Hegedüs Géza közel élt a grafológiához

Hegedüs Géza (1912-1999) író és tanár nagy tudású személyiség volt, aki szívesen mesélt. Így bátran kértem tőle interjút 1997-ben a Grafológia folyóirat számára. S e beszélgetés némi meglepetéssel is szolgált. Géza bácsi ugyan nem kedvelte a saját kézírását, mert csúnyának tartotta, ám kiderült, hogy a grafológia közel volt hozzá.

Románné Goldzieher Klára anyai oldalról állt vele rokonságban, Klára néni Hegedüs Géza édesanyjának másod-unokatestvére volt. Biró József közelebbi rokona, mégpedig apai részről az unokatestvére volt. A hasonló korú fiúk jó barátságban voltak.

És maga Hegedüs Géza is foglalkozott íráselemzéssel. Így mesélt az interjúban: „Gimnáziumi társaim elfogadtak grafológusnak. Nem értettem hozzá, de hirdettem és hittem. És volt sok grafológiai könyvem. Például A modern grafológiát, amit az unokabátyám írt, kívülről tudtam és a Klára néni írásait is ismertem. Tehát én tudtam mi a grafológia. Magam is szélhámoskodtam azzal, hogy írásokról véleményt mondtam.”

Tatay Sándor esete a grafológiával

Több helyen felbukkan az az információ, hogy Tatay Sándor (1910-1991), a neves író grafológusként is ténykedett. Lődörgések kora c. összegyűjtött önéletrajzi írásainak egyikében, a „Léleklátó”-ban elmeséli, hogy az 1930-as évek elején grafológus irodát működtetett Kőszegen. Az olvasmányos történetből azonban kiderül, hogy az ifjú Tatay nem a legnemesebb módon művelte a grafológiát. Ugyanis maga nem hitt benne, és praxisában az íráselemzés keveredett a tenyérjóslással. (Mentségére szólhat talán, hogy akkoriban mások is tettek hasonlóan, miközben már a tudományos igényű grafológia is létezett hazánkban.) A Grafológia folyóirat friss számában bővebben olvashatnak erről.

Illusztráció: Tatay Sándor aláírása idős korából

Ács Klára portrék Rippl-Rónai ecsetvonásaival

Rippl-Rónai József (1861-1927) több híres képét és portréját ismerjük. Rippl-Rónai bejáratos volt Ács Lipótékhoz. Ács Klára számára a jeles festő már bácsi volt, hiszen közel negyven évvel volt idősebb őnála. Ács Klára öt ízben volt Rippl-Rónainál, aki minden alkalommal egy-egy portrét készített róla. A karneolos gyűrű és a Vörös hajú lány is ezek közül való. Ez utóbbinak fotóját mutatjuk most be. „Amikor a Vörös hajú lány-t megfestette rólam, apám kicsit ijedten hümmögött, és azt kérdezte: ez az én kislányom? Mert, úgy látszik, festő létére nem tudta, hogy minden kép legelőször az alkotóját tükrözi.” – emlékezett vissza Rákosné Ács Klára. 

Rippl-Rónai József: A vöröshajú lány

Rákosné Ács Klára könyvei

„Hinni valamit tudás nélkül: babona; de nem hinni valamit tudás nélkül: szintén babona.” ez a szerzői mottója Rákosné Ács Klára 1985-ben megjelent Vallanak a betűk c. könyvének. Alcíme: Személyiségek és életutak pszichografológiai megközelítése. Szerkesztője Rákosné korábbi analíziseit gyűjtötte egybe, és a személy vagy téma szakértőinek véleményét összevetette az írást elemző véleményével. Rákosné történelmi személyek írásképét vizsgálta (ismeretlen személyként) s tett olykor meglepetésszámba menő megállapításokat is. E könyvbe került elhunyt hírességek kerültek, egy kivételével, ugyanis a kamasz Rubik Ernő írását látva Rákosné korábban azt mondta: „Hatalmas pályát fog befutni a tehetsége révén”. S mikor e könyv készült, addigra a „jóslata” beteljesült.

Rákosné tevékenységére e könyv kapcsán figyelt fel rá Loósz Mária, aki azzal kereste meg az idős pszichografológust, hogy neves kortársai írását vizsgálja meg. Ehhez Rákosné kézírást is kért: hét szót, egy felötlő gondolatot, 1-13-ig a számsort, és négy hozzá közel álló személy keresztnevét írja le. Ezek alapján készült analízissel Loósz Mária interjúban szembesítette a hírességet. E munka eredménye az 1993-ban megjelent Rákosné Ács Klára – Loósz Mária: A lélek rajza c. könyv. Ennek címlapján (lásd az illusztrációt) annak a tíz ismert személynek az aláírása látható, akiknek analízise és gondolatai e kötetbe kerültek.

Az élete vége felé készülő könyvéről is tudomást szereztünk. Ugyanis Rákos Pálné Életem parallel a grafológiával c. könyve készítéséhez a Soros Alapítványtól 1991-ben kapott támogatást.

Rákosné Ács Klára és a pszichografológia

Rákosné Ács Klára

A pszichografológia és az ún. történeti grafológia ismert alakja volt hazánkban Rákosné Ács Klára (1899-1993). Szekszárdon született és ott cseperedett, ahol apja Ács Lipót (1868-1945) festő, iparművész és etnográfus akkoriban a gimnázium tanára volt. (A családi nevük 1903 őszéig Auerbach). Kisgyerekként kiválóan zongorázott, ám idővel inkább a rajzolás vonzotta. Klára családjával kamaszkorában költözött Budapestre. Képzőművészeti és iparművészeti tanulmányai mellett korán megismerkedett a grafológiával is. Igazán komolyan fiatalasszonyként kezdett foglalkozni a kézírások tanulmányozásával. Románné Goldzieher Klára lett egyik útmutatója ehhez. Rákosné 1934-ben lépett be a Magyar Írástanulmányi Társaságba.
Férje Rákos Pál (1897-1956) építész, belsőépítész, apósa Rákos Manó (1872-1956) épületszobrász volt. Kortársai közül emlékezetes analízisei fűződnek olyan nevekhez, mint Karinthy Frigyes, Gábor Dénes és Latinovits Zoltán.
A történeti grafológia kapcsán 1985-ben jelent meg Vallanak a betűk c. könyve.