Michon és Schwiedland

A grafológia atyjának elhunytakor Eugen Schwiedland még 18 éves sem volt. Húszévesen pedig maga is egy a grafológiát bemutató könyvecske szerzője lett. S ha fellapozzuk azt, aligha kétséges Schwiedland kit tekintett mesterének. A Die Graphologie (1883) elején ugyanis Jean-Hippolyte Michon egész oldalas portréját és kézjegyét közlik (lásd. a képet). Mindemellett a szövegből is kitűnik, hogy jól ismerte és méltányolta Michon munkásságát.

Az ifjú Eugen Schwiedland, aki Pesten nőtt fel, és többféle tudomány érdekelte, tudott franciául. Egy francia forrás szerint levelezésben állt Michonnal is.

Schwiedland tanulmánya a grafológiáról

Az első kiadás címlapja

Eugen Schwiedland még csak húszesztendős lehetett, és a bécsi egyetemen tanult jogot, amikor 1883-ban, Berlinben, a Schorer Kiadónál megjelent Die Graphologie című munkája. Alcíme: Geschichte, Theorie und Begründung der Handschriftendeutung. A címlappal együtt is csak 52 oldalas, német nyelvű, gótbetűs kötete főként elméleti jellegű fejtegetéseket tartalmaz néhány írásmintája inkább csak illusztráció. A grafológiatörténeti részben az előfutárok között megemlíti Baldo, Goethe, Lavater, George Sand nevét is, de elsősorban Michon és Henze munkásságára hivatkozik. Kifejti azt is, hogy az emberi kifejező mozgások az egyén bizonyos tulajdonságait tükrözik, s ezek közül az írásnak nyoma marad, mely elemzésre később is alkalmas. Nagyon érdekesek kultúrtörténeti és pszichológiai fejtegetései is.
Jegyezzük meg, hogy mire Eugen Schwiedland 1887-ben jogi doktorátusát megszerezte, a grafológiával foglalkozó műve már harmadik kiadásánál tartott.
Az eredeti könyvecske digitalizálva elérhető. Magyar nyelven is megjelent a közelmúltban a Grafológia folyóirat 200. számához kapcsolódva. (Eugen Schwiedland: A grafológia – A kézírás értelmezésének története, elmélete és alapjai. Új Alaplap Kiadói Kft. Budapest, 2014)

Eugen Schwiedland és a grafológia

Eugen Peter Schwiedland (1863–1936) Pesten született. (A hazai források gyakorta Schwiedland Jenő Péterként említik.) Itt nőtt fel, ifjúkorát Pesten töltötte, itt kezdte meg egyetemi tanulmányait is, melyet 1882-től Bécsben folytatott. 1883-ban jelent meg Die Graphologie című összefoglaló munkája német nyelven. S német kiadója családi lapjánál 1886-ig vezette az íráselemző rovatot. Jogi doktorátust 1887-ben kapott. Egyetemi tanulmányai végeztével Schwiedland Bécsben telepedett le. Jogi, közigazgatási és kereskedelmi téren ténykedett. 1891-től közgazdaságtant és szociálpolitikát tanított, 1895-től pedig egyetemi tanár lett. Különböző szervezetekben tanácsadóként is működött. Számos közgazdasági művet írt, melyekkel széles körű ismertséget szerzett. Később is megőrizte érdeklődését az emberi természet, a pszichológia és a filozófia iránt is.
Eugen Schwiedland nevéhez kapcsolódik a grafométer, mellyel az írás dőlésszögét kategorizálta. Arról, hogy érettebb korában is komolyabban foglalkozott volna grafológiával, nincs tudomásunk. Bizonyos források Wilhelm Langenbruch valamint Rudolphine Poppée és Ludmilla Schmidt-Akilow nevét Schwiedland tanítványaként említik. Tudjuk: levelezett Crépieux-Jaminnel is.
Eugen Schwiedland élete javát Bécsben töltötte, 73 évesen 1936 telén hunyt el Inzersdorfban.

Ki volt Gayné Édy?

A Grafológia folyóirat aktuális számában terjedelmes és tartalmas összeállítás található Gayné Édy életéről és munkásságáról. A Gayné Édy nyomában című cikket az ugyancsak debreceni illetőségű Bálint Vera készítette kutatómunkája alapján. Ebben számos dokumentum mellett Gayné Édy kézírását is bemutatja az olvasóknak.
A hölgy, aki a 20. század elején Debrecen kulturális életének részese volt, Bagdi Eszter néven született 1887-ben. Özvegységét követően 1920 végén lett Gay János hitvese.
Korábban is írogatott. A Debreczen c. lap munkatársa a 20-as évek végén lett. Majd 1932-ben rövid ideig a grafológiai rovatot vezette, mely idővel jövendőmondó rovattá lett. Gayné Édynek több verseskötete jelent meg a 30-as években. Dalszövegeket és regényeket is írt. 1938-as önéletrajza a legkésőbbi vele kapcsolatos fellelhető dokumentum.