Amado J. Ballandras, a neves argentínai grafológus

Dr. Amado J. Ballandras

Amado J. Ballandras (1919–1999) az egyik legjelentősebb argentin grafológus volt, akit hazáján kívül a nagyvilágban is számon tartottak a spanyolnyelvű szakmabeliek. Ballandras több nyelven, így spanyolul, franciául, angolul és magyarul is tudott. Jogot tanult majd pszichológiából doktorált. Tudományos cikkei argentin és európai lapokban is megjelentek. Grafológiai és a pszichológiai témákban is publikált, éppúgy ahogyan a grafopatológiai és és grafoterápiai kutatásokról és gyakorlatáról. Ez utóbbiakban személyesen is nagy szerepet vállalt: rehabilitációs intézetben vakokkal és bénult gyermekekkel foglalkozott, onkológiai osztályon kutatott a betegség és kézírás összefüggései kapcsán. Tanított, előadásokat tartott konferenciákon is.
Széleskörű gyakorlati tevékenysége mellett az 1960-ban megjelent Integrált személyiségelmélet c. könyvében pszichológusi és grafológusi tapasztalatait ötvözte. Ebben részletesen bemutatta az általa kifejlesztett eszköz, a grafologometer alkalmazhatóságát is.
Dr. Ballandras több szervezet alapításában részt vállalt. 1982-ben alapította azt a tudományos grafológiai intézetet, amely ma már a nevét viseli (Instituto de Grafología Científica Dr Amado Ballandras) és a felesége vezeti.

75 éve született Végvári Valéria

Végvári Valéria 1942. október 28-án született Mosonmagyaróváron. Már kisgyermekkorában érdekelte a kézírás. Később írásmintákat gyűjtött és a fellelhető szakkönyveket tanulmányozta. Emellett tanítványa lett Rákosné Ács Klárának is.
Ún. intuitív grafológusként a klasszikus grafológiát alaposan ismerte, melyet pszichológiai és klinikai alapismeretekkel egészített ki.
A 70-es évek közepétől már grafológusként ténykedett, a grafológia huszadik századvégi feléledésekor bekapcsolódott a hazai grafológiai életbe. A 90-es évektől ismereteit már tanítványoknak adta át. 1994-ben igazságügyi grafológus szakértő lett. Foglalkozott grafológiára alapozott személyiségfejlesztéssel is.
Munkásságának kiemelt területe a betegek kézírásának vizsgálata, a betegségek írásjeleinek felkutatása volt. E terület ismerőjeként A mai magyar grafológia c. könyv Patografológia fejezetét ő dolgozta ki (1993).
Nem vágyott a média figyelmére, az íráselemzés népszerűsítésében mégis részt vállalt, több lapban volt grafológiai rovata. Ennek révén gyűlt össze önálló művének anyaga. A kézírás grafikai önarckép című könyvét 2000-ben még kézbe vehette, ám azon év szeptemberében 57 éves korában elhunyt. Már csak múlt időben beszélhetünk róla. Ám az évforduló alkalmából a Grafológia folyóiratban W. Barna Erika emlékezik Valikára, közreadott összeállításával méltatja néhai kollégája tudását és emberségét.