Grohmann gondolata

E bejegyzés aktualitását az adja, hogy Johann Christian August Grohmann ma 250 évvel ezelőtt, 1769. augusztus 7-én jött világra. A német teológus, filozófus és szerző egy Lipcsétől nem túl távoli településen született. Az atyja evangélikus lelkész volt. Ő maga is a teológiában kezdett elmélyülni, de filozófiából doktorált 1790-ben. A wittenbergi egyetemen 1792-től oktatott. A filozófia mellett tanított logikát, foglalkozott retorikával és könyvtárosi munkát is végzett. 1810-től Hamburgban tanított. 1833-ban ment nyugdíjba, és akkorra már másodízben özvegységre jutott. Ezt követően Drezdába költözött. Ott hunyt el életének 78. esztendejében 1847 nyarán.

Grohmann tevékeny élete során sokfelé publikált. (Csak érdekességként említendő: Nasse lapjában is!) Ráadásul többféle témában is közzétette gondolatait, még – a később tudománnyá váló – pszichológiai területén is akadtak meglátásai. Korának gondolkodói közül Grohmann neve azért került a grafológia történetébe, mert megfogalmazott olyasmit, amely valamiképpen a grafológia létjogosultságát alátámasztja.
Albert E. Hughes magyar nyelven is megjelent Mit ​rejt a kézírásunk? c. könyvében közli az alábbiakat:

J. Ch. Grohmann, a wittenbergi egyetem teológia és filozófia tanára 1792-ben értekezést adott ki „Kísérletek a jellem vizsgálatára a kézírás alapján” címmel. E kis könyvben a következő megállapításokat teszi: „Éppoly nehéz a kézírás színlelése, akár az arcvonásoké. Miképp arcvonásaink is többnyire állandóak, s ugyanazokat az izmokat mozgatjuk belső érzéseink kifejezésére, a kézírás jellege is alapvetően változatlan, még ha tudatosan, megtévesztő szándékkal is próbáljuk alakítani. Arra a következtetésre jutottam, hogy a kézírás színlelése a jellem és a viselkedés álcázásához hasonlatos”.

Bár Grohmann jelentősebb műveinek listájában nem leljük a hivatkozott értekezést, forráskutatásunk egy afféle önismereti magazinhoz vezetett:
Johann Christian August Grohmann, Untersuchung der Möglichkeit einer Charakterzeichnung aus der Handschrift (1792), ΓΝΩΘΙ ΣΑΥΤΟΝ oder Magazin zur Erfahrungsseelenkunde.

Apja lánya – Balázs Magda

Balázs Magda

Balázs Magda ifj. dr. Balázs Dezső és neje (Freund Stefánia) lányaként 1913. december 1-jén született Budapesten. (Hivatalos neve: Balázs Magdolna Edit.)
Remek nyelvérzéke volt. Jól tudott latinul, és néhány hónap alatt elsajátította az ógörög nyelvet az egyetemi felvételijéhez. Balázs Magda pszichológiát tanult. Ennek fényében nem annyira meglepő, hogy 21 évesen, 1935 novemberében előadást tartott Klages szellemtudományos pszichológiájáról a MÍT-ben.
1937 májusában ment férjhez, 1942 nyarán született a kislánya. Hamarosan azonban megözvegyült. A harmincas éveiben járó fiatalasszony idővel új párjára lelt – akitől egy fia született – majd új hazára talált. Orvos férjével és két gyermekével 1950 augusztusában Izraelben telepedett le.
Művelt asszony volt, hobbija volt a csillagászat és szeretett túrázni is. A komolyzenéért rajongott, szeretett énekelni, főleg operaáriákat. Lánya és fia révén egyaránt 3-3 unokája született. Magda Naor szép kort ért meg, 95 esztendősen, 2009. januárjának utolsó napján hunyt el Tel Avivban.

Köszönet a fotóért és a személyes információkért az azokat rendelkezésre bocsájtó családtagoknak!

Grafológia és individuálpszichológia

A Magyar Országos Tudósító (Budapest, 1935. március 9.)  hírei között leltük:

illusztráció

„Grafológia és individuálpszichológia címmel tartott előadást Bokor-Nasch Berta, a Magyar Individuálpszichológiai Egyesület ülésén. A nagy feltűnést keltő előadásban az előadó elsősorban azt a belső lelki fejlődést vázolta, ami őt íráskutatóvá tette, majd a grafológiai praxisból merített meglepő esetek elemzésével az írástudomány egész területét megvilágította. Rámutatott arra, hogy a grafológia tulajdonképpeni célja: segítséget nyújtani, útmutatást adni egy-egy kilátástalannak látszó helyzetben, nevelési kérdéseknél, vagy pályaválasztásnál. Hogy az írástudomány ezeket a feladatokat milyen sikeresen oldja meg, azt legjobban bizonyítja, hogy Angliában egyes iskolákban a grafológia a kötelező tantárgyak között szerepel. A grafológia valamennyi modern pszichológiai iránnyal számot vet, az individuálpszichológia értékes eredményeit azonban elsősorban veszi igénybe, hisz célkitűzésük: az ember összegyéniségének gyógyító, nevelő, s gyakorlati célból való felfedezése azonos. Befejezésül hangoztatta, hogy a grafológia individuálpszichológia nélkül halott tudomány volna.”

175 éve született Wilhelm Preyer

Ma 175 éve, 1841. július 4-én született Wilhelm Preyer Manchesterben. Apja német gyáros volt, aki a családjával Angliába költözött. William Thierry Preyerként is ismert fia azonban jórészt Németországban végezte tanulmányait (Bonn, Heidelberg, Berlin, Bécs, Párizs). Természettudományi érdeklődését követve élettant és kémiát tanult és Heidelbergben 1862-ben doktorált. Majd 1866-ban orvosi diplomát szerzett Bonnban.

Hamarosan megfelelő állást kapott és Jénában telepedett le, ahol 1869-től az egyetemen az élettan professzoraként ténykedett közel két évtizeden át. Ezen időszakban született a fia. Az ő első három évének fejlődését figyelte meg és ez alapozta meg az 1882-ben jelent meg Die Seele des Kindes (A gyermeki lélek) művét, mely a modern gyermeklélektan egyik nagyhatású alapműve.
1888-tól már Berlin lett tevékenységének központja. A német fiziológus már betegeskedett, s inkább azon munkáival foglalkozott melyek a pszichológia tárgykörébe tartoznak. Írt egy könyvet a hipnózisról is. Wilhelm Langenbruch révén ismerkedett meg grafológiával.
Grafológiatörténeti mérföldkő Preyer 1895-ben megjelent Zur Psychologie des Schreibens (Az írás pszichológiája) c. munkája. Ebben – többek között – felfedi, hogy a jobb kézzel, bal kézzel, lábbal vagy szájjal készült írások vizsgálata során, arra jutott, hogy az írástevékenységet az agy vezérli.
Utolsó éveiben több ízben előadást is tartott a grafológia jelentőségéről.
Preyer egészségügyi okokból költözött Wiesbadenbe, ott hunyt el 1897 nyarán hosszas betegeskedést követően 56 évesen.