Karinthynak imponált Schermann

Nemcsak Karinthy Frigyes (1887–1938) volt képes arra, hogy írjon mások helyett, ahogyan azt irodalmi karikatúrái alapján tudjuk. Volt valaki, aki – mondhatni – lekörözte őt és akinek különleges képességéről elismeréssel írt. Karinthy a Rafael Schermann-nal való találkozását is szóba hozta 1932-ben Koktél című írásában:

„A jellemzés magasiskolája és zsenialitása azonban nem ott kezdődik, hogy egy ténykedésből következtessünk az emberre. Megfordítani a dolgot valamivel nehezebb és ritkább gyakorlat és képesség. Sok ügyes grafológussal találkoztam, de imponálni csak Schermann mester tudott nekem, aki öt perccel azután, hogy bemutatkozásom nélkül megismerkedett velem, hirtelen papírszelet után kapott, s ideges és látnoki ujjakkal leírt néhány szót az én kézírásommal: a beszédmódomból és mozdulataimból és külsőmből találta el, milyen lehet a betűvetésem.”

Rilke Schermannról

R. M. Rilke

A 20. század lírájának egyik legjelentősebb alakja volt az osztrák költő, Rainer Maria Rilke (1875–1926). Akkoriban nyílt alkalma találkozni Rafael Schermann-nal, amikor híressé lett kortársa már ritkán fogadott látogatókat. Ám Rilkének volt egy barátja, aki jóban volt a neves pszichografológussal, és akinek sikerült elérnie, hogy vessen néhány pillantást egy kézírásra. Magával vitte Rilkét, aki a szoba sarkában megállt, s akire Schermann nem is figyelt. Az írásról megállapította, hogy egy rendkívüli szellem írása, költőé, filozófusé, művészé, majd olyan félelmetes pontossággal jellemezte Rilkét, hogy az önkéntelenül közeledni kezdett az asztalhoz, ahol Schermann ült, és amikor az íráselemző felnézett rá, bemutatkozott neki és azt mondta elismerően: „Ön eltalálta legtitkosabb bensőmet, amit eddig senki sem ismert.” Mindezek alapján az sem meglepő, hogy Rilke így nyilatkozott róla: „Schermann a kor legnagyobb fenoménje”.

Schermann „regényes” tekintete

Schermanns Augen (Schermann tekintete) a címe a nemrégiben a Wallstein Verlag kiadásában megjelent német regénynek. Steffen Mensching német színész, rendező, kulturális tudós és író a szerzője, aki több mint egy évtizedet dolgozott e nagy művén.
Gulágregény – így kategorizálják. Története jórészt egy „világvégi” szovjet-orosz fogolytáborban játszódik, ahol Rafael Schermann közel ezer rabtársával senyved abszurd körülmények között. Az osztrák és német szereplők köré épülő cselekmény nemcsak Schermann végnapjait igyekszik megjeleníteni, hanem visszatekint a neves fogoly életének kellemesebb időszakára, így a húszas évekre és Bécsre, ahol Schermann íráselemzéseivel sokakat elkápráztatott és kiemelkedően ismertté lett.
A szerző alaposan utánajárt Schermann életének és tevékenységének. Hogy mennyit sikerült feltárnia és megjelenítenie, azt tőle vagy a regény egyik olvasójától tudhatnánk meg.

150 éve született Ács Lipót

Maga is ténykedett írásszakértőként, ám elsősorban Rákosné Ács Klára édesapjaként tartjuk számon, a sokoldalú férfit, akit már röviden bemutattuk. Ezúttal születésének 150. évfordulóján személyes életének hivatalos és jelentős dátumait vesszük sorra.

Auerbach Lipót 1868. augusztus 6-án Vizsolyban született. Atyja Auerbach Károly izraelita terménykereskedő, anyja Stern Katalin.
Auerbach Lipót sümegi közs. reáliskolai rajztanárt a szegzárdi áll. gymnasiumhoz rendes rajtanárrá (1896. jul. 31.) nevezték ki.
1898 májusában Auerbach Lipót, a szegzárdi főgimnázium rendes rajztanára, eljegyezte Gunsberg Szeréna kisasszonyt, Gunsberg Adolf bájos leányát Budapesten. 1898 augusztusában tartották esküvőjüket a Dohány-utcai izraelita templomban.
Anyakönyvi bejegyzés: Az újszülött: Klára. Születésének ideje 1899. május 15. Atyja Auerbach Lipót / Vizsoly, Anyja Günsberg Szerén / Duna-Adony. A lánygyermek elnevezésének napja. május 28.
1900 január: A szegzárdi kir. törvényszék kinevezte a kir. törvényszékhez állandó írásszakértőül Auerbach Lipót főgimn. tanárt.
1903 októbere „Névmagyarosítás. Auerbach Lipót szekszárdi állami főgimnáziumi tanár és kiskorú Klára leánya családi nevüket »Ács« ra változtattak belügyminiszteri engedéllyel.”
1912/13. tanév: Ács Lipót, a rajzoló mértan és szabadkézi rajz okl. rendes tanára szolgálattételre a budapesti magyar nemzeti múzeumhoz osztatott be.
Anyakönyvi bejegyzés: Ács Lipót nyugalmazott főgimnáziumi tanár, 76 éves, 1945. július 9-én du. 6 órakor elhalálozott, a halál oka szívizom elfajulás.