Tábori Kornél és a grafológia

75 esztendeje július hónapban hunyt el Auschwitzban egy magyar újságíró. Tábori Kornél (1879–1944) jogot végzett, de hamar elkötelezte magát az újságírás mellett. Volt haditudósító, ám leginkább bűnügyi újságíróként tartják számon a 20. század elejének kiemelkedő zsurnalisztáját. Műveinek listája mennyiségileg is lenyűgöző, ám a riport hazai úttörőjének témák tekintetében is szerteágazó volt ténykedése, hiszen a rendőri és szociális riportok mellett foglalkozott a repüléssel, a vendéglátással és idegenforgalommal, a spiritizmus rejtelmeivel is.
Székely Vladimir (1873–1958) rendőrtiszttel közösen írott könyvei népszerűvé váltak. Tábori szociográfiai cikkei mellett, mint kiváló fényképész az első hazai szociofotók létrehozója volt. Több nyelvet beszélt, műfordítóként is ténykedett, s jó ideig a hazánkba látogató híres külföldiek hivatalos vendéglátójaként alkalmazták a művelt újságírót. Szerkesztői és kiadói tevékenységet folytatott, de a filmkészítésbe is belekóstolt.
Tábori, egy osztrák orvos lányát vette feleségül. Két fiúk, Pál és György, még időben, a 30-as években emigráltak, s mindketten ismert szerzőkké lettek.

A grafológusok érdeklődésére számot tarthat az 1921-ben megjelent Titkosrendőrség és kamarilla c. műve, melyben Tábori a bécsi titkos levéltár anyagából adott közre dokumentumokat.
Négy évtizedes hírlapírói pályafutásának cikkeiben is akadnak érdekességek, melyek ma már a grafológia történetéhez kapcsolódnak. Tábori több ízben lelkesen írt Rafael Schermann eseteiről. Sőt néhány cikkéből kiviláglik, hogy maga is érdeklődött a kézírás vizsgálata iránt.
Hátrahagyott írásaiból az idősebb fia, Paul Tabori (1908–1974) szerkesztette kötetbe és fordította angolra apja különös élményeit, és jelentette meg azt 1951-ben My Occult Diary címmel. Ebben található az a visszaemlékezés, amelynek révén Dorning Henrikről tudhatjuk, hogy értett a grafológiához is.

Roda Wieser előadásai Budapesten

Illusztráció

Az 1930-as években a bécsi egyetem kriminológiai intézetének asszisztenseként ténykedő dr. Roda Wieser két alkalommal is tartott előadást Budapesten a Magyar Írástanulmányi Társaság ülésén. Mindkét esetben a bűnözök kapcsán.
1932. március 7-én „Charakteorologische Studien auf Grund von Verbrecherhandschriften” (A bűnözők kéziratain alapuló karaktertani tanulmányok) volt Roda Wieser előadásának címe. Azon a hétfői estén  a Közgazdaságtudományi Egyetem Szerb utcai előadótermében ügyvédek, orvosok, oktatók és más érdeklődők közönségének tartott izgalmas előadást a társadalmi bűnözés grafológiai jellemzőiről. A MÍT elnökeként dr. Dorning Henrik rendőrtiszt mondott köszönetet az előadónak.
A következő alkalommal, 1934. november 6-án, kedden dr. Németh Péter bíró, a MÍT társelnöke elnökölt. Roda Wieser nagyszámú és előkelő közönség előtt Bűnözés és írás címen tartott előadást a Népegészségügyi Múzeum előadótermében.

Dr. Dorning Henrik és az Interpol

A Grafológia folyóirat aktuális, a kriminológiával bővebben foglalkozó lapszámában, e téma apropóján helyet kapott az ezen blogon már korábban szereplő dr. Dorning Henrik bemutatása, akiről tudhatjuk, hogy a grafológia is érdekelte, olyannyira, hogy a MÍT elnöki tisztségét vállalta a szervezet megalakulásakor. Az agyaggyűjtés során előkerült egy kép, mely a kriminológia történetének egyik jelentős eseményét idézi, s amelyen dr. Dorning Henrik is látható.

A manapság Interpol néven ismert szervezet közvetlen elődjét 1923-ban Bécsben tartott nemzetközi bűnügyi rendőri konferencián résztvevő országok hozták létre.
A magyar rendőrséget a főkapitány-helyettes, a német nyelvet kiválóan beszélő, tapasztalt és sokoldalúan tájékozott, nemzetközileg is ismert dr. Dorning Henrik képviselte. Így – mondhatni – őt is az alapítók között tudhatjuk. A nemzetközi rendőri szervezetet alapító országokat képviselő 20 férfiúról fényképfelvétel is készült 1923 szeptemberében, ezen az ülő sorban jobbról a második dr. Dorning (jelölve).

A MÍT első elnöke: dr. Dorning Henrik

dr. Dorning Henrik

A Magyar Írástanulmányi Társaság megalakulásakor a szervezet elnöke dr. Dorning Henrik (1880–1960) lett, aki akkor rendőrfőkapitány helyettes volt. Tudományos és oktatói vonalon is működött, valamint a rendőrség megújításán is ténykedett.
Dorning jogi doktorként a büntetőjogban és a rendőrségi módszerekben éppúgy naprakész volt, mint a pszichológiai vizsgálatok terén. Az orvostudományi és a technikai újítások is érdekelték őt, csakúgy, mint a pszichoanalízis és a grafológia is.
A külhonban is ismert kriminológus 1934-ben nyugdíjba vonult, s onnantól élete végéig hobbijának, az ornitológiának szentelte ideje javát. Tevékeny és elismert művelője volt a hazai madártani kutatásnak.