Saint Morand, a "névadó"

St. Morand elsősorban a borászok védőszentjeként ismert és nagy kultusza van egész Elzászban, valamint Franciaország más régióiban és Németország egyes térségeiben is tisztelik.
A XI. század közepén született szerzetes német nemesi család sarja. Tanulmányait a worms-i püspöki iskolában folytatta, majd zarándoklatra indult. Később Cluny-ban élte szerzetesi életét.
Idős korában érkezett Altkirchenbe, afféle missziós feladatokra kérte fel egy gróf, akinek tanácsadója is lett. Továbbá Morand az akkor épülő Szt. Kristóf templom első egyházi embere volt. Ott élte utolsó éveit, 1115. június 3-án hunyt el cellájában. Altkirchenben is temették el.

Saint Morand

Már életében több csodát tulajdonítottak neki. Morand-t 1181-ben nyilvánították szentté. Legendájához hozzáfűzik még, hogy a nagyböjtöt egy szőlőfürttel bírta ki. Ezért gyakran ábrázolják kezében szőlőfürttel és bottal. Ünnepnapja június 3.
Több templomot emeltek tiszteletére. S ma már az altkirchi templom az ő nevét viseli, valamint a monostor egyik épületéből kialakított kórház is. Sírja zarándokhellyé lett. Kétségtelenül Altkirch lett St. Morand kultuszának központja.

Végezetül említsük meg: Alkirch nem messze található Mulhouse-től (vonattal, autóval 20-30 percre), ahol Elisabeth Koechlin született, aki H. Saint Morand néven publikált, és elsősorban e néven tartja számon a grafológiatörténet.