Párizs 1937: vélemények, tanulságok

illusztráció

A III. Nemzetközi Grafológiai Kongresszus hallgatósága körében dr. Werner Wolff előadása, az írásban kivetülő tudatalatti vágyakról, némi vihart keltett.
„Ez az érdekes, bár helyenként hihetetlenül túlzott előadás parázs vitára adott alkalmat. Anja Mendelssohn a pszichoanalitikus grafológusok nevében támadt neki az előadónak, a magyar hölgyek pedig temperamentumos felszólalásban egyenesen a grafológia őskorába való visszatérésnek nevezték az ilyen grafologizálást.” írta a Pesti Napló, 1937. okt. 31. számában e kongresszusról szóló beszámolójában.

Románné Goldzieher Klára: »Grafológia 1937« (A párizsi grafológiai kongresszus tanulságai) címmel tartott előadást november 9-én a MÍT-ben. Az erről szóló újsághírben a következőket olvashatjuk: „A kongresszus igen élesen állást foglalt a laikus körökben nagyon divatos olcsó grafológiai szimbolizmussal szemben, amely egy szabó írásában mindenáron ollót keres és megrajzolva, leírva látni véli az emberek írásában vágyálmaikat. Ez a felfogás ma már teljesen túlhaladott s egy előadást, amely emellett tört lándzsát, a kongresszus tagjai egyhangúlag elutasították.” (Pesti Napló, 1937. nov. 10.)

Beszámoló az 1937-es párizsi kongresszusról

A Pesti Napló külön tudósítója részletesen beszámolt lapjának, s a csupán szignóval jelölt szerző (aki vélhetően dr. Brachfeld Olivér!) a lapban 1937. október 31-én (vasárnap) megjelent cikkének címe: A kéznélküli írásról, a tudatalatti vágyakról és a szerelmi rendellenesség kérdéseiről tárgyalt a nemzetközi grafológiai kongresszus Párizsban.
Ebből megtudhatjuk azt is, hogy a kongresszust a Maison de la Chimie nagytermében tartották, ahol vetítő-gép is rendelkezésre áll. Továbbá, hogy, a legtöbb tudományos kongresszusra ingyenes volt a bejutás, ide drága napijegyet kellett venni.
E tudósítás a jelenlévők közül említi Max Pulver, Ania Mendelssohn (a későbbi Ania Teillard), Otto Fanta és Románné Goldzieher Klára nevét. Megtudjuk azt is, hogy a többnapos konferencia utolsó napján tartott előadást Ludwig Klages. A cikk részletetek is közül még Walter Hegar, Rose-Alsa Schuler, Pierre Najac valamint Werner Wolff előadásáról.

A Maison de la Chimie épülete,
mely manapság is kongresszusok helyszínéül szolgál

Werner Wolff a sokoldalú pszichológus

A német Werner Wolff 1904 februárjában született Berlinben. 1930-ban a berlini egyetemen doktorált. 1933-ban elhagyta Németországot, néhány éven át spanyol egyetemeken oktatott pszichológiát, valamint az ősi szimbólumokat kutatta. Majd 1939-ben az Egyesült Államokba költözött feleségével. 1942-től haláláig a nagymúltú New Yorki Bard College tanáraként pszichológiát oktatott.
A kísérleti mélylélektan, a személyiségpszichológia mellett az elsők között foglalkozott a gyermekek viselkedésével és személyiségével. Kortársa Gordon W. Allport (1897–1967) igen elismerően beszélt róla, s éppen széleskörű érdeklődését emelte ki. Wolffnak a pszichopatológia és az etno-pszichológia területéről is jelentek meg könyvei. Érdekelte az antropológia, a vallás, no meg a grafológia is.

1937-ben Párizsban a 3. Nemzetközi Grafológiai Kongresszuson a tudatalattinak a kézírásban való kivetüléséről tartott előadást. 

A Diagrams of the Unconscious (A tudattalan ábrái) című 1948-ban először már odakint, Amerikában megjelent könyvében alaposan bemutatta ezzel kapcsolatos eredményeit.
Werner Wolff halálát szívproblémák okozták 1957 májusában. A professzor nyughelye a Bard kollégium kertjében található.