Ki volt Frank Victor?

Franz Viktor Grünfeld 125 éve, 1895. november 24-én Berlinben született. Két lánytestvére volt. Ő fiúként a család textilipari cégének (FV Grünfeld), többekkel, egyik várományosa lett. 1914-től már a cégben dolgozott. A 20-as évek elején doktorált és megnősült. Ezidőtájt kezdett foglalkozni a grafológiával.
Feleségével, Ellivel három gyermek szülei lettek. És partnerként kivette részét a családi textilvállalat tevékenységéből.
A harmincas évek második felében a család (zsidó gyökerei miatt) kénytelen volt felszámolni a textilvállalatot és többjük, köztük Franz Grünfeldék tizenéves gyermekeikkel az USÁ-ba emigráltak. 1944-ben megkapta az amerikai állampolgárságot. Tervezőként a textiliparban ténykedett továbbra is, de a grafológia iránti elkötelezettsége megmaradt.
Új hazájában gyakorolta az íráselemezést, és néhány tanulmányt is közzétett. Legismertebb ezek közül az első ízben az 1952-ben megjelent Handwriting, a Personality Projection, melyet később francia és német nyelven is kiadtak. Címlapján a Frank Victor név szerepel, hiszen szakmai névként családnevét elhagyva a többit használta angolos formában, így lett dr. Frank Victor. Európába vissza-visszatért oktatni. Még nem töltötte be a 70. évét, amikor 1965 őszén elhunyt. Zürichben temették el.

Grafológus és méhész

A méhek világnapján – melyet az ENSZ jóváhagyása után harmadszor ünnepelhet a világ – a méhészet egyik művelőjét hoznám szóba. De lehetne ez akár rejtvény! Talán éppen ő lehetne a legnevesebb méhész a grafológusok között vagy a legnevesebb grafológus a méhészek között.

Annyi bizonyos, hogy a legjelentősebb grafológusok között említhetjük a nevét, s mint ismeretes, kedvelt időtöltése volt a méhészkedés. Abból pedig, hogy a korabeli méhészeti szaklapokban itt-ott megjelent a neve, úgy véljük mozgolódhatott a méhészek társaságában is. Ha a méhészeti folyóirat nevét, amelynél ténykedett, megadnánk, túl könnyű lenne a feladvány. Segítségnek úgyis itt van egy közel százesztendős fotó róla, amely eredetileg egy amerikai méhészeti lapban bukkant fel, és amelyet itt a méhek képe mögé rejtve teszünk közzé.
Sejti már, kiről lehet szó?

Íme, itt a korábbi bemutatása!

Amerika egyik híres grafológusa: Muriel Stafford

Muriel Stafford (1903–1994) a huszadik század derekán Amerika legismertebb grafológusa volt. Miss Stafford hartfordi iskolai tanár a nagy gazdasági válság idején kezdte íráselemző ténykedését.
Eleinte grafológiai rovatot vitt a Hartford Courant-nál, később egy New York-i újságnál. A hatvanas évekre már olyan népszerűvé vált elemzéseivel, hogy az ország több jelentős lapjában is volt rovata. (Tegyük hozzá, akár az is hozzájárulhatott népszerűségéhez, hogy nemcsak háziasszonyok, hanem mozisztárok és más hírességek kézírását is analizálta.)

Muriel Stafford grafológusi ténykedésébe a You and your handwriting c. könyve (1963) adhat betekintést. Ennek címlapján egyébként Amerika első számú grafológusának titulálták őt.
Érdemes még megemlíteni, hogy szépirodalmi művei is megjelentek. (S külön érdekes, hogy pl. 1943-ban egy grafológiai rejtélyt adott közre az X marks the dot c. regényében.
Stafford kisasszonyból 1948-ban Sauer asszony lett. Életének utolsó három évtizedében lakóhelye a floridai Fort Lauderdale-ben volt. Muriel Stafford Sauer 90 esztendőt élt meg.

András László foglalkozott grafológiával is

András László
író, műfordító

„Voltam favágó, vasmunkás, kőtörő, öszvérhajcsár, profi grafológus, festőművész, raktáros, tisztviselő, nyelvtanár, kereskedő (rossz), költő, újságíró, műfordító, dolgoztam észak-afrikai homokbányában és építettem a szaharai vasutat.” – mondta magáról egy interjúban András László.

A magyar író és műfordító regényes élete ma 100 esztendeje kezdődött, 1919. november 30-án született Budapesten. Szentkuthy Miklós egyik kedvenc tanítványa volt Fischl László, aki a Madách Gimnáziumban érettségizett. Ám az egyetem helyett 1939 nyarán Párizsba ment, hogy a franciákkal harcoljon a németek ellen. Később Dél-Afrikában és Spanyolországban időzött: ezen időszak alatt volt börtönben, koncentrációs táborban és az idegenlégióban is. 

1946-ban tért haza és András László néven honi irodalmi lapokban publikált. Majd 1949 tájékán kezdett kiszorulni az irodalmi életből. Spanyol nyelvtudását használva ténykedett a külkereskedelemben is. 1954-től lett szabadfoglalkozású író. Szépprózát 1959-től írt. Bár csak a hatvanas évek második felétől engedtetett meg számára, hogy regényeit és elbeszéléseit kiadják. Több bűnügyi regénye jelent, melyek között a legjobb tudományos fantasztikus mű is egyben. 

András László nevét számon tartják műfordítóként (spanyol és latin-amerikai irodalom), továbbá szerkesztői és esszéírói munkássága is jelentős. Életének 69. évében 1988 májusában hunyt el Budapesten.

Roda Wieser tevékenysége és jelentősége a grafológiában

A német születésű, Ausztriában ténykedő Roda Wieser (1894–1986) a tudományos grafológia egyik úttörője volt. Klages egyik legkiemelkedőbb tanítványa, aki nemcsak továbbfejlesztette elődje tanait, hanem a grafológiai szemlélet megújulásához is hozzájárult. Roda Wieser kutatásain és publikációin keresztül jelentősen formálta a 20. századi grafológiát.

Roda Wieser politológiai tanulmányait követően 1926-ban kezdte látogatni Svájcban Ludwig Klages kifejezéstudományi szemináriumát. Néhány évvel később a bécsi bíróságok már írásszakértőként alkalmazták. 1929-33 között az egyetem kriminológiai intézetének asszisztenseként ténykedett.
A bűnözői magatartás jegyeit kutatta a kézírásban és a kriminálgrafológia számára is értékes eredményei révén jutott el az ún. grundritmus elméletéhez. Több könyvében is bemutatta rendszerét.
Roda Wieser elméletének kulcsfogalma a „grundrythmus” a nemzetközi terminológiába is bekerült. (Tudni lehet, hogy a világban sok helyen nem fordítják le, mert más nyelveken nem lehet visszaadni a német szó többrétegű jelentését. A magyar szakmai nyelvben az alapritmus terjedt el.)
Roda Wiesernél a grafikus jegyek értelmezését az ún. grundrythmus alapozza meg. S nála a ritmus a személyiség viszonyítási alapja, sőt ő továbbmenve a kézírás alapvető ritmusát kozmikus szempontból értelmezte.

Mivel Roda Wieser egyetlen közreadható fényképét már megmutattuk, illusztrációnak íme kézzel írott sorai 1978-ból. 

Felix Klein emlékezete

Ma 25 esztendeje hunyt el az USA egyik ismert és kedvelt grafológusa.

Felix Klein (1911–1994) Bécsben született. 13 éves volt amikor először találkozott a grafológiával és hamarosan elmélyedt a tanulmányozásában, majd elkötelezettje lett egész életében.
A 27 éves Felix Klein már értő szemmel vizsgálta fogolytársai kézírását a koncentrációs táborokban (Dachau, Buchenwald). Sikerült megmenekülnie és 1940 tavaszán New Yorkba érkezett. Ott talált új hazára és ott élhettek azután feleségével és három fiúkkal. A munkanélküliségtől a kétkezi munkán át jutott el addig, hogy 1969-ben főállású grafológusként New Yorkban saját irodát nyithasson. 57 esztendős volt ekkor. 

Felix Klein aktív volt a grafológia terén is, tanácsadói munkája mellett számos tanulmányt publikált, hírújságot készített, amerikai és nemzetközi kongresszusokon vett részt, kutatott is. Mégis elsősorban oktatóként ismerték legtöbben. Tudni lehet, hogy nemcsak az Amerikai Egyesült Államokban, hanem Kanadában, Európában és Izraelben is voltak tanítványai.
Az európai grafológia hagyomány egyik letéteményeseként 1972-ben egy szakmai társaságot is létrehozott Amerikában (NSG – National Society for Graphology). A 83 esztendős korában elhunyt Felix Klein grafológiai munkásságát összefoglaló könyv, a Gestalt Graphology címe is sugallja, hogy nagy hangsúlyt fektetett a pszichológiai alapokra és a Gestalt szemléletét alkalmazta a kézírások tanulmányozásában.

Édouard de Rougemont emlékezete

Édouard de Rougemont Párizsban született 1881 februárjában, s mire tízéves lett mindkét szülője meghalt. 1915 őszén, 34 évesen megházasodott. S ma ötven esztendeje, 1969. június 10-én hunyt el Párizsban. A francia író, grafológus és írásszakértő 88 évet élt.
A huszadik század első felének egyik legkiválóbb francia grafológusa volt. Hosszú évekig tevékenykedett a francia grafológusok társaságában. Több mint egy évtizeden át egy szabadiskola grafológia kollégiumának elnöke volt. Fontosnak tartotta a grafológia népszerűsítését. A századelőn neves személyek írását is elemezte a Mercure de France magazinban.
Írásvizsgálattal való foglalatosságaiba néhány publikációjának címe adhat némi betekintést. Egy tanulmányban Charles Baudelaire különböző éveiből származó kézírásaival követte a költő életútját (1922). Arthur Rimbaud pszichológiai fejlődését írásain keresztül vizsgálta (1936).
A Grafológia és orvoslás (1934) valamint a több kiadásban is megjelent Grafológia az új társadalomtudomány (1938) című könyve mellett az 1950-ben kiadott Örültek és pszichopaták írása c. tanulmánya is figyelemre méltó.

Kiről lehet szó?

A Rendőrség Napját már jónéhány éve Szent György napján tartják hazánkban. Ez alkalomból ma egy afféle nyomozós játékot adunk közre. Bizonyos személyeket keresünk, akik valaha foglalkoztak íráselemzéssel és a bűnözés is látókörükbe került. Adunk néhány információt róluk, s lehet találgatni. Persze a helyes megoldást is elérhető tesszük, egy-egy linkkel, ugyanis korábban már röviden bemutattuk őket.

Utolsó bázisa: London. Cseh születésű volt, több európai városban élt. Diplomataként dolgozott, komolyan foglalkozott irodalommal és elmélyedt a grafológiában. A megbízhatósággal kapcsolatban összegzést készített. Fiatalkorú bűnözők illetve gyilkosok írását is vizsgálta.

Itt olvashat még róla. 

Bécsi illetőségű, felkapott íráselemző, aki éppúgy felbukkant szülőhelyén, Krakkóban, mint Európa más városaiban. Sok esetben segítette meglátásaival a rendőrség munkáját. Magánembereknek szintén segítségére volt, olykor bűnesetek megelőzésében is. Kiadták néhány bűnügyi ponyváját.

Itt olvashat még róla.

Az íróból lett grafológus nemcsak szülőhazájában, azaz Svájcban, ismert, hanem még a német nyelvterületeken túl is számon tartják nevét, különösen az írás szimbolikájának elmélete kapcsán. A kriminálgrafológia e jeles alakja foglalkozott a bűnözés és a bűnözővé válás kérdéseivel is.

Itt olvashat még róla.

Matilde Ras emlékezete

Matilde Ras, a spanyol grafológia kiemelkedő alakja volt, akinek a grafológiai munkásságát már felidéztük. A jeles grafológus életének 88. esztendejében, ma ötven éve, 1969. április 2-án hunyt el. S ezen alkalomból életének egyéb momentumaiból szemezgetünk.

Matilde Ras Fernández 1881. szeptember 1-jén született Tarragonában. A katalán város szülötte kisgyermekként átmenetileg Kubában élt. Miután az apja meghalt hazatértek és anyja újra férjhez ment, ám nevelőapjuk is elhunyt. Első tanára az édesanyja, egy művelt, franciául is beszélő asszony volt. Több helyen is laktak, míg végül a félsziget közepén, Madridban telepedtek le, így Matilde Ras ott fejezte be a tanulmányait. Tudni lehet, hogy 1941-43-ban Lisszabonban (Portugáliában) élt, ám életének java részét Madrid töltötte.

Irodalmi hajlamai korán megmutatkoztak és a rajzolásban is kedvét lelte. Verseket, meséket is fordított. Prózaíróként és esszéíróként is ténykedett. Ám irodalmi munkássága éppen grafológusi ténykedése miatt maradt árnyékban.
Nemcsak olvasni szeretett, hanem sakkozni is. Továbbá kiterjedt levelezést folytatott más alkotó nőkkel. Tudniillik, Matilde Ras szociális és politikai kérdésekkel is foglalkozott és a feministák egyike volt hazájában. Nem ment férjhez, mégsem ő az egyetlen Ras nevű Spanyolország grafológiájának múltjában. Ugyanis a fivérének, Aureliónak a lánya az a Silvia Ras, aki Matilde Ras unokahúgaként idővel ugyancsak ismert grafológus lett hazájában.

Matilde Ras, a grafológia elkötelezettje

Matilde Ras (1881–1969) az első jelentős női reprezentánsa volt Spanyolország grafológiájának. Fiatalon a könyvek iránti rajongása sodorta a kézírások tanulmányozása felé. Egy könyvesboltban talált rá Michon egyik művére, mely felkeltette az érdeklődését. Anyjának köszönhetően valamennyit tudott franciául és szenvedéllyel vetette bele magát, majd az olvasottak alapján ismerősei írásainak tanulmányozásába és a kezdetben játékos próbálkozások által íráselemző képességei is megmutatkoztak.
1910 körül már magazinokban publikált, és még nem volt harmincéves, amikor a párizsi grafológiai társasághoz csatlakozott. Franciaországi ismerősei révén hozzájutott további grafológiai művekhez. Folyamatos önképzésén túl Crépieux–Jamin is a mestere lett.

Matilde Ras az első grafológiai témájú művét 1917-ben jelentette meg. Jónéhány követte ezt, volt közöttük ismert személyek autográfjairól szóló valamint történelmi írásokat bemutató munka is. Az utolsó e témakörhöz kapcsolható művét már túl a 80. évén, 1963-ban a grafopatológiáról adta közre. A sajtóban is rendszeresen publikált, grafológiai rovatot is vezetett. Az íráselemzések mellett oktatott és előadásokat tartott. 

Matilde Ras a francia klasszikus grafológia képviselője lett spanyol nyelvterületen és a grafológia úttörője szülőhazájában. Grafológusi ismertsége miatt sokszínű irodalmi munkássága nem kapott kellő figyelmet kortársaitól. A későbbi korok tanulmányai révén azonban ez is jól feltérképezhető.

100 éve született Amado J. Ballandras

Amado J. Ballandras a múlt században Argentínában az egyik legjelentősebb grafológus volt. Munkásságát már összefoglaltuk, most születésének centenáriuma kapcsán magánéletének fő eseményeit és szereplőit vesszük sorra.
1919. március 17-én Buenos Airesben született Amado Juan Ballandras. Nevét már csak azért is illik ismernünk, mert az édesanyja magyar volt és filológusként ténykedett. Apja francia filozófus volt. Ballandras szülőhazája mégis Argentína lett. Ám több nyelven is kommunikált, a spanyol mellett franciául, magyarul és angolul is.

Amado J. Ballandras feleségével

Klasszikus zenész akart lenni, ám a sors eltérítette ettől. Előbb jogot tanult, majd pszichológiából doktorált. Idővel dr. Ballandras a grafológia mellett is elkötelezte magát.

Felesége Graciela Ballandras ugyancsak grafológus, ma is részese Argentína grafológiai életének. Egyetlen lányuk, Annie Ballandras más területen ténykedik.
Dr. Amado J. Ballandras 80. születésnapját már nem érhette meg, hosszú betegség után 1999. január 13-án szülővárosában, Buenos Airesben hunyt el meg.

Amado J. Ballandras, a neves argentínai grafológus

Dr. Amado J. Ballandras

Amado J. Ballandras (1919–1999) az egyik legjelentősebb argentin grafológus volt, akit hazáján kívül a nagyvilágban is számon tartottak a spanyolnyelvű szakmabeliek. Ballandras több nyelven, így spanyolul, franciául, angolul és magyarul is tudott. Jogot tanult majd pszichológiából doktorált. Tudományos cikkei argentin és európai lapokban is megjelentek. Grafológiai és a pszichológiai témákban is publikált, éppúgy ahogyan a grafopatológiai és és grafoterápiai kutatásokról és gyakorlatáról. Ez utóbbiakban személyesen is nagy szerepet vállalt: rehabilitációs intézetben vakokkal és bénult gyermekekkel foglalkozott, onkológiai osztályon kutatott a betegség és kézírás összefüggései kapcsán. Tanított, előadásokat tartott konferenciákon is.
Széleskörű gyakorlati tevékenysége mellett az 1960-ban megjelent Integrált személyiségelmélet c. könyvében pszichológusi és grafológusi tapasztalatait ötvözte. Ebben részletesen bemutatta az általa kifejlesztett eszköz, a grafologometer alkalmazhatóságát is.
Dr. Ballandras több szervezet alapításában részt vállalt. 1982-ben alapította azt a tudományos grafológiai intézetet, amely ma már a nevét viseli (Instituto de Grafología Científica Dr Amado Ballandras) és a felesége vezeti.

75 éve született Gulyás Jenő István

Gulyás Jenő István

1943. december 28-án született Gulyás Jenő István. Grafológus és írásszakértő volt, és színes életútja sokféle más tevékenységet is hozott: volt segédszínész, mérnök-tanár, programfejlesztő-pedagógus, andragógus, bölcsész, újságíró is. A grafológiához a segítés szándéka vonzotta. E szakterületen tanulmányait Z. Gánti Péter négyéves grafológusképzőjén 1994-ben fejezte be. S már akkor a Grafológia Intézetnél dolgozott fontos pozícióban. Nem sokkal később felnőttképzési tapasztalatával saját oktatási intézetet alapított, mely 2000-től Grafodidakt Grafológusképző és Személyiségfejlesztő Központ néven működött. Folyóiratot indítottak és több szakmai kiadványt is megjelentettek.
Gulyás Jenő István nevét a rendszerszemléletű grafológia elterjesztőjeként, a holisztikus grafológia megalapozójaként, valamint a grafokontroll (öngrafoterápia) viselkedéstani módszer képviselőjeként ismerhetik.
Mindvégig aktívan részt vállalt a hazai grafológiai életben, ezért is lehetett a Magyar Írástanulmányi Társaság tiszteletbeli tagja. Már bő tíz esztendeje, hogy 2008 augusztusában távozott az élők sorából.

Grafológus-történetek – Karel Čapek tollából

Az épp 80 esztendeje elhunyt cseh író, Karel Čapek (1890–1938) kamaszkorától alkotott, ám legtermékenyebb időszaka életének az első világháború utáni két évtizedére datálható.
A múlt század húszas-harmincas éveiben újságíróként is ténykedett, s bizonyára találkozott akkoriban a hétköznapi életben grafológusokkal. Akkor is voltak, akik csodálattal, mások hitetlenkedve szemlélték az írásból a jellemet kiolvasókat. Önjelölt látnokok és kóklerek is grafologizáltak, sőt akkoriban mindennapos eset volt, hogy az íráselemzőt felkereső nem a saját, hanem valaki más kézírásának elemzésével tette próbára a grafológust.
Ezúttal, Karel Čapek magyar nyelven is elérhető irodalmi hagyatékából két olyan történetet ajánlok, melyben szerepel grafológus és valamely személy kézírása is. A látnok és Az írás titka című novellák az OSZK Magyar Elektronikus Könyvtárában hangoskönyvben is elérhetők. (Itt a címükre linkelve meghallgathatók.)

Beiczer Éva és a grafológia

Beiczer Éva

Polán Éva 1925 karácsonyán jött világra. A szülei ún. amerikás magyarok voltak. Éva már kislánykorában kiválóan zongorázott és előszeretettel rajzolt. Vonzódása a művészethez egész életét végigkísérte. Amikor 1944 májusában érettségizett, épp bombázták Budapestet. A művészi pálya helyett rendes kenyérkereső foglalkozást választott. 1947-ben ismerte meg későbbi férjét dr. Beiczer Lászlót. A grafológia terén ismert neve így felerészben asszonyneve.
Már ötvenéves elmúlt, amikor 1978-ban komolyabban kezdett foglalkozni a grafológiával. Néhány évig Rákosné Ács Klárától tanult. Emellett belevetette magát a hazai szakirodalomba, és külföldi szerzők műveit forgatva bővítette ismereteit. Önképzése során elsősorban a német nyelvű szakkönyveket, továbbá a francia nyelvű szakirodalmat tanulmányozta e tárgykörből.
A 80-as évektől már kutatott, előadásokat tartott és sokfelé publikált. Készített analíziseket személyzeti munkához és foglalkozott történelmi grafológiával is. Beiczer Éva nemcsak igényes tanulmányaival és ügybuzgalmával vonta magára a szakma figyelmét, egyike volt azoknak, akik minden fórumon kiálltak a grafológia tudományáért. Gazdag életművét egy összefoglaló grafológiai munka megjelentetésével tehette volna teljessé. Nekikezdett, de nem tudta befejezni. 2004 júniusában távozott az élők sorából, 78 évesen a szíve vitte el.

Köszönet W. Barna Erikának a bejegyzés elkészítéséhez nyújtott segítségéért.

Ki volt Paul de Sainte Colombe?

Paul de Sainte Colombe (1891–1972) élete Párizsban kezdődött. A francia szakember csillapíthatatlan tudásvágyának első jelentős dokumentumai a bölcsész és a jogi diploma. Az első világháborúban a katonai hírszerzésben foglalkoztatták, majd több kitüntetéssel a tarsolyában visszatért Párizsba, folytatta jogi ténykedését. Irodalmi tevékenysége is kezdett kibontakozni. Röviddel a második világháború kitörése előtt a jogászkodást feladva főfoglalkozású íróvá lett. Ekkoriban mélyedt el ismét a pszichológiában és a grafológiában. 1940-ben az Egyesült Államokban telepedett le. 1946-ban megkapta az amerikai állampolgárságot és azon évben megnősült. Hollywoodra néző házukból őt és forgatókönyvíró feleségét a munkájuk gyakran szólította el Párizsba és Európa más nagyvárosaiba is.
Paul de Sainte Colombe csaknem egész életében foglalkozott a grafológiával. Tagja volt egy amerikai grafológiai társaságnak, de párizsinak is. Pszichografológusnak tekintette magát. Vezetett egy újságban elemző rovatot és mindig kész volt arra hogy segítsen másoknak. Kidolgozta grafoterápiáját és 1966-ban könyvben is megjelentette (Grafo-therapeutics, Pen and Pencil Therapy), s melyet azóta többször is kiadtak.
A felesége, Kathi de Sainte Colombe, is bekapcsolódott férje segítő- és oktatómunkájába, olyannyira, hogy párja elhunytát követően ő folytatta tevékenységét és gondozta szellemi hagyatékét, valamint működtette a Paul de Sainte Colombe Központot is. A feleség 1992-es halála óta tanítványok viszik tovább szakmai örökségüket.

150 éve született Clifford Howard

Az amerikai szerző 1868. október 12-én született a pennsylvaniai Bethlehemben. A helyi morva közösség iskolájában kezdte meg tanulmányait, majd jogi alapképzésben vett részt a Columbián. Utóbbi érdekében 1888-tól Washingtonban lakott. Diplomája megszerzése előtt gyors- és gépíróként ténykedett, azt követően pedig asszisztensként.

25 esztendősen megházasodott. Egyetlen lányuk, Hildegarde Howard (1901 –1998) neves paleontológus lett. Néhány esztendőn át Marylandban éltek, mígnem 1906 őszén az USA nyugati felébe, Los Angelesbe költözött a család. Ekkoriban Howard már teljesen az írásnak szentelte magát. Jelentek meg versei és prózai alkotásai. Írt közéleti és vallási műveket, valamint filmforgatókönyveket is. De az írás nemcsak alkotótevékenységként érdekelte őt. Ezt bizonyítja grafológiával foglalkozó könyve. Graphology – How to Read Charakter from Handwriting (Grafológia avagy hogyan tárjuk fel a személyiségét a kézírásból) c. műve 1903-ban jelent meg első ízben, akkor még Simon Arke álnéven. Későbbiekben pedig már a saját nevén publikálta és a tartalmán is változtatott valamelyest.
Clifford Howard 73 évesen hunyt el 1942 májusában, Hollywoodban.

Karinthynak imponált Schermann

Nemcsak Karinthy Frigyes (1887–1938) volt képes arra, hogy írjon mások helyett, ahogyan azt irodalmi karikatúrái alapján tudjuk. Volt valaki, aki – mondhatni – lekörözte őt és akinek különleges képességéről elismeréssel írt. Karinthy a Rafael Schermann-nal való találkozását is szóba hozta 1932-ben Koktél című írásában:

„A jellemzés magasiskolája és zsenialitása azonban nem ott kezdődik, hogy egy ténykedésből következtessünk az emberre. Megfordítani a dolgot valamivel nehezebb és ritkább gyakorlat és képesség. Sok ügyes grafológussal találkoztam, de imponálni csak Schermann mester tudott nekem, aki öt perccel azután, hogy bemutatkozásom nélkül megismerkedett velem, hirtelen papírszelet után kapott, s ideges és látnoki ujjakkal leírt néhány szót az én kézírásommal: a beszédmódomból és mozdulataimból és külsőmből találta el, milyen lehet a betűvetésem.”

Hans H. Busse a grafológus

Hans H. Busse

1871 júliusában a Németország északi részén lévő Mölln városában egy tisztviselő fiaként született. Hannoverben volt gimnazista. Majd könyvesboltban dolgozott. Azt követően Berlinben filozófiát és nyelveket tanult. Onnan Münchenbe ment, ahol élettani, pszichológiai és fiziognómiai ismeretekkel gazdagította tudását. És ott, Münchenben, Németország déli részének szellemi központjában Busse 23 éves korában, 1894-ben megalapította saját tudományos grafológiai intézetét (Institut für wissenschaftliche Graphologie).
Maga is közreadott több grafológiával foglalkozó tanulmányt, továbbá Crépieux-Jamin munkáiból fordított német nyelvre.
Busse grafológia iránti lelkesedése hatással volt Ludwig Klagesre és Georg Meyerre is. Velük együtt alapította meg 1896 novemberében a Német Grafológiai Társaságot, melynek Busse az elnöke is lett. Továbbá szerkesztője és állandó szerzője a társaság szakmai folyóiratának.
Busse nemcsak grafológiával foglalkozott, tehetsége művészi téren is megnyilvánult: költő, szobrász, festőművész és építész volt. Ám hosszú élet nem adatott számára, 1920 áprilisában 48 évesen hunyt el.

Apja nyomdokain: Hans Langenbruch

Hans Langenbruch
festett önportréján

Hans Langenbruch (1889–1964) Németország keleti részén született, de még tipegő lehetett, amikor apja Wilhelm Langenbruch a neves írásszakértő és grafológus munkája érdekében Berlinbe költözött családjával.
Hans 1909-től Münchenben a képzőművészeti akadémián tanult, fiatalkorában a tájképfestészet és az expresszionista színhasználat érdekelte. Foglalkozott festészettel és grafikával is.
Az írásvizsgálat pedig családi öröksége lett. 1929-ben már Hans Langenbruch szerkesztésében jelent apja fő művének (Praktische Menschenkenntnis auf Grund der Handschrift / Gyakorlati emberismeret a kézírás alapján) harmadik kiadása. Majd az apja által 1890-ben létrehozott Graphologischen Institutes Langenbruch vezetését vette át apja elhunytát (1932) követően. Elismert kéz- és gépírásszakértő lett. A technikai vizsgálatok, hamisítványok kapcsán is publikált. Tagja volt a tudományos grafológusok szövetségének.
74 esztendőt ért meg, Berlinben hunyt el 1964 májusában. Házasságából két lánygyermek (Gerda és Renate) született.
Ezidáig fotót nem leltem fel róla, ám ugyancsak képzőművészettel foglalkozó lánya honlapjának beköszöntő oldalán minden bizonnyal Hans Langenbruch festett önportréja látható.