Simon György János festőművész és a grafológia

Régóta foglalkoztatja a Simon György János (Jean-Georges Simon) festőművész (Trieszt, 1894 – Leeds, 1968) életművével foglalkozókat a kérdés, hogy vajon miért hagyta el a művész a kontinenst és tette át működése színhelyét Angliába. Az életművének nagyobb részét külföldön létrehozó mester a budapesti képzőművészeti akadémián Réti István növendéke volt. Két nyarat töltött a Nagybányai Művésztelepen, látogatta a Haris közi Szabadiskolát, majd a háborút követően Svájcba utazott. Műveivel genfi és berni kiállításokon szerepelt. Rövid olaszországi tanulmányutat követően hazatért és sikerrel mutatkozott be a Helikon Galériában. Ekkor ismerkedett össze Szabó Lőrinccel, aki bemutatja Babits Mihálynak, aki megbízza Aranygaras című felnőttek számára írt mesekönyvének illusztrálásával. A mintegy 40 rajz jól mutatja a művész igazodását kora expresszív kifejezésvilágához.

Simon György János
egyik önportréja

Visszatért Svájcba, majd a húszas évek közepén áttette működésének színhelyét Párizsba, ahol kisebb hazai kitérőket, afrikai utazását leszámítva mintegy évtizeden át élt.
Simon György János karakteres olajfestékkel, pasztellkrétával, szénnel alkotott portréi arról tanúskodnak, hogy érdeklődésének központi tárgya az ember. Sőt mint kiderült, az emberi lélek kéziratokban megnyilvánuló jellemzői!
A ma éppen 125 esztendeje született képzőművész bizonyosan Párizsban kezdett el grafológiával foglalkozni, majd – mint az őt személyesen ismerőktől szóhagyomány útján megtudtuk – ezért utazott Angliába, hogy az ottani könyvtárak, levéltárak anyagait tanulmányozza.

Simon 1936-ban azért érkezett Angliába, hogy régi kéziratokat tanulmányozzon grafológiai céllal. Olvashatjuk, Robert Waterhouse a világhálón elérhető cikkében:  "… in the spring of 1936 in London to study British Museum manuscripts in the cause of graphology…"
A brit újságíró által kiadott, a festővel foglalkozó könyvben (Robert Waterhouse (ed.): Jean-Georges Simon: Hungary To England – An Artist's Odyssey, Wakefield 2005) is van utalás erre.

Aki, Simon György János kézírását szeretné tanulmányozni, az megteheti, ha kikéri az OSZK Kézirattárából Babits Mihályhoz írt levlapjait, illetve Tauszky Jolán zongoraművészhez írt leveleit.

Demeter István értett a grafológiához

Demeter István (1914–1977) a Jászapáti tanyavilágban született, korán árvaságra jutott, a nagyszülők nevelték fel. Jól tanult, így az egri gimnázium elvégzése után papnak készült. Már a teológiai tanulmányai alatt verselt, és könyvkritikákat írt. 1938-ban szentelték fel, s számos szolgálati helye mellett a háború alatt tábori lelkész is volt. 1959-től haláláig Sajószentpéter plébánosa volt. Paptársai elnevezték prófétának.
Verseket, tárcákat, könyvkritikákat írt, s jelentek meg azok katolikus és más lapokban is. Irodalmi munkássága mellett a filozófia, pszichológia is érdekelte. De ismerte és alkalmazta a gyógynövényeket. Valamint az asztrológia, karakterológia, frenológia és a grafológia is foglalkoztatta.
Ám eljött az idő, amikor a szavak már kevésnek bizonyultak. 46 éves volt már, amikor 1961-ben festeni kezdett. Bár annak technikáját Demeter István sosem tanulta, ám az önkifejezésnek ez a módja létformájává vált. Kortárs alkotók sereglettek köré, valóságos szellemi műhely jött létre körülötte.
Többezer alkotását hagyta az utókorra. Munkásságát értékelik és elismerik. Szellemi hagyatéka jó kezekbe került, művei megtekinthetőek. Néhány évvel ezelőtt önéletírása is megjelent. Ebből derül ki, az is, hogy Demeter István nemcsak érdeklődött az íráselemzés iránt, hanem alkalmazta is grafológiai ismereteit mások megismeréséhez (szűkebb körben).

Portréfestés kézírás segítségével

Gainsborough
egyik önportréján

Thomas Gainsborough (1727-1788) angol festő Kékruhás fiú című képével a művészettörténeti óráink kötelező tananyagába is bekerült. A 18. század európai festészetének jelentős és termékeny képviselője kezdetben tájképeket festett, majd nagyobbrészt portrékat. Nem csak eredeti, de a művészi szépség terén igényes festő volt. Portréit világos, áttetsző tónusokkal készítette. Művein a színek teljes gazdagságukban jelennek meg, s a textilek ábrázolásában is kitűnik. Ecsetvonásai könnyűek és szabadok, néhány hozzáértő az „ideges” jelzőt is társítja hozzájuk. Gyakran helyezte portréinak alanyait természeti környezetbe. Gainsborough a jellemzésnek is mestere volt, és lélektani megfigyeléseit éppúgy vászonra vitte, mint az ábrázoltat jellemző mozdulatokat.
Volt egy különös szokása: modelljeitől kézírást kért. Úgy érezte, ha látja az írást, betekinthet a modell személyiségébe, s pontosabb, hitelesebb portrét festhet róla. A kézírása által olyan oldaláról ismerheti meg, ahogyan másképp nem tudná. Úgy vélte, így megragadhatja alanya személyiségének lényegét. Hírlik, hogy munka közben a festmény mellé, az állványára helyezte a modell kézírását, mely így felerősítette művészi érzékét.
Bizonyos források arra hivatkoznak, hogy hitt a grafológiában, azaz kézíráselemzésben. Ám feltételezhetjük, hogy művészember lévén, inkább „érezte” az írást, és azt intuitív módon vizsgálta.

Ács Klára portrék Rippl-Rónai ecsetvonásaival

Rippl-Rónai József (1861-1927) több híres képét és portréját ismerjük. Rippl-Rónai bejáratos volt Ács Lipótékhoz. Ács Klára számára a jeles festő már bácsi volt, hiszen közel negyven évvel volt idősebb őnála. Ács Klára öt ízben volt Rippl-Rónainál, aki minden alkalommal egy-egy portrét készített róla. A karneolos gyűrű és a Vörös hajú lány is ezek közül való. Ez utóbbinak fotóját mutatjuk most be. „Amikor a Vörös hajú lány-t megfestette rólam, apám kicsit ijedten hümmögött, és azt kérdezte: ez az én kislányom? Mert, úgy látszik, festő létére nem tudta, hogy minden kép legelőször az alkotóját tükrözi.” – emlékezett vissza Rákosné Ács Klára. 

Rippl-Rónai József: A vöröshajú lány

Biró József emléktáblája Nagyváradon

Biró József Nagyváradon egy Zárda utcai lakásban született 1907. július 8-án. Halálának 50. évfordulójára adott alkalmat a helybélieknek, hogy emléktáblával tisztelegjenek előtte. Már két évtizede emlékeztet rá a szülőházán e márványtábla, mely jelenleg a Partiumi Keresztény Egyetem épületében található. S ott áll rajta a számunkra is fontos szó: grafológus! Az emléktábláról itt bemutatott fotót Mátyás Attila készítette.

 
Az emléktábla felirata: Biró József
művészettörténész, festőművész, grafológus
1907. július 8. – 1945. január 6. 

mártírhalálának 50. évfordulóján szülőházánál emlékeztek 

az erdélyi közművelődési egyesületek.

Kiállítással emlékeznek Biró Józsefre

A magyar grafológiatörténet jeles alakja, Biró József (1907-1945) festőművészként is tehetségesnek bizonyult. 

A Magyar Zsidó Múzeum idén kiállítással emlékezik meg róla, s az alábbiakat olvashatjuk a múzeum honlapján a Biró-kiállítás rövid ismertetőjében: „Festészetéből annyit ismerünk amennyit családja megőrzött. Unokaöccse néhány éve a Magyar Nemzeti Galériának ajándékozta egyik, talán a ránk maradtak közül legjelentősebb alkotását, ami egy ideig az állandó kiállításban szerepelt. Korai művei a Nagybányai Iskola stílusjegyeit hordozzák magukon, későbbi munkái útkeresését tükrözik a saját stílus kiérlelésére. Erre azonban már nem maradt ideje. Életműve torzó, egy ígéretes karrier kezdete maradt csupán.”
És akik szeretnék látni, azoknak hívjuk fel a figyelmét arra, hogy a kiállítás még 2014. szeptember 28-ig megtekinthető!
Itt ízelítőül a 20-as években készült olajfestményének fényképét mutatjuk be.

Biró József: Nagybányai látkép