A következő címkéjű bejegyzések mutatása: emlékhely. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: emlékhely. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. november 28., hétfő

Maison de la Graphologie

Franciaország térképének közepe táján, nagyjából épp Lyon és Limoges között van Laroche-près-Feyt. E település jelentősége a grafológia kapcsán, hogy itt jegyezték be hivatalosan Michon abbé (a grafológia atyja) születését, aki onnan nem messze jött világra.
A történelem előtti időkben is lakott településen manapság már százan sem élnek. Ám hírességüket mégis számon tartják.

Rá emlékeztet az a messziről állomásépületre hasonlító ház, melynek falán a „Maison de la Graphologie” (A grafológia háza) felirat látható, fémből készült, kecses betűkkel. Étkezde is működik benne, melynek falfelületét úgy alakították ki, hogy régi időkből származó papírra emlékeztet. Rajta többféle kézírás is díszeleg, ott van köztük Michon kézírásának mása is. És olyan jellemző „típusok” grafikumának utánzatát is megszemlélhetjük rajta, mint például „a hamiskodó”, „a jóindulatú” vagy „a nemes lélek”.

2015. január 6., kedd

70 éve hunyt el Biró József


(Szimbolikus kép)
A grafológiával is foglalkozó magyar művészettörténészt, Biró Józsefet élete teljében érte a halál. Ha ennek dátumára (1945. január 6.) tekintünk, sejthetjük a háborús helyzetnek is köze lehetett ehhez. Ám nem csupán annak!
Biró József, ahogyan családjának többi tagja is, Budapesten élt abban az időszakban. Apja Bíró Márk tanáremberként a nagyváradi zsidó közösség elismert tagja volt. 1945 vízkeresztjének délelőttjén együtt mentek az utcán és egy nagyváradi illetőségű rikkancsfiú így mutatott rájuk: „Ez a kettő zsidó, ismerem őket!” Hiába volt Biró Józsefnek mentessége, mindkettőjüket elfogták a fegyveres Szálasi-legények az Oktogonnál és az Andrássy úti nyilasházba vitték. Másnap a Magyar Tudományos Akadémia épületének közelében a Dunába lőtték őket. Állítólag mindketten a másik életéért könyörögtek. Hiába…
A család semmit sem tudott erről, csak annyit, hogy nem tértek haza. Két évvel később egy szemtanú elbeszélése alapján körvonalazódott, mi történt velük azon a napon. Ezt követően a családtagok sokáig minden évben január 6-án kimentek a Duna-partra két szál virággal, s ott emlékeztek az elhunytakra. Hiszen nincs másutt nyughelyük.