Luttor Ignác az írásreformer

Luttor Ignác (1898–1958) szülővárosában, Székesfehérváron a ciszterci gimnáziumban 1916-ban érettségizett, s hamarosan bevonult a katonasághoz. Idővel a fővárosba került a képzőművészeti főiskolára. Luttor Ignác András iparművész 1920 nyarán egy tanítónőt vett feleségül. 1923-ban, tarsolyában a rajztanári oklevéllel, megkezdte a tanítást a Berzsenyi Gimnáziumban. 1929-ben már az intézmény igazgató helyettese, (1935-től igazgatója).
1930 tavaszán a gimnázium dísztermében íráskiállítást rendezett, s e rendezvény kapcsán Románné Goldzieher Klára is előadást tartott. 1931 áprilisában a MÍT első közgyűlésén Luttor Ignác titkári tisztséget vállalt és a közgyűlést követően előadást tartott az írásoktatás jövőjéről. Majd részt vett az Berzsenyi Gimnáziumban 1932-ban megnyíló Íráskutató Intézet (labor) létrehozásában.

Luttor Ignác az ún. zsinórírás apostolaként szerzett országos ismertséget. Ő dolgozta ki az élettani alapú reformírását, melyet 1932-től már tanítottak egyes iskolákban, majd jóideig az egész országban a hivatalos írássztenderd volt. Ám a Luttor-féle zsinórírást 1945 után egyre több kritikai érte, míg az 1956-os tantervben új sztenderdet vezettek be.
Luttort 52 évesen, 1950-ben nyugdíjazták, és még csak a 60. évét töltötte be, amikor elhunyt.
Az írásreformer Luttor Ignác nemcsak a tanításnak élt, a képzőművészettel sem hagyott fel. Két lánya pedig a filmes szakmában találta meg élethivatását.

Ács Klára önportréja

A Színházi Élet c. képes folyóirat 1918 decemberében adta közre e rajzot „Ács Klára ruhatervezőművésznő önarcképe” képaláírással: A kontyos, mélyen dekoltált ruhát viselő karcsú hölgy ecsetekkel és palettával a kezében maga Rákosné Ács Klára, még lánykorából. Kézjegyét is elhelyezte e sajátos rajzolt portréra az egyik tűsarok mellé. Az apró termetű Ács Klára már tinédzserkorában nagyon kedvelte a magas sarkú cipőket, majd szívesen cicomázta magát és öltött magára szebbnél szebb ruhákat. Ami azért sem meglepő, hiszen kosztümtervezőnek tanult, miután a festészetbe és a mozgásművészetbe is belekóstolt.
A rajz készülte utáni esztendőkben a művészkörökben forgolódó lány több ízben szép sikerrel mutatkozott be ruhatervezőként, mégpedig úgy, hogy a modellek viseletét ki nem szabott anyagokból állította össze.

A sokoldalú Ács Lipót

Ács Lipót

Ács Lipót (1868–1945) Vizsolyban született. Apja zsidó terménykereskedő volt. Eredeti családneve Auerbach, 1903 őszén magyarosított, s lett Ács. Rajztanári és festészeti képzést is kapott. Házasságkötése után inkább a biztos megélhetést választotta a művészi pálya helyett. A Millennium évében nyitó szekszárdi főgimnázium rajztanára volt 16 esztendőn keresztül. Ezen időszak alatt született egyetlen lánya, Rákosné Ács Klára. És Ács Lipót ott fedezte fel a sárközi népművészetet, s kiemelkedő szerepe lett annak honi és nemzetközi megismertetésében. Mindeközben a helyi múzeum gyűjteményének egyik gondozója volt
Ötvös- és kerámiatárgyak készítésével is foglalkozott, iparművészeti tevékenységét számos díjjal ismerték el.
Ács Lipót családjával 1912-től Budapesten élt. A Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának munkatársa lett. Ezután is írt szakcikkeket, s igen sokrétű tevékenysége köréből említsük meg, hogy a Magyar Gyermektudományi Társaság igazgatótanácsának is tagja volt.
Ács Lipót művész, pedagógus, néprajzos és mondhatni afféle menedzser szemléletű tudós volt.
Tudjuk, ő vitte el a lányát Románné Goldzieher Klárához – s ezzel elindította sajátos életpályáján. És egy érdekes tényre is bukkantam: Ács Lipót a szekszárdi királyi törvényszék kinevezett hites írásszakértője lett 1900-ban.