Csapody István és a grafológia

dr. Csapody István

Neves apja hivatását követte dr. Csapody István (1892-1970) szemészorvos. 1929-től 1960-as nyugdíjba vonulásáig főorvosként ténykedett. Főleg klinikai és műtéttani problémák foglalkoztatták. 1929-ben ő vett először gipsznyomatot élő szemről, majd kidolgozta a mintavétel módját, mely jelentős lépés volt a kontaktlencsék felé. Több száz szakcikket publikált. 2001-ben közzétett, maga által írott szakmai életrajzából egy érdekes részlet: „Sok munkát fordítottam az íráselemzésre szemészeti szempontból. Abból indultam ki: lehetetlen, hogy aki szemet jól operál, rátermettségét kellően elemzett írásában el ne árulná. E végből grafológiai munkákat tanulmányoztam és szakemberekkel tanácskoztam. Munkámat (Írás és operálás. Szemészet 86:2, 85-91 /1949/) franciául is megjelentettem (Ecriture et operation. Graphologie III: 125-143 /1953/). Az akkor élő grafológusok legnagyobbika, Pulver is jónak minősítette. Főként a múlt és a jelen magyar szemorvosait vettem elemzés alá. Munkám a szemoperálók képzését akarta szolgálni, előzetes tájékoztatásképpen a várható készségére.”
A fent említett cikk a Graphologie III-ban Etienne Csapody névvel jelent meg. Azonban Max Pulver az 1953-ban megjelent cikket aligha olvashatta, hiszen az előző évben elhunyt, azt valószínűleg még előzetesen láthatta.

Szepes Mária és a Pszichografológia

Nemcsak hosszú életet, de gazdag életművet is magáénak tudhat Szepes Mária (1908-2007). Gyerekkönyveket, filmforgatókönyveket, tudományos-fantasztikus könyveket is írt, ám neve elsősorban ezoterikus műveiről ismert.
A spirituális tanítóként is számon tartott szerzőnek „a rendszerváltás után számos, korábban kéziratban fekvő ezoterikus könyve jelent meg.” – írja a wikipedia. Vélhetően ezek egyike a Pszichografológia, mely első ízben 1990-ben jelent meg, majd 1997-ben ismét kiadásra került.
Az első kiadás alcíme „az erővonalak metafizikája; az írásban rejlő jelképek olvasásának tankönyve”, a másodiké röviden: „Jellemkották”.

Az első és a második kiadás borítóján hasonló képi elemeket is láthatunk.

Aki szeretne elmélyedni a grafológiában, annak sajátos szemlélete miatt, érdemes áttanulmányoznia vagy könyvtárába begyűjtenie. Aki a titokzatosat vagy a különöset keresi az írásban, netán a bűn, a hatalom, a szexualitás, devianciák vagy személyiségzavarok kutatója, annak is ajánlható. E könyv érdekes mozzanatokkal, meglátásokkal segítheti az íráselemzők munkáját, ám az nem várható tőle, hogy tankönyvszerűen betekintést adjon abba, hogyan lehet a kézírásból a személyiséget a maga egészében feltárni.

200 éve született Charles Chabot

A francia ősökkel is rendelkező Charles Chabot 1815 elején született London déli részén. A keresztelésének napja bizonyos: 1815. március 19. Felnőve, apja szakmáját követve, ő is litográfus lett. Megnősült, családot alapított. Úgy negyvenévesen kezdett érdeklődni a kézírások iránt, s egyre nagyobb gyakorlatra tett szert azok vizsgálatában. Hivatalos felkéréseket is kapott. Egy névtelen röpirat ismeretlen készítőjének azonosítása kapcsán publikációja is fennmaradt. Valószínűsíthető, hogy autográfok adás-vételével is foglalkozott.
1882 őszén hunyt el 67 éves korában Londonban. S bár Chabot még megérhette a grafológia tudományának hivatalos születését jeles kortársa Michon (1806-1881) ténykedése és névadása révén. Charles Chabot mégis az írásazonosítók közé sorolható.

Biegelbauer Pál és a grafológia

Biegelbauer Pál (1945-2001) könyvtáros és pap is volt, mégis leginkább a természetes gyógymódok ismerőjeként és szellemi tanítóként tartják számon. Az „eszköztelen gyógyítás”, a fényadás központi alakjának, annak atyjának tekinthetjük. Foglalkozott írisz-diagnosztikával és aromaterápiával is. Szellemisége, gondolatai megtalálták az utat a keresőkhöz. 
E sokoldalú személyiség szellemi örökségének része a grafológia is (bár ő maga tevékenységét írásképelemzésnek nevezte!). Nemcsak előadásokat tartott erről és tanította, hanem az írás vizsgálatának módszereinek tárát is gazdagította.  Az önéletrajz-számsor kapcsán publikált a Grafológia folyóirat 1997/3. számában. 
Biegelbauer Pál 1945. március 10-én született. Ma lenne 70 éves. 
Az idei évben a Lélekpillangó életműdíj jelöltjei között ott találjuk nevét.

Michon abbé növénygyűjteményéből

Jean-Hippolyte Michon, aki botanikával is foglalkozott, 1851 márciusának elején Palesztinában a Jordán folyó völgyének nyugati partján járhatott, s ott gyűjthette ezt a növényt, melyet ma Párizs Füvészkertjében lévő Természettudományi Múzeumban őriznek. A lapján lévő pecsét tanúsága szerint bizonyos Dr. E Duran adományozta a múzeumnak. A gyűjtőlapot a maga teljességében itt tekinthetik meg.   

A növény nevét és az alapvető gyűjtési adatokat az akkor negyvenes évei közepén járó Michon abbé kézírásával láthatjuk a lap alsó részén.

A Michon által Palesztinában gyűjtött növény adatai

A megadott név (Phelipaea aegyptiaca Walp.) alapján a Michon által gyűjtött növény a vajvirágfélék (régebben: szádorfélék) családjába tartozik és parazitaként él. A Pallas Nagylexikon szerint a dinnyésekben szokott kárt okozni, de a tökfélék és a káposztafélék környezetét sem veti meg.