Boldog új évet!

Aligha találhatnánk egy magyar grafológiatörténeti blog új esztendőt köszöntéséhez megfelelőbb kézírást, mint a honi és az egyetemes grafológiatörténet által egyaránt számon tartott Románné Goldziher Klárának a keze nyomát, mely tartalmilag: új évi jókívánság és az aláírása.

Az angol nyelvű jókívánság alatt a Klara G. Roman név szerepel, hiszen élete második felében Amerikában már így használta nevét. E számunkra különös jelentőséggel bíró kézírást egykoron az USÁ-ban élő ugyancsak Közép-Európából elszármazó grafológus digitalizált hagyatékában leltem.

Románné első könyvéről a Nyugatban

1926-ban a Nyugatban rövid méltatás jelent meg Románné Goldzieher Klára első (ma is kézbe vehető) grafológiai könyvéről, mely az Írás és egyéniség címet kapta. Reichardt Piroska (1884-1943), a Nyugat rendszeres szerzője, így ajánlotta lapjában ezt a ma már grafológiatörténeti mérföldkőnek számító művet:
 „Az első magyar nyelvű grafológia, Románné Goldzieher Klára könyve, megrajzolta a grafológia fejlődését az ötletszerű játékos kedvtelésétől és intuitív megérzéstől a módszeres megfigyelésekkel dolgozó, pszichológiailag és fiziológiailag megalapozott grafológiáig; megállapítja a grafológia jelentőségét s megismertet annak szempontjaival és módszerével,
Románné G. Klára könyve elgondolásában biztos, felépítésében világosan áttekinthető, stílusában pedig mindvégig szerencsésen elkerüli a nagyképűséget és bőbeszédűséget, az unalmat és felületességet, a népszerűsítő munkák eme veszélyeit. Mondanivalóját kétszáz jól megválasztott »grafikum« szemlélteti.
E kis könyv olvasmánynak is élvezetes és tanulságos, de komoly és megbízható vezető azok számára is, akik mélyebben be akarnak hatolni a grafológia területére.”  
A teljes ismertető az OSZK archívumában itt olvasható.

Max Pulver filmen

A német Wikipédia ismertetője szerint Pulver figurája megjelenik egy filmben is, melyet 2005-ben mutattak be, és Franz Kafkáról szól. Ebben a múlt század jelentős írójának életéről beszélnek személyes ismerői, így Max Pulver is. Pontosabban: az ő gondolatai hangzanak el, de természetesen csak az őt alakító szereplőt láthatjuk, egy német–svájci színészt, Peter Kaghanovitchot, aki a Pulver halálát követő esztendőben született. A film rendezője, Richard Dindo is svájci illetőségű; dokumentumfilmeket készít.
A film címe: Wer war Kafka? (Ki volt Kafka?), és körülbelül a 40. perc tájékán elevenedik meg benne Pulver alakja. A grafológus számára bizonyára érdekes, hogy a filmbeli Pulver háta mögött Kafka kézírása tűnik fel – de Pulver nem Kafka kézírásáról beszél, az csupán illusztráció.
A film megtalálható a legnagyobb videomegosztón e helyen.

Pulver fia is grafológus lett

illusztráció

Egy német életrajzi oldalon, ahol részletes adatokat találhatunk Max Pulverről, már a genealógiai résznél találkozhatunk fia nevével. A következő adatokat látva: „S → Johannes (1913–93), Graphologe in B.”, arra következtethetünk, hogy Pulver fia, aki a Johannes nevet viselte, 1913-ban született, 1993-ban hunyt el, és grafológus volt B-ben. S mivel rövidíteni csak azt szokták, ami evidens, azaz amit már említettek, a szócikkben feljebb többször is említett Bern városnévre gondolhatunk.
Johannes Pulver és Bern neve az oldalon tovább haladva is felbukkan Max Pulver adatainál, a Nachlaß (örökség) résznél. 
Ha az adatbázis Johannesre vonatkozó feljegyzéseit nézzük meg, akkor a „Beruf/Lebensstellung: Graphologe” sorból szintén az derül ki (mivel a Beruf/Lebensstellung = foglalkozás/beosztás), hogy Pulver fia is grafológusként működött. 
S bár a névjegyzékekben Johannes apja elé kerülhet, mégis az apa maradt „a Pulver” a grafológia történetében.
Johannes Pulver pszichológiát és grafológiát tanult.

Grafika Max Pulverről

Max Pulver portréja (Bildnis Max Pulver) a címe ezen grafikának, melynek alkotója Pulver kortársa és földije Fritz Pauli (1891-1968) svájci festő, rézmetsző és illusztrátor. 
Ez az ábrázolás 1924-ben készült, amikor Max Pulver (1889-1952) a harmincas évei közepén járt. S életrajzának ismeretében tudhatjuk, már túl élete felén. 
A portré az ún. hidegtű sokszorosító grafikai eljárással készült. S a kép mérete közel A/3-as, s egy-egy nyomat ára mostanság százezer forint fölött van.

125 éve született Max Pulver

Patikus fiaként, 1889. december 6-án született a svájci Bernben. A Max néven kívül még az Eugen és az Albert neveket is használhatta. A legkisebb volt a négy testvér közül, apját gyermekként veszítette el. Szülővárosában járt gimnáziumba, és már ekkor kezdett kézírásokat gyűjteni. Később történelmet, pszichológiát és filozófiát tanult Strassburgban, Lipcsében és Freiburgban. Párizsban Bergson tanítványa volt. Élt Bécsben és Münchenben is. 1911-ben doktorált, irodalmi tanulmánnyal. A hollandiai Delftben nősült meg 1912-ben, és a következő évben született Johannes fia. Ez az 1913-as év azért is jelentős, mert ekkor találkozott első ízben az íráselemzéssel.
Ezután majd’ egy évtizeden át Münchenben élt, pszichológiai, filozófiai és fenomenológiai tanulmányokat folytatott. Huszonhét évesen irodalmi munkásságának első kézzelfogható dokumentuma egy verseskötet volt, melyet drámák és prózai művek megjelenése követett.
1924-ben Pulver visszatért Svájcba. 1930-ban egy berlini főiskolán az íráselemzésről beszélt, a következő esztendőben már magánszemináriumokat tartott, és A kézírás szimbolikája címen kiadták grafológiai fő művét (Symbolik der Handschrift, 1931).
1937 szeptemberében, Párizsban beszédet mondott a 3. Nemzetközi Grafológiai Kongresszuson. Az ötvenes évek beköszöntével már mutatkoztak nála súlyos betegségének jelei, mégis ösztönzésére alakult meg 1950 szeptemberében a Svájci Grafológiai Társaság. Pulvert 62 évesen, 1952 nyarán érte a halál, Zürichben.
Élete során foglalkozott vonalanalízissel, vizsgálta a kézírás ritmusát és megfogalmazta a kézírás tartalmi lényegét. Mégis, elsősorban a térszimbolikát kötjük nevéhez. Születési évfordulója kapcsán ezért ez a kiemelt témája a Grafológia folyóirat aktuális számának.