Szalmás Piroska (1898–1941) neve a múlt század húszas éveiben, mint tehetséges zongoristáé, a jövő reménységéé tűnik fel. Zongoraművészként indul, és zongoratanári oklevelet is szerez. 1925-ben köt házasságot Fischer Antallal. A következő évben az egyik folyóirat így mutatja be: „ismert zeneszerző, zongoraművésznő, írónő és grafológus”.
A MÍT megalakulásakor Szalmás Piroska a pénztárosi tisztséget vállalja, ám az első közgyűlésen már egyszerű választmányi tag. Ami érthető is, hiszen akkor ő már egy másik társaság lelke.
Szalmás Piroska 1930 nyarán fiatalokból népdalkórust szervez, mely később egyre bővül, népszerűbb lesz és még több teendőt ad számára. Idővel még a magántanítása is háttérbe kerül, bár szűkös körülmények között élnek. A kórus első tíz esztendejében ebben teljesedik ki Szalmás Piroska élete. A kórusvezetés mellett alkot: hol zenét ír, hol pedig magyar szöveget az előadásra szánt idegen dallamokhoz. Általa lettek népszerűek hazánkban a néger spirituálék, és ő zenésített meg elsőként József Attila verseket. A Szalmás-kórus fogalommá lett a munkások körében.
Szalmás Piroskát 43 évesen hirtelen ragadta el a halál, temetése munkásmozgalmi esemény lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése