Klages, mint regényalak

Robert Musil

Bár nagyszabású műve valójában befejezetlen maradt, Robert Musil (1880–1942) mégis beírta nevét az irodalom nagykönyvébe. Az osztrák író, aki filozófiából doktorált, majd tisztként az első világháborúban szolgált, Berlinben és Bécsben is élt, idővel Svájcba emigrált. Musil a húszas évek végétől élete utolsó napjáig dolgozott fő művén.
A tulajdonságok nélküli ember az egyik legnagyobb hatású huszadik századi regény. Cselekménye akörül forog, hogy egy eszme kerestetik, mellyel ünnepelhetnék az uralkodót. Kákániában játszódik, mely valójában az Osztrák-Magyar Monarchia. A szerző nemcsak a polgári válságot rajzolta meg, hanem kultúra-kritikája is szellemes.
A főhős Ulrich. Az ő gyerekkori barátjának, Walternek felesége Clarissa az, aki egy bizonyos Meingast nevű svájci filozófus hatása alá került. Az irodalmárok szerint Musil a különös próféta, Meingast figuráját Ludwig Klagesről mintázta.

Handschrift und Charakter - egy könyv sok kiadása

Az első kiadás
belső címlapja

Idén száz esztendeje, hogy 1917-ben első ízben megjelent Ludwig Klages Handschrift und Charakter (Kézírás és karakter) c. műve melyben – többek szerint – lefektette rendszerének alapjait. De van más is! Gyakran említik a különböző források, hogy e mű milyen sok kiadást ért meg. 2008-as német nyelvű kiadása már a harmincadik volt. Ám ez korántsem azt jelenti, hogy ha valaki összegyűjtené egy-egy példányát, harminc könyvet kellene vennie. Sorba véve a Handschrift und Charakter kiadásait, azok két kiadóhoz kapcsolhatók.

A lipcsei székhelyű Johann Ambrosius Barth Kiadó jelentette meg első ízben 1917-ben e művet. S folytatva a sort: 2. kiadás (1920); 3-4. kiadás (1921); 5-7. kiadás (1923); 8-10. kiadás (1926); 11-13. kiadás (1929); 14-15. kiadás (1932); 16. kiadás (1936); 17-18. kiadás (1940); 19-20. kiadás (1941); 21-22. kiadás (1943). Ez volt az utolsó olyan, melyet még a Johann Ambrosius Barth (Lipcse) kiadó jelentetett meg. A 22 kiadás gyakorlatilag 11 különböző könyvet jelent. A dupla vagy tripla számozás kapcsán a könyvkiadásban tájékozott ismerőseim véleményét kértem. Ám a furcsa, összevont számozásra senki sem tudott magyarázattal szolgálni, bár egyikük úgy vélte, hogy az egyszerre több kiadás nyomtatása praktikus okok mellett a sikeresség kinyilvánítása is lehetett.
Az 1949 utáni kiadások már a Bouvier Kiadó (Bonn) gondozásában láttak napvilágot. Első ízben 1949-ben jelentették meg Klages Handschrift und Charakter c. munkáját, amely sorrendben a 23. német nyelvű kiadás volt. Ők már csak egyesével haladtak a számozásban, a következő években jelentették meg: 1949, 1956, 1965, 1968, 1974, 1982, 1989, 2008. A 2008-ban megjelent könyv borítójára a 30. kiadást írhatták. (Megjegyzem, hogy honlapjukon a szerzői indexben kiemelik Ludwig Klages nevét.)

Jeles kollégák írásmintái

Wilhelm Langenbruch legismertebb könyvének címlapjáról már szóltunk. De belül is találkozhatunk grafológiatörténeti érdekességgel.
A német nyelv ismerete nélkül is lehet nézegetni, szemügyre venni az illusztrációkat. A több mint 400 magyarázó minta között neves személyek kézírása is akad, ezekről külön jegyzéket ad közre a könyv elején. Az ismert nevek között két olyan személyé is feltűnik, akik a kézírásvizsgálat tudományában tevékenyen részt vállaltak. A jegyzék szerint „Erlenmeyer, Albert” autográfját a könyv 64. oldalán, „Preyer, Prof. W.” írásmintáját a 115.oldalán találjuk. Lássuk hát ezeket!

Albrecht Erlenmeyer 1886 márciusában vetette papírra az itt közölt sorokat, 37 esztendős korában.

1891 elején írta az akkor 49 esztendős Wilhelm Preyer azt a levelet, melynek egy részletét korábban már megmutattuk és bele is olvastunk.

Erlenmeyer kézírása

Preyer kézírása

Kézírás ihlette tipográfia Langenbruch könyvén

Első ízben 1911-ben jelent meg Wilhelm Langenbruch Praktische Menschenkenntnis auf Grund der Handschrift (Gyakorlati emberismeret a kézírás alapján) című műve, mely azóta jónéhány kiadást megért. S több ízben is az itt bemutatotthoz hasonló borítóval jelent meg. Grafológiával foglalkozó könyv borítóján kézírást imitáló betűkkel gyakran találkozhatunk. Az ezen a könyvön lévő impozáns betűk is felkelthetik a figyelmet. Engem azonban különösen megragadtak a legalsó sorban lévők, melyekből a „WLangenbruch” sejlik fel. Hogy miért? Nos, azért, mert ez formájában felidézi bennem Langenbruch kezeírását is, pontosabban a kézjegyét.

Ugye, mutat hasonlóságot a szerző aláírása és a könyvborítójára nyomtatott név?