Ki volt Szeder Fábián?

Szeder Fábián (1784 Csáb –1859 Komáromfüss) magyar bencés szerzetes volt, akinek szülőhelye és nyughelye felvidéki településeken található. A palócság első kutatójának emlékét is főként az ott élő közösségek ápolják.
A hazai grafológiatörténet Szeder Fábián nevét az 1828-ban a chirographognomiáról szóló magyar nyelven közölt értekezése kapcsán jegyezheti. Az akkor 44 esztendős szerzetes tanár az esztergomi bencés gimnázium igazgatója volt. Később Pannonhalmán is ténykedett, a főapátsági könyvtárban és a kertben is fellelhetjük keze munkájának nyomait.

A 19. századi szerzetes egy személyben volt tanár, kertész, gazdász, a magyar nyelv művelője és néprajzkutató. Levéltárosként, könyvtárosként is dolgozott. A tudós pap és tanár költészettel, irodalommal is foglalkozott. Szerkesztett folyóiratot, és annak okán is sokat levelezett. Tudni lehet róla, hogy szorgalmazta a kéziratgyűjtést. Az ő kéziratait elsősorban a Pannonhalmi főapátság gyűjteménye őrzi.

Szeder Fábián korának jelentős tudósa és polihisztora volt, akinek terjedelmes és sokszínű munkásságából a magyar nyelv alapszabályainak lefektetését, tisztaságának őrzését és ápolását; a palócság kutatását valamint a kertészet terén elért eredményeit emelik ki a méltatói.

Értekezés a Chirographognomiáról 1828-ból

A Tudományos Gyűjtemény 1828. évi számának XI. kötetében található Szeder Fábián névaláírásával egy kis értekezés a chirographognomiáról. A csaknem kétszáz esztendővel ezelőtt íródott magyar nyelvű szöveg olvasása némi kihívást jelenthet, de érdemes nekibuzdulni. Ugyanis, ha elolvassuk, aligha lehet kétségünk, hogy szerzője a később grafológia néven továbbfejlődő tudományról és lehetőségeiről szólt.
A chirographognomia szó jelentése – némi jártassággal a görög szavak terén – könnyen kiköveztethető. Az első tagjában (chiro) a kéz, középső tagjában (grapho) az írás, az utolsóban (gnomos) az ismeret, tudás, törvény jelentésű szavak leledzenek.
Az eredeti publikáció manapság könyvben vagy digitalizálva is elérhető, valamint a Grafológia folyóirat 2019/6 számában közlésre kerül. Alább a teljes szövegből néhány gondolatot idézzük (régiesen, a helyesírás korszerűsítése nélkül).

A’ Chirographognomia szinte, a’ mint mindjárt meglátjuk, sem fog a’ Physiognomiához talán soha közel állani. Megérdemli mindazonáltal a’ figyelmet annyiból, hogy nem epült a’ legsilányabbik alapon.
Ez az ember kézírásáról kikémlelni akaró mesterség, a’ miért is Chirographognomiának is neveztetik, nem igen ismeretes még eddig, egyéb hogy a’ szerínte megeshető combinátiónak lehetségét megmutassa.
…
Ez tehát a’ Chirographognomiának csekély ideája, mellyből kitetszik, hogy bővebb visgálatokra érdemes, és kimivelője szinte olly érdemet szerezhet magának, mint a millyenre azokat méltatjuk, kik a’ tudományokat új felfedezésekkel gazdagítják.