Simon György János festőművész és a grafológia

Régóta foglalkoztatja a Simon György János (Jean-Georges Simon) festőművész (Trieszt, 1894 – Leeds, 1968) életművével foglalkozókat a kérdés, hogy vajon miért hagyta el a művész a kontinenst és tette át működése színhelyét Angliába. Az életművének nagyobb részét külföldön létrehozó mester a budapesti képzőművészeti akadémián Réti István növendéke volt. Két nyarat töltött a Nagybányai Művésztelepen, látogatta a Haris közi Szabadiskolát, majd a háborút követően Svájcba utazott. Műveivel genfi és berni kiállításokon szerepelt. Rövid olaszországi tanulmányutat követően hazatért és sikerrel mutatkozott be a Helikon Galériában. Ekkor ismerkedett össze Szabó Lőrinccel, aki bemutatja Babits Mihálynak, aki megbízza Aranygaras című felnőttek számára írt mesekönyvének illusztrálásával. A mintegy 40 rajz jól mutatja a művész igazodását kora expresszív kifejezésvilágához.

Simon György János
egyik önportréja

Visszatért Svájcba, majd a húszas évek közepén áttette működésének színhelyét Párizsba, ahol kisebb hazai kitérőket, afrikai utazását leszámítva mintegy évtizeden át élt.
Simon György János karakteres olajfestékkel, pasztellkrétával, szénnel alkotott portréi arról tanúskodnak, hogy érdeklődésének központi tárgya az ember. Sőt mint kiderült, az emberi lélek kéziratokban megnyilvánuló jellemzői!
A ma éppen 125 esztendeje született képzőművész bizonyosan Párizsban kezdett el grafológiával foglalkozni, majd – mint az őt személyesen ismerőktől szóhagyomány útján megtudtuk – ezért utazott Angliába, hogy az ottani könyvtárak, levéltárak anyagait tanulmányozza.

Simon 1936-ban azért érkezett Angliába, hogy régi kéziratokat tanulmányozzon grafológiai céllal. Olvashatjuk, Robert Waterhouse a világhálón elérhető cikkében:  "… in the spring of 1936 in London to study British Museum manuscripts in the cause of graphology…"
A brit újságíró által kiadott, a festővel foglalkozó könyvben (Robert Waterhouse (ed.): Jean-Georges Simon: Hungary To England – An Artist's Odyssey, Wakefield 2005) is van utalás erre.

Aki, Simon György János kézírását szeretné tanulmányozni, az megteheti, ha kikéri az OSZK Kézirattárából Babits Mihályhoz írt levlapjait, illetve Tauszky Jolán zongoraművészhez írt leveleit.

Felix Klein emlékezete

Ma 25 esztendeje hunyt el az USA egyik ismert és kedvelt grafológusa.

Felix Klein (1911–1994) Bécsben született. 13 éves volt amikor először találkozott a grafológiával és hamarosan elmélyedt a tanulmányozásában, majd elkötelezettje lett egész életében.
A 27 éves Felix Klein már értő szemmel vizsgálta fogolytársai kézírását a koncentrációs táborokban (Dachau, Buchenwald). Sikerült megmenekülnie és 1940 tavaszán New Yorkba érkezett. Ott talált új hazára és ott élhettek azután feleségével és három fiúkkal. A munkanélküliségtől a kétkezi munkán át jutott el addig, hogy 1969-ben főállású grafológusként New Yorkban saját irodát nyithasson. 57 esztendős volt ekkor. 

Felix Klein aktív volt a grafológia terén is, tanácsadói munkája mellett számos tanulmányt publikált, hírújságot készített, amerikai és nemzetközi kongresszusokon vett részt, kutatott is. Mégis elsősorban oktatóként ismerték legtöbben. Tudni lehet, hogy nemcsak az Amerikai Egyesült Államokban, hanem Kanadában, Európában és Izraelben is voltak tanítványai.
Az európai grafológia hagyomány egyik letéteményeseként 1972-ben egy szakmai társaságot is létrehozott Amerikában (NSG – National Society for Graphology). A 83 esztendős korában elhunyt Felix Klein grafológiai munkásságát összefoglaló könyv, a Gestalt Graphology címe is sugallja, hogy nagy hangsúlyt fektetett a pszichológiai alapokra és a Gestalt szemléletét alkalmazta a kézírások tanulmányozásában.

Tábori Kornél és a grafológia

75 esztendeje július hónapban hunyt el Auschwitzban egy magyar újságíró. Tábori Kornél (1879–1944) jogot végzett, de hamar elkötelezte magát az újságírás mellett. Volt haditudósító, ám leginkább bűnügyi újságíróként tartják számon a 20. század elejének kiemelkedő zsurnalisztáját. Műveinek listája mennyiségileg is lenyűgöző, ám a riport hazai úttörőjének témák tekintetében is szerteágazó volt ténykedése, hiszen a rendőri és szociális riportok mellett foglalkozott a repüléssel, a vendéglátással és idegenforgalommal, a spiritizmus rejtelmeivel is.
Székely Vladimir (1873–1958) rendőrtiszttel közösen írott könyvei népszerűvé váltak. Tábori szociográfiai cikkei mellett, mint kiváló fényképész az első hazai szociofotók létrehozója volt. Több nyelvet beszélt, műfordítóként is ténykedett, s jó ideig a hazánkba látogató híres külföldiek hivatalos vendéglátójaként alkalmazták a művelt újságírót. Szerkesztői és kiadói tevékenységet folytatott, de a filmkészítésbe is belekóstolt.
Tábori, egy osztrák orvos lányát vette feleségül. Két fiúk, Pál és György, még időben, a 30-as években emigráltak, s mindketten ismert szerzőkké lettek.

A grafológusok érdeklődésére számot tarthat az 1921-ben megjelent Titkosrendőrség és kamarilla c. műve, melyben Tábori a bécsi titkos levéltár anyagából adott közre dokumentumokat.
Négy évtizedes hírlapírói pályafutásának cikkeiben is akadnak érdekességek, melyek ma már a grafológia történetéhez kapcsolódnak. Tábori több ízben lelkesen írt Rafael Schermann eseteiről. Sőt néhány cikkéből kiviláglik, hogy maga is érdeklődött a kézírás vizsgálata iránt.
Hátrahagyott írásaiból az idősebb fia, Paul Tabori (1908–1974) szerkesztette kötetbe és fordította angolra apja különös élményeit, és jelentette meg azt 1951-ben My Occult Diary címmel. Ebben található az a visszaemlékezés, amelynek révén Dorning Henrikről tudhatjuk, hogy értett a grafológiához is.

Broder Christiansen szülőhelye: Klixbüll

A grafológusként is számon tartott filozófus, esztéta, nyelvművelő Broder Christiansen ma 150 esztendeje, 1869. július 9-én egy helyi órásmester fiaként született Németország északi részén, a dán határhoz közeli Klixbüll nevű kis településen. 

A helybéliek leghíresebb szülöttükről egy kiadványt is megjelentettek Andreas Thomsen szerkesztésében, melyből a falubeliek is megtudhatták ki volt dr. Broder Christiansen. (lásd a képen)

S a település egyik útját is róla nevezték el. A Broder Christiansen Weg egyik házán egy évtizede emléktábla hirdeti:

Dr. Broder Christiansen, német filozófus szülőháza 

Született 1869. július 9 Klixbüll, elhunyt 1958 június 6. Gauting 

Episztemológus, kultúrafilozófus, irodalomtudós, művészettörténész, nyelvművelő, grafológus 

Főműve: Művészetfilozófia (1909)

Broder Christiansen és a grafológia

A német filozófus és nyelvész, Broder Christiansen (1869–1958) egy a dán határ közeli településen született, s középiskoláit is még abban a tartományban végezte.
Majd filozófiai, pszichológiai, irodalmi és művészeti tanulmányokat folytatott. 1902-ben lett a filozófia doktora. Ám habilitációját megelőzően súlyos szívbetegségére derült fény, és ennek folyományaként majdnem két évtizeden át nem hagyta el otthonát. Remeteéletét főként szellemi tevékenységgel töltötte: könyveket írt filozófiai, művészeti és nyelvészeti témákban. A fő művének tartott A művészet filozófiája című munkája 1909-ben jelent meg.
Christiansen kéziratokat gyűjtött és azok révén kezdett érdeklődni a grafológia iránt. Ludwig Klages tanítványa lett, azonban útjaik hamarosan elváltak.
A húszas években ismerte meg Elisabeth Carnapot, akivel közösen jelentették meg A grafológia új alapjai (Neue Grundlegung der Graphologie, 1933) művet, majd A grafológia tankönyve (Lehrbuch der Graphologie, 1947.) címűt. Ez utóbbi megjelenésekor már a München melletti Gauting volt a lakhelye. Carnap asszonnyal közösen alapítottak és működtettek Münchenben egy grafológiai intézetet.