A francia szakember németországi Trierben született 1924 májusában. A német és a francia mellett még számos nyelven megtanult. Ténykedéseiben is igazán sokoldalú volt. Mérnökemberként tanított matematikát is. Mindemellett végzett pszichiáter lett. Tanult zongorázni. Kedvelte a romantikus zeneműveket, ahogyan az irodalmat is, ezek terén igazi műértővé vált. Mindez tetten érhető grafológiai publikációiban is.
Miután fizikusi diplomáját (az USÁ-ban) megkapta, Párizsban élt és a légiforgalmi szolgálat munkatársaként pilótavizsgát is tett. A grafológia iránti szenvedélyes érdeklődése ott kezdődött. Akiktől tanult: André Lecerf, Ania Teillard és Hélène de Saint-Morand. És méltó követőjüknek bizonyult.
1966-ban Kanadában telepedett le. Grafológiai témájú művei ezt követően jelentek meg. (Az írás pszichológiája c. könyve magyar nyelven is megjelent!) A különböző nyelveken jól kommunikáló kiváló szakembert szívesen látták világszerte a grafológiai rendezvényeken.
Jean-Charles Gille-Maisani, ma húsz éve, 1995. január 29. délutánján hunyt el.
2015. január 29., csütörtök
2015. január 26., hétfő
Biró József emléktáblája Nagyváradon
Biró József Nagyváradon egy Zárda utcai lakásban született 1907. július 8-án. Halálának 50. évfordulójára adott alkalmat a helybélieknek, hogy emléktáblával tisztelegjenek előtte. Már két évtizede emlékeztet rá a szülőházán e márványtábla, mely jelenleg a Partiumi Keresztény Egyetem épületében található. S ott áll rajta a számunkra is fontos szó: grafológus! Az emléktábláról itt bemutatott fotót Mátyás Attila készítette.
Az emléktábla felirata: Biró József
művészettörténész, festőművész, grafológus
1907. július 8. – 1945. január 6.
mártírhalálának 50. évfordulóján szülőházánál emlékeztek
az erdélyi közművelődési egyesületek.
2015. január 19., hétfő
Emlékezés Biró Józsefre
![]() |
Biró József dedikációk |
Az OSZK információszolgáltatási igazgatója, Elbe István méltó visszaemlékezésében nemzeti könyvtárunk gyűjteményének Biró József munkásságával kapcsolatos dokumentumait is bemutatja.
A visszaemlékezés első részében néhány dedikált példány fotóját is közlik. Hogy a grafológusok szemrevételezhessék Biró József kézírását is, ezen két dedikációt választottam jelen bejegyzés képmellékletének, és egyúttal ajánlom figyelmükbe ezek forrását is.
A második bejegyzésben Biró József grafológiai témájú könyvéről is szó esik.Valamint a bejegyzés végén egy érdekes felvetés olvasható.
2015. január 12., hétfő
Biró József és A modern grafológia
A modern grafológia című könyvét egyetemi tanulmányai idején készítette Biró József. Könyvének előszava alatt 1930. januári dátum szerepel. Még huszonharmadik évét sem töltötte be, amikor elkészült ezzel, és abban az időben a hivatalos nagykorúság a huszonnegyedik évvel kezdődött. Gyakorlatilag ez volt az első tudományos jelleggel megírt, nagyobb lélegzetű műve, hiszen a diplomamunkája is ezt követően készült.
![]() | |
A modern grafológia egyik kiadásának borítója |
Szakmai hátteréről pedig így vall: „Munkám rendszerezésében és az anyag feldolgozásának metódusában Ludwig Klagesnek, a világ legnagyobb tudományos grafológusának mindenütt elismert és méltányolt – de a csak magyar nyelven olvasó kultúrközönség előtt jobbára ismeretlen –, megalapozott teóriáit és gazdag gondolatokkal felépített szintézisét igyekeztem magamévá tenni”.
De egy hazai kollégáját is megnevezi, ily módon: „A magyar terminológia használatában legtöbb helyütt Románné Goldzieher Klára régebben megjelent, egyébként kitűnő munkájára támaszkodtam, bár gyakran voltam kénytelen nyelvújítónak felcsapni.”
2015. január 6., kedd
70 éve hunyt el Biró József
![]() |
(Szimbolikus kép) |
Biró József, ahogyan családjának többi tagja is, Budapesten élt abban az időszakban. Apja Bíró Márk tanáremberként a nagyváradi zsidó közösség elismert tagja volt. 1945 vízkeresztjének délelőttjén együtt mentek az utcán és egy nagyváradi illetőségű rikkancsfiú így mutatott rájuk: „Ez a kettő zsidó, ismerem őket!” Hiába volt Biró Józsefnek mentessége, mindkettőjüket elfogták a fegyveres Szálasi-legények az Oktogonnál és az Andrássy úti nyilasházba vitték. Másnap a Magyar Tudományos Akadémia épületének közelében a Dunába lőtték őket. Állítólag mindketten a másik életéért könyörögtek. Hiába…
A család semmit sem tudott erről, csak annyit, hogy nem tértek haza. Két évvel később egy szemtanú elbeszélése alapján körvonalazódott, mi történt velük azon a napon. Ezt követően a családtagok sokáig minden évben január 6-án kimentek a Duna-partra két szál virággal, s ott emlékeztek az elhunytakra. Hiszen nincs másutt nyughelyük.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)