Soltész István Giay Rudolf könyvéről

Az Esztergom és Vidéke elnevezésű periodika egyik számában (1932. május 15.) tette közzé Soltész István véleményét Giay Rudolf A grafológia tankönyve című könyvéről.

Eképpen kezdte: „Szerzőt könyvének megírásánál az a nemes cél lelkesítette, hogy a grafológia tudományának népszerűsítésével útmutatást és módot nyújtson önmagunknak és embertársainknak az íráson keresztül való megismerésre. Ő még a régi grafológiai iskola követője, mely a kezdetleges michoni iskola jelmagyarázatával megelégszik…”

Ezt követően kifejti, hogy Giay A grafológia tankönyve c. művét és megközelítését miért tartja elavultnak. Soltész bírálatában részletesen kitér azokra az új eredményekre és módszerekre, amelyeket egy korszerű grafológusnál kívánatosnak tartana.

Majd eképpen zárja gondolatait: „Mindezen kifogások dacára a szerző jó szolgálatot tesz művével a grafológiának szélesebb körökben való megismétlése szempontjából. Nyelvezete ugyan nem elég gördülékeny kifejezésmódja sem mindig precíz, de elrendezése világos és könnyen áttekinthető. Amit ad, azt alaposan, egyszerűen és röviden megmagyarázza, bár a mélyebb elméleti és lélektani magyarázatokat mindenütt mellőzi.
Szegény magyar grafológiai irodalmunkban mégis nyereséget jelent könyve, mert úttörő munkát végzett. Természetesen, aki nem elégszik meg csak a fölszínes grafológiai ismeretekkel, annak el kell mélyednie a legújabb kutatások eredményeinek tanulmányozásában is.”

A cikk digitalizálva egészében elérhető ezen a webhelyen, akit érdekel, elolvashatja.

Giay Rudolf a grafológiáról

Giay Rudolf százados

Giay Rudolf 1886 decemberében Kismartonban született. Németül, olaszul és szerbül is tudott. Katonai pályára lépett. Az első világháborúban a pécsi 52-es gyalogezred tisztjei között találjuk. A honvédség állományából századosi ranggal került nyugdíjba. A 40-es évek elejéről még hadi szolgálatáról vannak adatok. 1945-ben megözvegyült, majd 1951-ben őrnagyi ranggal a kitelepítettek listájában találjuk a nevét. Azt lehet tudni még róla, hogy 1956-ban az élők sorában volt, akkor ugyanis a fiát temette el.

A magyar grafológia Giay Rudolf nevét A grafológia tankönyve c. könyv szerzőjeként tartja számon.
Giay 1926 januárjában könyvének az első, és azon év szeptemberében második kiadásához írhatott előszót. A valószínűleg szerzői kiadásban megjelent művet még a 30-as évek közepén is megvásárolhatták az érdeklődők. A 20. század utolsó évtizedében reprint kiadása is napvilágot látott.

Bendetz Móric tanulmánya Ady kézírásáról

Bendetz Móric grafológiai témájú művei sorában utolsóként került kiadásra a Grafológiai tanulmányok. Előbb számozott füzetenként, majd 1940-ben már egybekötve jelent meg. A 3. számú füzet tartalmazza Ady Endre jellemrajza kézírása alapján c. tanulmányát.

Ady Endre kézírásait eredetiben is volt alkalma megfigyelni Bendetznek, és a költőről szóló könyvekben is találhatók hasonmások. 11 írásminta került ebbe a tanulmányba. Akad köztük ifjúkori, versfogalmazvány, levélrészlet, és a betegséggel vívódó Ady írásos produktuma is.
Bendetz előbb általános jellemrajzot készített a kézírások alapján, majd az Adyról ismert tényekkel és vizsgálódásokkal vetette össze azt.
Az elfogulatlan és mértéktartó munka szerzője így vallott munkájának céljáról: „Nem is Adyt vizsgálom csupán. A grafológia erejét mérem, az íráslélektan tudományos értékét teszem próbára, hogy mennyit vagyunk képesek meglátni, tisztán a kézírásban való kifejeződését alapul véve mindabból, amit eddig Adyról kifürkésztek és ez alapon tudunk-e valamit hozzáadni ehhez a képhez. Erre a kísérletre pedig Ady titokzatos és sokat vitatott alakja különösen alkalmas.”
S milyen eredményre jutott? Íme: „De a rendkívüli költői nagyság végső magyarázatával a grafológia is, mint minden más kutatás, adós marad. Ady marad az, aminek magát vallotta: »Észak-fok, titok, idegenség.«”

Ady grafológiás barátja: dr. Kanitz

A budapesti illetőségű Dr. Kanitz Henrik (1879–1910) klinikai tanársegédként 1904-ben került Kolozsvárra. 1910 nyarán megszerezte magántanári címét, s ugyanazon nyár végén már temették a fiatal bőrgyógyászt.

Ady Endre gyógykezelésre érkezett 1909 nyarán Kolozsvárra, ahol orvosa és barátja dr. Lukács Hugó (1875–1939) ideggyógyász várta. Július végén engedélyeztek a költőnek egy látogatást Nagyváradra és Püspökfürdőre. Ez alkalommal a társaságban voltak Ady olyan kiváló barátai, mint a jogász Somló Bódog (1873–1920) vagy a matematikus Fejér Lipót (1880 –1959) is.

Középen Kanitz Henrik 

Ady és Fejér Lipót (ülnek) 

Püspökfürdő, 1909. júl.

(csoportkép részlete)

Erről a kirándulásról tett említést Scheiber Sándor (1913–1985) az Irodalomtörténeti Közleményekben 1960-ban megjelent Ady Endre és Fejér Lipót c. írásában. S ebben Nagy Mihály nagyváradi ügyvédnek az eseményről beszámoló leveléből is közöl részletet, melynek egyik mondata különösen érdekes: [Ady] „Dr. Kanitz Henriktől pedig a grafológiát kérte számon, és azt követelte, hogy egy pár betűjéből, amelyet ráírt egy szívbelimnek küldött levelezőlapra: 'Ismeretlenül is nagy-nagy tisztelettel és szeretettel: Ady Endre' — olvassa ki múltját, jelenjét és jövőjét.”
Mindezek alapján feltételezhető, hogy Dr. Kanitz Henrik kacérkodhatott a grafológiával. De hogy valóban olvasott-e jövőt a betűkből vagy csak a költő szerette volna erre rábírni, még nem sejthető.