Max Pulver portréja 1929-ből

Rudolf Grossmann rajza
Max Pulverről

A múlt század húszas-harmincas éveinek német kulturális magazinja (Der Querschnitt) 1929 októberi számába közölt egy összeállítást Seelenforscher am Zürich-See (Lélekbúvárok a Zürich-i tónál) címmel. Ebben Ludwig Klages, Oscar Pfister, Carl Jung és Eugen Bleuler mellett Max Pulver is helyet kapott. Rudolf Grossmann (1882–1941) német festő és grafikus rajzát Pulverről itt mutatjuk.

„A grafológia varázslója egy valódi berni mágus” – kezdődik a kép melletti szavakba öntött portré, mely a svájci grafológus küllemének és lényének érzékletes leírására törekszik, tele művészeti párhuzamokkal. S így például Pulver arcát a késő gótika angyalszobraiéhoz hasonlítja.

Roda Wieser tevékenysége és jelentősége a grafológiában

A német születésű, Ausztriában ténykedő Roda Wieser (1894–1986) a tudományos grafológia egyik úttörője volt. Klages egyik legkiemelkedőbb tanítványa, aki nemcsak továbbfejlesztette elődje tanait, hanem a grafológiai szemlélet megújulásához is hozzájárult. Roda Wieser kutatásain és publikációin keresztül jelentősen formálta a 20. századi grafológiát.

Roda Wieser politológiai tanulmányait követően 1926-ban kezdte látogatni Svájcban Ludwig Klages kifejezéstudományi szemináriumát. Néhány évvel később a bécsi bíróságok már írásszakértőként alkalmazták. 1929-33 között az egyetem kriminológiai intézetének asszisztenseként ténykedett.
A bűnözői magatartás jegyeit kutatta a kézírásban és a kriminálgrafológia számára is értékes eredményei révén jutott el az ún. grundritmus elméletéhez. Több könyvében is bemutatta rendszerét.
Roda Wieser elméletének kulcsfogalma a „grundrythmus” a nemzetközi terminológiába is bekerült. (Tudni lehet, hogy a világban sok helyen nem fordítják le, mert más nyelveken nem lehet visszaadni a német szó többrétegű jelentését. A magyar szakmai nyelvben az alapritmus terjedt el.)
Roda Wiesernél a grafikus jegyek értelmezését az ún. grundrythmus alapozza meg. S nála a ritmus a személyiség viszonyítási alapja, sőt ő továbbmenve a kézírás alapvető ritmusát kozmikus szempontból értelmezte.

Mivel Roda Wieser egyetlen közreadható fényképét már megmutattuk, illusztrációnak íme kézzel írott sorai 1978-ból. 

Magyar festő Klages köreiben

Somogyi Miklós
önportréja

Éppen száz esztendeje, e napon hunyt el egy budapesti kórházban a gyöngyösi illetőségű festőművész Somogyi Miklós (1892–1918). A magyar festőnövendék Münchenben tanult, és Alfred Schulernél és anyjánál kapott szállást. Így nem meglepő, hogy ottléte alatt több ízben találkozhatott szállásadója barátjával, a nálánál csaknem két évtizeddel idősebb Ludwig Klages német gondolkodóval.
A fiatalember, aki éppen Münchenben lett 20 esztendős, a bajor művészeti főiskolára járt az 1911-12-es tanévben, és naplójában rögzítette a körülötte zajló eseményeket. A 2006-ban közreadott napló bejegyzéseiből megtudhatjuk azt is kikkel találkozott.
Somogyi Miklós feljegyezte, hogy járt Klagesnél vendégségben, és hogy december közepén már Helene Klages kisasszonyt is megismerhette. Egy 1912 januárjában a szállásán tartott zenés összejövetelen „Busse úr (grafológus és szobrász, Schüler barátja)”, azaz Hans H. Busse is jelen volt. Azon esztendőben az ifjú Somogyi Münchenben Klages két előadását is meghallgatta, s kirándulások alkalmával is megfordultak ugyanazon társaságban.

Klages szülőhelye és emléktáblája

Ludwig Klages szülővárosa Hannover, így szülőházát is e városban kell keresnünk. S noha a házat már nem találhatjuk meg, a helyére emlékeztető táblára rálelhetünk.
Sárga falú emeletes sarokház áll Hannover központi részén a Warmbüchenstraße 21. szám alatt, melynek oldalsó kerítésfalán egy bronztábla látható. A tábla közepén Klages profilja domborodik, és a széleken lévő feliratozásból megtudhatjuk: Ezen a helyen állt 1885-ig Ludwig Klages (1872–1956) filozófus és pszichológus szülőháza.

Klages portréja alatt kapott helyet egyik gondolata: „A test a lélek megjelenése – A lélek a test értelme.”

Az emléktábla feliratait böngészve azt is megtudhatjuk, hogy a marbachi Klages Társaság helyezhette el itt.

Az ifjú Klages fényképe

1895 tájékán készült ez a fénykép egy müncheni fotós műtermében. A huszonéves Ludwig Klages látható rajta bajusszal és szakállal.
Ez a kép abban az időszakban örökítette meg a grafológiatörténet egyik meghatározó személyiségét, amikor a grafológia vonzáskörébe került. Tudni lehet, hogy 1896 novemberében, Hans H. Busséval és Georg Meyerrel együtt megalakították a Német Grafológiai Társaságot. Akkor Klages még nem töltötte be a 24. évét, Busse sem volt sokkal idősebb nála.

Hans H. Busse a grafológus

Hans H. Busse

1871 júliusában a Németország északi részén lévő Mölln városában egy tisztviselő fiaként született. Hannoverben volt gimnazista. Majd könyvesboltban dolgozott. Azt követően Berlinben filozófiát és nyelveket tanult. Onnan Münchenbe ment, ahol élettani, pszichológiai és fiziognómiai ismeretekkel gazdagította tudását. És ott, Münchenben, Németország déli részének szellemi központjában Busse 23 éves korában, 1894-ben megalapította saját tudományos grafológiai intézetét (Institut für wissenschaftliche Graphologie).
Maga is közreadott több grafológiával foglalkozó tanulmányt, továbbá Crépieux-Jamin munkáiból fordított német nyelvre.
Busse grafológia iránti lelkesedése hatással volt Ludwig Klagesre és Georg Meyerre is. Velük együtt alapította meg 1896 novemberében a Német Grafológiai Társaságot, melynek Busse az elnöke is lett. Továbbá szerkesztője és állandó szerzője a társaság szakmai folyóiratának.
Busse nemcsak grafológiával foglalkozott, tehetsége művészi téren is megnyilvánult: költő, szobrász, festőművész és építész volt. Ám hosszú élet nem adatott számára, 1920 áprilisában 48 évesen hunyt el.

Stefan George körében

A ma éppen 150 esztendeje született Stefan George (1868–1933) az európai költészetre is hatott. De a német lírikus nemcsak az utókorra, hanem már kortársaira is hatással volt eszményeivel és művészetfelfogásával. A körülötte kialakult csoportosulást George-kör (George-Kreis) néven tartják számon. Ezen csoportosuláshoz tartozott Ludwig Klages (1872–1956) is, akire ugyancsak termékenyítőleg hatott Stefan George szellemisége és világnézete.

*

Ezúttal egy széles körben ismert, 1902. áprilisában Münchenben készült fotóval idézzük meg Stefan George-ot és körének néhány tagját.

Stefan George a kép jobb felén a felső sorban részben takarásban látható, a szakállas holland költő és író Albert Verwey (1865–1937) mögött. A kép közepén Klagest ismerhetjük fel, aki a legfiatalabb a képen szereplők közül, a harmincadik évében járt ekkoriban. Tőle balra, profilból Karl Wolfskehl (1869–1948) német író, fordító. Utóbbiak között áll a szinte delejes tekintettel néző Alfred Schuler (1865–1923) a misztikus gondolkodó, aki a müncheni Kozmikusok (Kosmiker) vezéralakja volt.

Klages, a többnevű

A legtöbb életrajzi forrás megadja a német filozófus, pszichológus és grafológus teljes nevét: Friedrich Konrad Eduard Wilhelm Ludwig Klages. De most a több név kapcsán inkább azokat a neveit említsük, melyeket álnévként használt.
Ezek közül az Edward Gleska a családnév tekintetében tökéletes anagramma. Ráadásul a tényleges keresztnevei között lévő Eduard az Edwarddal egy tőről fakad.
A grafológia témájú szakszövegei végén gyakrabban bukkan fel a Dr. Erwin Axel név. Ez pedig kiejtése szerint (aksel) a g kivételével majdnem minden betűjét tartalmazza a családnévnek.
E két álnév keresztnevei annyiban hasonlítanak, hogy E betűvel kezdődnek és mindegyikben ott van a w, éppúgy ahogyan a Ludwig névben is.
Ludwig Klages az 1900-as évek elején több grafológiai témájú cikkét is e nevei valamelyikével jegyezte.

Klages teljes névaláírása

Klages, mint regényalak

Robert Musil

Bár nagyszabású műve valójában befejezetlen maradt, Robert Musil (1880–1942) mégis beírta nevét az irodalom nagykönyvébe. Az osztrák író, aki filozófiából doktorált, majd tisztként az első világháborúban szolgált, Berlinben és Bécsben is élt, idővel Svájcba emigrált. Musil a húszas évek végétől élete utolsó napjáig dolgozott fő művén.
A tulajdonságok nélküli ember az egyik legnagyobb hatású huszadik századi regény. Cselekménye akörül forog, hogy egy eszme kerestetik, mellyel ünnepelhetnék az uralkodót. Kákániában játszódik, mely valójában az Osztrák-Magyar Monarchia. A szerző nemcsak a polgári válságot rajzolta meg, hanem kultúra-kritikája is szellemes.
A főhős Ulrich. Az ő gyerekkori barátjának, Walternek felesége Clarissa az, aki egy bizonyos Meingast nevű svájci filozófus hatása alá került. Az irodalmárok szerint Musil a különös próféta, Meingast figuráját Ludwig Klagesről mintázta.

Handschrift und Charakter - egy könyv sok kiadása

Az első kiadás
belső címlapja

Idén száz esztendeje, hogy 1917-ben első ízben megjelent Ludwig Klages Handschrift und Charakter (Kézírás és karakter) c. műve melyben – többek szerint – lefektette rendszerének alapjait. De van más is! Gyakran említik a különböző források, hogy e mű milyen sok kiadást ért meg. 2008-as német nyelvű kiadása már a harmincadik volt. Ám ez korántsem azt jelenti, hogy ha valaki összegyűjtené egy-egy példányát, harminc könyvet kellene vennie. Sorba véve a Handschrift und Charakter kiadásait, azok két kiadóhoz kapcsolhatók.

A lipcsei székhelyű Johann Ambrosius Barth Kiadó jelentette meg első ízben 1917-ben e művet. S folytatva a sort: 2. kiadás (1920); 3-4. kiadás (1921); 5-7. kiadás (1923); 8-10. kiadás (1926); 11-13. kiadás (1929); 14-15. kiadás (1932); 16. kiadás (1936); 17-18. kiadás (1940); 19-20. kiadás (1941); 21-22. kiadás (1943). Ez volt az utolsó olyan, melyet még a Johann Ambrosius Barth (Lipcse) kiadó jelentetett meg. A 22 kiadás gyakorlatilag 11 különböző könyvet jelent. A dupla vagy tripla számozás kapcsán a könyvkiadásban tájékozott ismerőseim véleményét kértem. Ám a furcsa, összevont számozásra senki sem tudott magyarázattal szolgálni, bár egyikük úgy vélte, hogy az egyszerre több kiadás nyomtatása praktikus okok mellett a sikeresség kinyilvánítása is lehetett.
Az 1949 utáni kiadások már a Bouvier Kiadó (Bonn) gondozásában láttak napvilágot. Első ízben 1949-ben jelentették meg Klages Handschrift und Charakter c. munkáját, amely sorrendben a 23. német nyelvű kiadás volt. Ők már csak egyesével haladtak a számozásban, a következő években jelentették meg: 1949, 1956, 1965, 1968, 1974, 1982, 1989, 2008. A 2008-ban megjelent könyv borítójára a 30. kiadást írhatták. (Megjegyzem, hogy honlapjukon a szerzői indexben kiemelik Ludwig Klages nevét.)

Klages húga is foglalkozott grafológiával

Helene Klages

Helene Klages (1878–1947) hat évvel volt fiatalabb bátyjánál. Amikor édesanyjukat elveszítették ő még csak négyéves lehetett. Ludwig Klages szerette a kishúgát. Amikor a 19-20. század fordulója idején Münchenben élt, együtt is laktak. Így lehetett, hogy a Klages köreihez csapódó Felix Paul Greve (1879–1948), – a később Frederick Philip Grove néven ismertté lett kanadai író – hevesen udvarolt a szőke, kék szemű, és az ártatlanságát őrző lánynak. Hiába! Klages kisasszonyt nem hódította meg. 

Klages unokahúgával
1924-ben

Valaki másnak azonban Helene nem tudott ellenállni, hiszen néhány évvel később lánya született. Heidi, Klages unokahúga, éppúgy, mint az édesanyja a háborút követő évek Németországában veszítette életét. S ez nagy fájdalommal töltötte el az akkor már hetvenes évei közepén járó, Svájcban élő, Ludwig Klagest.

Helene Klages nemcsak írással foglalkozott, a német wikipedia információja alapján grafológus is volt.

Imma von Bodmershof Klagesnél tanult grafológiát

Gyermekként magyar szót is hallott otthon Imma von Bodmershof (1895–1982) osztrák író és haiku-költő. Családjában több ismert személy is akad. Édesapja az a Christian von Ehrenfels (1859–1932) filozófus, aki az alaklélektan (gestaltpszichológia) egyik úttörője. Öccse Umar Rolf von Ehrenfels (1901–1980) antropológus és orientalista, aki huszonévesen muszlinná lett.
Imma (eredeti nevén Emma Lilly Isolde von Ehrenfels) művészettörténetet és filozófiát tanult Prágában és Münchenben. Irodalmi kapcsolatai közül említést érdemel Rainer Maria Rilke (1875–1926), továbbá Stefan George (1868–1933) német lírikus, aki a George-kör központi alakja volt. E körhöz fűzte kapcsolat Imma irodalmár vőlegényét (akit az első világháborúban veszített el), és mint tudjuk, Ludwig Klages is kapcsolatban volt a George-körrel. Tény: Imma grafológiát tanult Klagestől.
1925-ben házasodott, ekkor lett Imma von Bodmershof és hazaköltözött Ausztriába. 1937-től jelentek meg prózai művei, első haiku kötete 1962-ben. Imma von Bodmershof irodalmi munkásságával számos elismerést szerzett.

Pophal és a tudományos grafológia

Rudolf Pophal 1893 szeptemberében egy porosz városkában (Filehne) született. Apja tanárember volt, ő pedig orvosi tanulmányokat folytatott. Azt követően hogy az I. világháborúban megsebesült, orvosként ténykedett. 1919-ben szerezte meg doktorátusát. Majd neurológiára szakosodott, később a pszichiátriában is elmélyedt. Előbb Greifswald egyetemén kutatott, majd 1945 után a Hamburgi egyetem professzoraként ténykedett. 1958-ban innen vonult nyugdíjba, Hamburgban hunyt el 1966. november 17-én – Éppen ma 50 éve!
Pophal az 1930-as évek végén kezdett grafológiával foglalkozni, és munkakapcsolatba került Ludwig Klagesszel is. Pophal belevetette magát a grafológia tudományába, a mozgásfiziológia kutatásokra alapozott.
Sorra jelentek meg publikációi eredményei kapcsán. Pophal az agyműködés és az írás kapcsolatát vizsgálva, a serkentés és gátlás mechanizmusait igyekezett megismerni, s ennek révén a kézírás feszültségi fokait határozta meg. Nevét az íráselemzők manapság a gyakorlatban is használható ötfokozatú besorolási rendszere alapján jegyzik.
Ám a német neurológus és grafológus vonalvizsgálati eredményei is figyelemreméltóak.

Decemberben születtek

Decembertől (és az évtől) ezen összeállítással búcsúzunk.
Mivel feltűnt, hogy a grafológia több neves személye is december hónap szülötte volt, következik most tíz név a grafológiatörténetből születésnapjuk említésével.
S mindjárt két nagy név az elején! Max Pulver (1889–1952) december 6-án, Ludwig Klages (1872–1956) pedig december 10-én született. Alfred Gernat (1894–1949) születésnapja december 11. Ugyancsak decemberben született Marco Marchesan (1899–1991) ő 14-én, míg Georg Schneidemühl (1853–1928) 15-én. Ursula Ave-Lallemant (1913–2004) születésnapja december 18. Az év utolsó hónapjának 23. napján érkezett e világra Wilhelm Langenbruch (1860–1932), míg Románné Goldzieher Klára (1881–1962) december 24-ét tette igazán kivételes ünneppé családjának.
Bár sohasem találkozhattak, születésnapjuk mégis közös: Jules Crépieux-Jamin (1858–1940) és Gulyás Jenő István (1943–2008) egyaránt december 28-án született.

Wilhelm Langenbruch és a grafológia

Wilhelm Langenbruch

A német grafológus 1860. december 23-án született. Középiskoláit követően eleinte kétkezi munkákkal és könyveléssel kereste kenyerét, majd egy folyóirathoz került. Huszonévesen találkozott a grafológiával Michon és Crépieux-Jamin művei által, majd tanárra és támogatóra talált Eugen Schwiedland (1863–1936) személyében. Wilhelm Langenbruch előbb Bonnba költözött – megnősült, fia született – majd 1891-tól Berlinben éltek. Ott nyitotta meg grafológiai irodáját. A következő évben (1892) letette hivatali esküjét írásszakértőként. Később ezen ténykedése révén is ismertté lett. Saját értekezései mellett szerkesztője lett az első német grafológiai folyóiratnak (1895), később könyveket is írt a grafológiáról.
Gyakran említik, hogy Langenbruch munkásságának szerepe volt abban, hogy „druszája” Wilhelm Preyer (1841–1897) fiziológia professzor érdeklődése a grafológia felé terelődött. Ugyancsak hatással volt még Ludwig Klagesre abban, hogy a grafológia tudományos vizsgálatába kezdett.
Langenbruch élete végéig folytatta írásszakértői ténykedését. Nem sokkal a 71. születésnapját követően 1932 elején hunyt el Berlinben.

Klages magyar barátja

Palágyi Menyhért

Palágyi Menyhért (1859-1924) a 19. század végén kezdte ténykedését. Matematikával, természettudománnyal, majd irodalomkritikával és társadalomelméleti kérdésekkel is foglalkozott. De ami ezúttal a legfontosabb: a századelő kiemelkedő – bár mára elfeledett – filozófusa volt. Német nyelven Melchior Palagyi néven publikált. 1901-ben a tér és idő egységét tárgyaló tanulmányával megelőzte Einstein nagyhatású gondolatait.
Palágyi 13 évvel volt idősebb Ludwig Klagesnél, és a német gondolkodó becsülte Palágyi munkásságát, eszméi nagy hatással voltak rá. Szakmai barátság alakult a két filozófus között. 1908-ban egy konferencián találkozott  először személyesen az akkor 49 éves magyar-zsidó természetfilozófus és a 36 éves Klages. Majd Palágyi Münchenben Klages vendége volt 1911-12 telén egy hónapig. Amikor Palágyi a Tanácsköztársaságot követően Németországba költözött, Klages már Svájcban élt. A német filozófus két hétig vendégül látta magyar kollégáját kilchbergi házában nem sokkal Palágyi halála előtt. Palágyi 65 évesen hunyt el Németországban. Ezt követően Klagest felkérték, hogy Palágyi műveit szerkessze kiadásra, s ő annak ellenére, hogy a saját munkáit emiatt félre kellett tennie, nem mondott nemet.

Klages hangja

Korábban már felhívtuk a figyelmet egy hangfelvételre, melyen Ludwig Klages (1872-1956) beszél. Ám ugyanott, a népszerű videómegosztón rátaláltunk egy másik hangfelvételre, mely időtartamában hosszabb, mint a korábban bemutatott, és nem annyira jó minőségű (a beszédnek visszhangja van), de Klages jellegzetes beszédmódja jól felismerhető. Sajnos a grafológiáról itt sem esik szó. A leírása alapján az 1940-es évek végén készült e hangfelvétel, s ugyan a hátteréül Klages fiatalabb korában készült fotóját választották. Ennyire azért nem volt már fiatal, sőt akkoriban már túl volt a hetvenen. Ha mindkét felvételbe belehallgatunk azért feltűnhet, hogy a másikon, amely valójában később készült, mennyivel "öregesebb" a hangja.

Ernst Hoferichter és a grafológia

A néhai bajor publicista, író és színész nevét egy művészeti díj kapcsán ismerhetik kortársaink. 1975 óta az özvegye által alapított Ernst Hoferichter-díjat, az a müncheni szerző kaphatja, akinek műveiben az eredetiség nyitottsággal és humorral társul.

Ernst Hoferichter 1895 januárjában (120 éve) született Münchenben egy ács fiaként. A családja nem volt tehetős, de ő ösztöndíjjal mégis tanulhatott. Orvosi, filozófiai és irodalmi tanulmányokat is folytatott. Az I. világháború idején a katonai szolgálat mellett amatőrként színészkedett. Később az újságírás mellett a színház iránti érdeklődése megmaradt, színházi munka kapcsán ismerte meg feleségét is. Egy évtizedet távoli tájakon töltöttek, s amikor 1933-ban hazatértek, szembe kellett néznie azzal, hogy nemkívánatos személy lett. A háborút követően már többet publikálhatott. A 70. születésnapja alkalmából még maga írt könyvet „A világ legnagyobb törpéje” címmel. Ám a rá következő esztendőben, 1966-ban elhunyt.

Halála évében jelent meg egy bizonyosan a grafológia témakörébe sorolható könyve, melynek ugyan hosszú a címe, de a borítóját megmutatjuk. Néhány név azok közül, akikkel foglalkozik ebben: Wagner, Beethoven, Thomas Mann. S még a grafológia iránt érdeklődő költőfejedelem, Goethe ifjúkori és időskori írását is bemutatja.
Ernst Hoferichter esetében a grafológia iránti érdeklődésnek személyes vonatkozása is van. Hiszen Ludwig Klages egyik ismerőse volt. És annyira érdekelte őt a kézírás tanulmányozása, hogy Hoferichter 1952-ben államilag kinevezett tudományos kézírás szakértő lett.

Biró József és A modern grafológia

A modern grafológia című könyvét egyetemi tanulmányai idején készítette Biró József. Könyvének előszava alatt 1930. januári dátum szerepel. Még huszonharmadik évét sem töltötte be, amikor elkészült ezzel, és abban az időben a hivatalos nagykorúság a huszonnegyedik évvel kezdődött. Gyakorlatilag ez volt az első tudományos jelleggel megírt, nagyobb lélegzetű műve, hiszen a diplomamunkája is ezt követően készült.

A modern grafológia
egyik kiadásának
borítója

A bevezetőben három személynek mond köszönetet. Elsőként dr. Ferenczi Sándornak, akiről így ír: „…munkám megjelenését önzetlen támogatásával nagyban elősegítette”. (Ferenczit egyébként Freud munkatársaként és a magyar pszichoanalitikai iskola megteremtője ismerhetjük, s maga Biró is jelzi az előszóban, hogy a pszichoanalízis ösztönzően hatott rá.) Másodikként Adorján Andrásnak köszöni meg a szakkönyvtári kutatásaihoz adott segítséget, végül Teleky Józsefnek, hogy érdekes írásokkal látta el.
Szakmai hátteréről pedig így vall: „Munkám rendszerezésében és az anyag feldolgozásának metódusában Ludwig Klagesnek, a világ legnagyobb tudományos grafológusának mindenütt elismert és méltányolt – de a csak magyar nyelven olvasó kultúrközönség előtt jobbára ismeretlen –, megalapozott teóriáit és gazdag gondolatokkal felépített szintézisét igyekeztem magamévá tenni”.
De egy hazai kollégáját is megnevezi, ily módon: „A magyar terminológia használatában legtöbb helyütt Románné Goldzieher Klára régebben megjelent, egyébként kitűnő munkájára támaszkodtam, bár gyakran voltam kénytelen nyelvújítónak felcsapni.”