Rosa Baughan és a kézíráselemzés

Rosa Baughan kézjegye

A Viktória-kori Anglia híres tenyérjósa volt Rosa Baughan (1829–1911) kisasszony. Szerzőként is tevékeny volt. Könyvet írt a tenyérjóslásról, valamint az okkult ismeretekről készített egy összefoglaló művet. De a fiziognómia irodalmához is hozzátett.

Az első kiadás címoldala

Számunkra a Character Indicated by Handwriting c. műve lehet érdekes. Ennek alcím-szerű beharangozója így szól: Gyakorlati értekezés annak alátámasztására, hogy egy személy kézírása csalhatatlan útmutató a jelleméhez, illusztrálva államférfiak, ügyvédek, katonák, egyházi személyek, szerzők, költők, zenészek, színészek és más személyek kézírásos leveleivel.

A londoni The Bazaar kiadó jelentette meg első ízben 1877-ben. Majd mások 1886-ban újra kiadták. A szerző halála utáni a harmadik kiadása.
Az említett művek nem fedik le teljesen Rosa Baughan igencsak sokszínű szerzői hagyatékát. Megjelentek még a tollából szerelmes történetek, valamint Shakespeare színdarabok rövidítve, készített útmutatót franciaországi üdülőhelyekről az angoloknak, és még bőrműves munkákról is publikált.

275 éve született Lavater

Johann Kaspar Lavater Zürichben született 1741. november 15-én. Az apja orvos volt, ő papi pályára lépett. Teológiai tanulmányait követően (1762-ben szentelték pappá) német nyelvterületen tett utazásokat. 1766 nyarán megnősült. Több gyermekük is született, három élte meg a felnőttkort.
1775-ben szülővárosában lett lelkész. Ekkoriban már kezdte megjelentetni azokat a fiziognómiai tanulmányait, melyek leginkább hatottak kortársaira, s melynek révén Lavatert a grafológia előfutárai között tartjuk számon.
Lavater, a svájci filozófiai és teológiai író és költő mindemellett lelkes levelező is volt, ezúton is terjesztette gondolatait Európa-szerte.
Lavater a francia terjeszkedést nem nézte jó szemmel, és a franciák sem, hogy ő hangot adott ennek, el is fogták. Majd amikor a franciák bevonultak Zürichbe 1799 szeptemberében Lavater súlyos sebet kapott egy utcai csetepaté során. Bő egy évig kínlódott, míg 1801. január 2-án szülővárosában hunyt el, 59 évesen.