Majd filozófiai, pszichológiai, irodalmi és művészeti tanulmányokat folytatott. 1902-ben lett a filozófia doktora. Ám habilitációját megelőzően súlyos szívbetegségére derült fény, és ennek folyományaként majdnem két évtizeden át nem hagyta el otthonát. Remeteéletét főként szellemi tevékenységgel töltötte: könyveket írt filozófiai, művészeti és nyelvészeti témákban. A fő művének tartott A művészet filozófiája című munkája 1909-ben jelent meg.
Christiansen kéziratokat gyűjtött és azok révén kezdett érdeklődni a grafológia iránt. Ludwig Klages tanítványa lett, azonban útjaik hamarosan elváltak.
A húszas években ismerte meg Elisabeth Carnapot, akivel közösen jelentették meg A grafológia új alapjai (Neue Grundlegung der Graphologie, 1933) művet, majd A grafológia tankönyve (Lehrbuch der Graphologie, 1947.) címűt. Ez utóbbi megjelenésekor már a München melletti Gauting volt a lakhelye. Carnap asszonnyal közösen alapítottak és működtettek Münchenben egy grafológiai intézetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése