Julie Flanderkováról közelebbről

Talán szakmai berkekben ismert, hogy a Grafológia folyóiratban szorgosan publikáló Hornyák Ottília – aki nem mellesleg a Szlovákiai Magyar Grafológusok Szövetségének alapító-elnöke – is felvidéki magyar, így gyakorlatilag honfitársa volt Julie Flanderkovának. Amikor olvasta a Flanderkovát röviden bemutató blogbejegyzést, saját ismereteit is megosztotta velünk.
Íme:

Julie Flanderková a cseh grafológia oszlopos tagja volt. Egész életét ennek a tudománynak szentelte.  Még olvasni sem tudott, amikor a betűk alakja alapján már következtetéseket vont le az ismerősök s a családtagok jellemét illetően.​ Szilárd meggyőződése volt, hogy az úgynevezett negatív írásjelek tudatos „korrigálása” pozitív hatással lehet az egyén jellemére.

Csehországban ő volt a grafoterápia megalapítója. 1937-től írásszakértőként is működött. Itt megemlíteném, hogy mivel ezen a területen senki sem akadt, aki kellőképpen minősíthette volna szaktudását, a bíráló bizottság elnöke feleségének kézíráselemzését kapta feladatul, amelyet az illetékes urak nagy meglepetésére „élethűen” analizált.  Mire azzal vádolták, hogy a tökéletes jellemrajz mögött bizonyára titkos nyomozó közreműködése rejtőzik... 

Flanderková élete végéig publikált és oktatta a grafológiát.  
Hornyák Ottília elárulta azt is, hogy polcán ott van Flanderková könyve a Grafologie pro každého – Grafológia mindenkinek, mely a škola do kapsy, azaz a „zsebiskola” alcímet viseli, és mérete alapján valóban zsebre tehető, hiszen mindössze 10 x 14 cm-es.

Mindezt örömmel tettem közzé!

Julie Flanderková cseh grafológus

A neves cseh grafológus Prágában született 1904 májusában, s ott hunyt el 82 éves korában 1987 elején. Julie Flanderková neve mellé az újságíró, költő és író tevékenységeket is odatehetjük.
Szinte egész életében aktívan foglalkozott az íráselemzéssel, előadásokat tartott és publikált. Bár élete második felében a grafológia háttérbe szorulását is meg kellett tapasztalnia hazájában. Röviddel a háborús évek végét követően az ő könyve volt az utolsók egyike, ami még megjelenhetett e témában. Julie Flanderková 1947-es kiadású a „Grafologie pro každého” című munkájának címét „Grafológia mindenkinek”-re magyaríthatnánk.
Flanderková hitt a kézírás tudatos módosításának személyiségformáló erejében, így a grafoterápia területén is ténykedett.

Arno Müller és a grafológia

Arno Müller

A német szakember 1930 márciusában született Stuttgartban. Pszichológiát tanult Tübingenben és Freiburgban, majd ott kezdett ténykedni már tudományos munkatársként, s elkészítette doktori disszertációját 1956-ra, melynek címe magyarul: „A grafológia lehetőségei és korlátai a balesetveszély diagnosztikai úton történő felismerésében”.
1962-től A Saar-vidéki egyetem pszichológiai vizsgálati tanszékét vezette. Itt főként közlekedéspszichológiai kutatásokat végeztek. Dr. Arno Müller a professzori minősítését 1976-ban az ittas vezetők kapcsán készített tanulmánya alapján kapta. 1994-ben ment nyugdíjba. Nem sokkal a 75. születésnapja előtt hunyt el, 2005-ben lakhelyén Waldmohrban.
Pszichológiai és grafológiai tanulmányokat is közzétett. De Arno Müller személyét és munkásságát az asztrológusok is számon tartják. Eredeti kéziratokat is gyűjtött. Ezek közül választott az „Ismert nők Stuart Máriától Teréz anyáig. Személyiség, életút, kézíráselemzés” c. könyvéhez, mely 2002-ben jelent meg. Ezzel nemcsak betetőzte életművét, de a történelem és eredetkutatás iránti érdeklődése is megnyilatkozhatott benne.

Portréfestés kézírás segítségével

Gainsborough
egyik önportréján

Thomas Gainsborough (1727-1788) angol festő Kékruhás fiú című képével a művészettörténeti óráink kötelező tananyagába is bekerült. A 18. század európai festészetének jelentős és termékeny képviselője kezdetben tájképeket festett, majd nagyobbrészt portrékat. Nem csak eredeti, de a művészi szépség terén igényes festő volt. Portréit világos, áttetsző tónusokkal készítette. Művein a színek teljes gazdagságukban jelennek meg, s a textilek ábrázolásában is kitűnik. Ecsetvonásai könnyűek és szabadok, néhány hozzáértő az „ideges” jelzőt is társítja hozzájuk. Gyakran helyezte portréinak alanyait természeti környezetbe. Gainsborough a jellemzésnek is mestere volt, és lélektani megfigyeléseit éppúgy vászonra vitte, mint az ábrázoltat jellemző mozdulatokat.
Volt egy különös szokása: modelljeitől kézírást kért. Úgy érezte, ha látja az írást, betekinthet a modell személyiségébe, s pontosabb, hitelesebb portrét festhet róla. A kézírása által olyan oldaláról ismerheti meg, ahogyan másképp nem tudná. Úgy vélte, így megragadhatja alanya személyiségének lényegét. Hírlik, hogy munka közben a festmény mellé, az állványára helyezte a modell kézírását, mely így felerősítette művészi érzékét.
Bizonyos források arra hivatkoznak, hogy hitt a grafológiában, azaz kézíráselemzésben. Ám feltételezhetjük, hogy művészember lévén, inkább „érezte” az írást, és azt intuitív módon vizsgálta.

180 éve született Lombroso

Cesare Lombroso olasz kriminológus, antropológus és orvos 1835. november 6-án született Veronában.
Páduai, bécsi és párizsi egyetemen tanult, majd orvosként ténykedett. 1864-ben jelent meg első feltűnést keltett könyve a Genio e follia (Lángész és őrültség). Harmincéves korára már a bűnözők is érdekelték. 1871-től elmegyógyintézetet vezetett, s itt érlelte meg híres elméletét. Nagy vihart kavaró L’uomo deliquente (A bűnöző ember) c. könyve 1876-ban jelent meg első ízben. Ekkor már a torinói egyetem tanára volt, s két évtized múlva professzora lett. A későbbiekben finomított elméletén – mely szerint biológiai-antropológiai jellegzetességek hajlamosítanak bűnözésre –, de azt alapjaiban nem változtatta meg. Lombroso egész életét a kutatásnak szentelte, s tévedései ellenére fő érdeme, éppen az, hogy a kriminál-antropológiát a tudományosság felé terelte.

Jules Crépieux-Jamin is felfigyelt ténykedésére és az ő hatására Lombroso az addig érdeklődési körébe került átlagtól eltérő emberek (zsenik, elmebetegek, bűnözők stb.) kézírásával foglalkozott. Ennek eredménye a Grafologia c. műve, mely 1895-ben jelent meg. Borítóján már professzor titulussal jelenik névaláírásának lenyomata.

Élete vége felé a paranormális jelenségek is foglalkoztatták. 73 évesen 1909. október 19-én hunyt el Torinóban. Az észak-olasz nagyvárosban napjainkban róla elnevezett kriminál-antropológiai múzeum működik.