Románnéról egy korabeli lexikonban

Az 1931-ben megjelent, s az OSZK webfelületén elérhető Magyar Asszonyok Lexikona így mutatja be Románné Goldzieher Klárát:

Román Aurélné, leánynéven Goldzieher Klára, született Budapesten. A felső leányiskolát és gimnáziumot Budapesten végezte. Tizennyolcéves korában férjhez ment. Leánykorában festőnőnek készült, s Bihari és Fényes növendéke volt. 1911-ben megalapította a Budapesti Textilművészeti műhelyt, melynek célja volt, hogy itthon készült egyházi dekoratív- és bútorszövetekkel lássa el az országot. A műhely tagjai voltak: Lakatos Arthur festő, Kozma Lajos és Menyhért Miklós műépítészek. Minden évben kiállítást rendeztek az Ernst-múzeumban, szőtt- és batikolt szövetekből. A műhelyt az állam is támogatta megrendeléseivel, amely külföldre is sokat szállított. A világháború azonban megbénította a munkát, mely 1919-ben megszünt. Ekkor kezdett foglalkozni grafológiával, melynek alapfeltételeit, a pszichológiai és a filozófiai, sőt kis mértékben természettudományi ismereteket kora fiatalságától kezdve szerezte meg. 1926-ban jelent meg az Irás és egyéniség című műve, amely az első és egyetlen magyar grafológiai munka. Ismerete fejlesztése céljából Sarbó és Ranschburg professzoroknál dolgozott. Számos értekezése jelent meg a bel- és külföldi orvosi lapokban. A berlini egyetem fonetikai osztályán és pszichológiai intézetben is dolgozott 1929-ben. Működő tagja a Magyar Pszichológiai és a Magyar Gyógypedagógiai Társaságnak. 1929-ben megalapította a Magyar Irástanulmányi Társaságot, amelynek azóta is társelnöke.

Somoskéry Pál és a grafológia

Az 1990-ben megjelent szerény kivitelű könyvön, melynek címe Népszerű grafológia, szerzőként Somoskéry Pál neve áll. E könyv hátoldalán pedig az alábbiakat olvashatjuk róla:

Somoskéry Pál (1924–1989) autodidakta „szobatudós”-ként művelte a grafológiát több évtizeden át. Egy olyan időszakban tette ezt, amikor a grafológiát okkult tudományként tiltott tevékenységnek minősítették.

Somoskéry Pál édesapja katonatiszt volt, édesanyja tanítónőként dolgozott. Egy nővére és egy bátyja volt. Az elsőszülött fiú vitte tovább az apjuk nevét, lett Somoskéry Ernő, és katonai akadémiát végzett.
A legkisebb gyermek 1924 nyarán született, hivatalos neve akkor Scheffer Pál Béla lett. A családi névváltoztatást 1930 tavaszán engedélyezték, így ő az iskolai tanulmányait már Somoskéry vezetéknévvel kezdhette meg. Gimnáziumba Nagykanizsán járt, ahol apja akkor szolgálatot teljesített.
Később megnősült, egy lányuk született.

1969–73 közötti időszakban gyakorta felbukkant hirdetése a különböző napilapokban „Néhány sor kézírásból legőszintébb jellemábrázolást küldöm egyéniségéről. Adatok: kor, foglalkozás, válaszbélyeg. Somoskéry Pál. Budapest…”

Demeter István értett a grafológiához

Demeter István (1914–1977) a Jászapáti tanyavilágban született, korán árvaságra jutott, a nagyszülők nevelték fel. Jól tanult, így az egri gimnázium elvégzése után papnak készült. Már a teológiai tanulmányai alatt verselt, és könyvkritikákat írt. 1938-ban szentelték fel, s számos szolgálati helye mellett a háború alatt tábori lelkész is volt. 1959-től haláláig Sajószentpéter plébánosa volt. Paptársai elnevezték prófétának.
Verseket, tárcákat, könyvkritikákat írt, s jelentek meg azok katolikus és más lapokban is. Irodalmi munkássága mellett a filozófia, pszichológia is érdekelte. De ismerte és alkalmazta a gyógynövényeket. Valamint az asztrológia, karakterológia, frenológia és a grafológia is foglalkoztatta.
Ám eljött az idő, amikor a szavak már kevésnek bizonyultak. 46 éves volt már, amikor 1961-ben festeni kezdett. Bár annak technikáját Demeter István sosem tanulta, ám az önkifejezésnek ez a módja létformájává vált. Kortárs alkotók sereglettek köré, valóságos szellemi műhely jött létre körülötte.
Többezer alkotását hagyta az utókorra. Munkásságát értékelik és elismerik. Szellemi hagyatéka jó kezekbe került, művei megtekinthetőek. Néhány évvel ezelőtt önéletírása is megjelent. Ebből derül ki, az is, hogy Demeter István nemcsak érdeklődött az íráselemzés iránt, hanem alkalmazta is grafológiai ismereteit mások megismeréséhez (szűkebb körben).

Az íráselemző nótaszerző: Balázsy Zoltán

Balázsy Zoltán (1904–1964) Szolnokon született. Jogi pályára készült, mégis újságíró lett. Magyar nótákat és műdalokat írt.
A húszas évek végére már a jónevű magyar dalszerzők körébe tartozott. Magyar költők műveit is megzenésítette. Dalait bizonyára többen ismerik, mint a nevét. Ő volt például a Ha visszatekintek elszállt életemre, a Volt egyszer egy leányszoba, és nem utolsósorban a Hazudnak a gyöngybetűk c. dalok zeneszerzője.

S hogy miért éppen ezt a dalát választottuk? Talán nem szorul magyarázatra, hiszen ebben kézírásról is szó van. S ennek azért van ez esetben különös jelentősége, mert Balázsy Zoltán nemcsak zeneszerzéssel, hanem íráselemzéssel is foglalkozott. Már a fővárosban élt, amikor szolgáltatásait afféle levelező grafológusként is kínálta országszerte.

Gábor Dénes, a neves rokon

Rákosné Ács Klára híres rokona Gábor Dénes (1900–1979) az unokatestvére volt. Bár Gábor Dénes a 30-as években angol állampolgár lett, világpolgárként is magyarnak vallotta magát. A holográfia atyjaként ismert, 1971-ben Nobel-díjat kapott fizikus és mérnök a díjhoz kapott oklevelén a Dennis Gabor név áll. Születésekor még Günszberg Dénes volt, de már kétéves korától Gábor a családneve.

Gábor Dénes

Auerbach Klára – akinek családneve pár évvel később lett Ács – édesanyja is Günsberg (Günsberg Szerén). Itt van a vérségi a kapocs.
Gábor Dénesnek volt módja bepillantani Rákosné Ács Klára ténykedésébe, és „tapasztalatai alapján nagyra értékelte Rákosné grafológiai szaktudását” – olvashatjuk utóbbi Vallanak a betűk c. könyvben.
Egyik levelében pedig ezt írta Gábor Dénes az unokanővérének: „Még egyszer bebizonyosodott a Te bámulatra méltó tehetséged. Az írásom alapján megmondtad a Nobel-díjat. Akkor csak nevettem... ”

Gábor Dénes ismerősei között is akad egy ugyancsak híres hazánkfia, aki még grafológiával is foglalkozott. Bíró László József (1899–1985) az, aki osztálytársa volt Gábor Dénesnek a Fasori Evangélikus Gimnáziumban.