Harminc éve alakult meg az Írástanulmányi Társaság

Már 1979-ben kezdődött a hazai grafológusokat és a pártolóikat tömörítő szervezet létrehozásának előkészítése, amely 1986-ban gyakorlatilag már megalakult, ám csak egy 1987-es az egyesületek alakulását szabályozó új törvénynek köszönhetően jöhetett létre ténylegesen. Az Írástanulmányi Társaság hivatalos alakuló ülését Budapesten a Lágymányosi Közösségi Házban tartotta 1988. február 23-án.
Az alakuló ülésen megválasztott vezetőségének névsora:
dr. Agárdi Tamás, Bujtás Lászlóné, Faklen Pál, Frank Tibor, dr. Gercsák Márta, Gömöri Géza, dr. Szántó Tamás, Windhágerné Barna Erika, Z. Gánti Péter.
Az alapítók 26 fős táborában találhatjuk még Füzes Mária (Füzes Ivánné) és Rákosné Ács Klára nevét is.
Az alakuló ülésen megnyitóbeszédében Frank Tibor hangsúlyozta: „A 37 évi szünet után megalakuló grafológiai társaság, az Írástanulmányi Társaság, méltó utóda kíván lenne a Magyar Írástanulmányi Társaságnak, amely a Magyar Tudományos Akadémia keretében működött 1930-tól 1951-ig.”
E szándékot – hogy az elődszervezet hagyományainak folytatói – egyértelműsítették, amikor 1989 szeptemberében az alapszabályzatot több ponton módosítva a Magyar Írástanulmányi Társaság nevet vették fel.

Gömöri Gézára emlékezünk

Grünbaum Géza néven 1921. szeptember 19-én született Dobsinán, bár valójában budapestinek (újpestinek) vallhatja magát. Zsidónak született, így a munkaszolgálat és a koncentrációs tábor is belekerült élettörténetébe. A háború után új életet kezdett, nevét 1945-ben magyarosította. Első feleségével még a háború előtt eljegyezték egymást, lányuk 1947-ben született.
Gömöri Géza 1948-ban könyvelői szakképesítést szerzett, s innentől a könyvvitel- és számvitel révén haladt felfelé a munkahelyi ranglétrán. Magas állami kitüntetésekben is részesült. A Fővárosi Gázművektől felső vezetőként ment nyugdíjba. Özvegyemberként újra társat talált.
Ifjúkorában keramikusnak tanult, később szabadidejében szívesen festett és fafaragásokat készített.
Az íráselemzéssel 1964-ben találkozott először, amikor nővérét látogatta meg New Yorkban. Ott mindjárt megvásárolta Románné Goldzieher Klára egyik angol nyelvű könyvét. Angol és német nyelvtudással felvértezve bővítette grafológiai ismereteit, és egyre inkább elkötelezettje lett itthon a grafológiának. Gömöri Géza érdemei elévülhetetlenek a grafológia hazai elismertetésében, annak legalizálásában, a grafológusok szakmai, szervezeti életének a 80-as években zajló megújításában.
A MÍT újraalapítójaként, a közelmúltban is aktívan jelen volt a szervezet életében. 2013-ban elismerésként megkapta a MÍT tiszteletbeli tagja címet. A társaság rangidőse életének 97. esztendejében 2018. január 24-én hunyt el.

Rákosné Ács Klára jelmezben

Még tart az idei farsang, ám ezúttal egy jó emberöltővel ezelőtti mulatságot idézünk meg azáltal, hogy egyik részvevőjéről mutatunk egy képet.
Az 1936-os farsangi szezon egyik eseményéről, a FÉSZEK Klub báljáról, a Színházi Élet képes riportban számolt be. Összeállításuk jónéhány társasági hölgyet mutatott be alkalmi öltözetében.
Az itt látható fotón – melyet Angelo, azaz Funk Pál készített – a korabeli bálozók közül, ahogyan a kép alján lévő szöveg is tanúsítja, Rákosné Ács Klára látható, akinek viselete a vörös liliom elnevezést kapta. A választása kapcsán (vörös liliom) megjegyezném, hogy (tudtommal) vöröses volt a hajszíne.

Rákosné lánykorában majd asszonykorában is művészkörökben forgolódott, ifjúkorában pedig ruhatervező iparművészként volt ismert.

*

Ez a fotó egy kitalálós rejtvény kapcsán már felbukkant a Grafológia folyóiratban korábban, éppen két esztendeje.
A folyóirat hamarosan megjelenő tavaszi és – mondhatni – nőies lapszámában újra szóba és bemutatásra kerül.  A folyóirat most azért foglalkozik kiemeltem Rákosné Ács Klára személyével és munkásságával, mert a ismert pszichografológus negyedszázada, 1993 tavaszán távozott az élők sorából.

Ács Klára önportréja

A Színházi Élet c. képes folyóirat 1918 decemberében adta közre e rajzot „Ács Klára ruhatervezőművésznő önarcképe” képaláírással: A kontyos, mélyen dekoltált ruhát viselő karcsú hölgy ecsetekkel és palettával a kezében maga Rákosné Ács Klára, még lánykorából. Kézjegyét is elhelyezte e sajátos rajzolt portréra az egyik tűsarok mellé. Az apró termetű Ács Klára már tinédzserkorában nagyon kedvelte a magas sarkú cipőket, majd szívesen cicomázta magát és öltött magára szebbnél szebb ruhákat. Ami azért sem meglepő, hiszen kosztümtervezőnek tanult, miután a festészetbe és a mozgásművészetbe is belekóstolt.
A rajz készülte utáni esztendőkben a művészkörökben forgolódó lány több ízben szép sikerrel mutatkozott be ruhatervezőként, mégpedig úgy, hogy a modellek viseletét ki nem szabott anyagokból állította össze.