, de valójában két hazája is volt: Elzász és Svájc. Párizshoz pedig a grafológiai élet kötötte. Tagja volt egy francia grafológiai társaságnak. Részt vett 1928-ban a második, majd előadást tartott 1937-ben a harmadik nemzetközi grafológiai kongresszuson Párizsban. Ekkor Aimée Rapin (1868–1956) karok nélkül élő svájci festőnőt mutatta be, aki nemcsak festett, hanem írt is lábával. Rose-Alsa Schuler a következő tavaszt már nem érhette meg, 1938 elején influenza vitte el 65 éves korában.
Aiméé Rapinről publikált könyvecskéje (1937) mellett még említendők a Moussolinit (1925) valamint Édouard Schuré elzászi illetőségű francia gondolkodót a kézírásuk által bemutató (1928) tanulmányai.

2017. augusztus 3., csütörtök

Joseph Seiler, a radiesztéta

Több forrás is említi, hogy a jeles svájci grafológus Joseph Seiler a radiesztéziának is értő művelője volt. Ezen az 1971-ben készült felvételen éppen e tevékenysége közben láthatjuk.
A kisfilmből megtudhatjuk, hogy Seiler 15 éves kora óta foglalkozott radiesztéziával, természetesen csak hobbiból. A hivatása a teológiához, pszichológiához, pedagógiához és grafológiához, vagyis a segítségnyújtás különböző formáihoz kapcsolódott.
A radiesztézia azért volt érdekes számára, mert láthatatlan energiák érzékelését gyakorolta általa. Azt mondta, hogy minden ember rendelkezett valaha ezzel a képességgel, de mára már elfelejtettük. Ő ezt az adottságot ébresztette fel újra önmagában, mivel visszahozható bárki más számára is.
Ingával dolgozott, mert az inga felerősítette az érzékelést. A módszerrel vizet keresett, meg tudta mondani a vízlelőhely szélességét, mélységét is. Volt olyan, hogy a rezgés minősége alapján nem vízre bukkant, hanem pl. csontvázra.
Nemcsak a földben tapasztalható energiaáramlás alapján tudott tájékozódni, hanem a fák sziluettjéből, a faágak rajzolataiból is.

2017. július 29., szombat

100 éve született Joseph Seiler

Joseph Seiler
A svájci grafológus 1917. július 29-én egy Baden közeli településen született. Filozófiai és teológiai tanulmányait a francia-német-svájci hármashatár közelében lévő Fribourg városában folytatta, közben iskola tanáraként ténykedett, majd pedagógus lett. Később lelkipásztor is volt. Neveléspszichológiából szerzett diplomát. Egy fribourgi kollégiumban oktatott, majd e város egyetemén 1967-től grafológiai tanfolyamot vezetett. Seiler francia és német grafológia folyóiratokban is közölt cikkeket. Svájci, francia és spanyol grafológiai társaságok is tagjuknak választották.

A szakmai emlékezet elsősorban nagyszabású grafológiatörténeti munkája révén tartja számon Joseph Seiler nevét. A „De Lavater à Michon. Essaie sur l’histoire de la Graphologie” első része 1995-ben, a második 2000-ben, harmadik része már szerzőjének halálát követően került publikálásra 2010-ben.
Joseph Seiler 91 évet megélt, 2008 decemberében hunyt el. Webes emlékoldalát érdemes felkeresni: ott szülőháza, aláírása és más vele kapcsolatos érdekességek is láthatók.

2017. július 24., hétfő

Grafológia egyszerűen és álnéven

Nem minden grafológiai témájú könyvnek kell a tudományos elmélyülést szolgálnia, kellenek olyanok is, melyek a kíváncsiak számára szolgálnak betekintésül.
A 19. század végén Párizsban több alkalommal megjelent francia nyelvű könyvecske nem kevesebbet ígér, mint megmutatja azt, hogyan ismerhető fel az írásból a személyiség – egyszerűen!
Teljes címe: „La graphologie simplifiée / art de connaître le caractère par l'écriture / théorie et pratique” azaz Grafológia egyszerűen / az írásból a karakter megismerésének művészete / elmélet és gyakorlat. Nagyjából háromszáz oldalon gazdag illusztrációkkal jellegzetes írástípusokat mutat be, valamint betűmódosulásokat.
Megvallom, a szerző neve keltette fel az érdeklődésemet: Arséne Aruss. S persze kiderült: e különös név álnév. Arséne Aruss (olykor Arüss) eredetileg bizonyos Sara Oquendo (vagy Oguendo) volt, és Peruban született. Ő nem egykönyves szerző, hiszen a fent említett grafológiai művén kívül írt még ezt-azt. Álnevének A betűihez talán a férje nevéből kapta az ihletet. Férje neves, bőrmunkákra specializálódott – ma azt mondanánk – iparművész volt, akinek Auguste Ambroise Saint-André de Lignereux (1861–1936) a teljes neve.

2017. július 17., hétfő

Ragnar Numelin és a grafológia

Ragnar Numelin
Ragnar Numelin (1890–1972) finn diplomata és író Turkuban született. Apja bíró és szenátor, egyetlen fiaként nőtt fel. Eleinte a földrajzban mélyedt el, de áttért a szociológiára. Doktori értekezését szociál-antropológiai témából írta. Ifjúkorában a finnek függetlenségi mozgalmában vállalt szerepet. Néhány éven át könyvtárban dolgozott. 1918-ban nősült, majd ekkortól 35 esztendőn át a külügyminisztérium kötelékében diplomataként ténykedett. (Hazai sajtóhírek szerint Numelin egy finn sajtóküldöttség tagjaként 1943 tavaszán Budapesten járt.)
Numelin sokoldalú tudományos érdeklődésű kutató és szorgos szerző volt. Könyvei között földrajzi, diplomácia, szociológiai, néprajzi témák mellett grafológiai is akad.
Műveinek tekintélyes listájából két munkáját emeljük ki. Az 1920-as évek elején jelent meg Írás és karakter: grafológiai vizsgálat c. műve. Négy évtizeddel később, 1963-ban megjelenő könyve ezt a címet kapta: A grafológia, mint tudomány.

2017. július 10., hétfő

A kémikus Erlenmeyer

Az Erlenmeyer név kémikusok és laborosok körében jól ismert. De bárki azonosíthatja azt a tárgyat, melyet 1861-ben Emil Erlenmeyer német kémikus alkotott meg, és róla nevezték el.
A szakszerű leírás helyett, íme egy kép. Nos, erről van szó!

S hogy miért hozzuk szóba itt Emil Erlenmeyert? Azért, mert nem csupán névrokona a grafológia terén is számon tartott Albrecht Erlenmeyernek.
Richard August Carl Emil Erlenmeyer (1825–1909) a kémikus az öccse volt Johann Adolph Albrecht Erlenmeyer (1822–1877) idegorvosnak, aki édesapja a grafológiával foglalkozó Albrecht Erlenmeyernek, akinek tehát a „lombikos” Erlenmeyer a nagybácsija volt.

2017. július 3., hétfő

Erlenmeyer időskori aláírásáról

Ha már az ifjú Erlenmeyer arcképét és aláírását is bemutattuk, lássuk most a német orvos egy időskori aláírását. Dr. Albrecht Erlenmeyer itt bemutatott kézjegye 1924 nyaráról való, amikor a 75. életévét már betöltötte.
A Dr. titulus és az Erlenmeyer név között csupán egy A betű jelöli a keresztnevét. Ezen elemeket tollfelemelés nélkül írja egybe. S bár az aláírása alapvonala némileg lefelé tart, és akad benne egy remegős betű is, mégis a begyakorlott mozdulatokat kellő energia járja át.

A fenti aláírást tartalmazó teljes dokumentum itt érhető el.

2017. június 26., hétfő

Erlenmeyer fényképe 1876-ból

„Dr. A. Erlenmeyer 1876.” ez áll a fotó alján ceruzával írva, és joggal feltételezhetjük, hogy ezen a több mint 140 éves fotón valóban az ő saját kezű aírása van. Az ifjú orvos Albert Erlenmeyer (18491926) német pszichiáter és grafológus. Még élete java előtte áll, s mindaz, amiért a grafológia története is számon tartja nevét. Az 1849 márciusában született Friedrich Albrecht Erlenmeyer ekkoriban 27 éves. Már nős ember. Még bőven van haja és már tisztes szakállt viselt. Doktori végzettséggel rendelkezik, s gyakorló orvos a pszichiátriai betegségek terén abban a bendorfi gyógyító intézményben, melyet apja hozott létre. Nemcsak fiatal, de ő az ifjabb Erlenmeyer is, hiszen az apja Adolf Albrecht Erlenmeyer (18221877) neve nagyon hasonló, és a tevékenységi területük is. (Épp ezért esetében az Albrecht Erlenmeyer II névformával gyakran találkozhatunk.) Apját a következő nyáron veszíti el, s ezután ő irányítja a család gyógyintézményének szakmai munkáját.

2017. június 19., hétfő

Albrecht Erlenmeyer és a grafológia

Dr. Friedrich
Albrecht Erlenmeyer
Friedrich Albrecht Erlenmeyer 1849 márciusában született, s hivatalosan még a Johann nevet is megkapta. Az apja, Adolf Albrecht Erlenmeyer (1822–1877) az ő születése előtti esztendőben hozta létre magán elmegyógyintézetét Bendorfban. Így az ifjabb Albrecht szinte beleszületett az orvoslásba. 1872-ben orvosdoktor lett, s hamarosan átvette az intézmény szakmai vezetését.
A neurológia és a pszichiátria területéről is jelentek meg publikációi. 
Ám számunkra a legérdekesebb a német ideggyógyász 1879-ben, harmincéves korában megjelent műve. A kézírás pszichológiai és patológiai alapvonásai c. számon tartott tanulmányának eredeti címe: Die Schrift. Grundzüge ihrer Physiologie und Pathologie.
Erlenmeyer foglalkozott agráfiával is. Valamint az írás tudományos vizsgálatával foglalkozó folyóiratok létrehozásában is ténykedett.
A szerveződések kapcsán illik megemlíteni: már akadémista korában egy „testvériség” szervezet tagja lett, valamint, hogy szabadkőműves társaság tagja volt.
Dr. Albrecht Erlenmeyer 77 évesen, 1926 nyarán rövid betegség után Bendorf tisztelt polgáraként hunyt el. Felesége és lánya voltak a legközelebbi családtagok.

2017. június 12., hétfő

Dr. Dorning Henrik és az Interpol

A Grafológia folyóirat aktuális, a kriminológiával bővebben foglalkozó lapszámában, e téma apropóján helyet kapott az ezen blogon már korábban szereplő dr. Dorning Henrik bemutatása, akiről tudhatjuk, hogy a grafológia is érdekelte, olyannyira, hogy a MÍT elnöki tisztségét vállalta a szervezet megalakulásakor. Az agyaggyűjtés során előkerült egy kép, mely a kriminológia történetének egyik jelentős eseményét idézi, s amelyen dr. Dorning Henrik is látható.

A manapság Interpol néven ismert szervezet közvetlen elődjét 1923-ban Bécsben tartott nemzetközi bűnügyi rendőri konferencián résztvevő országok hozták létre.
A magyar rendőrséget a főkapitány-helyettes, a német nyelvet kiválóan beszélő, tapasztalt és sokoldalúan tájékozott, nemzetközileg is ismert dr. Dorning Henrik képviselte. Így – mondhatni – őt is az alapítók között tudhatjuk. A nemzetközi rendőri szervezetet alapító országokat képviselő 20 férfiúról fényképfelvétel is készült 1923 szeptemberében, ezen az ülő sorban jobbról a második dr. Dorning (jelölve).

2017. június 5., hétfő

Füzes Mária grafológiai könyvéről

A könyv nemesen egyszerű borítóján csupa nagybetűvel írva a címe: Az én grafológiám. Szerzője bemutatkozása a hátoldalán kapott helyet. S ebből az is kiderül, Füzes Mária hatvan esztendőn át foglalkozott az íráselemzés ezen ágával. Azaz egy életnyi tapasztalás van e mű szerzője mögött. De ez nem minden, Füzes Mária a másik embert tisztelő, az elfogadásra és a segítő szándékra nagy hangsúlyt fektető kolléga volt, aki könyvében is gyakorta utal a grafológus felismeréseinek emberbaráti közlésmódjára.
Hogy mi volt a szándéka könyvével? Nyilvánvalóan élethivatásának tapasztalatait átadni. Maga írta, hogy „nem áll szándékomban oktatni, csak a grafológia rejtelmeibe bevezetni”. Mégis olyan érzésem volt a könyvét olvasva, mintha a tanfolyamán lennék, ahol haladunk szépen sorban az alapismereteken, közben érdekes írásmintákat nézünk meg alaposan, amelyek nem pusztán odaillő illusztrációk, hanem az írás mögött az ember jellemzőit vagy jellemét világítják meg. Aligha lehetne ezt másként.
A könyv legnagyobb erénye számomra éppenséggel a nem csupán odatett, hanem röviden, hosszabban bemutatott, éppen ezért tanulságos írásminták közlése. Ezért is merem jó szívvel ajánlani akár a grafológusoknak, akár a grafológiával még csak ismerkedők számára is.
A grafológiai tudás – véleményem szerint – olyan sokrétű, hogy aligha „tankönyvesíthető”. Füzes Mária megpróbálta e könyv lapjain átadni tapasztalatokra épülő tudományát. Ő maga így közli, könyvének célját: „ahhoz szeretném hozzásegíteni, hogy ebben a szerteágazó, kölcsönösen egymásra ható folyamatban el tudjon igazodni”.
Úgy vélem: ez sikerült! Az én grafológiám – Füzes Mária életműve könyv alakban.

2017. május 29., hétfő

90 éve született Füzes Mária

Füzes Mária írást elemez
könyvbemutatóján (2008)
Nagy Mária néven 1927. május 29-én született Budapesten. Iskoláit is ott végezte. 13 éves korában egy talált könyv – Giay Rudolf A grafológia tankönyve c. műve – keltette fel a figyelmét a grafológia iránt. S emellett Biró József A modern grafológia c. művét is forgatta. Ekkor már az 1940-es éveket számlálták, s mire igazán elmélyedt benne, már nem volt illendő ezzel foglalkozni. De neki az élete volt a grafológia, szeretett férje elhunyta után ez éltette. S bár Füzes Mária már túl volt élete javán, amikor megadatott a lehetőség, 80-as évektől kezdve sokat tett a grafológia népszerűsítéséért, megismertetéséért. Személyes írásvizsgálatok során sokaknak mutatott utat. Analízisei megjelentek a sajtóban is. Egy életmód magazin grafológiai rovatában az íráselemzés alapjaiba avatta be az olvasókat. Örömmel ment tanítani is, ahová csak hívták, hogy átadja tudását. Még egyetemen is oktatta a grafológiát. 1988-ban a MÍT megújulásakor csatlakozott az alapítókhoz.
Megadatott számára, hogy tudását és tapasztalatait egy könyvbe rendezhesse. 2008-ban jelent meg Az én grafológiám c. műve.
Mária néni, azaz Füzes Ivánné 81 évet élt, 2009 februárjában hunyt el.

2017. május 22., hétfő

Apja lánya – Balázs Magda

Balázs Magda
Balázs Magda ifj. dr. Balázs Dezső és neje (Freund Stefánia) lányaként 1913. december 1-jén született Budapesten. (Hivatalos neve: Balázs Magdolna Edit.)
Remek nyelvérzéke volt. Jól tudott latinul, és néhány hónap alatt elsajátította az ógörög nyelvet az egyetemi felvételijéhez. Balázs Magda pszichológiát tanult. Ennek fényében nem annyira meglepő, hogy 21 évesen, 1935 novemberében előadást tartott Klages szellemtudományos pszichológiájáról a MÍT-ben.
1937 májusában ment férjhez, 1942 nyarán született a kislánya. Hamarosan azonban megözvegyült. A harmincas éveiben járó fiatalasszony idővel új párjára lelt – akitől egy fia született – majd új hazára talált. Orvos férjével és két gyermekével 1950 augusztusában Izraelben telepedett le.
Művelt asszony volt, hobbija volt a csillagászat és szeretett túrázni is. A komolyzenéért rajongott, szeretett énekelni, főleg operaáriákat. Lánya és fia révén egyaránt 3-3 unokája született. Magda Naor szép kort ért meg, 95 esztendősen, 2009. januárjának utolsó napján hunyt el Tel Avivban.

Köszönet a fotóért és a személyes információkért az azokat rendelkezésre bocsájtó családtagoknak!

2017. május 15., hétfő

Ki volt ifj. dr. Balázs Dezső?

Blockner Dezső néven a 20. század elején hirdetőiroda-tulajdonosként ismertté lett Blockner Izidor első fiaként 1884. április 1-jén született. S 15 esztendős volt, amikor a legkisebb fivére született. Volt egy húga is, aki Hajós Alfréd felesége lett. Az öt Blockner-fivér családnevét idővel részben vagy egészben Balázsra módosította. (Sajnos három kisebb fivére háborúban veszítette életét.)

Ifj. dr. Balázs Dezső (1910)
Jogi tanulmányai végeztével ifj. dr. Balázs Dezső ügyvéd lett és 1910-ben megnősült. Lánya, Magda 1913 decemberében született.
Ifj. dr. Balázs Dezső nevével különféle szervezetek tagjai vagy előadói között találkozhatunk. Irodalmi, jogi és lélektani témákról is tartott előadásokat és tanulmányokat adott közre. 1929 végén a Magyar Írástanulmányi Társaság alapítói között főtitkár és ügyész minőségben találjuk. A következő esztendőkben elsősorban a kriminalitás témakörébe illő előadásokat tartott e társaság ülésein.
Életének fő műve és grafológusi munkásságának csúcsa az 1943 végére megjelent terjedelmes és tartalmas könyv, melynek címe: Ember, jellem, írás, s amelynek elkészítésében szerzőtársa dr. Hajnal Richárd, idegorvos lett. E mű ma is etalon a hazai grafológiai irodalomban.
A könyv megjelenésekor ifj. dr. Balázs Dezső már nagypapa volt. Feleségét 1945 tavaszán egy balesetben veszítette el, őt magát pedig 64 esztendősen 1949 márciusában ragadta el a halál. Övéi mellett nyugszik, a családi sírboltban.

Köszönet a fotóért és a személyes információkért az azokat rendelkezésre bocsájtó családtagoknak!

2017. május 8., hétfő

Ki volt dr. Hajnal Richárd?

dr. Hajnal Richárd
Hajnal Richárd 1898-ban született. Szerény körülmények között nevelkedett. Már diákkorában részt vett a munkásmozgalomban. Belépett a KMP-be is, majd ténykedett az Antialkoholista Mun­kásegyletben és a Gyermekbarát Egyesületben.
Túravezetőként is aktív volt. 1924-ben közreadott egy tanulmányt A turistaság egészségtana címmel a Természetbarát Könyvtár sorozatban.
Az idegorvosként praktizáló dr. Hajnal csatlakozott Stekel hazai követőihez, és 1929-ben alapító tagja lett az Aktív-Analitikus Pszichoterapeuták Egyesületének. (Itt közölt fényképét honlapjukról vettük át.) Ténykedett a Magyar Individuálpszichológiai Egyesületben. Hivatása kapcsán is voltak jelentősebb publikációi.
A harmincas évek elejétől felbukkan neve a Magyar Írástanulmányi Társaság tagjai között is. 1931-ben titkárként, valamint több alkalommal tartott előadást. 1947-ben a MÍT főtitkára volt.
Dr. Hajnal Richárd nevét a magyar grafológiatörténet elsősorban, a 20. század első felének – ha nem az egész évszázad – legnagyszerűbb grafológiai könyvének egyik szerzőjeként tartja számon. A szakmai berkekben csak „Balázs-Hajnal”-ként emlegetett Ember, jellem, írás ifj. dr Balázs Dezső és dr. Hajnal Richárd tudását és munkáját dicséri és 1943 végén jelent meg.
Dr. Hajnal 1945 után az OTI-nál vezetőként ténykedett. A 40-es évek végén a neurológiai és pszichoterápiás rendelést vezette Újpesten. Amikor 1959 februárjában egy mozgalmi összejövetelen hirtelen érte a halál, a Trefort utcai rendelőintézet főorvosaként dolgozott.

2017. május 1., hétfő

Georg Schneidemühl és a grafológia

Dr. Georg Schneidemühl
A német állatorvos, patológus és egyetemi tanár Georg Scheidemühl Poroszország nyugati részén született 1853 decemberében egy kereskedő fiaként. Berlinben kezdte állatgyógyászati tanulmányait. 22 évesen már állatorvos volt, de munkája mellett természettudományi és orvosi tanulmányait is folytatta (Halle, Kiel), 1883-ban Erlagenben doktorátust kapott, s innentől kezdve sorra tette közzé szakmai publikációit.
1896-ban a sziléziai Breslau (ma Wrocław) egyetemének állatorvos-tudományi oktatója majd vezetője lett. 1905-ben a kieli egyetemen az összehasonlító patológia professzora, majd docense lett. Innen 1922-ben, 68 esztendősen ment nyugdíjba és Potsdamba költözött, és 1928 novemberében 74 esztendősen hunyt el szülővárosában.
Az 20. század első évtizedeiben, kieli professzorsága idejében grafológiai tárgyú művei is megjelentek. Dr. Georg Schneidemühl szerzőségével A Kézírás és karakter (Handschrift und Charakter) első ízben 1911-ben jelent meg, majd egy vékonyabb kötet is napvilágot látott tőle első ízben 1916-ban mely A Kézírás-értékelés (Die Handschriftenbeurteilung) címet kapta.

2017. április 24., hétfő

Saint Morand, a "névadó"

St. Morand elsősorban a borászok védőszentjeként ismert és nagy kultusza van egész Elzászban, valamint Franciaország más régióiban és Németország egyes térségeiben is tisztelik.
A XI. század közepén született szerzetes német nemesi család sarja. Tanulmányait a worms-i püspöki iskolában folytatta, majd zarándoklatra indult. Később Cluny-ban élte szerzetesi életét.
Idős korában érkezett Altkirchenbe, afféle missziós feladatokra kérte fel egy gróf, akinek tanácsadója is lett. Továbbá Morand az akkor épülő Szt. Kristóf templom első egyházi embere volt. Ott élte utolsó éveit, 1115. június 3-án hunyt el cellájában. Altkirchenben is temették el.
Saint Morand
Már életében több csodát tulajdonítottak neki. Morand-t 1181-ben nyilvánították szentté. Legendájához hozzáfűzik még, hogy a nagyböjtöt egy szőlőfürttel bírta ki. Ezért gyakran ábrázolják kezében szőlőfürttel és bottal. Ünnepnapja június 3.
Több templomot emeltek tiszteletére. S ma már az altkirchi templom az ő nevét viseli, valamint a monostor egyik épületéből kialakított kórház is. Sírja zarándokhellyé lett. Kétségtelenül Altkirch lett St. Morand kultuszának központja.
Végezetül említsük meg: Alkirch nem messze található Mulhouse-től (vonattal, autóval 20-30 percre), ahol Elisabeth Koechlin született, aki H. Saint Morand néven publikált, és elsősorban e néven tartja számon a grafológiatörténet.

2017. április 17., hétfő

Ki rejtőzött a H. Saint Morand név mögött?

A villa, ahol Elisabeth
szüleivel és testvéreivel élt
Elisabeth Sandoz apja Albert Sandoz (1845–1926) Bázelben született, majd az onnan 30 km-nyire (bár másik országban) lévő Mulhouse városában telepedett le. Ott nősült, felesége Elisabeth Buhl (1848–1920) hat gyermeket szült a textilipari vállalkozónak. A legkisebb gyermek, Elisabeth – aki anyja keresztnevét kapta – akkor született, amikor felépült a Villa La Bourdonnière, ahol a gyáros gyermekei felnőttek. Az 1888. szeptember 19.-én született lány (becézve Lise vagy Louise) 25 évesen, 1914. januárjában lett André Koechlin (1888–1954) felesége Mulhouse-ban.
Első fiúk, Renaud Koechlin még az év novemberében megszületett Luasenne-ban. Második fiúk ugyanott született 1918-ban, Henry François Koechlin jogász lett.
Madame Koechlin aláírása
Koechlin asszony a harmincas évek végén publikálta grafológiai művét H. Saint Morand néven, francia nyelven. A háború 1940-ben Elzászból Párizsba űzte őket, ahol grafológusként ténykedett. Negyven év házasság után 65 évesen özvegyült meg, férje 1954 februárjában Mulhouse-ban hunyt el.
Ő folytatta grafológusi munkáját, s élete alkonyán tette közzé ismert tipológiáját. 1977 szeptemberében nyolc nappal a 89. születésnapja előtt hunyt el a Párizs közeli Garches településen.

2017. április 11., kedd

Egy kis költészet...

A Költészet Napján hadd citáljak egy verset! Nem is akármilyent!

„De hát én mindig is
hittem a grafológiában.
A kéz iramló üzenetei,
a szaggatott füzér, a horgok,
a dőlésszög, a zárt, nyitott ivek,
az ékezetek elmaradozó, vagy
előrelobbant zászlai
őszintébbek, személyesebbek,
mint a tekintet,
mint a beszéd.”


Fodor András
Levelek című versében írta e sorokat Fodor András (1929–1997), aki nemcsak költő és esszéíró volt, de elmélyülten foglalkozott zenével és képzőművészettel is, könyvtárosi és szerkesztői tevékenységei mellett.
Ha az idézet sorokat grafológiatörténethez kapcsolnánk, arról lenne érdemes szólni, hogy a Levelek című vers – mely teljes egészében olvasható a költői életmű digitalizált gyűjteményében, még autográfként is – az 1985-ben megjelent Reményfutam c. kötetéből való. S keletkezése a 20. század végének arra az időszakára tehető, amikor több évtizedes mellőzöttség után a grafológia újra teret kaphatott.

2017. április 3., hétfő

Grafológia a tejívóban – jelenet egy szovjet filmből

Ilf és Petrov az 1930-as években
A Grafológia folyóirat aktuális számában a kávéházi grafológiáról szóló cikkében Urbán József egy szovjet film humoros részletére hívja fel a figyelmet, melynek egyik szereplője – mondhatni –  grafológus.
Az Ilf és Petrov villamoson (Ехали в трамвае Ильф и Петров) az Ilja Ilf (1897–1937) és Jevgenyij Petrov (1903–1942) alkotópáros írásaiból készült filmalkotás, mely a múlt század 20-30-as éveinek Moszkvájában játszódik.
Az 1972-es szovjet filmet az akkoriban még fiatal Viktor Tyitov (1939–2000) rendezte. Egyik főszereplője, Vlagyimir Baszov (1923–1987)  egy főosztályvetőt alakított. Ő találkozott a grafológiával foglalatoskodó állatidomárral, akit Zinovij Gerdt (1916–1996) formált meg. Hogy mi történt velük? Az az itt látható filmrészletből kiderül!