Beiczer Éva és a grafológia

Beiczer Éva

Polán Éva 1925 karácsonyán jött világra. A szülei ún. amerikás magyarok voltak. Éva már kislánykorában kiválóan zongorázott és előszeretettel rajzolt. Vonzódása a művészethez egész életét végigkísérte. Amikor 1944 májusában érettségizett, épp bombázták Budapestet. A művészi pálya helyett rendes kenyérkereső foglalkozást választott. 1947-ben ismerte meg későbbi férjét dr. Beiczer Lászlót. A grafológia terén ismert neve így felerészben asszonyneve.
Már ötvenéves elmúlt, amikor 1978-ban komolyabban kezdett foglalkozni a grafológiával. Néhány évig Rákosné Ács Klárától tanult. Emellett belevetette magát a hazai szakirodalomba, és külföldi szerzők műveit forgatva bővítette ismereteit. Önképzése során elsősorban a német nyelvű szakkönyveket, továbbá a francia nyelvű szakirodalmat tanulmányozta e tárgykörből.
A 80-as évektől már kutatott, előadásokat tartott és sokfelé publikált. Készített analíziseket személyzeti munkához és foglalkozott történelmi grafológiával is. Beiczer Éva nemcsak igényes tanulmányaival és ügybuzgalmával vonta magára a szakma figyelmét, egyike volt azoknak, akik minden fórumon kiálltak a grafológia tudományáért. Gazdag életművét egy összefoglaló grafológiai munka megjelentetésével tehette volna teljessé. Nekikezdett, de nem tudta befejezni. 2004 júniusában távozott az élők sorából, 78 évesen a szíve vitte el.

Köszönet W. Barna Erikának a bejegyzés elkészítéséhez nyújtott segítségéért.

Rákosné Ács Klára és a pszichografológia

Rákosné Ács Klára

A pszichografológia és az ún. történeti grafológia ismert alakja volt hazánkban Rákosné Ács Klára (1899-1993). Szekszárdon született és ott cseperedett, ahol apja Ács Lipót (1868-1945) festő, iparművész és etnográfus akkoriban a gimnázium tanára volt. (A családi nevük 1903 őszéig Auerbach). Kisgyerekként kiválóan zongorázott, ám idővel inkább a rajzolás vonzotta. Klára családjával kamaszkorában költözött Budapestre. Képzőművészeti és iparművészeti tanulmányai mellett korán megismerkedett a grafológiával is. Igazán komolyan fiatalasszonyként kezdett foglalkozni a kézírások tanulmányozásával. Románné Goldzieher Klára lett egyik útmutatója ehhez. Rákosné 1934-ben lépett be a Magyar Írástanulmányi Társaságba.
Férje Rákos Pál (1897-1956) építész, belsőépítész, apósa Rákos Manó (1872-1956) épületszobrász volt. Kortársai közül emlékezetes analízisei fűződnek olyan nevekhez, mint Karinthy Frigyes, Gábor Dénes és Latinovits Zoltán.
A történeti grafológia kapcsán 1985-ben jelent meg Vallanak a betűk c. könyve.