MÍT: 28 alapító neve 1929-ből

90 éve történt egy keddi napon: a Magyar Írástanulmányi Társaság 1929. december 3.-án tartotta alakuló gyűlését, s megválasztották a tisztségviselőit is. A korabeli hírekben 28 személyt neveznek meg az alapítók közül. Lássuk hát az egyik híradást a tisztségviselők névsorával!

„(A Magyar Írástanulmányi Társaság,) melynek célja a tudományos írásvizsgálatnak és rokontudományainak elméleti és gyakorlati fejlesztése, most tartotta alakuló közgyűlését. Elnök lett: Dorning Henrik dr. Társelnökök: Románné Goldzieher Klára, Liebermann Tódor dr., Fischhof Gyula. Főtitkár-ügyész: Balázs Dezső dr. Titkár: Gartner Pál dr. Jegyzők: Amar Renée dr., Fischer Árpád dr., Schmiedl Imre dr. Pénztáros: Szalmás Piroska. Ellenőrök: Goldziher Károlyné dr.-né, Haas Ödön. Számvizsgálók: Léderer Ede, Schulmann Adolf, Radnai Ernő dr., Molnár Zoltán. Választmány: Bálint Antal, Décsi Imre dr., Feldmann Sándor dr., Kaufmann Irén, Magyary Kossa Aladárné, Mokry Aladár, Németh Péter dr., Polányi Cecilia, Rényi Arthur, Schnell János dr., Sebestyén Jenő dr., Tóth Zoltán dr.”

(Forrás: Budapesti Hírlap 1929. dec. 5.) 

1929: Könyvhét és grafológia

Május 12. vasárnap volt 90 évvel ezelőtt is. Ez a nap azért emlékezetes, mert 1929. május 12-én kezdődött a Magyar Könyvhét. A legelső! Az Ünnepi Könyvhét vagy könyvnapok azóta már komoly tradícióval rendelkező eseménysorozat. S ennek kapcsán akár az autogramosztás is eszünkbe juthatna, de a nyomtatott betűk ünnepéhez kapcsolódva fellelhető valami, ami mégiscsak a kézíráselemzéshez köthető. 

A Literatura 1929 Könyvheti különszámában Zolnay Vilmos tollából származó, Amiről nincs könyv… című összeállítás egyik bekezdését citáljuk itt: 

„Hiányzik egy – a németeknél és más külföldön nagyban szereplő – a grafológiával, mint tudománnyal foglalkozó magyar munka. Itt nem állja meg a helyét valamilyen fordítás, mert a grafológia a lélek rejtett dolgaival foglalkozik s így nem lehet a magyar lelket német kaptafára húzni. Más a magyar gondolkodása, más a mentalitása. Magyar íráspéldákkal kellene ezt megvilágítani.”

S hozzá kell tennünk, hogy akadt már ilyen könyv 1929-ben is, de úgy tűnik ez nem jutott a szerző tudomására. S hogy netán e felvetésnek is köze lehetett ahhoz, hogy a 30-as években megszaporodtak a hazai grafológiai témájú könyvek, ez valószínűleg sosem derül ki.

75 éve hunyt el Crépieux-Jamin

1858 decemberében született, Franciaország északi részén. Ugyan kitanulta az órásmesterséget, mégis úgy döntött: Genfbe megy s ott fogorvosnak tanul. 
Svájcban találkozott a grafológiával, Michon egyik műve révén, majd 1885-ben maga is megjelentetett egy grafológiai tanulmányt. Írás és jellem (L’Écriture et le Caractère) című művét 1888-ban publikálta. 
1889-ben kapta meg a diplomáját, megnősült és letelepedett Rouenben, ahol megkezdte orvosi praxisát. Felesége, akinek családnevével (Jamin) toldotta meg a sajátját, 1913 végén elhunyt, ő pedig idővel újranősült.
Jules Crépieux-Jamint sokoldalú érdeklődés jellemezte (órák, zene, mágnesesség, méhészet), de minden mást megelőzött nála az írásvizsgálat. A Dreyfus-ügyben (1897) írásszakértőként hallgatták meg. Ezt követően azonban páciensei kezdtek elpártolni tőle. Ám előnyére fordította új helyzetét: így teljesen a grafológiának szentelhette magát.
Neves elődjéhez, Michonhoz hasonlóan rendszerező szemlélettel közelített az írásvizsgálat tudományához. Az írásjegyek csoportosítását tartotta elsődlegesnek. A grafológia ábécéje (ABC de la Graphologie) című művét, melyben a grafológiai jelek általa alkotott rendszerét mutatta be, 1929-ben adta közre.
75 évvel ezelőtt, 1940. október 24-én hunyt el 81 évesen.