Pinterits Károly és a grafológia

A múlt század elején írásszakértőként ténykedett, de 1909-ban megjelent Írásvizsgálat című könyvében teret adott a grafológiának is, s ezzel Pinterits Károly neve a grafológiáról elsők közt publikáló magyarok közé került. Szülővárosa (ma) Budapest. Néhány évnyi vidéki (akkor a monarchiához tartozó, ma már határainkon kívüli településeken) tanítástól eltekintve fővárosunkban élt és dolgozott. 
Pinterits Károly 1869 októberében született és kereskedelmi iskolai tanár lett. 1890-ben kezdte tanári ténykedését. Már ifjú tanerőként számos tankönyv és a tantárgyaival kapcsolatos cikk szerzője. S már akkor vizsgálgathatta a kézírásokat, de csak 1906 utánra tehető rendszeres írásszakértői ténykedése.
Kevéssé ismert publikációja egy kis füzet „A bajai milliós nyeremény ügyének grafológiája” címmel 1909-ből.
A tanítás és az írásvizsgálat mellett munkatársa lett a Révai Lexikonnak, és könyvtáros volt iskolájában, valamint nyomdát is alapított. Pinterits 1931 végén hunyt el, ezt követően nem sokkal a nyomda is megszűnt.

Stekel hazai követői a MÍT alapítói között

Ma éppen 150 esztendeje született dr. Wilhelm Stekel. A bécsi idegorvos Freud tanítványa volt, ám a pszichoanalízis új útjait kereste és megalapozta az úgynevezett aktív analitikus módszert. Módszere hazánkban is követőkre talált. A honi aktív analitikusok közül többek neve is olvasható a Magyar Írástanulmányi Társaság 1929 decemberi alakulásának hírét közlő újsághírekben.

Már alakulásakor a MÍT titkára lett dr. Gartner Pál (1900–1975), aki fiatalemberként alakított ki baráti és szakmai kapcsolatot Stekellel. Az ideggyógyászként praktizáló Gartner a 20. század első felében magyarra fordította Stekel két alapművét.
A MÍT első választmányának tagjai között ott volt dr. Décsi Imre (1881–1944), aki az orvoslás mellett könyveivel, publikációival az ismeretterjesztésben is részt vállalt.
A MÍT első választmányának névsorában Décsi után dr. Feldmann Sándor (1890–1973) következett. S bár olykor egyenesen a „budapesti Stekel”-nek nevezték, maga is említésre méltó tagja a pszichoanalízis módszereit formálók kezdőcsapatának. Feldmann bécsi tanulmányai folyamán Freudhoz és Stekelhez is közel került, s elfogadta Adler eredményeit is.

Noha az alapítók 28 fős névsorában nem leltük a grafológiai munkássága révén nevet szerzett dr. Hajnal Richárd idegorvos nevét, ám a 1931 tavaszán a MÍT első rendes közgyűlésén már az egyik titkárnak választották.

1934-ben a szakállas Stekel mellett balról Dr. Gartner Pál 

jobbról dr. Szinetár Ernő és dr. Hajnal Richárd (szemüveges)

Kép forrása: http://www.aktiv-analizis.hu/

Ea von Allesch is foglalkozott grafológiával

Ea von Allesch

1875 májusában Bécsben született Emma Elisabeth Täubele kétkezi munkások gyermekeként. Fiatal lányként felfedve bájait már modellt állt, majd 18 évesen hozzáment egy könyvkereskedőhöz és Lipcsébe költöztek. Három évet élt vele, aztán visszaköltözött Bécsbe. Később éveket töltött Berlinben. Elvált asszonyként még egyszer próbálkozott a házassággal, 1916-ban hozzáment a nála 7 évvel fiatalabb német pszichológushoz, bizonyos Gustav Johannes von Allesch-hez. Az Ea von Allesch nevet már a házasság előtt használta, és meg is tartotta, bár ez a frigy sem tartott sokáig.
Ea szabadlelkű, művészetkedvelő nő volt. Újságíróként főleg divattal foglalkozott. Mindemellett a századfordulón és az I. világháború után a bécsi művészvilág egyik vágyott asszonya volt, mondjuk úgy: múzsa. Alakja, személye képzőművészeti és irodalmi alkotásokban is felbukkant.
Tudni lehet róla, hogy a húszas években rátalált a grafológiára, főként Klages és Saudek műveiből szerzett ismereteket erről és használta is tudását. A harmincas években gyakorlatilag a grafológiai cikkeiből, előadásokból és magánórákból élt. Ismerte és támogatta Adler individuálpszichológiai iskoláját is.
A II. világháború alatt a bombázások során elpusztult az otthona, szívbetegsége is egyre több nehézséget okozott. 78 évesen 1953 nyarán hunyt el Bécsben.

Erzsébet királyné grafológusa

Amikor Rudolphine Poppée-ről azt állították, hogy „Erzsébet királyné tanácsadója” vagy „Erzsébet királyné udvari íráselemzője”, az nem csupán reklámfogás volt, és nem volt benne semmi túlzás.
A Monarchia-szerte ismert, nemesi köröknek is szolgálatokat tevő íráselemző híre a uralkodóházhoz is eljutott.

Erzsébet  koronás jele
személyes holmiján

A grafológusnő Erzsébet királyné (1837–1898) kézírását látta előbb, mit sem sejtve arról, kitől is származhat a kezében tartott levél. De nagyon érdekesnek találta és a levél írójáról ezt mondta: nemes, gazdag lelkű nő, ám aki nem tud alkalmazkodni a környezetéhez és ez tragikus fényt vet jövőjére. Személyesen csak ezt követően találkoztak. 

Erzsébet királyné később gyakran vette igénybe a grafológusnő szolgálatait. Azt is kijelentette, hogy az édesanyján kívül, csak Poppée ismerte igazi énjét. Elhalmozta ajándékokkal is a grafológusnőt. Poppée kapott tőle egy koronával és E-betűvel díszített brosst is, melyet rendszeresen ruhájába tűzött.

100 éve született Frank Tibor

Frank Tibor

Frank Tibor 1918. március 2-án Debrecenben született. Apja ruházati kereskedő volt, ő a textiliparban helyezkedett el. Volt munkaszolgálatos, majd hadifogoly. Hazatérése után ismét a textiliparban dolgozott, ahol idővel vezetői feladatokat bíztak rá. A honi munkapszichológia, valamint a szervezés-és vezetéstudomány fejlesztésében elévülhetetlenek érdemei. (Elismerésül 1980-ban, nyugdíjba vonulásakor a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki.)
Frank Tibor fiatalkorában kezdte a grafológia tanulmányozását. Több cikke is megjelent, valamint előadásokat is tartott e témában.

Az Írástanulmányi Társaság létrehozását már 1979-ben szorgalmazta, majd egyik motorja lett a szervezet újraalakulásának. Az 1988. február 23-i alakuló gyűlést maga nyitotta meg. Sajnos az újjáéledő MÍT tevékenységében nem sokáig vehetett részt, hiszen még azon év decemberében, 70 esztendős korában hirtelen elhunyt.
Frank Tibor sokat tett azért, hogy a grafológia elismert szakterületté váljon hazánkban. Nagy szerepe volt abban is, hogy Csötörtök Csaba (1926–1982) Grafológia c. könyve megjelenhetett 1986-ban.
A Frank Tibor Grafológiai Alapítvány a névadó elhunytát követően jött létre.
A Grafológia folyóirat szerkesztősége a lap 2018/1 számában emlékezett meg Frank Tibor személyéről.

Harminc éve alakult meg az Írástanulmányi Társaság

Már 1979-ben kezdődött a hazai grafológusokat és a pártolóikat tömörítő szervezet létrehozásának előkészítése, amely 1986-ban gyakorlatilag már megalakult, ám csak egy 1987-es az egyesületek alakulását szabályozó új törvénynek köszönhetően jöhetett létre ténylegesen. Az Írástanulmányi Társaság hivatalos alakuló ülését Budapesten a Lágymányosi Közösségi Házban tartotta 1988. február 23-án.
Az alakuló ülésen megválasztott vezetőségének névsora:
dr. Agárdi Tamás, Bujtás Lászlóné, Faklen Pál, Frank Tibor, dr. Gercsák Márta, Gömöri Géza, dr. Szántó Tamás, Windhágerné Barna Erika, Z. Gánti Péter.
Az alapítók 26 fős táborában találhatjuk még Füzes Mária (Füzes Ivánné) és Rákosné Ács Klára nevét is.
Az alakuló ülésen megnyitóbeszédében Frank Tibor hangsúlyozta: „A 37 évi szünet után megalakuló grafológiai társaság, az Írástanulmányi Társaság, méltó utóda kíván lenne a Magyar Írástanulmányi Társaságnak, amely a Magyar Tudományos Akadémia keretében működött 1930-tól 1951-ig.”
E szándékot – hogy az elődszervezet hagyományainak folytatói – egyértelműsítették, amikor 1989 szeptemberében az alapszabályzatot több ponton módosítva a Magyar Írástanulmányi Társaság nevet vették fel.

Gömöri Gézára emlékezünk

Grünbaum Géza néven 1921. szeptember 19-én született Dobsinán, bár valójában budapestinek (újpestinek) vallhatja magát. Zsidónak született, így a munkaszolgálat és a koncentrációs tábor is belekerült élettörténetébe. A háború után új életet kezdett, nevét 1945-ben magyarosította. Első feleségével még a háború előtt eljegyezték egymást, lányuk 1947-ben született.
Gömöri Géza 1948-ban könyvelői szakképesítést szerzett, s innentől a könyvvitel- és számvitel révén haladt felfelé a munkahelyi ranglétrán. Magas állami kitüntetésekben is részesült. A Fővárosi Gázművektől felső vezetőként ment nyugdíjba. Özvegyemberként újra társat talált.
Ifjúkorában keramikusnak tanult, később szabadidejében szívesen festett és fafaragásokat készített.
Az íráselemzéssel 1964-ben találkozott először, amikor nővérét látogatta meg New Yorkban. Ott mindjárt megvásárolta Románné Goldzieher Klára egyik angol nyelvű könyvét. Angol és német nyelvtudással felvértezve bővítette grafológiai ismereteit, és egyre inkább elkötelezettje lett itthon a grafológiának. Gömöri Géza érdemei elévülhetetlenek a grafológia hazai elismertetésében, annak legalizálásában, a grafológusok szakmai, szervezeti életének a 80-as években zajló megújításában.
A MÍT újraalapítójaként, a közelmúltban is aktívan jelen volt a szervezet életében. 2013-ban elismerésként megkapta a MÍT tiszteletbeli tagja címet. A társaság rangidőse életének 97. esztendejében 2018. január 24-én hunyt el.