Alfred Binet és a grafológia

Az intelligenciateszt kapcsán ismertté lett francia fejlődéspszichológus, Alfred Binet (1857–1911) nevét a grafológiatörténet is számon tartja, mégpedig a grafológia validitásához köthető kutatásai révén. Jules Crépieux-Jamin javaslatára kezdett bele vizsgálódásba, melyben grafológiával foglalkozók és abban járatlanok vettek részt.
Binet többéves átgondolt kutatásainak eredményeinek legteljesebb közreadása első ízben az 1906-ban Párizsban megjelenő „Les revelations de l'écriture, d'aprés un controle scientifique” című művében található. (Binet e művéről készült korabeli magyar nyelvű ismertetőt a Grafológia folyóirat 2014/1. számában mutattuk be.)

A biztató eredmények dacára Binet nem folytatta tovább kutatásait e téren, inkább az intelligenciával kapcsolatos ténykedéseire koncentrált, s intelligencia-tesztjének kidolgozását követően nem sokkal elhunyt. De Alfred Binet ezzel is jelentős lépést tett a grafológia tudományos hitelének megalapozásáért, azért hogy az ún. áltudományok közül kiemelje.

John Holt Schooling és a grafológia

John Holt Schooling (1859 –1927) angol statisztikus és szerző volt, aki főként magazinokban változatos és érdekes témákban publikált (pl. eltemetett kincsek, titkos kódok).
E helyen – nem meglepő módon – a grafológia témakörébe tartozó cikkeire fókuszálunk. J. H Schooling többnyire jeles honfitársai (pl. William Gladstone, John Ruskin, Charles Dickens és Alfred Tennyson) kézírásait analizálta.
Schooling volt az, aki elsőként angolra fordította és 1892-ben Handwriting and Expression címmel kiadta Crepieux-Jamin L'écriture et le caractère (Írás és jellem) c. művét.

Schooling nagyon értett a horgászathoz, s e témában is gyakran cikkezett. 35 esztendősen megnősült, s már négy évvel később házassági tanácsokat adott közre asszonyok számára.
Az amatőr bűvész Schoolingot barátja, a varázslatok nagy szakértője – Professor Hoffmann (1839 –1919) soktehetségű embernek és rendkívül ügyes szerelőnek titulálta.

Képmellékletként az információk mellé John Holt Schooling portréja híján, a kézjegyét adom közre.

Jules Crépieux-Jamin fotója

Még nincs nagy hagyománya az ünneplésének, de ma van a fotózás világnapja. A fényképészet hivatalos megszületését ahhoz az eseményhez kötik, amikor is 1839. augusztus 19-én a Francia Tudományos és Képzőművészeti Akadémia nyilvánosan ismertette a dagerrotípia technikáját. S mivel ez a 180 évvel ezelőtti esemény a franciákhoz köthető, ünnepeljük ezt – ha képletesen is – egy neves francia grafológus fényképének közzétételével. 

1930 tájékán készülhetett ez a fényképfelvétel, amelyen Jules Crépieux-Jamin (1858–1940) az íróasztal előtt ül – minden bizonnyal – a felesége társaságában, roueni otthonukban.

Eugen Schwiedland és a grafológia

Eugen Peter Schwiedland (1863–1936) Pesten született. (A hazai források gyakorta Schwiedland Jenő Péterként említik.) Itt nőtt fel, ifjúkorát Pesten töltötte, itt kezdte meg egyetemi tanulmányait is, melyet 1882-től Bécsben folytatott. 1883-ban jelent meg Die Graphologie című összefoglaló munkája német nyelven. S német kiadója családi lapjánál 1886-ig vezette az íráselemző rovatot. Jogi doktorátust 1887-ben kapott. Egyetemi tanulmányai végeztével Schwiedland Bécsben telepedett le. Jogi, közigazgatási és kereskedelmi téren ténykedett. 1891-től közgazdaságtant és szociálpolitikát tanított, 1895-től pedig egyetemi tanár lett. Különböző szervezetekben tanácsadóként is működött. Számos közgazdasági művet írt, melyekkel széles körű ismertséget szerzett. Később is megőrizte érdeklődését az emberi természet, a pszichológia és a filozófia iránt is.
Eugen Schwiedland nevéhez kapcsolódik a grafométer, mellyel az írás dőlésszögét kategorizálta. Arról, hogy érettebb korában is komolyabban foglalkozott volna grafológiával, nincs tudomásunk. Bizonyos források Wilhelm Langenbruch valamint Rudolphine Poppée és Ludmilla Schmidt-Akilow nevét Schwiedland tanítványaként említik. Tudjuk: levelezett Crépieux-Jaminnel is.
Eugen Schwiedland élete javát Bécsben töltötte, 73 évesen 1936 telén hunyt el Inzersdorfban.

Decemberben születtek

Decembertől (és az évtől) ezen összeállítással búcsúzunk.
Mivel feltűnt, hogy a grafológia több neves személye is december hónap szülötte volt, következik most tíz név a grafológiatörténetből születésnapjuk említésével.
S mindjárt két nagy név az elején! Max Pulver (1889–1952) december 6-án, Ludwig Klages (1872–1956) pedig december 10-én született. Alfred Gernat (1894–1949) születésnapja december 11. Ugyancsak decemberben született Marco Marchesan (1899–1991) ő 14-én, míg Georg Schneidemühl (1853–1928) 15-én. Ursula Ave-Lallemant (1913–2004) születésnapja december 18. Az év utolsó hónapjának 23. napján érkezett e világra Wilhelm Langenbruch (1860–1932), míg Románné Goldzieher Klára (1881–1962) december 24-ét tette igazán kivételes ünneppé családjának.
Bár sohasem találkozhattak, születésnapjuk mégis közös: Jules Crépieux-Jamin (1858–1940) és Gulyás Jenő István (1943–2008) egyaránt december 28-án született.

Crépieux-Jamin életéről és munkásságáról

Crépieux-Jamin
korabeli rajzon

A grafológiatörténet Michon utáni nemzedékének egyik legismertebb francia személyisége Crépieux-Jamin. A Grafológia folyóirat legfrissebb számában megjelent cikkben az ő szellemi hagyatékát mutatja be W. Barna Erika. Nemcsak érdekes részleteket közöl a híres grafológus életéről és tevékenységéről, hanem grafológiai munkásságát is több szempontból elemzi és értékeli. Mindez nagyban hozzásegíthet bennünket ahhoz, hogy árnyaltabb képet kaphassunk Crépieux-Jamin személyiségéről, munkásságáról és annak jelentőségéről. E cikk legvisszafogottabb jelzője is az lehet, hogy hiánypótló. Mindenkinek ajánlom figyelmébe, akit érdekel a grafológia.

75 éve hunyt el Crépieux-Jamin

1858 decemberében született, Franciaország északi részén. Ugyan kitanulta az órásmesterséget, mégis úgy döntött: Genfbe megy s ott fogorvosnak tanul. 
Svájcban találkozott a grafológiával, Michon egyik műve révén, majd 1885-ben maga is megjelentetett egy grafológiai tanulmányt. Írás és jellem (L’Écriture et le Caractère) című művét 1888-ban publikálta. 
1889-ben kapta meg a diplomáját, megnősült és letelepedett Rouenben, ahol megkezdte orvosi praxisát. Felesége, akinek családnevével (Jamin) toldotta meg a sajátját, 1913 végén elhunyt, ő pedig idővel újranősült.
Jules Crépieux-Jamint sokoldalú érdeklődés jellemezte (órák, zene, mágnesesség, méhészet), de minden mást megelőzött nála az írásvizsgálat. A Dreyfus-ügyben (1897) írásszakértőként hallgatták meg. Ezt követően azonban páciensei kezdtek elpártolni tőle. Ám előnyére fordította új helyzetét: így teljesen a grafológiának szentelhette magát.
Neves elődjéhez, Michonhoz hasonlóan rendszerező szemlélettel közelített az írásvizsgálat tudományához. Az írásjegyek csoportosítását tartotta elsődlegesnek. A grafológia ábécéje (ABC de la Graphologie) című művét, melyben a grafológiai jelek általa alkotott rendszerét mutatta be, 1929-ben adta közre.
75 évvel ezelőtt, 1940. október 24-én hunyt el 81 évesen.

Adolf Henze aláírásáról

Adolf Henze aláírását annak érdekes paráfja kapcsán Jules Crépieux-Jamin is bemutatja egyik könyvében, és csigaházra emlékeztető elemeihez jelentést is társít.
A német Lang-Lüke szerzőpáros itthon is ismert Az aláírás grafológiája c. könyvében ezt írja a neves elődről: „Adolf Henze volt az első (…), aki egy újságban grafológiai jellemrajzokat közölt. Publikációiban szinte kizárólag megérzéseire alapozott, nem támaszkodhatott olyan tömegű rendszerezett ismeretanyagra, mint korunk grafológusai.” Majd az aláírását is szemügyre veszik, s annak paráfja kapcsán így vélekednek: „az a kellemes kacskaringó, amivel saját aláírását körbeveszi, egyfajta barokkos mánia. Az öntömjénezés felhőjébe burkolódzott Henze tanár úr? Bizony, az meglehet…”

Ha belülre nézünk, azt látjuk, hogy kötetlenül írta le a betűket. A kezdő nagybetűi csak éppen annyival jelentősebbek és megformáltabbak a többi betűnél, amennyi még teljesen elfogadható. Nevének utolsó betűjéből azonban előbb jobbra tartó ívelt szakaszt, majd egy aláhúzást indít visszafelé, amelyet aztán itt-ott hurkolva, lent, fent, majd lent a H betű aljához kunkorodva fejezi azt. E cirkalmas és igencsak méretes a paráffal metszi az f-betű valamint a z-betű alsózónás részét. Érdemes megfigyelni milyen gondosan „hímezi” a neve köré a paráfját, s hogy alsó zónás „nyúlványai” a paráfja alsó „redőibe” illeszkednek. Fent mintha csak burával védené magát, a cirkalmasabb elemek mind az alsó részekre jutottak. S ez sokat sejtet Adolf Henzéről!