Leibniz gondolata a kézírásról

300 éve hunyt el a barokk kor német lángelméje Gottfried Wilhelm Leibniz (1646–1716). Igazi polihisztor volt, akinek munkássága a matematika, a fizika, a politika, a filozófia, a teológia, a diplomácia, a jog, a könyvtárügy, a zenetudomány terén is nyomot hagyott.
A grafológiatörténetben is említik a nevét, mégpedig azért, hogy ő már akkoriban felismerte, hogy a kézírás kapcsolatban állhat készítőjének alaptermészetével.
Leibniz műveinek későbbi (18. század második fele) gyűjteményes kiadásában (Opera omnia) fellelhető gondolata: „Az írás majdnem mindig, valamilyen módon kifejezi természetünket, föltéve, hogy nem egy kalligraphusnak a műve!” S ennek modernebb fordítása: „Az írásmód, amennyiben nem követi az iskolás formákat, bizonyos mértékig a természetes vérmérséklet lenyomatának tekinthető”.