Ki volt Szeder Fábián?

Szeder Fábián (1784 Csáb –1859 Komáromfüss) magyar bencés szerzetes volt, akinek szülőhelye és nyughelye felvidéki településeken található. A palócság első kutatójának emlékét is főként az ott élő közösségek ápolják.
A hazai grafológiatörténet Szeder Fábián nevét az 1828-ban a chirographognomiáról szóló magyar nyelven közölt értekezése kapcsán jegyezheti. Az akkor 44 esztendős szerzetes tanár az esztergomi bencés gimnázium igazgatója volt. Később Pannonhalmán is ténykedett, a főapátsági könyvtárban és a kertben is fellelhetjük keze munkájának nyomait.

A 19. századi szerzetes egy személyben volt tanár, kertész, gazdász, a magyar nyelv művelője és néprajzkutató. Levéltárosként, könyvtárosként is dolgozott. A tudós pap és tanár költészettel, irodalommal is foglalkozott. Szerkesztett folyóiratot, és annak okán is sokat levelezett. Tudni lehet róla, hogy szorgalmazta a kéziratgyűjtést. Az ő kéziratait elsősorban a Pannonhalmi főapátság gyűjteménye őrzi.

Szeder Fábián korának jelentős tudósa és polihisztora volt, akinek terjedelmes és sokszínű munkásságából a magyar nyelv alapszabályainak lefektetését, tisztaságának őrzését és ápolását; a palócság kutatását valamint a kertészet terén elért eredményeit emelik ki a méltatói.

Grohmann gondolata

E bejegyzés aktualitását az adja, hogy Johann Christian August Grohmann ma 250 évvel ezelőtt, 1769. augusztus 7-én jött világra. A német teológus, filozófus és szerző egy Lipcsétől nem túl távoli településen született. Az atyja evangélikus lelkész volt. Ő maga is a teológiában kezdett elmélyülni, de filozófiából doktorált 1790-ben. A wittenbergi egyetemen 1792-től oktatott. A filozófia mellett tanított logikát, foglalkozott retorikával és könyvtárosi munkát is végzett. 1810-től Hamburgban tanított. 1833-ban ment nyugdíjba, és akkorra már másodízben özvegységre jutott. Ezt követően Drezdába költözött. Ott hunyt el életének 78. esztendejében 1847 nyarán.

Grohmann tevékeny élete során sokfelé publikált. (Csak érdekességként említendő: Nasse lapjában is!) Ráadásul többféle témában is közzétette gondolatait, még – a később tudománnyá váló – pszichológiai területén is akadtak meglátásai. Korának gondolkodói közül Grohmann neve azért került a grafológia történetébe, mert megfogalmazott olyasmit, amely valamiképpen a grafológia létjogosultságát alátámasztja.
Albert E. Hughes magyar nyelven is megjelent Mit ​rejt a kézírásunk? c. könyvében közli az alábbiakat:

J. Ch. Grohmann, a wittenbergi egyetem teológia és filozófia tanára 1792-ben értekezést adott ki „Kísérletek a jellem vizsgálatára a kézírás alapján” címmel. E kis könyvben a következő megállapításokat teszi: „Éppoly nehéz a kézírás színlelése, akár az arcvonásoké. Miképp arcvonásaink is többnyire állandóak, s ugyanazokat az izmokat mozgatjuk belső érzéseink kifejezésére, a kézírás jellege is alapvetően változatlan, még ha tudatosan, megtévesztő szándékkal is próbáljuk alakítani. Arra a következtetésre jutottam, hogy a kézírás színlelése a jellem és a viselkedés álcázásához hasonlatos”.

Bár Grohmann jelentősebb műveinek listájában nem leljük a hivatkozott értekezést, forráskutatásunk egy afféle önismereti magazinhoz vezetett:
Johann Christian August Grohmann, Untersuchung der Möglichkeit einer Charakterzeichnung aus der Handschrift (1792), ΓΝΩΘΙ ΣΑΥΤΟΝ oder Magazin zur Erfahrungsseelenkunde.

Pinterits Károly, a tanár

Pinterits Károly

Ma, a Pedagógusnap alkalmából olyan tanerőről szólunk, akinek némi köze a grafológiához is volt.
Az írásszakértőként ismertté lett Pinterits Károly (1869–1931) végzettségét és hétköznapi tevékenységét tekintve kereskedelmi iskolai tanár volt. Maga is kereskedelmi középiskolát végzett, majd egyetemi tanulmányai végeztével könyvvitelre, kereskedelmi ismerettanra és levelezésre szóló kereskedelmi középiskolai tanári képesítést szerzett.
1890-ben Zomborban kezdte meg tanári működését az ottani felsőkereskedelmi iskolában, 1895-től Aradon oktatott, néhány én múlva már a budapesti VI. kerületi felső kereskedelmi iskola tanára lett egészen a Nagymező utcai képzés megszűnéségig. Ezt követően a Tavaszmező utcai, majd a Vas utcai felsőkereskedelmi iskola tanáraként folytatta pályáját és onnan ment nyugdíjba harminc évi tanári munkássága után.
Szakcikkei már pályája elejétől rendszerességgel megjelentek. Pinterits Károly könyvviteli, kereskedelmi és kereskedelmi levelezési tankönyvek szerzője volt. És ezeket akkoriban az ország felsőkereskedelmi iskoláiban általánosan használtak.

Luttor Ignác az írásreformer

Luttor Ignác (1898–1958) szülővárosában, Székesfehérváron a ciszterci gimnáziumban 1916-ban érettségizett, s hamarosan bevonult a katonasághoz. Idővel a fővárosba került a képzőművészeti főiskolára. Luttor Ignác András iparművész 1920 nyarán egy tanítónőt vett feleségül. 1923-ban, tarsolyában a rajztanári oklevéllel, megkezdte a tanítást a Berzsenyi Gimnáziumban. 1929-ben már az intézmény igazgató helyettese, (1935-től igazgatója).
1930 tavaszán a gimnázium dísztermében íráskiállítást rendezett, s e rendezvény kapcsán Románné Goldzieher Klára is előadást tartott. 1931 áprilisában a MÍT első közgyűlésén Luttor Ignác titkári tisztséget vállalt és a közgyűlést követően előadást tartott az írásoktatás jövőjéről. Majd részt vett az Berzsenyi Gimnáziumban 1932-ban megnyíló Íráskutató Intézet (labor) létrehozásában.

Luttor Ignác az ún. zsinórírás apostolaként szerzett országos ismertséget. Ő dolgozta ki az élettani alapú reformírását, melyet 1932-től már tanítottak egyes iskolákban, majd jóideig az egész országban a hivatalos írássztenderd volt. Ám a Luttor-féle zsinórírást 1945 után egyre több kritikai érte, míg az 1956-os tantervben új sztenderdet vezettek be.
Luttort 52 évesen, 1950-ben nyugdíjazták, és még csak a 60. évét töltötte be, amikor elhunyt.
Az írásreformer Luttor Ignác nemcsak a tanításnak élt, a képzőművészettel sem hagyott fel. Két lánya pedig a filmes szakmában találta meg élethivatását.

Pinterits Károly és a grafológia

A múlt század elején írásszakértőként ténykedett, de 1909-ban megjelent Írásvizsgálat című könyvében teret adott a grafológiának is, s ezzel Pinterits Károly neve a grafológiáról elsők közt publikáló magyarok közé került. Szülővárosa (ma) Budapest. Néhány évnyi vidéki (akkor a monarchiához tartozó, ma már határainkon kívüli településeken) tanítástól eltekintve fővárosunkban élt és dolgozott. 
Pinterits Károly 1869 októberében született és kereskedelmi iskolai tanár lett. 1890-ben kezdte tanári ténykedését. Már ifjú tanerőként számos tankönyv és a tantárgyaival kapcsolatos cikk szerzője. S már akkor vizsgálgathatta a kézírásokat, de csak 1906 utánra tehető rendszeres írásszakértői ténykedése.
Kevéssé ismert publikációja egy kis füzet „A bajai milliós nyeremény ügyének grafológiája” címmel 1909-ből.
A tanítás és az írásvizsgálat mellett munkatársa lett a Révai Lexikonnak, és könyvtáros volt iskolájában, valamint nyomdát is alapított. Pinterits 1931 végén hunyt el, ezt követően nem sokkal a nyomda is megszűnt.

Georg Schneidemühl és a grafológia

Dr. Georg Schneidemühl

A német állatorvos, patológus és egyetemi tanár Georg Scheidemühl Poroszország nyugati részén született 1853 decemberében egy kereskedő fiaként. Berlinben kezdte állatgyógyászati tanulmányait. 22 évesen már állatorvos volt, de munkája mellett természettudományi és orvosi tanulmányait is folytatta (Halle, Kiel), 1883-ban Erlagenben doktorátust kapott, s innentől kezdve sorra tette közzé szakmai publikációit.
1896-ban a sziléziai Breslau (ma Wrocław) egyetemének állatorvos-tudományi oktatója majd vezetője lett. 1905-ben a kieli egyetemen az összehasonlító patológia professzora, majd docense lett. Innen 1922-ben, 68 esztendősen ment nyugdíjba és Potsdamba költözött, és 1928 novemberében 74 esztendősen hunyt el szülővárosában.
Az 20. század első évtizedeiben, kieli professzorsága idejében grafológiai tárgyú művei is megjelentek. Dr. Georg Schneidemühl szerzőségével A Kézírás és karakter (Handschrift und Charakter) első ízben 1911-ben jelent meg, majd egy vékonyabb kötet is napvilágot látott tőle első ízben 1916-ban mely A Kézírás-értékelés (Die Handschriftenbeurteilung) címet kapta.

Ki volt Flandrin abbé?

A közismert hivatkozások alapján Michon abbé elődjének tartjuk Flandrin abbét, s hihetnénk, hogy korban is bőven előtte járt. Nos, inkább kortársaknak tekinthetők, hiszen Flandrin csupán 3,5 évvel volt idősebb Michonnál.
Julien Flandrin 1803. május 8-án született. Teológiai tanulmányait követően pedagógiai és papi tevékenységei váltották, illetve egészítették ki egymást. Michon még nem volt harminc esztendős, amikor egy iskolát alapított, amelynek néhány évig Flandrin abbé volt a filozófia tanára.
Flandrin a kézírások alapján frappáns elemzéseket készített az iskola diákjairól, ami felkeltette Michon érdeklődését az íráselemzés iránt. Hamarosan együtt kezdték tanulmányozni a tanítványok írásképeit.
Idővel az egyház Flandrint Párizsba küldte. Lelkészként kezdte, majd az ott töltött három évtized után végül 63 évesen kanonok lett. Nem sokáig élvezhette ezt a magas tisztséget és szép feladatot, mert 1867. március 13-án elhunyt. Éppen ma 150 esztendeje!
Ez alkalomból Flandrin abbéról és Michonnal való kapcsolatáról szóló cikket közölt a Grafológia folyóirat aktuális száma, mégpedig a francia grafológia hazai pártolói közül W. Barna Erika és Demeter Anikó munkájaként. Írásukból megtudhatjuk azt is, hogy Flandrin milyen jellemzőkre figyelt kiemelten a kézíráselemzések során. A szerzőpáros kuriózumként bemutatja Flandrin kézírását Michon értelmezésében.

Nagy valószínűséggel e kastélyban működött az iskola,
ahol Flandrin és Michon abbé összeismerkedett

Anton Trstenjak és a grafológia

Anton Trstenjak 1906. január 8-án született. A maribori gimnáziumi tanulmányait követően teológiai tanulmányokat folytatott, majd filozófiából doktorált. Pappá 1931-ben szentelték. Folytatta még tanulmányait valamint megkezdte kísérleti pszichológiai ténykedését, így ezen időszakban Németországban, Franciaországban és Olaszországban is lakott. Eközben hazájában teológiát tanított. Majd 1940-től nyugdíjazásáig (1973) a ljubjanai teológiai fakultáson tanított filozófiát és pszichológiát. Számos tudományos szervezet tagja lett. Előadásokat tartott, szakcikkeket is szép számmal publikált. Továbbá 47 könyve jelent meg a sokoldalú tudósnak. Tevékenységét hazájában is elismerték. 90 évesen 1996 szeptemberében hunyt el.
A világirodalmi lexikon szerint Anton Trstenjak „szlovén filozófus, pszichológus”. Másutt az antropológus, teológus meghatározás is látható még a neve mellett. De a grafológia is érdeklődési körébe tartozott, bár maga csak hobbinak tekintette. Egy könyvét is kiadták a témában 1986-ban Človek in njegova pisava (Az ember és a kézírása) címmel.

Bálint Antal munkásságáról

Bálint Antal (1883–1964) már gimnazistaként a gyorsírók egyletének tagja. Matematika-fizika szakos tanárként végez az egyetemen (1906). Már akkor kezdeményezője a Gyorsírástudományi Társaságnak, később a Magyar Gyorsírók Országos Szövetségének (1925) alapítója. Ekkor pszichotechnikai laboratóriumot vezet, hazánkban elsőként foglalkozik pszichotechnikai képességvizsgálatokkal. (Ebbéli tapasztalatait Péterváron és Berlinben szerezte). Később az OTI Pszichotechnikai laboratóriumának vezetője lett (1929–1944).
Írásszakértőként is ténykedett. A Magyar Írástanulmányi Társaság (MÍT) egyik alapítója tagja. Majd Románné Goldzieher Klárával együttműködve a grafodin megalkotója (1931). Melyhez korábban a gyorsírás időmérési gyakorlata szolgált alapul. Ezen vizsgálati eredményei továbbá megalapozták az egyszerű gyorsírás hazai kidolgozását.
Bálint Antal gyorsírástudós, a magyar gyorsírástudomány elveinek írásba foglalója 81 évet élt.

150 éve született Rudolphine Poppée

Az osztrák-magyar monarchia legismertebb női grafológusa és írásszakértője volt. A sírját felderítő kutatónak köszönhetően tudjuk: 1865. szeptember 8-án született. Szülőhelye egy dél-csehországi település a Monarchia területén. Sokadik gyermekként érkezett egy földműves családba. Tanár lett, majd a kézírások vizsgálatával kezdett foglalkozni. 25 évesen már egy párizsi grafológiai társaság tagja volt.
Hazájában első előadását 1894-ben még betiltották, ám valamivel később nyomozások segítője lett, s Csehországban elsőként grafológiai intézetet alakíthatott. Bécs is felfigyelt képességeire, így ott is teret kapott, majd 1897-ben letette a hivatali esküt, mint írásszakértő a bécsi tartományi bíróságon, az első nőként.
Bécsben 41 éves korában férjhez ment, a házassági anyakönyvbe Rudolfine Popper (születési) néven jegyezték be. De hamar elvált. A következő évben, 1908-ban jelent meg első grafológiai könyve Lipcsében német nyelven. Rudolphine Poppée néven publikálta, s e néven tartja őt számon a nemzetközi grafológiai.
Több nyelven beszélt, köztük magyarul is. A grafológiának szentelte egész életét, előadásokat tartott, tudományos kongresszusokon vett részt Európa szerte. 1922-ben cseh nyelvű grafológiai tankönyvet adott közre Adolf Zelinkával közösen, ezen a Dolfina Poppéeova név szerepel. 68 évesen vesebetegség következtében hunyt el 1934. március 8-án Prágában, ahol ma sírja található, melyre a Dolfine Poppée név került. Életrajza kéziratban várja kiadóját.