125 éve született Max Pulver

Patikus fiaként, 1889. december 6-án született a svájci Bernben. A Max néven kívül még az Eugen és az Albert neveket is használhatta. A legkisebb volt a négy testvér közül, apját gyermekként veszítette el. Szülővárosában járt gimnáziumba, és már ekkor kezdett kézírásokat gyűjteni. Később történelmet, pszichológiát és filozófiát tanult Strassburgban, Lipcsében és Freiburgban. Párizsban Bergson tanítványa volt. Élt Bécsben és Münchenben is. 1911-ben doktorált, irodalmi tanulmánnyal. A hollandiai Delftben nősült meg 1912-ben, és a következő évben született Johannes fia. Ez az 1913-as év azért is jelentős, mert ekkor találkozott első ízben az íráselemzéssel.
Ezután majd’ egy évtizeden át Münchenben élt, pszichológiai, filozófiai és fenomenológiai tanulmányokat folytatott. Huszonhét évesen irodalmi munkásságának első kézzelfogható dokumentuma egy verseskötet volt, melyet drámák és prózai művek megjelenése követett.
1924-ben Pulver visszatért Svájcba. 1930-ban egy berlini főiskolán az íráselemzésről beszélt, a következő esztendőben már magánszemináriumokat tartott, és A kézírás szimbolikája címen kiadták grafológiai fő művét (Symbolik der Handschrift, 1931).
1937 szeptemberében, Párizsban beszédet mondott a 3. Nemzetközi Grafológiai Kongresszuson. Az ötvenes évek beköszöntével már mutatkoztak nála súlyos betegségének jelei, mégis ösztönzésére alakult meg 1950 szeptemberében a Svájci Grafológiai Társaság. Pulvert 62 évesen, 1952 nyarán érte a halál, Zürichben.
Élete során foglalkozott vonalanalízissel, vizsgálta a kézírás ritmusát és megfogalmazta a kézírás tartalmi lényegét. Mégis, elsősorban a térszimbolikát kötjük nevéhez. Születési évfordulója kapcsán ezért ez a kiemelt témája a Grafológia folyóirat aktuális számának.