Luttor Ignác az írásreformer

Luttor Ignác (1898–1958) szülővárosában, Székesfehérváron a ciszterci gimnáziumban 1916-ban érettségizett, s hamarosan bevonult a katonasághoz. Idővel a fővárosba került a képzőművészeti főiskolára. Luttor Ignác András iparművész 1920 nyarán egy tanítónőt vett feleségül. 1923-ban, tarsolyában a rajztanári oklevéllel, megkezdte a tanítást a Berzsenyi Gimnáziumban. 1929-ben már az intézmény igazgató helyettese, (1935-től igazgatója).
1930 tavaszán a gimnázium dísztermében íráskiállítást rendezett, s e rendezvény kapcsán Románné Goldzieher Klára is előadást tartott. 1931 áprilisában a MÍT első közgyűlésén Luttor Ignác titkári tisztséget vállalt és a közgyűlést követően előadást tartott az írásoktatás jövőjéről. Majd részt vett az Berzsenyi Gimnáziumban 1932-ban megnyíló Íráskutató Intézet (labor) létrehozásában.

Luttor Ignác az ún. zsinórírás apostolaként szerzett országos ismertséget. Ő dolgozta ki az élettani alapú reformírását, melyet 1932-től már tanítottak egyes iskolákban, majd jóideig az egész országban a hivatalos írássztenderd volt. Ám a Luttor-féle zsinórírást 1945 után egyre több kritikai érte, míg az 1956-os tantervben új sztenderdet vezettek be.
Luttort 52 évesen, 1950-ben nyugdíjazták, és még csak a 60. évét töltötte be, amikor elhunyt.
Az írásreformer Luttor Ignác nemcsak a tanításnak élt, a képzőművészettel sem hagyott fel. Két lánya pedig a filmes szakmában találta meg élethivatását.