Tábori Kornél és a grafológia

75 esztendeje július hónapban hunyt el Auschwitzban egy magyar újságíró. Tábori Kornél (1879–1944) jogot végzett, de hamar elkötelezte magát az újságírás mellett. Volt haditudósító, ám leginkább bűnügyi újságíróként tartják számon a 20. század elejének kiemelkedő zsurnalisztáját. Műveinek listája mennyiségileg is lenyűgöző, ám a riport hazai úttörőjének témák tekintetében is szerteágazó volt ténykedése, hiszen a rendőri és szociális riportok mellett foglalkozott a repüléssel, a vendéglátással és idegenforgalommal, a spiritizmus rejtelmeivel is.
Székely Vladimir (1873–1958) rendőrtiszttel közösen írott könyvei népszerűvé váltak. Tábori szociográfiai cikkei mellett, mint kiváló fényképész az első hazai szociofotók létrehozója volt. Több nyelvet beszélt, műfordítóként is ténykedett, s jó ideig a hazánkba látogató híres külföldiek hivatalos vendéglátójaként alkalmazták a művelt újságírót. Szerkesztői és kiadói tevékenységet folytatott, de a filmkészítésbe is belekóstolt.
Tábori, egy osztrák orvos lányát vette feleségül. Két fiúk, Pál és György, még időben, a 30-as években emigráltak, s mindketten ismert szerzőkké lettek.

A grafológusok érdeklődésére számot tarthat az 1921-ben megjelent Titkosrendőrség és kamarilla c. műve, melyben Tábori a bécsi titkos levéltár anyagából adott közre dokumentumokat.
Négy évtizedes hírlapírói pályafutásának cikkeiben is akadnak érdekességek, melyek ma már a grafológia történetéhez kapcsolódnak. Tábori több ízben lelkesen írt Rafael Schermann eseteiről. Sőt néhány cikkéből kiviláglik, hogy maga is érdeklődött a kézírás vizsgálata iránt.
Hátrahagyott írásaiból az idősebb fia, Paul Tabori (1908–1974) szerkesztette kötetbe és fordította angolra apja különös élményeit, és jelentette meg azt 1951-ben My Occult Diary címmel. Ebben található az a visszaemlékezés, amelynek révén Dorning Henrikről tudhatjuk, hogy értett a grafológiához is.

Ea von Allesch is foglalkozott grafológiával

Ea von Allesch

1875 májusában Bécsben született Emma Elisabeth Täubele kétkezi munkások gyermekeként. Fiatal lányként felfedve bájait már modellt állt, majd 18 évesen hozzáment egy könyvkereskedőhöz és Lipcsébe költöztek. Három évet élt vele, aztán visszaköltözött Bécsbe. Később éveket töltött Berlinben. Elvált asszonyként még egyszer próbálkozott a házassággal, 1916-ban hozzáment a nála 7 évvel fiatalabb német pszichológushoz, bizonyos Gustav Johannes von Allesch-hez. Az Ea von Allesch nevet már a házasság előtt használta, és meg is tartotta, bár ez a frigy sem tartott sokáig.
Ea szabadlelkű, művészetkedvelő nő volt. Újságíróként főleg divattal foglalkozott. Mindemellett a századfordulón és az I. világháború után a bécsi művészvilág egyik vágyott asszonya volt, mondjuk úgy: múzsa. Alakja, személye képzőművészeti és irodalmi alkotásokban is felbukkant.
Tudni lehet róla, hogy a húszas években rátalált a grafológiára, főként Klages és Saudek műveiből szerzett ismereteket erről és használta is tudását. A harmincas években gyakorlatilag a grafológiai cikkeiből, előadásokból és magánórákból élt. Ismerte és támogatta Adler individuálpszichológiai iskoláját is.
A II. világháború alatt a bombázások során elpusztult az otthona, szívbetegsége is egyre több nehézséget okozott. 78 évesen 1953 nyarán hunyt el Bécsben.

Az íráselemző nótaszerző: Balázsy Zoltán

Balázsy Zoltán (1904–1964) Szolnokon született. Jogi pályára készült, mégis újságíró lett. Magyar nótákat és műdalokat írt.
A húszas évek végére már a jónevű magyar dalszerzők körébe tartozott. Magyar költők műveit is megzenésítette. Dalait bizonyára többen ismerik, mint a nevét. Ő volt például a Ha visszatekintek elszállt életemre, a Volt egyszer egy leányszoba, és nem utolsósorban a Hazudnak a gyöngybetűk c. dalok zeneszerzője.

S hogy miért éppen ezt a dalát választottuk? Talán nem szorul magyarázatra, hiszen ebben kézírásról is szó van. S ennek azért van ez esetben különös jelentősége, mert Balázsy Zoltán nemcsak zeneszerzéssel, hanem íráselemzéssel is foglalkozott. Már a fővárosban élt, amikor szolgáltatásait afféle levelező grafológusként is kínálta országszerte.

Julie Flanderková cseh grafológus

A neves cseh grafológus Prágában született 1904 májusában, s ott hunyt el 82 éves korában 1987 elején. Julie Flanderková neve mellé az újságíró, költő és író tevékenységeket is odatehetjük.
Szinte egész életében aktívan foglalkozott az íráselemzéssel, előadásokat tartott és publikált. Bár élete második felében a grafológia háttérbe szorulását is meg kellett tapasztalnia hazájában. Röviddel a háborús évek végét követően az ő könyve volt az utolsók egyike, ami még megjelenhetett e témában. Julie Flanderková 1947-es kiadású a „Grafologie pro každého” című munkájának címét „Grafológia mindenkinek”-re magyaríthatnánk.
Flanderková hitt a kézírás tudatos módosításának személyiségformáló erejében, így a grafoterápia területén is ténykedett.

Grafológia Királyhegyi-módra

Királyhegyi Pál

Hogy mire nem jó a grafológia!? A regényes életű Királyhegyi Pál (1900-1981) nevéhez sok anekdota fűződik. Már 13 évesen diákújságírói ténykedéséért kicsapták az iskolából, és felnőtt élete is eseményekkel teli. Az Amerikát megjárt, a koncentrációs tábort és a kitelepítést megélő írót a humorérzéke sosem hagyta el. Talán ez volt vonzerejének egyik titka, hiszen rajongtak érte a nők. Maga is imádta őket, s az egyébként alacsony férfi öt alkalommal nősült.

A Fészek Művészklub legendás alakja sok emberrel találkozott. Megesett, hogy valaki nem mutatkozott be neki, gondolván úgyis ismerősök, ám Pali bácsi nem emlékezett a nevére, s ha beszélgetésükből sem tudott rájönni, mielőtt ez kínossá vált volna, így oldatta meg a helyzetet: „Nem tudom, tudod-e, hogy én mostanában grafológiával foglalkozom. Ha leírod erre a papírra a neved, lefestem a jellemedet.” – így idézi meg Királyhegyi szavait Kalmár Tibor rendező, aki több helyütt is említi ezeket az eseteket. E huncutság révén Királyhegyi megtudhatta, hogyan szólítsa az ismerősét, és valószínűleg rövid jellemrajzot is tudott adni.