25 éve jelent meg a Grafológia folyóirat

Itt tehát a jubileum, s ez alkalomból be mutatjuk a 25 esztendeje megjelent, tehát a legelső lapszám borítóját! S egyben magyarázattal szolgálunk, hogy az első két évfolyam címlapjain miért is találkozhattak  – kissé szokatlan módon  – fejre állított képpel az olvasók. Tudniillik a lap az újságárusoknál is megjelent, és éppen ezzel kívánta magára vonni a figyelmet a többi sajtótermék között.

1995 május áll az első lapszám borítójának bal felső sarkában, hátul az impresszumban pedig az áll: megjelenik havonta. Kiadó a Grafológiai Intézet, Budapest. Ez utóbbi ugyan nem változott, ám 2006 óta az eredetihez képest dupla terjedelemmel és kéthavonta jelentkezik a magyar grafológia élet egyetlen nyomtatott folyóirata.

25 esztendő nagy idő egy folyóirat életében is, ezért csak néhány momentumot említünk a lap történetéből. A sorrendben századik lapszám 2003 őszén jelent meg. A kétszázadik 2014 márciusában, s az a lapszám a Grafológia folyóirat addigi húsz esztendejét is részletesen tárgyalta, kiemelt témájának a grafológiatörténet választotta. Ez alkalomból melléklettel jelent meg a lap, a nyomtatott füzet, egy hazánkban született néhai grafológus (Eugen Schwiedland) eredetileg német nyelven publikált művének magyar nyelvű kiadása volt.

Értekezés a Chirographognomiáról 1828-ból

A Tudományos Gyűjtemény 1828. évi számának XI. kötetében található Szeder Fábián névaláírásával egy kis értekezés a chirographognomiáról. A csaknem kétszáz esztendővel ezelőtt íródott magyar nyelvű szöveg olvasása némi kihívást jelenthet, de érdemes nekibuzdulni. Ugyanis, ha elolvassuk, aligha lehet kétségünk, hogy szerzője a később grafológia néven továbbfejlődő tudományról és lehetőségeiről szólt.
A chirographognomia szó jelentése – némi jártassággal a görög szavak terén – könnyen kiköveztethető. Az első tagjában (chiro) a kéz, középső tagjában (grapho) az írás, az utolsóban (gnomos) az ismeret, tudás, törvény jelentésű szavak leledzenek.
Az eredeti publikáció manapság könyvben vagy digitalizálva is elérhető, valamint a Grafológia folyóirat 2019/6 számában közlésre kerül. Alább a teljes szövegből néhány gondolatot idézzük (régiesen, a helyesírás korszerűsítése nélkül).

A’ Chirographognomia szinte, a’ mint mindjárt meglátjuk, sem fog a’ Physiognomiához talán soha közel állani. Megérdemli mindazonáltal a’ figyelmet annyiból, hogy nem epült a’ legsilányabbik alapon.
Ez az ember kézírásáról kikémlelni akaró mesterség, a’ miért is Chirographognomiának is neveztetik, nem igen ismeretes még eddig, egyéb hogy a’ szerínte megeshető combinátiónak lehetségét megmutassa.
…
Ez tehát a’ Chirographognomiának csekély ideája, mellyből kitetszik, hogy bővebb visgálatokra érdemes, és kimivelője szinte olly érdemet szerezhet magának, mint a millyenre azokat méltatjuk, kik a’ tudományokat új felfedezésekkel gazdagítják.

150 éve született Pinterist Károly

Noha írásszakértő volt, mégpedig az első, aki hazánkban ezt tudományos alapon művelte, a grafológiához fűződő szimpátiájának köszönhetően az idei esztendő kiemelt grafológiatörténeti évfordulója szavazásának nyertese Pinterits Károly születésének szép kerek évfordulója lett.

Korábban már bemutattuk őt, s ebben az esztendőben tanári ténykedését ismertettük. Az évforduló alkalmából a Grafológia folyóirat aktuális számában Pinterits életének és ténykedésének összegzését olvashatják az érdeklődők. 

Korabeli lexikon szócikke

Jelen bejegyzésben magánéletének dokumentált eseményeit és szereplőit vesszük számba.
Ma 150 esztendeje 1869. október 4-én látta meg a napvilágot a mai Budapest egyik részén Pinterits Károly. Apja, idősebb Pinterits Károly hentes és mészáros volt, édesanyja Elbl Alojzia családjában ugyancsak voltak hentes-mesterek.
Már kezdő tanár volt Zomborban, amikor 1893-ban az apja elhunyt. Özvegy édesanyja azonban még nagymama lehetett. Pinterits Károly Pinterits Irmával kötött házasságot. Három gyermekük született, két fiú: Tibor és Sándor és egy leány: Mária. A lányos apák egyik nagy pillanata 1922 novemberében jött el az 53 esztendős Pinterits Károly számára, férjhez ment a lánya. Veje dr. Laehne Vilmos ügyvéd lett, aki egy jeles soproni iskolaalapító unokája volt. A következő esztendőben Pinterits Károly nagypapa lett, megszületett az unokája: Mariann.
Pinterist Károly életének 63. esztendejében 1931. december 3-án rövid szenvedés után hunyt el Budapesten. Sopronban temették el a Szt. Mihály katolikus temetőben.

Asturias cikke Ballandras grafologometeréről

Asturias Párizsban

„Miguel Ángel Asturias – Irodalmi Nobel-díj – Párizs 1970” ez áll a szerzőségi közlésnél a madridi ABC folyóirat Új tudomány (Ciencia Nueva) címmel megjelent egyoldalas cikke alatt.
Miguel Ángel Asturias (1899–1974) guatemalai író munkásságát 1967-ben irodalmi Nobel-díjjal ismerték el, s a latin-amerikai alkotó hazája nagyköveteként 1970-ben Párizsban élt. Ebben az esztendőben közölte cikkét a spanyol folyóirat, melyben a grafológiáról, Ballandrasról és a grafologometeréről is szól.
Gyanítható, hogy nem sok grafológusról írt cikket a Nobel-díj valamely kitüntetettje, ezért is emlegetik érdekességként sűrűn az Amado J. Ballandrast bemutató források.
„A grafológia egy lépésre van attól, hogy az ember tanulmányozásával és megismerésével foglalkozó segédtudománnyá váljon.” – kezdi gondolatait Asturias 1970-es cikkében. Akit érdekel teljes egészében spanyol eredetiben itt, magyar nyelven a Grafológia folyóirat aktuális (2019/2.) lapszámában találhatja.

100 éve született Frank Tibor

Frank Tibor

Frank Tibor 1918. március 2-án Debrecenben született. Apja ruházati kereskedő volt, ő a textiliparban helyezkedett el. Volt munkaszolgálatos, majd hadifogoly. Hazatérése után ismét a textiliparban dolgozott, ahol idővel vezetői feladatokat bíztak rá. A honi munkapszichológia, valamint a szervezés-és vezetéstudomány fejlesztésében elévülhetetlenek érdemei. (Elismerésül 1980-ban, nyugdíjba vonulásakor a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki.)
Frank Tibor fiatalkorában kezdte a grafológia tanulmányozását. Több cikke is megjelent, valamint előadásokat is tartott e témában.

Az Írástanulmányi Társaság létrehozását már 1979-ben szorgalmazta, majd egyik motorja lett a szervezet újraalakulásának. Az 1988. február 23-i alakuló gyűlést maga nyitotta meg. Sajnos az újjáéledő MÍT tevékenységében nem sokáig vehetett részt, hiszen még azon év decemberében, 70 esztendős korában hirtelen elhunyt.
Frank Tibor sokat tett azért, hogy a grafológia elismert szakterületté váljon hazánkban. Nagy szerepe volt abban is, hogy Csötörtök Csaba (1926–1982) Grafológia c. könyve megjelenhetett 1986-ban.
A Frank Tibor Grafológiai Alapítvány a névadó elhunytát követően jött létre.
A Grafológia folyóirat szerkesztősége a lap 2018/1 számában emlékezett meg Frank Tibor személyéről.

Rákosné Ács Klára jelmezben

Még tart az idei farsang, ám ezúttal egy jó emberöltővel ezelőtti mulatságot idézünk meg azáltal, hogy egyik részvevőjéről mutatunk egy képet.
Az 1936-os farsangi szezon egyik eseményéről, a FÉSZEK Klub báljáról, a Színházi Élet képes riportban számolt be. Összeállításuk jónéhány társasági hölgyet mutatott be alkalmi öltözetében.
Az itt látható fotón – melyet Angelo, azaz Funk Pál készített – a korabeli bálozók közül, ahogyan a kép alján lévő szöveg is tanúsítja, Rákosné Ács Klára látható, akinek viselete a vörös liliom elnevezést kapta. A választása kapcsán (vörös liliom) megjegyezném, hogy (tudtommal) vöröses volt a hajszíne.

Rákosné lánykorában majd asszonykorában is művészkörökben forgolódott, ifjúkorában pedig ruhatervező iparművészként volt ismert.

*

Ez a fotó egy kitalálós rejtvény kapcsán már felbukkant a Grafológia folyóiratban korábban, éppen két esztendeje.
A folyóirat hamarosan megjelenő tavaszi és – mondhatni – nőies lapszámában újra szóba és bemutatásra kerül.  A folyóirat most azért foglalkozik kiemeltem Rákosné Ács Klára személyével és munkásságával, mert a ismert pszichografológus negyedszázada, 1993 tavaszán távozott az élők sorából.

75 esztendeje hunyt el dr. Bendetz Móricz

illusztráció

A hivatalos nyomtatványokon halálának oka végelgyengülés, az időpont és hely 1942. XII. 27. Novi Gran Chrestiki. Ami a „rangját” illeti: kiseg. m. szolg.
A keleti frontra vezényelt munkaszolgálatosok között egyik sorstársa volt az eredetileg könyvelő Sallai Elemér (1910–1983), akinek sikerült átjutnia az ellenséges területre, és életben maradt. Hazatértét követően a honi fegyveres erőknél szolgált, s több könyvben felidézte emlékeit. Sallai Elemér Mozgó vesztőhely című könyvében saját történetét meséli a munkaszolgálat idejéről, de több ízben szó esik dr. Bendetzről is. (A könyvben egyébként Bendecz néven említi, de bizonyosan róla van szó.)  És csak miatta olvastam végig e könyvet, amely életem egyik legnyomasztóbb olvasmányélménye volt. Éppen ezért nem is ajánlom másoknak, ám mindazok, akik a történet Bendetzet érintő részeire kíváncsiak, a Grafológia folyóirat 2012/5 számában olvashatnak személyéről és életének utolsó napjairól.

Willy Schönfeld előadása Budapesten

A 28 esztendős prágai Willy Schönfeld, aki fiatal kora ellenére akkoriban már tekintélyes szakembere volt a tudományos grafológiának, a Magyar Írástanulmányi Társaság meghívására Budapestre látogatott, és előadást tartott a kézírás és a betegségek kapcsolatáról. Erről beszámolt az Újság 1937. december 8-i száma. Cikkük néhány részletét citáljuk: „Ismertette Willy Schönfeld a modern tudományos grafológia kialakulását, ami az 1920-as évekre esik. Mindenesetre akkoriban szinte egészen a komikumig túlhajtották egyesek a grafológusi buzgóságot. … Megrohanták az orvosokat, hogy tüdőbetegek, tífuszosok és más ápoltak kézírásához hozzájussanak. Az ilyenek kompromittálták a grafológiát!
Schönfeld, aki a betegek grafológiájának specialistája, félreértések elkerülése végett hangsúlyozza, hogy nem fontos az, hogy a grafológus a kézírásból felismerje a betegséget. Viszont kétségtelen, hogy a grafológus igen nagy segítségére lehet az orvosnak, mert hiszen minden betegség, még a legártalmatlanabb is, bizonyos lelki elváltozást hoz létre, ez az elváltozás kifejezésre jut a kézírásban, így tehát a grafológus a beteget lelki oldaláról közelítheti meg.”
A nyolc évtizede megjelent újságcikket a Grafológia folyóirat aktuális számában teljes egészében közreadtunk. E hír kapcsán Hornyák Ottília mutatja be az olvasóknak Schönfeld munkásságát.

75 éve született Végvári Valéria

Végvári Valéria 1942. október 28-án született Mosonmagyaróváron. Már kisgyermekkorában érdekelte a kézírás. Később írásmintákat gyűjtött és a fellelhető szakkönyveket tanulmányozta. Emellett tanítványa lett Rákosné Ács Klárának is.
Ún. intuitív grafológusként a klasszikus grafológiát alaposan ismerte, melyet pszichológiai és klinikai alapismeretekkel egészített ki.
A 70-es évek közepétől már grafológusként ténykedett, a grafológia huszadik századvégi feléledésekor bekapcsolódott a hazai grafológiai életbe. A 90-es évektől ismereteit már tanítványoknak adta át. 1994-ben igazságügyi grafológus szakértő lett. Foglalkozott grafológiára alapozott személyiségfejlesztéssel is.
Munkásságának kiemelt területe a betegek kézírásának vizsgálata, a betegségek írásjeleinek felkutatása volt. E terület ismerőjeként A mai magyar grafológia c. könyv Patografológia fejezetét ő dolgozta ki (1993).
Nem vágyott a média figyelmére, az íráselemzés népszerűsítésében mégis részt vállalt, több lapban volt grafológiai rovata. Ennek révén gyűlt össze önálló művének anyaga. A kézírás grafikai önarckép című könyvét 2000-ben még kézbe vehette, ám azon év szeptemberében 57 éves korában elhunyt. Már csak múlt időben beszélhetünk róla. Ám az évforduló alkalmából a Grafológia folyóiratban W. Barna Erika emlékezik Valikára, közreadott összeállításával méltatja néhai kollégája tudását és emberségét.

Ifj. dr. Balázs Dezső utódairól

Ifj. dr. Balázs Dezső sokgyermekes családban nőtt fel, neki és feleségének azonban egyetlen lánygyermekük volt. Balázs Magda két gyermeket nevelt fel, akik összesen hat unokával örvendeztették meg. Ők tehát Balázs Dezső dédunokái. Közöttük egyetlen lány akad. Néhányuknak már van gyermeke, akik szám szerint öten vannak. Balázs Dezső ükunokái közül négy Hollandiában él, egy Izraelben. Mivel a dédunokák mindannyian a reproduktív életszakaszukban járnak, így még növekedhet az ükunokák száma.

Az említettek közül csak egyvalaki van, aki személyesen ismerhette ifj. dr. Balázs Dezsőt. A lányunokája, aki ma már nagymama. A Grafológia folyóirat aktuális számában a vele készült interjúban felidézi nagyapjával kapcsolatos emlékeit, s más családi történeteket is megoszt az olvasókkal.

Képünkön Balázs Magda (Balázs Dezső lánya) és az ő kislánya, Judit. Neki köszönjük, hogy a családi fotók közül rendelkezésünkre bocsájtotta ezt.

Ifj. dr. Balázs Dezső testvérei

Korábban említettük, hogy ifj. dr. Balázs Dezső a grafológusként is nevet szerzett ügyvéd volt az elsőszülött a Blockner testvérek közül. Blockner Izidor és neje hat gyermeket neveltek fel, öt fiút és egy leányt.

Pál, Dezső és Vilma

Dezső 1884 április 1-jén született. Öccse Pál 1885 áprilisának végén. A testvérek sorában – egy csecsemőként elhunyt lánygyermek után – 1888 márciusában született Blockner Vilma. Róla azt illik tudni, hogy Hajós Alfréd, első olimpiai bajnokunk hitvese lett. Ők hárman voltak a nagyobbak, őket mutathatjuk egy a családi képen. (A fotóért köszönet ifj. dr. Balázs Dezső unokájának.)

Blockner Dezső tizedik életévéhez közeledett, amikor megszületett György, 14 éves volt Sándor születésekor és 15 esztendős, amikor 1899 őszén legkisebb testvére, Imre világra jött.
A fiúk vezetéknevét 1902-ban magyarosították Balázsra. Bár Pál, aki apja halálát követően vezette a családi hirdetőirodát, használta a Blockner családnevet is. Pál, aki a fél szeme világát hadisérülés miatt elveszítette, a leghosszabb életű lett a testvérek közül.
A legkisebbek (Balázs Imre és Balázs Sándor) az első világháború egyik hadszínterén veszítették életüket, 1917-ben ugyanazon a napon. Még húsz évesek sem voltak. Balázs György a második világháború áldozatai közé sorolódott. Dezső következett a távozók sorában 1949-ben. Pált 66 őszén búcsúztatták a megmaradt családtagok. Két évvel később pedig Vilma nénit – aki nőként idővel a család lelke lett. Az utolsó Blockner testvér 80 esztendőt ért meg és 1968-ban hunyt el.

Balázs Dezsőről és testvéreiről további információk, érdekességek találhatók a Grafológia folyóirat e napokban megjelenő számában.

Dr. Dorning Henrik és az Interpol

A Grafológia folyóirat aktuális, a kriminológiával bővebben foglalkozó lapszámában, e téma apropóján helyet kapott az ezen blogon már korábban szereplő dr. Dorning Henrik bemutatása, akiről tudhatjuk, hogy a grafológia is érdekelte, olyannyira, hogy a MÍT elnöki tisztségét vállalta a szervezet megalakulásakor. Az agyaggyűjtés során előkerült egy kép, mely a kriminológia történetének egyik jelentős eseményét idézi, s amelyen dr. Dorning Henrik is látható.

A manapság Interpol néven ismert szervezet közvetlen elődjét 1923-ban Bécsben tartott nemzetközi bűnügyi rendőri konferencián résztvevő országok hozták létre.
A magyar rendőrséget a főkapitány-helyettes, a német nyelvet kiválóan beszélő, tapasztalt és sokoldalúan tájékozott, nemzetközileg is ismert dr. Dorning Henrik képviselte. Így – mondhatni – őt is az alapítók között tudhatjuk. A nemzetközi rendőri szervezetet alapító országokat képviselő 20 férfiúról fényképfelvétel is készült 1923 szeptemberében, ezen az ülő sorban jobbról a második dr. Dorning (jelölve).

Grafológia a tejívóban – jelenet egy szovjet filmből

Ilf és Petrov az 1930-as években

A Grafológia folyóirat aktuális számában a kávéházi grafológiáról szóló cikkében Urbán József egy szovjet film humoros részletére hívja fel a figyelmet, melynek egyik szereplője – mondhatni –  grafológus.
Az Ilf és Petrov villamoson (Ехали в трамвае Ильф и Петров) az Ilja Ilf (1897–1937) és Jevgenyij Petrov (1903–1942) alkotópáros írásaiból készült filmalkotás, mely a múlt század 20-30-as éveinek Moszkvájában játszódik.
Az 1972-es szovjet filmet az akkoriban még fiatal Viktor Tyitov (1939–2000) rendezte. Egyik főszereplője, Vlagyimir Baszov (1923–1987)  egy főosztályvetőt alakított. Ő találkozott a grafológiával foglalatoskodó állatidomárral, akit Zinovij Gerdt (1916–1996) formált meg. Hogy mi történt velük? Az az itt látható filmrészletből kiderül!

Émilie de Vars és a grafológia története

Émilie de Vars francia szerző 1810 szeptemberében született Charente megye Saint-Preuil településén. 1832-es megismerkedésüket követően nagyon közel került a grafológia atyjának tekintett Michon abbéhoz. Plátói kapcsolatukat mindketten kölcsönösen regénybe írták. (Akit mélyebben érdekel mindez, annak a Grafológia folyóirat 2014/2 számában megjelent cikket ajánlom figyelmébe.)

Émilie de Vars kisasszony a La Graphologie folyóirat készítésében is részt vállalt, és – valószínűleg elsőként – adott közre grafológiatörténeti tanulmányt 1874-ben (címlapját itt mutatjuk). A Historie de la graphologie elsősorban Michon munkásságára fókuszál, bemutatja annak grafológiai rendszerét, de a jeles elődökre is kitér. 

1879-ben már harmadízben jelentették meg Mlle de Vars történeti munkáját, de ő azt nem érhette meg, ugyanis 1877 áprilisának végén otthonában elhunyt. De ezen kiadás címlapján a szerző neve alatt több művét és tevékenységét is feltüntették.

Ki volt Flandrin abbé?

A közismert hivatkozások alapján Michon abbé elődjének tartjuk Flandrin abbét, s hihetnénk, hogy korban is bőven előtte járt. Nos, inkább kortársaknak tekinthetők, hiszen Flandrin csupán 3,5 évvel volt idősebb Michonnál.
Julien Flandrin 1803. május 8-án született. Teológiai tanulmányait követően pedagógiai és papi tevékenységei váltották, illetve egészítették ki egymást. Michon még nem volt harminc esztendős, amikor egy iskolát alapított, amelynek néhány évig Flandrin abbé volt a filozófia tanára.
Flandrin a kézírások alapján frappáns elemzéseket készített az iskola diákjairól, ami felkeltette Michon érdeklődését az íráselemzés iránt. Hamarosan együtt kezdték tanulmányozni a tanítványok írásképeit.
Idővel az egyház Flandrint Párizsba küldte. Lelkészként kezdte, majd az ott töltött három évtized után végül 63 évesen kanonok lett. Nem sokáig élvezhette ezt a magas tisztséget és szép feladatot, mert 1867. március 13-án elhunyt. Éppen ma 150 esztendeje!
Ez alkalomból Flandrin abbéról és Michonnal való kapcsolatáról szóló cikket közölt a Grafológia folyóirat aktuális száma, mégpedig a francia grafológia hazai pártolói közül W. Barna Erika és Demeter Anikó munkájaként. Írásukból megtudhatjuk azt is, hogy Flandrin milyen jellemzőkre figyelt kiemelten a kézíráselemzések során. A szerzőpáros kuriózumként bemutatja Flandrin kézírását Michon értelmezésében.

Nagy valószínűséggel e kastélyban működött az iskola,
ahol Flandrin és Michon abbé összeismerkedett

100 éve született Augusto Vels

A spanyol grafológia jelentős képviselője 1917. február 28-án született Spanyolország déli részén, s az Augusto Alfonso Velasco Andreo nevet viselte. Iskolái elvégzését követően zenét tanult, ám hamarosan dolgozni kényszerült. A polgárháború évei alatt találkozott a grafológiával. A háborút követően újra hivatalos állásában a Telegraph cégnél dolgozott. Majd idővel egy katalán lapban kezdett publikálni, ekkoriban lett az írói neve Augusto Vels. Népszerűvé vált a grafológiai cikkeivel. Diplomát szerzett pszichológiából, miközben már maga is oktatott, kutatott és publikált a grafológia terén. S 1949-ben megalapozta módszerét, melyet grafoanalízisnek nevezett. Ugyanezen évben nősült. (Vels íráselemzés kapcsán ismerte meg élete párját, később két gyermekük született.) 1961-ben jelent meg első ízben legfontosabb műve Az írás és személyiség (Escritura y Personalidad). A grafológia gyakorlati hasznát az üzleti életben is felismerte. Spanyol grafológia szervezetekben valamint a grafológia tudományos elismertetésében is nagy szerepet vállalt. Nemcsak szülőhazájában, a spanyol nyelvterületeken mindenütt számon tartják munkásságát. Számos elismerést kapott. A spanyol grafológia atyjának titulált Augusto Vels 83 éves korában 2000 nyarán egy barcelonai kórházban hunyt el.
Augusto Vels életéről és munkásságáról a Grafológia folyóirat 2014/2 száma közölt cikket.

Schwiedland tanulmánya a grafológiáról

Az első kiadás címlapja

Eugen Schwiedland még csak húszesztendős lehetett, és a bécsi egyetemen tanult jogot, amikor 1883-ban, Berlinben, a Schorer Kiadónál megjelent Die Graphologie című munkája. Alcíme: Geschichte, Theorie und Begründung der Handschriftendeutung. A címlappal együtt is csak 52 oldalas, német nyelvű, gótbetűs kötete főként elméleti jellegű fejtegetéseket tartalmaz néhány írásmintája inkább csak illusztráció. A grafológiatörténeti részben az előfutárok között megemlíti Baldo, Goethe, Lavater, George Sand nevét is, de elsősorban Michon és Henze munkásságára hivatkozik. Kifejti azt is, hogy az emberi kifejező mozgások az egyén bizonyos tulajdonságait tükrözik, s ezek közül az írásnak nyoma marad, mely elemzésre később is alkalmas. Nagyon érdekesek kultúrtörténeti és pszichológiai fejtegetései is.
Jegyezzük meg, hogy mire Eugen Schwiedland 1887-ben jogi doktorátusát megszerezte, a grafológiával foglalkozó műve már harmadik kiadásánál tartott.
Az eredeti könyvecske digitalizálva elérhető. Magyar nyelven is megjelent a közelmúltban a Grafológia folyóirat 200. számához kapcsolódva. (Eugen Schwiedland: A grafológia – A kézírás értelmezésének története, elmélete és alapjai. Új Alaplap Kiadói Kft. Budapest, 2014)

Ki volt Gayné Édy?

A Grafológia folyóirat aktuális számában terjedelmes és tartalmas összeállítás található Gayné Édy életéről és munkásságáról. A Gayné Édy nyomában című cikket az ugyancsak debreceni illetőségű Bálint Vera készítette kutatómunkája alapján. Ebben számos dokumentum mellett Gayné Édy kézírását is bemutatja az olvasóknak.
A hölgy, aki a 20. század elején Debrecen kulturális életének részese volt, Bagdi Eszter néven született 1887-ben. Özvegységét követően 1920 végén lett Gay János hitvese.
Korábban is írogatott. A Debreczen c. lap munkatársa a 20-as évek végén lett. Majd 1932-ben rövid ideig a grafológiai rovatot vezette, mely idővel jövendőmondó rovattá lett. Gayné Édynek több verseskötete jelent meg a 30-as években. Dalszövegeket és regényeket is írt. 1938-as önéletrajza a legkésőbbi vele kapcsolatos fellelhető dokumentum.

Richard Hauser – a grafológus sógor

A Grafológia folyóirat aktuális számában Bálint Vera a Yehudi Menuhinról írt cikke kapcsán megosztja velünk azt is, hogy a neves művész sógora kiváló grafológus is volt.

Richard Hauser (1911–1992) zsidó családban született Bécsben. Ott tanult pszichológiát is. A harmincas évek végén Angliába költözött. Richard Hauser szociológus 1946 nyarán Rómában találkozott először Yehudi Menuhinnal, aki hamarosan családtagjai kézírását is megmutatta neki, és igen elégedett volt Hauser meglátásaival. Az idők során barátokká, majd sógorokká lettek. Richard Hauser és Menuhin zongoraművész húga ugyanis egymásra találtak és összeházasodtak, majd 1957-ben végleg Londonban telepedtek le. Hephzibah Menuhin-Hauser (1920–1981) férjével közösen aktívan tevékenykedett különböző szociális és emberbaráti ügyekben.

Móricz Zsigmond is grafologizált

Irodalmi nagyjaink között vannak néhányan, akiknek grafológia iránti érdeklődése köztudott. Kevésbé ismert, hogy Móricz Zsigmond (1879–1942) is „eljátszott” a grafológiával.
Irodalomtörténeti kutatásai során Csáky Edit bukkant ennek bizonyítékára. Móricz könyvtárának egyik történelmi témájú könyvében Fráter György, Dobó István, János Zsigmond, Zrínyi Miklós (a szigetvári hős), Báthory Gábor és Pázmány Péter facsimilében közölt aláírásai mellé ceruzával írt bejegyzések tanúsítják, hogy elgondolkodott jellemükről. Csáky Edit „A grafológus Móricz Zsigmond” címmel publikálta az író széljegyzeteivel kapcsolatos felfedezését. Publikációja ma már digitalizálva is elérhető.
Ha belenézünk, megállapítható, hogy Móricz bejegyzései néhol rövid grafo-portréknak is beillenének. Éppen ezért közöltünk a Grafológia folyóirat 1997/7. számában ennek kapcsán egy cikket.