2017. április 24., hétfő

Saint Morand, a "névadó"

St. Morand elsősorban a borászok védőszentjeként ismert és nagy kultusza van egész Elzászban, valamint Franciaország más régióiban és Németország egyes térségeiben is tisztelik.
A XI. század közepén született szerzetes német nemesi család sarja. Tanulmányait a worms-i püspöki iskolában folytatta, majd zarándoklatra indult. Később Cluny-ban élte szerzetesi életét.
Idős korában érkezett Altkirchenbe, afféle missziós feladatokra kérte fel egy gróf, akinek tanácsadója is lett. Továbbá Morand az akkor épülő Szt. Kristóf templom első egyházi embere volt. Ott élte utolsó éveit, 1115. június 3-án hunyt el cellájában. Altkirchenben is temették el.
Saint Morand
Már életében több csodát tulajdonítottak neki. Morand-t 1181-ben nyilvánították szentté. Legendájához hozzáfűzik még, hogy a nagyböjtöt egy szőlőfürttel bírta ki. Ezért gyakran ábrázolják kezében szőlőfürttel és bottal. Ünnepnapja június 3.
Több templomot emeltek tiszteletére. S ma már az altkirchi templom az ő nevét viseli, valamint a monostor egyik épületéből kialakított kórház is. Sírja zarándokhellyé lett. Kétségtelenül Altkirch lett St. Morand kultuszának központja.
Végezetül említsük meg: Alkirch nem messze található Mulhouse-től (vonattal, autóval 20-30 percre), ahol Elisabeth Koechlin született, aki H. Saint Morand néven publikált, és elsősorban e néven tartja számon a grafológiatörténet.

2017. április 17., hétfő

Ki rejtőzött a H. Saint Morand név mögött?

A villa, ahol Elisabeth
szüleivel és testvéreivel élt
Elisabeth Sandoz apja Albert Sandoz (1845–1926) Bázelben született, majd az onnan 30 km-nyire (bár másik országban) lévő Mulhouse városában telepedett le. Ott nősült, felesége Elisabeth Buhl (1848–1920) hat gyermeket szült a textilipari vállalkozónak. A legkisebb gyermek, Elisabeth – aki anyja keresztnevét kapta – akkor született, amikor felépült a Villa La Bourdonnière, ahol a gyáros gyermekei felnőttek. Az 1888. szeptember 19.-én született lány (becézve Lise vagy Louise) 25 évesen, 1914. januárjában lett André Koechlin (1888–1954) felesége Mulhouse-ban.
Első fiúk, Renaud Koechlin még az év novemberében megszületett Luasenne-ban. Második fiúk ugyanott született 1918-ban, Henry François Koechlin jogász lett.
Madame Koechlin aláírása
Koechlin asszony a harmincas évek végén publikálta grafológiai művét H. Saint Morand néven, francia nyelven. A háború 1940-ben Elzászból Párizsba űzte őket, ahol grafológusként ténykedett. Negyven év házasság után 65 évesen özvegyült meg, férje 1954 februárjában Mulhouse-ban hunyt el.
Ő folytatta grafológusi munkáját, s élete alkonyán tette közzé ismert tipológiáját. 1977 szeptemberében nyolc nappal a 89. születésnapja előtt hunyt el a Párizs közeli Garches településen.

2017. április 11., kedd

Egy kis költészet...

A Költészet Napján hadd citáljak egy verset! Nem is akármilyent!

„De hát én mindig is
hittem a grafológiában.
A kéz iramló üzenetei,
a szaggatott füzér, a horgok,
a dőlésszög, a zárt, nyitott ivek,
az ékezetek elmaradozó, vagy
előrelobbant zászlai
őszintébbek, személyesebbek,
mint a tekintet,
mint a beszéd.”


Fodor András
Levelek című versében írta e sorokat Fodor András (1929–1997), aki nemcsak költő és esszéíró volt, de elmélyülten foglalkozott zenével és képzőművészettel is, könyvtárosi és szerkesztői tevékenységei mellett.
Ha az idézet sorokat grafológiatörténethez kapcsolnánk, arról lenne érdemes szólni, hogy a Levelek című vers – mely teljes egészében olvasható a költői életmű digitalizált gyűjteményében, még autográfként is – az 1985-ben megjelent Reményfutam c. kötetéből való. S keletkezése a 20. század végének arra az időszakára tehető, amikor több évtizedes mellőzöttség után a grafológia újra teret kaphatott.

2017. április 3., hétfő

Grafológia a tejívóban – jelenet egy szovjet filmből

Ilf és Petrov az 1930-as években
A Grafológia folyóirat aktuális számában a kávéházi grafológiáról szóló cikkében Urbán József egy szovjet film humoros részletére hívja fel a figyelmet, melynek egyik szereplője – mondhatni –  grafológus.
Az Ilf és Petrov villamoson (Ехали в трамвае Ильф и Петров) az Ilja Ilf (1897–1937) és Jevgenyij Petrov (1903–1942) alkotópáros írásaiból készült filmalkotás, mely a múlt század 20-30-as éveinek Moszkvájában játszódik.
Az 1972-es szovjet filmet az akkoriban még fiatal Viktor Tyitov (1939–2000) rendezte. Egyik főszereplője, Vlagyimir Baszov (1923–1987)  egy főosztályvetőt alakított. Ő találkozott a grafológiával foglalatoskodó állatidomárral, akit Zinovij Gerdt (1916–1996) formált meg. Hogy mi történt velük? Az az itt látható filmrészletből kiderül!