Axel és Wilhelm Preyer

Apa és fia egy jénai fotográfus műtermében, 1881-ben. Az apa 40 esztendős, a fiúcska 4, ahogyan az eredeti kép digitális lelőhelyén, a dokumentum alján kézzel írva látható is. Az apa nem más, mint dr. Wilhelm Preyer német professzor, akinek nevét a grafológia története is számon tartja, mint a tudomány egyik úttörőjét, s aki éppen a képen látható Axel Preyer korai fejlődésének megfigyelése révén lett a fejlődéspszichológia egyik úttörője.

Preyer fia, Axel

Dr. Axel Thierry Preyer

Wilhelm Thierry Preyer 36 évesen 1877 januárjában házasodott. Első gyermeke 1877. november 23-án Jénában született. A fiú az Axel Thierry Preyer nevet kapta. (A családban már előfordult az Axel keresztnév, Preyer sógorának volt ez az első keresztneve.)
A kis Axel életének első három esztendejében apja kutatómunkájának, gondos megfigyeléseinek, s így Wilhelm Preyer úttörő jellegű tanulmányának alanya volt.
Született egy fivére 1882-ben, aki csecsemőként meghalt. Axel eképpen Preyerék egyetlen fia maradt.
Apja halálakor még nem volt egészen húsz esztendős. Néhány évvel később mezőgazdaságból doktorált és szakértőként dolgozott Kairóban. Dr. Axel Preyer 1902 nyarán megnősült, s a következő év végén, 26 esztendősen maga is apa lett. 1903 decemberében lánya született. (A kislány harmadik keresztneve Wilhelmina, melyet vélhetően nagyapja neve után kapott.)
A 20. század elején Axel Preyer illetve Thierry Preyer néven megjelenő könyveinek témái alapján arra lehet következtetni, hogy élete során több helyen is megfordult a nagyvilágban.

Apja nyomdokain: Hans Langenbruch

Hans Langenbruch
festett önportréján

Hans Langenbruch (1889–1964) Németország keleti részén született, de még tipegő lehetett, amikor apja Wilhelm Langenbruch a neves írásszakértő és grafológus munkája érdekében Berlinbe költözött családjával.
Hans 1909-től Münchenben a képzőművészeti akadémián tanult, fiatalkorában a tájképfestészet és az expresszionista színhasználat érdekelte. Foglalkozott festészettel és grafikával is.
Az írásvizsgálat pedig családi öröksége lett. 1929-ben már Hans Langenbruch szerkesztésében jelent apja fő művének (Praktische Menschenkenntnis auf Grund der Handschrift / Gyakorlati emberismeret a kézírás alapján) harmadik kiadása. Majd az apja által 1890-ben létrehozott Graphologischen Institutes Langenbruch vezetését vette át apja elhunytát (1932) követően. Elismert kéz- és gépírásszakértő lett. A technikai vizsgálatok, hamisítványok kapcsán is publikált. Tagja volt a tudományos grafológusok szövetségének.
74 esztendőt ért meg, Berlinben hunyt el 1964 májusában. Házasságából két lánygyermek (Gerda és Renate) született.
Ezidáig fotót nem leltem fel róla, ám ugyancsak képzőművészettel foglalkozó lánya honlapjának beköszöntő oldalán minden bizonnyal Hans Langenbruch festett önportréja látható.

Josephine Dilloo és a grafológia

Josephine Dilloo (1845–1935) előkelő német család sarjaként Berlinben született. Josephine Klara Eugenie von Hackewitz néven keresztelték. Miután 16 évesen apját, 18 esztendősen anyját is elveszítette, már fiatalon dolgoznia kellett. Tanítással is foglalkozott.

Josephine 24 évesen Friedrich Wilhelm Jakob Dilloo (1841–1892) segédlelkész felesége lett. 1870-től az anyaság a fő szerepköre, hiszen 16 esztendő alatt 11 gyermeket szült (közülük kettő csecsemőként halt.) Protestáns férje egy amszterdami egyetemen tanított sémi nyelveket 1880-85 között. A professzor elnevezés a férjet illeti. A család is vele tartott, 1885-ben települtek vissza Németországba. A férje 1891-től betegeskedett. 1892 nyarán a 48 esztendős Josephine Dilloo özvegyen maradt,  kilenc gyermekkel.

Öt évvel később már a berlini bíróság írásszakértője volt. Számos a kézírás jelentőségét taglaló cikk szerzője, folyóiratokban publikált, előadásokat és tanfolyamokat is tartott.

Több könyve megjelent a témában. Egyet mutatunk meg, mégpedig tetszetős borítója miatt, melynek címe Geheimnisse des menslichen Seelenlebens auf Grundlade der Graphologie (Az ember lelki életének titkai a grafológia alapján).
Josephine Dilloo megérte a 90. évét. Németország északi részén fekvő városban hunyt el 1935 júliusában.