Eképpen kezdte: „Szerzőt könyvének megírásánál az a nemes cél lelkesítette, hogy a grafológia tudományának népszerűsítésével útmutatást és módot nyújtson önmagunknak és embertársainknak az íráson keresztül való megismerésre. Ő még a régi grafológiai iskola követője, mely a kezdetleges michoni iskola jelmagyarázatával megelégszik…”
Ezt követően kifejti, hogy Giay A grafológia tankönyve c. művét és megközelítését miért tartja elavultnak. Soltész bírálatában részletesen kitér azokra az új eredményekre és módszerekre, amelyeket egy korszerű grafológusnál kívánatosnak tartana.
Majd eképpen zárja gondolatait: „Mindezen kifogások dacára a szerző jó szolgálatot tesz művével a grafológiának szélesebb körökben való megismétlése szempontjából. Nyelvezete ugyan nem elég gördülékeny kifejezésmódja sem mindig precíz, de elrendezése világos és könnyen áttekinthető. Amit ad, azt alaposan, egyszerűen és röviden megmagyarázza, bár a mélyebb elméleti és lélektani magyarázatokat mindenütt mellőzi.
Szegény magyar grafológiai irodalmunkban mégis nyereséget jelent könyve, mert úttörő munkát végzett. Természetesen, aki nem elégszik meg csak a fölszínes grafológiai ismeretekkel, annak el kell mélyednie a legújabb kutatások eredményeinek tanulmányozásában is.”
A cikk digitalizálva egészében elérhető ezen a webhelyen, akit érdekel, elolvashatja.