2019. augusztus 19., hétfő

Jules Crépieux-Jamin fotója

Még nincs nagy hagyománya az ünneplésének, de ma van a fotózás világnapja. A fényképészet hivatalos megszületését ahhoz az eseményhez kötik, amikor is 1839. augusztus 19-én a Francia Tudományos és Képzőművészeti Akadémia nyilvánosan ismertette a dagerrotípia technikáját. S mivel ez a 180 évvel ezelőtti esemény a franciákhoz köthető, ünnepeljük ezt – ha képletesen is – egy neves francia grafológus fényképének közzétételével. 
1930 tájékán készülhetett ez a fényképfelvétel, amelyen Jules Crépieux-Jamin (1858–1940) az íróasztal előtt ül – minden bizonnyal – a felesége társaságában, roueni otthonukban.

2019. augusztus 13., kedd

Pinterits is említi Grohmannt

Szőkeség a 18. század
második feléből
Két évfordulós személy egyazon bejegyzésben, és némi kétely az egyikükben – vezethetnénk fel eképpen a következőket. 
Johann Christian August Grohmann (1769–1847) után száz esztendővel született Pinterits Károly (1869–1931), aki Írásvizsgálat című könyvében a grafológia történetét áttekintő részben megemlíti a német filozófust s citálja is néhány gondolatát.

Lavater egyik kortársa – Grohmann A. – is foglalkozik a kézírással és ő is a következőket mondja: «Kritikusok, történészek és matematikusok kézírását akár 1000 kézírás közül a legnagyobb biztonsággal felismerem.
Az emberek alapos megfigyelőjének, ha az különösen antropologus, könnyü lesz a testalkatra, a hangra és nem egyszer a haj színére is következtetni. Szőke haj, kék szem és viruló orcák a lányoknál – sohasem találtam a kézírásban fel őket ott, ahol nem voltak és mindig megismertem, ahol ezen sajátságok léteztek. » Grohmann ezen állítását ma legalább is kételkedve fogadjuk. (Pinterits: Írásvizsgálat, 1909. 15. oldal)

2019. augusztus 7., szerda

Grohmann gondolata

E bejegyzés aktualitását az adja, hogy Johann Christian August Grohmann ma 250 évvel ezelőtt, 1769. augusztus 7-én jött világra. A német teológus, filozófus és szerző egy Lipcsétől nem túl távoli településen született. Az atyja evangélikus lelkész volt. Ő maga is a teológiában kezdett elmélyülni, de filozófiából doktorált 1790-ben. A wittenbergi egyetemen 1792-től oktatott. A filozófia mellett tanított logikát, foglalkozott retorikával és könyvtárosi munkát is végzett. 1810-től Hamburgban tanított. 1833-ban ment nyugdíjba, és akkorra már másodízben özvegységre jutott. Ezt követően Drezdába költözött. Ott hunyt el életének 78. esztendejében 1847 nyarán.

Grohmann tevékeny élete során sokfelé publikált. (Csak érdekességként említendő: Nasse lapjában is!) Ráadásul többféle témában is közzétette gondolatait, még – a később tudománnyá váló – pszichológiai területén is akadtak meglátásai. Korának gondolkodói közül Grohmann neve azért került a grafológia történetébe, mert megfogalmazott olyasmit, amely valamiképpen a grafológia létjogosultságát alátámasztja.
Albert E. Hughes magyar nyelven is megjelent Mit ​rejt a kézírásunk? c. könyvében közli az alábbiakat:
J. Ch. Grohmann, a wittenbergi egyetem teológia és filozófia tanára 1792-ben értekezést adott ki „Kísérletek a jellem vizsgálatára a kézírás alapján” címmel. E kis könyvben a következő megállapításokat teszi: „Éppoly nehéz a kézírás színlelése, akár az arcvonásoké. Miképp arcvonásaink is többnyire állandóak, s ugyanazokat az izmokat mozgatjuk belső érzéseink kifejezésére, a kézírás jellege is alapvetően változatlan, még ha tudatosan, megtévesztő szándékkal is próbáljuk alakítani. Arra a következtetésre jutottam, hogy a kézírás színlelése a jellem és a viselkedés álcázásához hasonlatos”.

Bár Grohmann jelentősebb műveinek listájában nem leljük a hivatkozott értekezést, forráskutatásunk egy afféle önismereti magazinhoz vezetett:
Johann Christian August Grohmann, Untersuchung der Möglichkeit einer Charakterzeichnung aus der Handschrift (1792), ΓΝΩΘΙ ΣΑΥΤΟΝ oder Magazin zur Erfahrungsseelenkunde.

2019. július 31., szerda

Simon György János festőművész és a grafológia

Régóta foglalkoztatja a Simon György János (Jean-Georges Simon) festőművész (Trieszt, 1894 – Leeds, 1968) életművével foglalkozókat a kérdés, hogy vajon miért hagyta el a művész a kontinenst és tette át működése színhelyét Angliába. Az életművének nagyobb részét külföldön létrehozó mester a budapesti képzőművészeti akadémián Réti István növendéke volt. Két nyarat töltött a Nagybányai Művésztelepen, látogatta a Haris közi Szabadiskolát, majd a háborút követően Svájcba utazott. Műveivel genfi és berni kiállításokon szerepelt. Rövid olaszországi tanulmányutat követően hazatért és sikerrel mutatkozott be a Helikon Galériában. Ekkor ismerkedett össze Szabó Lőrinccel, aki bemutatja Babits Mihálynak, aki megbízza Aranygaras című felnőttek számára írt mesekönyvének illusztrálásával. A mintegy 40 rajz jól mutatja a művész igazodását kora expresszív kifejezésvilágához.
Simon György János
egyik önportréja
Visszatért Svájcba, majd a húszas évek közepén áttette működésének színhelyét Párizsba, ahol kisebb hazai kitérőket, afrikai utazását leszámítva mintegy évtizeden át élt.
Simon György János karakteres olajfestékkel, pasztellkrétával, szénnel alkotott portréi arról tanúskodnak, hogy érdeklődésének központi tárgya az ember. Sőt mint kiderült, az emberi lélek kéziratokban megnyilvánuló jellemzői!
A ma éppen 125 esztendeje született képzőművész bizonyosan Párizsban kezdett el grafológiával foglalkozni, majd – mint az őt személyesen ismerőktől szóhagyomány útján megtudtuk – ezért utazott Angliába, hogy az ottani könyvtárak, levéltárak anyagait tanulmányozza.
Simon 1936-ban azért érkezett Angliába, hogy régi kéziratokat tanulmányozzon grafológiai céllal. Olvashatjuk, Robert Waterhouse a világhálón elérhető cikkében:  "… in the spring of 1936 in London to study British Museum manuscripts in the cause of graphology…"
A brit újságíró által kiadott, a festővel foglalkozó könyvben (Robert Waterhouse (ed.): Jean-Georges Simon: Hungary To England – An Artist's Odyssey, Wakefield 2005) is van utalás erre.

Aki, Simon György János kézírását szeretné tanulmányozni, az megteheti, ha kikéri az OSZK Kézirattárából Babits Mihályhoz írt levlapjait, illetve Tauszky Jolán zongoraművészhez írt leveleit.

2019. július 26., péntek

Felix Klein emlékezete

Ma 25 esztendeje hunyt el az USA egyik ismert és kedvelt grafológusa.
Felix Klein (1911–1994) Bécsben született. 13 éves volt amikor először találkozott a grafológiával és hamarosan elmélyedt a tanulmányozásában, majd elkötelezettje lett egész életében.
A 27 éves Felix Klein már értő szemmel vizsgálta fogolytársai kézírását a koncentrációs táborokban (Dachau, Buchenwald). Sikerült megmenekülnie és 1940 tavaszán New Yorkba érkezett. Ott talált új hazára és ott élhettek azután feleségével és három fiúkkal. A munkanélküliségtől a kétkezi munkán át jutott el addig, hogy 1969-ben főállású grafológusként New Yorkban saját irodát nyithasson. 57 esztendős volt ekkor. 
Felix Klein aktív volt a grafológia terén is, tanácsadói munkája mellett számos tanulmányt publikált, hírújságot készített, amerikai és nemzetközi kongresszusokon vett részt, kutatott is. Mégis elsősorban oktatóként ismerték legtöbben. Tudni lehet, hogy nemcsak az Amerikai Egyesült Államokban, hanem Kanadában, Európában és Izraelben is voltak tanítványai.
Az európai grafológia hagyomány egyik letéteményeseként 1972-ben egy szakmai társaságot is létrehozott Amerikában (NSG – National Society for Graphology). A 83 esztendős korában elhunyt Felix Klein grafológiai munkásságát összefoglaló könyv, a Gestalt Graphology címe is sugallja, hogy nagy hangsúlyt fektetett a pszichológiai alapokra és a Gestalt szemléletét alkalmazta a kézírások tanulmányozásában.

2019. július 16., kedd

Tábori Kornél és a grafológia

75 esztendeje július hónapban hunyt el Auschwitzban egy magyar újságíró. Tábori Kornél (1879–1944) jogot végzett, de hamar elkötelezte magát az újságírás mellett. Volt haditudósító, ám leginkább bűnügyi újságíróként tartják számon a 20. század elejének kiemelkedő zsurnalisztáját. Műveinek listája mennyiségileg is lenyűgöző, ám a riport hazai úttörőjének témák tekintetében is szerteágazó volt ténykedése, hiszen a rendőri és szociális riportok mellett foglalkozott a repüléssel, a vendéglátással és idegenforgalommal, a spiritizmus rejtelmeivel is.
Székely Vladimir (1873–1958) rendőrtiszttel közösen írott könyvei népszerűvé váltak. Tábori szociográfiai cikkei mellett, mint kiváló fényképész az első hazai szociofotók létrehozója volt. Több nyelvet beszélt, műfordítóként is ténykedett, s jó ideig a hazánkba látogató híres külföldiek hivatalos vendéglátójaként alkalmazták a művelt újságírót. Szerkesztői és kiadói tevékenységet folytatott, de a filmkészítésbe is belekóstolt.
Tábori, egy osztrák orvos lányát vette feleségül. Két fiúk, Pál és György, még időben, a 30-as években emigráltak, s mindketten ismert szerzőkké lettek.

A grafológusok érdeklődésére számot tarthat az 1921-ben megjelent Titkosrendőrség és kamarilla c. műve, melyben Tábori a bécsi titkos levéltár anyagából adott közre dokumentumokat.
Négy évtizedes hírlapírói pályafutásának cikkeiben is akadnak érdekességek, melyek ma már a grafológia történetéhez kapcsolódnak. Tábori több ízben lelkesen írt Rafael Schermann eseteiről. Sőt néhány cikkéből kiviláglik, hogy maga is érdeklődött a kézírás vizsgálata iránt.
Hátrahagyott írásaiból az idősebb fia, Paul Tabori (1908–1974) szerkesztette kötetbe és fordította angolra apja különös élményeit, és jelentette meg azt 1951-ben My Occult Diary címmel. Ebben található az a visszaemlékezés, amelynek révén Dorning Henrikről tudhatjuk, hogy értett a grafológiához is.

2019. július 9., kedd

Broder Christiansen szülőhelye: Klixbüll

A grafológusként is számon tartott filozófus, esztéta, nyelvművelő Broder Christiansen ma 150 esztendeje, 1869. július 9-én egy helyi órásmester fiaként született Németország északi részén, a dán határhoz közeli Klixbüll nevű kis településen. 
A helybéliek leghíresebb szülöttükről egy kiadványt is megjelentettek Andreas Thomsen szerkesztésében, melyből a falubeliek is megtudhatták ki volt dr. Broder Christiansen. (lásd a képen)
S a település egyik útját is róla nevezték el. A Broder Christiansen Weg egyik házán egy évtizede emléktábla hirdeti:
Dr. Broder Christiansen, német filozófus szülőháza 
Született 1869. július 9 Klixbüll, elhunyt 1958 június 6. Gauting 
Episztemológus, kultúrafilozófus, irodalomtudós, művészettörténész, nyelvművelő, grafológus 
Főműve: Művészetfilozófia (1909)

2019. július 2., kedd

Broder Christiansen és a grafológia

A német filozófus és nyelvész, Broder Christiansen (1869–1958) egy a dán határ közeli településen született, s középiskoláit is még abban a tartományban végezte.
Majd filozófiai, pszichológiai, irodalmi és művészeti tanulmányokat folytatott. 1902-ben lett a filozófia doktora. Ám habilitációját megelőzően súlyos szívbetegségére derült fény, és ennek folyományaként majdnem két évtizeden át nem hagyta el otthonát. Remeteéletét főként szellemi tevékenységgel töltötte: könyveket írt filozófiai, művészeti és nyelvészeti témákban. A fő művének tartott A művészet filozófiája című munkája 1909-ben jelent meg.
Christiansen kéziratokat gyűjtött és azok révén kezdett érdeklődni a grafológia iránt. Ludwig Klages tanítványa lett, azonban útjaik hamarosan elváltak.
A húszas években ismerte meg Elisabeth Carnapot, akivel közösen jelentették meg A grafológia új alapjai (Neue Grundlegung der Graphologie, 1933) művet, majd A grafológia tankönyve (Lehrbuch der Graphologie, 1947.) címűt. Ez utóbbi megjelenésekor már a München melletti Gauting volt a lakhelye. Carnap asszonnyal közösen alapítottak és működtettek Münchenben egy grafológiai intézetet.

2019. június 25., kedd

Az interjúalany: Románné Goldzieher Klára

Alább azokból az interjúkból listázunk, amelyekben Románné Goldzieher Klára válaszolt a kérdésekre, és amelyek magyar nyelvű napilapokban kerültek publikálásra, anno...
1927
A grafológiával az egyéniség megismerése felé vezető uton találkoztam. Beszélgetés R. Goldzieher Klárával a grafológia első komoly magyar művelőjével. – Schulmann igazgató kisérletei. szerző: (Dr.). Nyírvidék, 1927. augusztus 17.
1929
A grafológia csodái. Megalakult a Magyar Irástudományi Társaság. szerző: B. Gy., Az Est, 1929. december 4.
1934
Háromezer gyermek írását vizsgálta meg a modern pszichológia módszereivel a budapesti íráskutató intézet. Az intézet vezetője szenzációs irásvizsgáló gépet szerkesztett – Ird le a neved és megmondom, ki vagy! – Látogatás a grafológiai intézetben. (A P. M. H. munkatársától.) Prágai Magyar Hírlap 1934. február 6.
Orvosi diagnózis – írásból. Rejtett betegségek első árulója: a kézírás. Artistaigazolvánnyal dolgoznak az álgrafológusok. szerző: J. A., Pesti Napló, 1934. július 27. 
1939
Érdekes előadás a balkézről, a ballábról és a balszemről. A balkezes embert nem szabad erőszakosan jobbkezessé nevelni. Magyarország, 1939. március 31. valamint Ellenzék, 1939. április 20. Az interjú csekély változtatással A balkéz, a balláb, a balszem címmel megjelent. Brassói Lapok, 1939. április 14. számában is megjelent.

2019. június 18., kedd

Románné sógora: Körössy Albert Kálmán

Ma 150 esztendeje, tehát 1869. június 18.-án Szegeden született a jeles építész. Itt azért emlékezünk meg róla, mert Románné Goldzieher Klára sógora lett 1902-ben, amikor feleségül vette Román Aurél (1874–1944) húgát, Paulát. Hamarosan beköltöztek saját villájukba, melyet a férj maga tervezett. Két lányuk is született. Román Aurél és az építész rokon többféle vállalkozásban is együttműködött. Körössy Albert Kálmán túl a második világháborún, 1955-ben hunyt el Budapesten.
Körösi Albert
műépítész aláírással
Eredeti családneve Neumann. 1891-ben az építészi oklevelét már Kőrösi Albert Kálmánként kapta meg. 1903-ban Ferenc Józseftől nemcsak atyja (Neumann Miksa, izraelita terménykereskedő) hanem ő maga és törvényes utódjai is nemességet kaptak, és innentől a királyhalmi előnév viselése is megillette őt. 1911-ben kérelmezte vezetéknevének módosítását, ekkor lett Körössy Albert Kálmán: S ugyan már nem sok tervrajzára írt rá ezt, mégis a szakmai emlékezet ezen a néven tartja őt számon. Az I. világháború után már nem dolgozott építészként, s így ezen ténykedése alig nyúlt túl a két évtizeden mégis számon tartják őt. „A korszak egyik legeredetibb formavilágú építőművésze, … akinek nincs két hasonló épülete… Szinte minden régi és új irányzat hat rá.” – írja róla egyik méltatója.
Jelentősebb munkái közül itt kettőre hívom fel a figyelmet.
1899-1900 körül készült el családi otthona. A később irodaként is használt épületet a közelmúltban szépen felújítottak. Aki szeretné látni, a Kőrössy-villa címe: Budapest, Városligeti fasor 47.
És onnan alig tíz percnyi sétára van a Benczúr utca 26.-ban a Dayka-villa, Körössy utolsó épületté lett terve 1913-ból. Azt is érdemes szemügyre venni.

2019. június 10., hétfő

Édouard de Rougemont emlékezete

Édouard de Rougemont Párizsban született 1881 februárjában, s mire tízéves lett mindkét szülője meghalt. 1915 őszén, 34 évesen megházasodott. S ma ötven esztendeje, 1969. június 10-én hunyt el Párizsban. A francia író, grafológus és írásszakértő 88 évet élt.
A huszadik század első felének egyik legkiválóbb francia grafológusa volt. Hosszú évekig tevékenykedett a francia grafológusok társaságában. Több mint egy évtizeden át egy szabadiskola grafológia kollégiumának elnöke volt. Fontosnak tartotta a grafológia népszerűsítését. A századelőn neves személyek írását is elemezte a Mercure de France magazinban.
Írásvizsgálattal való foglalatosságaiba néhány publikációjának címe adhat némi betekintést. Egy tanulmányban Charles Baudelaire különböző éveiből származó kézírásaival követte a költő életútját (1922). Arthur Rimbaud pszichológiai fejlődését írásain keresztül vizsgálta (1936).
A Grafológia és orvoslás (1934) valamint a több kiadásban is megjelent Grafológia az új társadalomtudomány (1938) című könyve mellett az 1950-ben kiadott Örültek és pszichopaták írása c. tanulmánya is figyelemre méltó.

2019. június 2., vasárnap

Pinterits Károly, a tanár

Pinterits Károly
Ma, a Pedagógusnap alkalmából olyan tanerőről szólunk, akinek némi köze a grafológiához is volt.
Az írásszakértőként ismertté lett Pinterits Károly (1869–1931) végzettségét és hétköznapi tevékenységét tekintve kereskedelmi iskolai tanár volt. Maga is kereskedelmi középiskolát végzett, majd egyetemi tanulmányai végeztével könyvvitelre, kereskedelmi ismerettanra és levelezésre szóló kereskedelmi középiskolai tanári képesítést szerzett.
1890-ben Zomborban kezdte meg tanári működését az ottani felsőkereskedelmi iskolában, 1895-től Aradon oktatott, néhány én múlva már a budapesti VI. kerületi felső kereskedelmi iskola tanára lett egészen a Nagymező utcai képzés megszűnéségig. Ezt követően a Tavaszmező utcai, majd a Vas utcai felsőkereskedelmi iskola tanáraként folytatta pályáját és onnan ment nyugdíjba harminc évi tanári munkássága után.
Szakcikkei már pályája elejétől rendszerességgel megjelentek. Pinterits Károly könyvviteli, kereskedelmi és kereskedelmi levelezési tankönyvek szerzője volt. És ezeket akkoriban az ország felsőkereskedelmi iskoláiban általánosan használtak.

2019. május 26., vasárnap

Roda Wieser ükapja: Christian Friedrich Nasse

Roda Wieser felmenői között, az atyján kívül is akadnak mindkét ágon neves személyiségek. Egyik ükapja a híres német orvos és pszichiáter Christian Friedrich Nasse (1778–1851) volt. Bielefeldben született, s kora ifjúságában elvesztette szüleit. Az apja körorvos és nagyapja jeles orvos volt. Szülővárosában kezdte orvosi praxisát, ahol később kórházat is vezetett. Majd más nagyvárosokban tevékenykedett, mígnem 1819-ben a bonni egyetem professzora lett.
Christian Friedrich Nasse
Sokoldalú művészi érdeklődéssel is bíró ember volt, aki szorgosan tette közzé szakmai tapasztalatait. Pszichiátriai folyóiratot indított és a mentális betegségek testi okait feltételezte.
Az orvoslásban igazi reformer volt. A legmodernebb diagnosztikai eszközöket alkalmazta és maga is feltalált egy speciális hőmérőt (1841). A helyi érzéstelenítés első alkalmazóinak egyike és a betegágy melletti oktatás bevezetője. Nevét a hemofília (vérzékenység) kapcsán tett megállapítása (1820) az ún. Nasse-törvény, az X-kromoszómához kötött recesszív öröklődés mintáinak korai megállapítása, révén is számon tartják.
A 73. születésnapján elhunyt Nassénak és nejének bőséges gyermekáldásban volt része. Bár két fiúk is orvos lett, mégis az egyik leányukat kell itt említeni, ugyanis Hilda Hermina Nasse (1809–1879) Johann Georg Heinrich von Noorden felesége lett. Ők Roda Wieser dédszülei. Mindketten ugyanabban a sírban nyugszanak Bonn régi temetőjében, mint a neves ükapja dr. Nasse.

2019. május 19., vasárnap

Roda Wieser asszonyról

Roda Wieser édesapjáról szóltunk, most nézzük, mit lehet tudni a férjéről. Roda von Noorden 27 évesen ment férjhez Frankfurtban 1922. május 3-án. Párja Friedrich Anton Wieser 1887. november 11-én Bécsben született Melanie Amalia Tauber (1854 –1908) és Josef von Wieser báró harmadik és legkisebb fiaként. (Bár atyja második házasságából még születtek féltestvérei.) A hasonló nevű közgazdász professzor Friedrich von Wieser (1851–1926) az atyja fivére, azaz neki a nagybátyja volt.
Illusztráció,
német esküvői képeslap
(1922)
A frigyre lépésekor 34 esztendős Friedrich von Wieser mérnökként dolgozott abban a gyárban, amelyet apjuk első házasságából született fiaira, rá és bátyjára hagyományozott. Ők ketten, mint „Wieser bárók” vezették akkoriban a híres szentgotthárdi kaszagyárat.
Roda Wieser sógornőjéről és férje néhai édesanyjáról is mutathatnánk a geni-n közzétett fotót, de a férjéről sajnos nem. Az alábbi hír egy 1922-es magyar lapból azonban némi kárpótlásul szolgálhat:
„Wieser Frigyes báró május 3-án tartotta esküvőjét a Majna-melletti Frankfurtban von Noorden Roda dr. kisasszonnyal. Az ifjú pár állandóan Szentgotthárdon fog lakni.”
Van abban valami szívmelengető, hogy Roda Wieser asszonyéveinek elején magyarországi településen élt. A következő esztendőkből annyit tudni lehet, hogy a férje néhány évvel később eladta a részét fivérének, valamint, hogy az 1920-as évek végén Roda Wieser már Bécsben tevékenykedett. A következő évtizedben, mint már szóltunk róla, néhány alkalommal előadóként újra járt hazánkban.

2019. május 12., vasárnap

1929: Könyvhét és grafológia

Május 12. vasárnap volt 90 évvel ezelőtt is. Ez a nap azért emlékezetes, mert 1929. május 12-én kezdődött a Magyar Könyvhét. A legelső! Az Ünnepi Könyvhét vagy könyvnapok azóta már komoly tradícióval rendelkező eseménysorozat. S ennek kapcsán akár az autogramosztás is eszünkbe juthatna, de a nyomtatott betűk ünnepéhez kapcsolódva fellelhető valami, ami mégiscsak a kézíráselemzéshez köthető. 
A Literatura 1929 Könyvheti különszámában Zolnay Vilmos tollából származó, Amiről nincs könyv… című összeállítás egyik bekezdését citáljuk itt: 
„Hiányzik egy – a németeknél és más külföldön nagyban szereplő – a grafológiával, mint tudománnyal foglalkozó magyar munka. Itt nem állja meg a helyét valamilyen fordítás, mert a grafológia a lélek rejtett dolgaival foglalkozik s így nem lehet a magyar lelket német kaptafára húzni. Más a magyar gondolkodása, más a mentalitása. Magyar íráspéldákkal kellene ezt megvilágítani.”

S hozzá kell tennünk, hogy akadt már ilyen könyv 1929-ben is, de úgy tűnik ez nem jutott a szerző tudomására. S hogy netán e felvetésnek is köze lehetett ahhoz, hogy a 30-as években megszaporodtak a hazai grafológiai témájú könyvek, ez valószínűleg sosem derül ki.

2019. május 8., szerda

Carl von Noorden és Roda Wieser

Carl von Noorden személye azért lehet érdekes számunkra, mert első felesége Agnes Binz (1863–1917) négy gyermeknek adott életet 1886-94 között, s közülük a legkisebb, aki a Roda nevet kapta, később Roda Wieser (1894–1986) néven a 20. századi grafológia jeles alakja lett.

Carl von Noorden (1858–1944) német születésű neves belgyógyász és endokrinológus volt, akit elsősorban a cukorbetegek diétájának – melynek az inzulin felfedezése előtt nagyobb fontossága volt – tanácsadójaként tartottak számon. Az ún. fehérkenyér egység (WBE) az ő javaslatára került be a hétköznapi gyakorlatba.
Carl H. von Noorden
Roda születésekor apja 36 éves volt, s akkortól a frankfurti városi kórház belgyógyász főorvosa volt, 1906-ig. Abban az esztendőben a cukorbetegség elismert specialistájaként kapta meg az I. sz. Belgyógyászati Klinika vezetői posztját, s így 1906-ban családjával Bécsbe költözött (Roda akkor 12 esztendős lett). Carl von Noorden 1913-29 között egy frankfurti szanatórium vezetését vállalta. Ebben az időszakban, 1917-ben megözvegyült, majd 1921-ben újra megnősült. Roda már 27 esztendős volt akkor (s hamarosan férjhez is ment) így az apja munkatársából asszonyává lett Herta von Noorden pótanyaként már aligha jöhetett számításba.
Carl von Noorden 1932-ben Bécs díszpolgára lett, s a táplálkozásfiziológia legkiválóbb szaktekintélyének titulálták őt, amikor 1933-ban hazánkban járt. (Ekkortájt, azaz 1930-től 1935-ös nyugdíjazásáig, Bécsben az anyagcserebetegségek speciális osztályának vezetője volt.)
86 évesen Bécsben hunyt el. Szülővárosában, Bonnban temették el. Frankfurtban utca viseli a nevét.

2019. május 1., szerda

Roda Wieser előadásai Budapesten

Illusztráció
Az 1930-as években a bécsi egyetem kriminológiai intézetének asszisztenseként ténykedő dr. Roda Wieser két alkalommal is tartott előadást Budapesten a Magyar Írástanulmányi Társaság ülésén. Mindkét esetben a bűnözök kapcsán.
1932. március 7-én „Charakteorologische Studien auf Grund von Verbrecherhandschriften” (A bűnözők kéziratain alapuló karaktertani tanulmányok) volt Roda Wieser előadásának címe. Azon a hétfői estén  a Közgazdaságtudományi Egyetem Szerb utcai előadótermében ügyvédek, orvosok, oktatók és más érdeklődők közönségének tartott izgalmas előadást a társadalmi bűnözés grafológiai jellemzőiről. A MÍT elnökeként dr. Dorning Henrik rendőrtiszt mondott köszönetet az előadónak.
A következő alkalommal, 1934. november 6-án, kedden dr. Németh Péter bíró, a MÍT társelnöke elnökölt. Roda Wieser nagyszámú és előkelő közönség előtt Bűnözés és írás címen tartott előadást a Népegészségügyi Múzeum előadótermében.

2019. április 24., szerda

Kiről lehet szó?

A Rendőrség Napját már jónéhány éve Szent György napján tartják hazánkban. Ez alkalomból ma egy afféle nyomozós játékot adunk közre. Bizonyos személyeket keresünk, akik valaha foglalkoztak íráselemzéssel és a bűnözés is látókörükbe került. Adunk néhány információt róluk, s lehet találgatni. Persze a helyes megoldást is elérhető tesszük, egy-egy linkkel, ugyanis korábban már röviden bemutattuk őket.

Utolsó bázisa: London. Cseh születésű volt, több európai városban élt. Diplomataként dolgozott, komolyan foglalkozott irodalommal és elmélyedt a grafológiában. A megbízhatósággal kapcsolatban összegzést készített. Fiatalkorú bűnözők illetve gyilkosok írását is vizsgálta.

Bécsi illetőségű, felkapott íráselemző, aki éppúgy felbukkant szülőhelyén, Krakkóban, mint Európa más városaiban. Sok esetben segítette meglátásaival a rendőrség munkáját. Magánembereknek szintén segítségére volt, olykor bűnesetek megelőzésében is. Kiadták néhány bűnügyi ponyváját.

Az íróból lett grafológus nemcsak szülőhazájában, azaz Svájcban, ismert, hanem még a német nyelvterületeken túl is számon tartják nevét, különösen az írás szimbolikájának elmélete kapcsán. A kriminálgrafológia e jeles alakja foglalkozott a bűnözés és a bűnözővé válás kérdéseivel is.

2019. április 18., csütörtök

Poppée és Lombroso találkozása

Egy 1928-as interjúban emlékezett vissza Rudolphine Poppée (1865–1934) Lombroso-val való találkozására.
„Elmerészkedtem az amszterdami nemzetközi kriminál-antropológikus kongresszusra. … A kongresszuson megismerkedtem Lombrosóval, aki felhívta figyelmemet arra, hogy az emberi karaktert, sőt az emberi élet küszöbön álló eseményeit a kézírás mellett a kéz formája is jelentősen elárulja.” … Az aligha meglepő, hogy ők akkor és ott szóba elegyedtek egymással. Ugyanis mindez Cesare Lombroso (1835–1909) Grafologia c. műve megjelenése után történt, és a bécsi illetőségű Poppée kisasszony is már foglalkozott akkoriban a kézírások vizsgálatával.
Az ötödik kriminálantropológiai kongresszust Amszterdam tartották 1901 szeptemberében. Ekkoriban Poppée, a grafológusnő már betöltötte 36 évét. A kriminálantropológia atyjának tekintett Lombroso majdnem harminc évvel volt idősebb nála. A hölgy így emlékszik vissza rá: „nagyon kedves, pirosorcájú, makkegészséges öregúr volt”.
A kongresszuson készült fotón az első sorban középütt ül Lombroso, felismerhető jellegzetes alakja.

2019. április 11., csütörtök

Bartók Lajos Levél Koltóra c. verséből

Koltó kapcsán bizonyára sokakban felrémlik, hogy Petőfi Sándor (1823–1849) ott írta a mézeshetei alatt a magyar irodalom egyik legszebb szerelmes versét (Szeptember végén). A költő hitvesével 1847 őszén több hetet tölthetett barátja, gróf Teleki Sándor (1821–1892) kastélyában.
Bartók Lajos és kézjegye
Petőfinek nagy tisztelője volt a jogot végzett költő és lapszerkesztő Bartók Lajos (1851–1902) is, aki a Levél Koltóra c. verse közreadásakor (1879) a Bolond Istók élclap szerkesztője volt. A közel 150 soros költemény címzettje a „vad gróf” néven elhíresült kalandos életet magáénak mondható 48-49-es honvédezredes és memoáríró Teleki Sándor.
De, hogy jön ide a grafológia?!
Nos, olvassunk csak bele! S ha a grafológia konkrétan nem is kerül szóba benne, bizony Bartók Lajos azt pedzegeti a költemény néhány sorában, hogy a kézírás megmutatja személyiségét. (Lásd a megvastagított szövegrészt!)

Levél Koltóra.
(Teleki Sándorhoz.)

Két nemzet hőse! hosszan olvasok
Arczod s kezed vonásiban, melyek
Emlékezet s barátság lángjait
Vetik felém világító toronyként.
Mért küldöd képed, hogyha irsz nekem?
S ha képed itt van, mért rám vesztegetned
Irásodat? Kép, írás, ez vagy az,
Külön s magában is teljes hiven
Mutatja lényed egész aranyát,

Mely tiszta, tűzpróbás, s vidám zenéjü…
Pedig szegény betűk, oly feketék
S oly görbe lábu és hajlott gerinczű
Kis szörnyek ők!... Mint piszkos ördögök,
Vagy mint a Dante kárhozottjai,
Úszkálnak ott alant, olvadt szurok-tó,
A tintatartó hullámaiban.
...

2019. április 2., kedd

Matilde Ras emlékezete

Matilde Ras, a spanyol grafológia kiemelkedő alakja volt, akinek a grafológiai munkásságát már felidéztük. A jeles grafológus életének 88. esztendejében, ma ötven éve, 1969. április 2-án hunyt el. S ezen alkalomból életének egyéb momentumaiból szemezgetünk.
Matilde Ras Fernández 1881. szeptember 1-jén született Tarragonában. A katalán város szülötte kisgyermekként átmenetileg Kubában élt. Miután az apja meghalt hazatértek és anyja újra férjhez ment, ám nevelőapjuk is elhunyt. Első tanára az édesanyja, egy művelt, franciául is beszélő asszony volt. Több helyen is laktak, míg végül a félsziget közepén, Madridban telepedtek le, így Matilde Ras ott fejezte be a tanulmányait. Tudni lehet, hogy 1941-43-ban Lisszabonban (Portugáliában) élt, ám életének java részét Madrid töltötte.
Irodalmi hajlamai korán megmutatkoztak és a rajzolásban is kedvét lelte. Verseket, meséket is fordított. Prózaíróként és esszéíróként is ténykedett. Ám irodalmi munkássága éppen grafológusi ténykedése miatt maradt árnyékban.
Nemcsak olvasni szeretett, hanem sakkozni is. Továbbá kiterjedt levelezést folytatott más alkotó nőkkel. Tudniillik, Matilde Ras szociális és politikai kérdésekkel is foglalkozott és a feministák egyike volt hazájában. Nem ment férjhez, mégsem ő az egyetlen Ras nevű Spanyolország grafológiájának múltjában. Ugyanis a fivérének, Aureliónak a lánya az a Silvia Ras, aki Matilde Ras unokahúgaként idővel ugyancsak ismert grafológus lett hazájában.

2019. március 27., szerda

Matilde Ras, a grafológia elkötelezettje

Matilde Ras (1881–1969) az első jelentős női reprezentánsa volt Spanyolország grafológiájának. Fiatalon a könyvek iránti rajongása sodorta a kézírások tanulmányozása felé. Egy könyvesboltban talált rá Michon egyik művére, mely felkeltette az érdeklődését. Anyjának köszönhetően valamennyit tudott franciául és szenvedéllyel vetette bele magát, majd az olvasottak alapján ismerősei írásainak tanulmányozásába és a kezdetben játékos próbálkozások által íráselemző képességei is megmutatkoztak.
1910 körül már magazinokban publikált, és még nem volt harmincéves, amikor a párizsi grafológiai társasághoz csatlakozott. Franciaországi ismerősei révén hozzájutott további grafológiai művekhez. Folyamatos önképzésén túl Crépieux–Jamin is a mestere lett.
Matilde Ras az első grafológiai témájú művét 1917-ben jelentette meg. Jónéhány követte ezt, volt közöttük ismert személyek autográfjairól szóló valamint történelmi írásokat bemutató munka is. Az utolsó e témakörhöz kapcsolható művét már túl a 80. évén, 1963-ban a grafopatológiáról adta közre. A sajtóban is rendszeresen publikált, grafológiai rovatot is vezetett. Az íráselemzések mellett oktatott és előadásokat tartott. 
Matilde Ras a francia klasszikus grafológia képviselője lett spanyol nyelvterületen és a grafológia úttörője szülőhazájában. Grafológusi ismertsége miatt sokszínű irodalmi munkássága nem kapott kellő figyelmet kortársaitól. A későbbi korok tanulmányai révén azonban ez is jól feltérképezhető.

2019. március 21., csütörtök

Asturias cikke Ballandras grafologometeréről

Asturias Párizsban
„Miguel Ángel Asturias – Irodalmi Nobel-díj – Párizs 1970” ez áll a szerzőségi közlésnél a madridi ABC folyóirat Új tudomány (Ciencia Nueva) címmel megjelent egyoldalas cikke alatt.
Miguel Ángel Asturias (1899–1974) guatemalai író munkásságát 1967-ben irodalmi Nobel-díjjal ismerték el, s a latin-amerikai alkotó hazája nagyköveteként 1970-ben Párizsban élt. Ebben az esztendőben közölte cikkét a spanyol folyóirat, melyben a grafológiáról, Ballandrasról és a grafologometeréről is szól.
Gyanítható, hogy nem sok grafológusról írt cikket a Nobel-díj valamely kitüntetettje, ezért is emlegetik érdekességként sűrűn az Amado J. Ballandrast bemutató források.
„A grafológia egy lépésre van attól, hogy az ember tanulmányozásával és megismerésével foglalkozó segédtudománnyá váljon.” – kezdi gondolatait Asturias 1970-es cikkében. Akit érdekel teljes egészében spanyol eredetiben itt, magyar nyelven a Grafológia folyóirat aktuális (2019/2.) lapszámában találhatja.

2019. március 17., vasárnap

100 éve született Amado J. Ballandras

Amado J. Ballandras a múlt században Argentínában az egyik legjelentősebb grafológus volt. Munkásságát már összefoglaltuk, most születésének centenáriuma kapcsán magánéletének fő eseményeit és szereplőit vesszük sorra.
1919. március 17-én Buenos Airesben született Amado Juan Ballandras. Nevét már csak azért is illik ismernünk, mert az édesanyja magyar volt és filológusként ténykedett. Apja francia filozófus volt. Ballandras szülőhazája mégis Argentína lett. Ám több nyelven is kommunikált, a spanyol mellett franciául, magyarul és angolul is.
Amado J. Ballandras feleségével
Klasszikus zenész akart lenni, ám a sors eltérítette ettől. Előbb jogot tanult, majd pszichológiából doktorált. Idővel dr. Ballandras a grafológia mellett is elkötelezte magát.
Felesége Graciela Ballandras ugyancsak grafológus, ma is részese Argentína grafológiai életének. Egyetlen lányuk, Annie Ballandras más területen ténykedik.
Dr. Amado J. Ballandras 80. születésnapját már nem érhette meg, hosszú betegség után 1999. január 13-án szülővárosában, Buenos Airesben hunyt el meg.

2019. március 13., szerda

Amado J. Ballandras, a neves argentínai grafológus

Dr. Amado J. Ballandras
Amado J. Ballandras (1919–1999) az egyik legjelentősebb argentin grafológus volt, akit hazáján kívül a nagyvilágban is számon tartottak a spanyolnyelvű szakmabeliek. Ballandras több nyelven, így spanyolul, franciául, angolul és magyarul is tudott. Jogot tanult majd pszichológiából doktorált. Tudományos cikkei argentin és európai lapokban is megjelentek. Grafológiai és a pszichológiai témákban is publikált, éppúgy ahogyan a grafopatológiai és és grafoterápiai kutatásokról és gyakorlatáról. Ez utóbbiakban személyesen is nagy szerepet vállalt: rehabilitációs intézetben vakokkal és bénult gyermekekkel foglalkozott, onkológiai osztályon kutatott a betegség és kézírás összefüggései kapcsán. Tanított, előadásokat tartott konferenciákon is.
Széleskörű gyakorlati tevékenysége mellett az 1960-ban megjelent Integrált személyiségelmélet c. könyvében pszichológusi és grafológusi tapasztalatait ötvözte. Ebben részletesen bemutatta az általa kifejlesztett eszköz, a grafologometer alkalmazhatóságát is.
Dr. Ballandras több szervezet alapításában részt vállalt. 1982-ben alapította azt a tudományos grafológiai intézetet, amely ma már a nevét viseli (Instituto de Grafología Científica Dr Amado Ballandras) és a felesége vezeti.

2019. március 8., péntek

Dorothy Sara, az amerikai grafológusnő

Dorothy Sara
Dorothy Sara (1896–1976) az egyik ismert íráselemző volt a múlt században az Amerikai Egyesült Államokban. Amikor kevéssel a 80. születésnapja előtt elhunyt, a New York Times is megemlékezett róla.
A javarészt szerkesztőként dolgozó hölgy nevét grafológiai témájú könyvein kívül az elsősorban nők számára hasznosítható, praktikus ismereteket (varrás, házi ápolás, kertészkedés, gyermekgondozás) nyújtó könyvek szerzőjeként ismerhették hazájában.
A professzionális grafológiához vezető úton Louise Rice tanítványa lett. A 20. század 40-es éveiben pedig már íráselemzőként ténykedett. Az ötvenes évek végén az Amerikai Grafológiai Társaság elnöke címet is magáénak tudhatta. Dorothy Sara grafológiai témájú könyveivel is népszerűsítette e tudományt.
Dorothy Sara tagja volt a kiemelkedő intelligenciával rendelkezők nemzetközi egyesületének (Mensa) is.

2019. február 28., csütörtök

Soltész István Giay Rudolf könyvéről

Az Esztergom és Vidéke elnevezésű periodika egyik számában (1932. május 15.) tette közzé Soltész István véleményét Giay Rudolf A grafológia tankönyve című könyvéről.

Eképpen kezdte: „Szerzőt könyvének megírásánál az a nemes cél lelkesítette, hogy a grafológia tudományának népszerűsítésével útmutatást és módot nyújtson önmagunknak és embertársainknak az íráson keresztül való megismerésre. Ő még a régi grafológiai iskola követője, mely a kezdetleges michoni iskola jelmagyarázatával megelégszik…”

Ezt követően kifejti, hogy Giay A grafológia tankönyve c. művét és megközelítését miért tartja elavultnak. Soltész bírálatában részletesen kitér azokra az új eredményekre és módszerekre, amelyeket egy korszerű grafológusnál kívánatosnak tartana.

Majd eképpen zárja gondolatait: „Mindezen kifogások dacára a szerző jó szolgálatot tesz művével a grafológiának szélesebb körökben való megismétlése szempontjából. Nyelvezete ugyan nem elég gördülékeny kifejezésmódja sem mindig precíz, de elrendezése világos és könnyen áttekinthető. Amit ad, azt alaposan, egyszerűen és röviden megmagyarázza, bár a mélyebb elméleti és lélektani magyarázatokat mindenütt mellőzi.
Szegény magyar grafológiai irodalmunkban mégis nyereséget jelent könyve, mert úttörő munkát végzett. Természetesen, aki nem elégszik meg csak a fölszínes grafológiai ismeretekkel, annak el kell mélyednie a legújabb kutatások eredményeinek tanulmányozásában is.”


A cikk digitalizálva egészében elérhető ezen a webhelyen, akit érdekel, elolvashatja.

2019. február 21., csütörtök

Giay Rudolf a grafológiáról

Giay Rudolf 1886 decemberében Kismartonban született. Németül, olaszul és szerbül is tudott. Katonai pályára lépett. A honvédség állományából századosi ranggal került nyugdíjba. A 40-es évek elejéről még hadi szolgálatáról vannak adatok. 1945-ben megözvegyült, majd 1951-ben őrnagyi ranggal a kitelepítettek listájában találjuk a nevét. Azt lehet tudni még róla, hogy 1956-ban az élők sorában volt, akkor ugyanis a fiát temette el.

A magyar grafológia Giay Rudolf nevét A grafológia tankönyve c. könyv szerzőjeként tartja számon.
Giay 1926 januárjában könyvének az első, és azon év szeptemberében második kiadásához írhatott előszót. A valószínűleg szerzői kiadásban megjelent művet még a 30-as évek közepén is megvásárolhatták az érdeklődők. A 20. század utolsó évtizedében reprint kiadása is napvilágot látott.
Giay Rudolf kézzel írott sorai könyvéből

Giay Rudolf német és francia forrásmunkákat használt könyve megírásához. Előbb az írások jellemzőit vette sorra és azok felismerését ábrákkal is segítette, valamint értelmezést is adott a jelekhez. A gyakorlati rész elején az emberi tulajdonságokhoz társított felsorolásszerűen írásjellemzőket, majd a jellemrajz készítés menetét ismertette. Metódusát már meghaladta az idő. De könyvének érdemleges részei azok is, amelyben alaposan áttekintette a grafológia történetét, valamint listázta a fellelhető grafológiai műveket és folyóiratokat.
A könyv utolsó írásmintája vállaltan a szerző kézírása (benne aláírásával), melyben üzen is az olvasónak. Ezt mutatjuk be kuriózumként.

2019. február 14., csütörtök

Bendetz Móric tanulmánya Ady kézírásáról

Bendetz Móric grafológiai témájú művei sorában utolsóként került kiadásra a Grafológiai tanulmányok. Előbb számozott füzetenként, majd 1940-ben már egybekötve jelent meg. A 3. számú füzet tartalmazza Ady Endre jellemrajza kézírása alapján c. tanulmányát.
Ady Endre kézírásait eredetiben is volt alkalma megfigyelni Bendetznek, és a költőről szóló könyvekben is találhatók hasonmások. 11 írásminta került ebbe a tanulmányba. Akad köztük ifjúkori, versfogalmazvány, levélrészlet, és a betegséggel vívódó Ady írásos produktuma is.
Bendetz előbb általános jellemrajzot készített a kézírások alapján, majd az Adyról ismert tényekkel és vizsgálódásokkal vetette össze azt.
Az elfogulatlan és mértéktartó munka szerzője így vallott munkájának céljáról: „Nem is Adyt vizsgálom csupán. A grafológia erejét mérem, az íráslélektan tudományos értékét teszem próbára, hogy mennyit vagyunk képesek meglátni, tisztán a kézírásban való kifejeződését alapul véve mindabból, amit eddig Adyról kifürkésztek és ez alapon tudunk-e valamit hozzáadni ehhez a képhez. Erre a kísérletre pedig Ady titokzatos és sokat vitatott alakja különösen alkalmas.”
S milyen eredményre jutott? Íme: „De a rendkívüli költői nagyság végső magyarázatával a grafológia is, mint minden más kutatás, adós marad. Ady marad az, aminek magát vallotta: »Észak-fok, titok, idegenség.«”

2019. február 7., csütörtök

Ady grafológiás barátja: dr. Kanitz

A budapesti illetőségű Dr. Kanitz Henrik (1879–1910) klinikai tanársegédként 1904-ben került Kolozsvárra. 1910 nyarán megszerezte magántanári címét, s ugyanazon nyár végén már temették a fiatal bőrgyógyászt.
Ady Endre gyógykezelésre érkezett 1909 nyarán Kolozsvárra, ahol orvosa és barátja dr. Lukács Hugó (1875–1939) ideggyógyász várta. Július végén engedélyeztek a költőnek egy látogatást Nagyváradra és Püspökfürdőre. Ez alkalommal a társaságban voltak Ady olyan kiváló barátai, mint a jogász Somló Bódog (1873–1920) vagy a matematikus Fejér Lipót (1880 –1959) is.
Középen Kanitz Henrik 
Ady és Fejér Lipót (ülnek) 
Püspökfürdő, 1909. júl.
(csoportkép részlete)
Erről a kirándulásról tett említést Scheiber Sándor (1913–1985) az Irodalomtörténeti Közleményekben 1960-ban megjelent Ady Endre és Fejér Lipót c. írásában. S ebben Nagy Mihály nagyváradi ügyvédnek az eseményről beszámoló leveléből is közöl részletet, melynek egyik mondata különösen érdekes: [Ady] „Dr. Kanitz Henriktől pedig a grafológiát kérte számon, és azt követelte, hogy egy pár betűjéből, amelyet ráírt egy szívbelimnek küldött levelezőlapra: 'Ismeretlenül is nagy-nagy tisztelettel és szeretettel: Ady Endre' — olvassa ki múltját, jelenjét és jövőjét.”
Mindezek alapján feltételezhető, hogy Dr. Kanitz Henrik kacérkodhatott a grafológiával. De hogy valóban olvasott-e jövőt a betűkből vagy csak a költő szerette volna erre rábírni, még nem sejthető.

2019. január 29., kedd

Ady és Jásziék

A Jászi család és Ady Endre (1877–1919) kapcsolata Nagykárolyban kezdődött. A kamaszodó Ady Bandi ott járt a piaristák gimnáziumába 1888 szeptemberétől 1892 nyaráig. Ott kezdett verselni és ott lett először szerelmes.
Nagykárolyban született, mégpedig ugyanazon esztendőben mint a költő, Madzsarné Jászi Alice (1877–1935). Együtt jártak hittanra és együtt konfirmáltak 1890-ben. A vallásórákon Alice bátyja, Jászi Oszkár (1875–1957) is jelen volt, és a fiúk között barátság szövődött. Apjuk, mint a helyi jóságos doktor bácsi, kezelte is Adyt. 
Az Új Versek kötetével 1906-ban nemcsak Ady robbant be az irodalomba, annak köszönhetően újra egymásra talált felnőttként a két barát: Jászi Oszkár és Ady. Aligha meglepő, hogy száz esztendeje 1919. január 29-én a nemzet halottjának ravatalánál Jászi Oszkár volt Ady egyik búcsúztatója. 
Ady Budapesten is gyakran vendégeskedett vagy épp ott ebédelt Jásziék pasaréti házában. Barátja húgáékhoz, Madzsarné Jászi Alice családjához is bejáratos volt. Alice férje, dr. Madzsar József fogorvosként kezelte egy ideig a költő fogait. Ady Madzsaréknál hallhatta először Reinitz Béla (1878 –1943) által megzenésített verseit.
Madzsarné – női szolidaritásból – ugyan megneheztelt a férfira, amikor 1912 tavaszán közreadta az Elbocsátó szép üzenet c. versét, de kapcsolatuk a költő haláláig megmaradt. Azt követően Ady özvegyével, Csinszkával (1894–1934) és annak második férjével Márffy Ödön (1878–1959) festőművésszel is barátságot tartott Madzsarné.
Ady és Jásziék kapcsolatára utal az itt bemutatott fotó, melyet Madzsarné lánya Lili őrzött meg. S ez áll rajta a költő jellegzetes kézírásával „Jásziéknak legszeretőbb Adyjuk”.
*
E bejegyzést gazdagították azon információk, melyeket Repiszky Tamás (Madzsarné Jászi Alice dédunokája) jóvoltából a Grafológia folyóirat aktuális számában is olvashatnak. Köszönet illeti azért is, hogy lehetővé tette e nagyrabecsült és személyes családi relikvia fotójának közreadását.

2019. január 23., szerda

Soltész István szülővárosa: Losonc

Amikor 125 esztendeje, 1894. január 23-én Soltész Endre építőmester és Olesch Vilma fia, Soltész István világra jött Losoncon, a város Nógrád vármegye losonci járásának a székhelye volt.
A történelmi Nógrád régiójának központja ma Dél-Szlovákia egyik legnagyobb városa.
A losonci gimnázium
az 1900-as évek elején
Az 1894-ben javarészt magyarok lakta felvidéki település történetében ahhoz az esztendőhöz jegyzik a krónikák, hogy elkészült el a Városháza. Két híresség neve is köthető ehhez az esztendőhöz. Valamivel Soltész születése előtt lett Jókai Mór Losonc díszpolgára. S ha már Komárom egyik neves szülötte került szóba, jöjjön egy másik! Lehár Ferenc a losonci katonaezred karmestere volt 1890-94 között, azon a tavaszon állt tovább. Bár mindebből az újszülött Soltész István mit sem érzékelhetett.
Ám miközben cseperedett Losoncon megtapasztalhatta Kármán József (1769–1795) író helyi kultuszát. A nagy múltú losonci gimnázium, amelyben Soltész István is érettségizett, évtizedekkel később a település legnevesebb szülöttének, Kármán Józsefnek a nevét vette fel. Ám akkoriban már Soltész István Bajnán élt és papi hivatása mellett a grafológiának is elkötelezettje volt.

2019. január 16., szerda

Románné Goldzieher Klára, az első nő a magyar bírósági szakértők sorában

Románné
Goldzieher Klára
A Budapesti Hírlap 1934. január 16-i számának hírei között olvashatták: Az igazságügyminiszter kinevezte Románné Goldzieher Klárát, a Magyar Írástanulmányi Társaság társelnökét és az Íráskutató Intézet vezetőjét a budapesti kir. büntetőtörvényszékhez az írás szakmájára bűnügyekben állandó szakértővé.
Esküt tett ma az első magyar bírósági szakértőnő – adta hírül 85 esztendeje, 1934. január 16-án a Magyarország elnevezésű napilapunk. S bár a rövid hírben következetesen tévesztik az asszonynevét és lánykori nevét, ezúttal az elírást pontosítva közzétesszük a hírt: Érdekes aktus játszódott le ma délben Patay Istvánnak a törvényszék másodelnökének szobájában. Ma tett esküt az első női bírósági szakértő, Románné Goldzieher Klára.
Románné neve az írástudománnyal foglalkozók körében régóta ismeretes. Elnöke az írástudományi társaságnak, könyve jelent meg a grafológiáról és számos szakcikket is írt az írástudománnyal kapcsolatos kérdésekről. Az eskü letétele után Románné már meg is kezdi munkáját és rövidesen bűnügyben fog szerepelni, mint írásszakértő.

2019. január 9., szerda

Románné fivére: dr. Goldzieher Miksa

Max A. Goldzieher
Fél évszázada 1969 januárjában New Yorkban hunyt el a 85 esztendős Max A. Goldzieher. A jeles belgyógyász Budapesten született 1883. október 5-én. Goldzieher Miksa 1906-ban lett doktorrá, kórházi orvosként dolgozott. Gyakran publikált is orvosi témákban éppúgy, ahogyan szemészorvosként ismert édesapja dr. Goldzieher Vilmos (1849–1916) is.
Egészségpolitikai kérdések is foglalkoztatták, s amikor lehetősége adódott részt vállalt a közegészségügyben. Nevezetesen járványügyi népbiztos volt a Tanácsköztársaság idején Madzsar József (1876–1940) közvetlen munkatársaként. Ennek folyománya lett, hogy itthon szakmai jövője bizonytalanná vált és jobbnak látta, hogy családjával – feleségével és három gyermekével együtt – Amerikában telepedjen le. Ott folytatta orvosi tevékenységét jórészt a patológia és az endokrinológia terén.
Románné Goldzieher Klárát és öccsét édesanyjuk elhunytát követően egy óceán választotta el. A 30-as években Románné ellátogatott az Államokba, majd özvegységét követően otthonra talált abban az országban, melyben fivére és annak családja élt. Nagyjából másfél évtizeden át újra honfitársak lehettek a testvérek. Románné Goldzieher Klára távozott korábban az élők sorából. A következő esztendőben, 1963 őszén Goldzieher Miksa Budapestre látogatott és endokrinológiai előadást tartott.
Miksa – azaz Maximilian Alexander Goldzieher – fia Joseph W. Goldzieher és lányunokája Michele Goldzieher Shedlin is az orvoslást választotta hivatásának. Utóbbi a közelmúltban több ízben járt Magyarországon, és általa is bővültek a honi kutatók ismeretei nagyapja nővérének, Románné Goldzieher Klárának, életéről és személyéről.

2019. január 4., péntek

Lyka Károly és Biró József kapcsolatáról

Lyka Károly
A görög gyökerű Lyka-család legismertebb tagja, Lyka Károly 150 esztendeje, 1869. január 4-én született Pesten. Nyitrán nőtt fel, tehetséges volt a rajzolásban, ám a könyveket is szívesen bújta. Németországi és olaszországi tanulmányai után hazatérve lett a honi művészettörténet-írás kiválósága. A szellemi élet több ágában műveltséget szerzett férfiú publicista, kritikus és tanár, sőt botanikus is volt.
A nagyváradi illetőségű Biró József (1907–1945), akit a hazai grafológia is számon tart, Lykához hasonlóan sokoldalú és olvasott fiatalember volt és ugyancsak jó tollú szerző. Annak idején Lyka éppúgy a festészettől csábult el a művészettörténethez, mint nála csaknem négy évtizeddel ifjabb pártfogoltja Biró József.
A festőnek készülő Biró a képzőművészeti főiskolán Réti István (1872–1945) osztályába került, akit korábban Nagybányáról már ismerhetett. Tudni lehet, hogy Réti szakmai barátságban és szövetségben volt Lyka Károllyal. Biró József és Lyka Károly is jó kapcsolatba került egymással, olyannyira, hogy a fiatal festőnövendék tanára hatására iratkozott be a budapesti tudományegyetemre – ami nem is volt túl egyszerű akkoriban izraelitaként –, hogy művészettörténész legyen. Biró 1932-ben doktorált művészettörténetből. Kettejük tiszteletteljes kapcsolata mindvégig megmaradt, bár ez nem tarthatott évtizedekig.
A 75. évét betöltő jeles művészettörténészt köszöntő Lyka Károly Emlékkönyv 1944-ben Biró József utolsó még életében megjelent tanulmányát közölte. Nem sokkal később 1945 januárjában Biró és Réti is távozott az élők sorából. S éppen mentora adta közre Biró József első nekrológját (Lyka Károly: Egy magyar tudós élete és halála. Új Idők 1947. aug.), amikor bizonyossá vált, hogy fiatal kollégájának életműve idejekorán lezárult.
A következő időkben Lyka Károly munkásságát két alkalommal is Kossuth-díjjal ismerték el, s a kiváló művészettörténész szép kort ért meg, 96 esztendősen 1965 tavaszán hunyt el.

2019. január 1., kedd

Mi legyen 2019 kiemelt grafológiatörténeti évfordulója?


Az elmúlt év végén tíz napon át lehetett szavazni a listán megjelölt 9 jeles személy és kerek évfordulója valamelyikére egy alkalommal a Grafológiai Hírközlő közreműködésével zajlott internetes szavazáson. A végeredmény már ismert.
Az év kiemelt grafológiatörténeti évfordulója 2019-ben 
Pinterits Károly születésének 150. évfordulója.

Azért vegyünk sorra minden jelöltet!
150 éve
1869. július 9-én született Broder Christiansen német filozófus és nyelvész. A grafológia terén is ténykedett, és nevét Elisabeth Carnappal közös munkáik révén tartjuk számon.
1869. október 4. született Budapesten Pinterits Károly tanár, aki írásszakértőként lett ismert. 1909-ben megjelent Írásvizsgálat című könyvében az elsők között publikált hazánkban a grafológiáról, teret és hitelt adva e szakterületnek.
125 éve
A másik magyar a szavazáson Soltész István, aki a papi hivatás mellett gyakorolta a kézírások tanulmányozását, s egy könyvet is közreadott e témakörben. 1894. január 23-án Losoncon született, és nemcsak születésének lesz hamarosan a kerek évfordulója, elhunytának 50. évfordulója idén novemberben lesz.
S következzen két neves grafológus a szomszédos Ausztriából!
Roda Wieser 1894. augusztus 27. született. Grafológusként és írásszakértőként is ténykedett Bécsben. A bűnözői magatartás jegyeit kutatta a kézírásban, és annak révén jutott el az alapritmus elméletéhez. (Az ő évfordulója lett a második a szavazáson!)
1984. december 11. Alfred Gernat születése napja. Az osztrák író és grafológus az íráselemezés gyakorlatával és elméletével foglalkozó könyveket is közreadott. Továbbá ő volt az, aki Goldziher Károlyné tanulmányához ismeretlen személyként Arany János kézírását vizsgálta.
100 éve
A jeles argentínai pszichológus és grafológus Amado J. Ballandras születésének centenáriuma lesz idén. 1919. március 17-én született Buenos Aires-ben, magyar és francia szülőktől.
(Érdekes hogy a szavazáskor csak születésnapokra érkezett voks. Mégis felsoroljuk azokat, akikre elhunytuk kerek évfordulója kapcsán emlékezhetünk ebben az esztendőben.)
50 éve 
Matilde Ras a spanyolnyelvű grafológia kiemelkedő személyisége 1969. április 2-án hunyt el. Edouard de Rougemont francia író, írásszakértő és a grafológia ismert képviselője 1969. június 10-én távozott az élők sorából.
25 éve
1994. július 26-án az USA egyik jeles grafológusa, Felix Klein hunyt el. Ő Bécsben született és 13 évesen kezdett elmélyedni a grafológiában.