Magyar nyelvű grafológiai könyvek a 20. század első feléből

Románné Goldzieher Klára az Írás és egyéniség c. könyve 1925 decemberében hagyta el a nyomdát, s ezzel az első hazai grafológiai művek közé került. Giay Rudolf A grafológia tankönyve című munkája 1926-ban jelent meg.
Tehát, az egy esztendeje bemutatott, 1929-ből való könyvkiadási javaslat nem egészen megalapozott, hiszen létezett már grafológia munka, s ezekben magyar szövegű írásminták is akadnak.

illusztráció

A 30-as évek grafológiai könyvtermése gazdagabb. Abban az évtizedben elsőként Biró József grafológiai munkája jelent meg, később Soltész István és Bánáti Fischer Árpád jelentkezett egy-egy szakkönyvvel, míg Bendetz Móric több művével is a magyar nyelvű grafológia könyvek tárát bővítette.

Dolch Erzsébet tanulmánya 1936-ban jelent meg. Majd 1938-ban egy 40 oldalt nem meghaladó kiadványt Zsombok Zoltán jelentetett meg a grafológiáról. (Az előző kettő valójában nem is tekinthető könyvnek, csak azért említem, nehogy valaki hiányolja ezeket a felsorolásból!) Kendi Miklós Grafológus automata c. összeállítása (1939) sem tekinthető hagyományosan könyvnek, de érdekes próbálkozás volt. Csányi Sándor terjedelmesebb munkájának második kiadása 1941-ben jött ki a nyomdából.

A negyvenes évek első felében jelent meg két alapmű. Balázs–Hajnal-féle Ember, jellem, írás  című munkája 1943-ban, s azzal közel egyidőben Románné Goldzieher Klára második és egyben utolsó hazai kiadású könyve került ki a nyomdából, melynek címe: Ki vagy? megmondja az írás.
Aztán – mint tudjuk – évtizedekig semmi esélye nem volt grafológiai témájú könyvek megjelenésének hazánkban.

Michon és a grafológia – avagy emléktábla egy párizsi házon

Bár ez az emléktábla aligha kerülhetne Párizs, de még a francia főváros 7. kerületének legjelentősebb látványosságai közé sem, ám a grafológia történetéből ne hagyjuk ki!

Egy hatemeletes párizsi ház homlokzatán lévő emléktábla ugyanis azt tudatja velünk, hogy J. H. Michon itt jelentette be 1875. február 18-án a kézírás és a jellem közötti összefüggéseket, megajándékozván ezzel a világot egy új tudománnyal, a grafológiával.

S aki megállna Michon abbé egykori lakhelyénél (5 rue de Chanaleilles 75007 Paris), akár csak azért, hogy eredeti helyén szemrevételezze ezt az emléktáblát, ha eljut a többemeletes épülethez, annak homlokzatán éppen az 5-ös házszám fölött másfél-két méterrel megpillanthatja.

100 esztendeje született Váczi Klára

Váczi Klára ma száz éve, 1920. február 3-án született a nagymúltú partiumi városban, Nagyszalontán.
Az édesanyja varrónő volt, szülei hamar különváltak. Váczi Klára már Karcagon cseperedett fel.
Húszévesen csaknem elvesztette a szeme világát. Ám hamarosan, felnőttkorának hajnalán, felfedezte a belső látását, intuitív képességeit. Ez 1944-45 tájékán volt, és ekkoriban már a grafológia iránt is komoly érdeklődést mutatott. Sőt nem sokkal később már foglalkozott is a kézíráselemzéssel, még hivatalos papírja is volt hozzá. A fővárosban élő Váczi Klára, akit intuitív grafológusként tartunk számon, ahogyan maga fogalmazta meg egy kis interjúban: „bebarangolta az ezoterika szinte teljes birodalmát.

Ténylegesen is járt Egyiptomban és a Távol-Keleten, melyek kultúrája nagyon érdekelte. Tudásvágya mindvégig elkísérte ahogyan az olvasás és a könyvek szeretete is. Emellett szívesen rajzolt és festegetett. Életének utolsó szakaszában egy természetközeli budai házában élt.
Váczi Klára a publicitást és hírnevet sohasem kereste. Tanítványokat sem toborzott, de megtalálták őt. Önzetlenül adta át tudását és tapasztalatait.

Kisfaludy Sándor és a grafológia

Kisfaludy Sándor

A hazai grafológia történetét feldolgozó különböző forrásmunkákban a kezdetek kapcsán gyakorta tűnik fel Kisfaludy Sándor (1772–1844) neve.  A 19. század elejének bálványozott költőjéről megemlítik, hogy azok közé tartozott, akik külföldi utazásaik során találkoztak ezzel és játék jelleggel foglalkozni kezdtek vele.
Másutt ezt olvashatjuk róla: „az első, aki említi a grafológiát Magyarországon”. Ám azzal, hogy a jeles költőnk hol, mikor és milyen formában említi a kézírásból a jellemre való következtetésnek a lehetőségét, konkrétummal eddig még nem találkoztam. Fellapoztam Kisfaludy néhány művét, de a betűk tengerébe nem volt indíttatásom annyira belemerülni, hogy sorról-sorra végigolvassam, hátha előbukkan ez a bizonyos említés.
Már csak azért is, mert abból kell kiindulnunk, hogy magát a grafológia szót aligha találhatjuk meg Kisfaludy bármely művében, valamely levelében, netán útinaplójában, hiszen az majd három évtizeddel a költő halálát követően terjedhetett el, a grafológia atyjának aposztrofált, Michon abbé (1806–1881) révén.

Kisfaludy Sándor ma 175 esztendeje hunyt el Sümegen, éppen abban a házban ahol megszületett. Jeles lírikusunk születésének 250. évfordulója 2022 őszén lesz. Talán addigra valamiképpen kiderülhet az is, milyen kapcsolat fűzte Kisfaludy Sándort a grafológiához.

150 éve született Pinterist Károly

Noha írásszakértő volt, mégpedig az első, aki hazánkban ezt tudományos alapon művelte, a grafológiához fűződő szimpátiájának köszönhetően az idei esztendő kiemelt grafológiatörténeti évfordulója szavazásának nyertese Pinterits Károly születésének szép kerek évfordulója lett.

Korábban már bemutattuk őt, s ebben az esztendőben tanári ténykedését ismertettük. Az évforduló alkalmából a Grafológia folyóirat aktuális számában Pinterits életének és ténykedésének összegzését olvashatják az érdeklődők. 

Korabeli lexikon szócikke

Jelen bejegyzésben magánéletének dokumentált eseményeit és szereplőit vesszük számba.
Ma 150 esztendeje 1869. október 4-én látta meg a napvilágot a mai Budapest egyik részén Pinterits Károly. Apja, idősebb Pinterits Károly hentes és mészáros volt, édesanyja Elbl Alojzia családjában ugyancsak voltak hentes-mesterek.
Már kezdő tanár volt Zomborban, amikor 1893-ban az apja elhunyt. Özvegy édesanyja azonban még nagymama lehetett. Pinterits Károly Pinterits Irmával kötött házasságot. Három gyermekük született, két fiú: Tibor és Sándor és egy leány: Mária. A lányos apák egyik nagy pillanata 1922 novemberében jött el az 53 esztendős Pinterits Károly számára, férjhez ment a lánya. Veje dr. Laehne Vilmos ügyvéd lett, aki egy jeles soproni iskolaalapító unokája volt. A következő esztendőben Pinterits Károly nagypapa lett, megszületett az unokája: Mariann.
Pinterist Károly életének 63. esztendejében 1931. december 3-án rövid szenvedés után hunyt el Budapesten. Sopronban temették el a Szt. Mihály katolikus temetőben.

Írásszakértő a grafológia mellett: Fischhof Gyula

Fischhof Gyula (1881–1944) a múlt század első felének egyik legismertebb írásszakértője volt hazánkban, valamint a tudományos grafológiának is értő művelője.
Nyitrán született. Kereskedelmi akadémiát végzett majd a pénzügyi szektorban dolgozott. Már szülővárosában írásszakértőként is ténykedett 1909-től. Az I. világháborút követően Szeged lett életének és munkájának új színtere, majd idővel Budapestre tette át székhelyét.
Szakértői ténykedése mellett előadásokat tartott és cikkeket adott közre az írásszakértés és a grafológia kapcsán is. Így aligha meglepő, hogy 1929 végén a Magyar Írástanulmányi Társaság megalakulásakor a szervezet egyik társelnökévé választották őt.
Fischhof a kézíráselemzés egyik honi úttörője volt, ám Európa más országaiban is méltányolták tevékenységét, az írásszakértők nemzetközi egyesületének is vezetőségi tagja lett.
Törvényszéki hites írásszakértőként Budapesten előbb Erzsébetvárosban (Damjanich u.) majd 1939-től a Belvárosban működött Fischhof írásvizsgáló laboratóriuma. Gyermekei közül a szakmában lánya lett a követője.

Simon György János festőművész és a grafológia

Régóta foglalkoztatja a Simon György János (Jean-Georges Simon) festőművész (Trieszt, 1894 – Leeds, 1968) életművével foglalkozókat a kérdés, hogy vajon miért hagyta el a művész a kontinenst és tette át működése színhelyét Angliába. Az életművének nagyobb részét külföldön létrehozó mester a budapesti képzőművészeti akadémián Réti István növendéke volt. Két nyarat töltött a Nagybányai Művésztelepen, látogatta a Haris közi Szabadiskolát, majd a háborút követően Svájcba utazott. Műveivel genfi és berni kiállításokon szerepelt. Rövid olaszországi tanulmányutat követően hazatért és sikerrel mutatkozott be a Helikon Galériában. Ekkor ismerkedett össze Szabó Lőrinccel, aki bemutatja Babits Mihálynak, aki megbízza Aranygaras című felnőttek számára írt mesekönyvének illusztrálásával. A mintegy 40 rajz jól mutatja a művész igazodását kora expresszív kifejezésvilágához.

Simon György János
egyik önportréja

Visszatért Svájcba, majd a húszas évek közepén áttette működésének színhelyét Párizsba, ahol kisebb hazai kitérőket, afrikai utazását leszámítva mintegy évtizeden át élt.
Simon György János karakteres olajfestékkel, pasztellkrétával, szénnel alkotott portréi arról tanúskodnak, hogy érdeklődésének központi tárgya az ember. Sőt mint kiderült, az emberi lélek kéziratokban megnyilvánuló jellemzői!
A ma éppen 125 esztendeje született képzőművész bizonyosan Párizsban kezdett el grafológiával foglalkozni, majd – mint az őt személyesen ismerőktől szóhagyomány útján megtudtuk – ezért utazott Angliába, hogy az ottani könyvtárak, levéltárak anyagait tanulmányozza.

Simon 1936-ban azért érkezett Angliába, hogy régi kéziratokat tanulmányozzon grafológiai céllal. Olvashatjuk, Robert Waterhouse a világhálón elérhető cikkében:  "… in the spring of 1936 in London to study British Museum manuscripts in the cause of graphology…"
A brit újságíró által kiadott, a festővel foglalkozó könyvben (Robert Waterhouse (ed.): Jean-Georges Simon: Hungary To England – An Artist's Odyssey, Wakefield 2005) is van utalás erre.

Aki, Simon György János kézírását szeretné tanulmányozni, az megteheti, ha kikéri az OSZK Kézirattárából Babits Mihályhoz írt levlapjait, illetve Tauszky Jolán zongoraművészhez írt leveleit.

Tábori Kornél és a grafológia

75 esztendeje július hónapban hunyt el Auschwitzban egy magyar újságíró. Tábori Kornél (1879–1944) jogot végzett, de hamar elkötelezte magát az újságírás mellett. Volt haditudósító, ám leginkább bűnügyi újságíróként tartják számon a 20. század elejének kiemelkedő zsurnalisztáját. Műveinek listája mennyiségileg is lenyűgöző, ám a riport hazai úttörőjének témák tekintetében is szerteágazó volt ténykedése, hiszen a rendőri és szociális riportok mellett foglalkozott a repüléssel, a vendéglátással és idegenforgalommal, a spiritizmus rejtelmeivel is.
Székely Vladimir (1873–1958) rendőrtiszttel közösen írott könyvei népszerűvé váltak. Tábori szociográfiai cikkei mellett, mint kiváló fényképész az első hazai szociofotók létrehozója volt. Több nyelvet beszélt, műfordítóként is ténykedett, s jó ideig a hazánkba látogató híres külföldiek hivatalos vendéglátójaként alkalmazták a művelt újságírót. Szerkesztői és kiadói tevékenységet folytatott, de a filmkészítésbe is belekóstolt.
Tábori, egy osztrák orvos lányát vette feleségül. Két fiúk, Pál és György, még időben, a 30-as években emigráltak, s mindketten ismert szerzőkké lettek.

A grafológusok érdeklődésére számot tarthat az 1921-ben megjelent Titkosrendőrség és kamarilla c. műve, melyben Tábori a bécsi titkos levéltár anyagából adott közre dokumentumokat.
Négy évtizedes hírlapírói pályafutásának cikkeiben is akadnak érdekességek, melyek ma már a grafológia történetéhez kapcsolódnak. Tábori több ízben lelkesen írt Rafael Schermann eseteiről. Sőt néhány cikkéből kiviláglik, hogy maga is érdeklődött a kézírás vizsgálata iránt.
Hátrahagyott írásaiból az idősebb fia, Paul Tabori (1908–1974) szerkesztette kötetbe és fordította angolra apja különös élményeit, és jelentette meg azt 1951-ben My Occult Diary címmel. Ebben található az a visszaemlékezés, amelynek révén Dorning Henrikről tudhatjuk, hogy értett a grafológiához is.

Ady grafológiás barátja: dr. Kanitz

A budapesti illetőségű Dr. Kanitz Henrik (1879–1910) klinikai tanársegédként 1904-ben került Kolozsvárra. 1910 nyarán megszerezte magántanári címét, s ugyanazon nyár végén már temették a fiatal bőrgyógyászt.

Ady Endre gyógykezelésre érkezett 1909 nyarán Kolozsvárra, ahol orvosa és barátja dr. Lukács Hugó (1875–1939) ideggyógyász várta. Július végén engedélyeztek a költőnek egy látogatást Nagyváradra és Püspökfürdőre. Ez alkalommal a társaságban voltak Ady olyan kiváló barátai, mint a jogász Somló Bódog (1873–1920) vagy a matematikus Fejér Lipót (1880 –1959) is.

Középen Kanitz Henrik 

Ady és Fejér Lipót (ülnek) 

Püspökfürdő, 1909. júl.

(csoportkép részlete)

Erről a kirándulásról tett említést Scheiber Sándor (1913–1985) az Irodalomtörténeti Közleményekben 1960-ban megjelent Ady Endre és Fejér Lipót c. írásában. S ebben Nagy Mihály nagyváradi ügyvédnek az eseményről beszámoló leveléből is közöl részletet, melynek egyik mondata különösen érdekes: [Ady] „Dr. Kanitz Henriktől pedig a grafológiát kérte számon, és azt követelte, hogy egy pár betűjéből, amelyet ráírt egy szívbelimnek küldött levelezőlapra: 'Ismeretlenül is nagy-nagy tisztelettel és szeretettel: Ady Endre' — olvassa ki múltját, jelenjét és jövőjét.”
Mindezek alapján feltételezhető, hogy Dr. Kanitz Henrik kacérkodhatott a grafológiával. De hogy valóban olvasott-e jövőt a betűkből vagy csak a költő szerette volna erre rábírni, még nem sejthető.

Pinterits Károly: Írásvizsgálat

A hazai grafológiatörténet azért tartja számon Pinterits Károly nevét, mert az elsők között publikált magyar nyelven a grafológiáról. Noha 1909-ben megjelent Írásvizsgálat című könyvének tárgyköre alapvetően az írásszakértői vizsgálat bemutatása. Úttörő munkájában találhatunk a grafológiatörténettel és a grafológia felhasználásával kapcsolatos részeket (12-20. oldal) és bizonyos jellemvonásokhoz szótárszerűen grafológiai megfeleltetések is találhatók benne. Számunkra szívmelengető, hogy felismerte, írásszakértői munkáját támogathatja grafológiai ismeretekkel. Könyvét olvasva szinte azt hihetnénk, a grafológia szerves részét képezi az írásszakértői munkának. Pinteritsnek e könyve elektronikus formában letölthető az OSZK archívumából, de a maga valóságában régi könyvek ajánlatai közt is felbukkan néha.

Pinterits Károly és a grafológia

A múlt század elején írásszakértőként ténykedett, de 1909-ban megjelent Írásvizsgálat című könyvében teret adott a grafológiának is, s ezzel Pinterits Károly neve a grafológiáról elsők közt publikáló magyarok közé került. Szülővárosa (ma) Budapest. Néhány évnyi vidéki (akkor a monarchiához tartozó, ma már határainkon kívüli településeken) tanítástól eltekintve fővárosunkban élt és dolgozott. 
Pinterits Károly 1869 októberében született és kereskedelmi iskolai tanár lett. 1890-ben kezdte tanári ténykedését. Már ifjú tanerőként számos tankönyv és a tantárgyaival kapcsolatos cikk szerzője. S már akkor vizsgálgathatta a kézírásokat, de csak 1906 utánra tehető rendszeres írásszakértői ténykedése.
Kevéssé ismert publikációja egy kis füzet „A bajai milliós nyeremény ügyének grafológiája” címmel 1909-ből.
A tanítás és az írásvizsgálat mellett munkatársa lett a Révai Lexikonnak, és könyvtáros volt iskolájában, valamint nyomdát is alapított. Pinterits 1931 végén hunyt el, ezt követően nem sokkal a nyomda is megszűnt.

Ea von Allesch is foglalkozott grafológiával

Ea von Allesch

1875 májusában Bécsben született Emma Elisabeth Täubele kétkezi munkások gyermekeként. Fiatal lányként felfedve bájait már modellt állt, majd 18 évesen hozzáment egy könyvkereskedőhöz és Lipcsébe költöztek. Három évet élt vele, aztán visszaköltözött Bécsbe. Később éveket töltött Berlinben. Elvált asszonyként még egyszer próbálkozott a házassággal, 1916-ban hozzáment a nála 7 évvel fiatalabb német pszichológushoz, bizonyos Gustav Johannes von Allesch-hez. Az Ea von Allesch nevet már a házasság előtt használta, és meg is tartotta, bár ez a frigy sem tartott sokáig.
Ea szabadlelkű, művészetkedvelő nő volt. Újságíróként főleg divattal foglalkozott. Mindemellett a századfordulón és az I. világháború után a bécsi művészvilág egyik vágyott asszonya volt, mondjuk úgy: múzsa. Alakja, személye képzőművészeti és irodalmi alkotásokban is felbukkant.
Tudni lehet róla, hogy a húszas években rátalált a grafológiára, főként Klages és Saudek műveiből szerzett ismereteket erről és használta is tudását. A harmincas években gyakorlatilag a grafológiai cikkeiből, előadásokból és magánórákból élt. Ismerte és támogatta Adler individuálpszichológiai iskoláját is.
A II. világháború alatt a bombázások során elpusztult az otthona, szívbetegsége is egyre több nehézséget okozott. 78 évesen 1953 nyarán hunyt el Bécsben.

100 éve született Frank Tibor

Frank Tibor

Frank Tibor 1918. március 2-án Debrecenben született. Apja ruházati kereskedő volt, ő a textiliparban helyezkedett el. Volt munkaszolgálatos, majd hadifogoly. Hazatérése után ismét a textiliparban dolgozott, ahol idővel vezetői feladatokat bíztak rá. A honi munkapszichológia, valamint a szervezés-és vezetéstudomány fejlesztésében elévülhetetlenek érdemei. (Elismerésül 1980-ban, nyugdíjba vonulásakor a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki.)
Frank Tibor fiatalkorában kezdte a grafológia tanulmányozását. Több cikke is megjelent, valamint előadásokat is tartott e témában.

Az Írástanulmányi Társaság létrehozását már 1979-ben szorgalmazta, majd egyik motorja lett a szervezet újraalakulásának. Az 1988. február 23-i alakuló gyűlést maga nyitotta meg. Sajnos az újjáéledő MÍT tevékenységében nem sokáig vehetett részt, hiszen még azon év decemberében, 70 esztendős korában hirtelen elhunyt.
Frank Tibor sokat tett azért, hogy a grafológia elismert szakterületté váljon hazánkban. Nagy szerepe volt abban is, hogy Csötörtök Csaba (1926–1982) Grafológia c. könyve megjelenhetett 1986-ban.
A Frank Tibor Grafológiai Alapítvány a névadó elhunytát követően jött létre.
A Grafológia folyóirat szerkesztősége a lap 2018/1 számában emlékezett meg Frank Tibor személyéről.

Gömöri Gézára emlékezünk

Grünbaum Géza néven 1921. szeptember 19-én született Dobsinán, bár valójában budapestinek (újpestinek) vallhatja magát. Zsidónak született, így a munkaszolgálat és a koncentrációs tábor is belekerült élettörténetébe. A háború után új életet kezdett, nevét 1945-ben magyarosította. Első feleségével még a háború előtt eljegyezték egymást, lányuk 1947-ben született.
Gömöri Géza 1948-ban könyvelői szakképesítést szerzett, s innentől a könyvvitel- és számvitel révén haladt felfelé a munkahelyi ranglétrán. Magas állami kitüntetésekben is részesült. A Fővárosi Gázművektől felső vezetőként ment nyugdíjba. Özvegyemberként újra társat talált.
Ifjúkorában keramikusnak tanult, később szabadidejében szívesen festett és fafaragásokat készített.
Az íráselemzéssel 1964-ben találkozott először, amikor nővérét látogatta meg New Yorkban. Ott mindjárt megvásárolta Románné Goldzieher Klára egyik angol nyelvű könyvét. Angol és német nyelvtudással felvértezve bővítette grafológiai ismereteit, és egyre inkább elkötelezettje lett itthon a grafológiának. Gömöri Géza érdemei elévülhetetlenek a grafológia hazai elismertetésében, annak legalizálásában, a grafológusok szakmai, szervezeti életének a 80-as években zajló megújításában.
A MÍT újraalapítójaként, a közelmúltban is aktívan jelen volt a szervezet életében. 2013-ban elismerésként megkapta a MÍT tiszteletbeli tagja címet. A társaság rangidőse életének 97. esztendejében 2018. január 24-én hunyt el.

125 éve született dr. Goldziher Károlyné

Budapesten született 1893. január 15-én, izraelita iparos családba. Két lánytestvéréről van tudomásunk. Első férje Freudenberg Sándor tisztviselő volt, akit korán elveszített. Majd az ugyancsak özvegységre jutott dr. Goldziher Károly (1881–1955) vette nőül, s 1922-ben egy fiúk született.
Dolgozott könyvtárosként és a Magyar asszonyok lexikona szerint 1917-ben kezdett a grafológiával ismerkedni. A publikációi alapján vélhetően a német nyelvben is jártas volt. Német lapban a hazai grafológiáról, magyar lapban a német grafológiáról publikált. 1929 végén a Magyar Írástanulmányi Társaság megalakulásakor a választmány tagja lett. A 30-as években a MÍT-ben az elemzés gyakorlata kapcsán tartott előadásokat. Nyomtatásban fennmaradt – Arany János kézírásával foglalkozó – előadásáról Goldziherné korábbi bemutatásakor már szóltunk.

1944 őszén őt és egyetemista fiát „begyűjtötték”, s megindultak sorstársaikkal valamely munkatábor felé. Ausztriában egy Lajta menti településen veszthették életüket, nevük a magyar holokauszt áldozatai közé is került. (Holttá nyilvánításuk napja: 1944. november 15.)
Goldziher Károlyné egyetlen valódi fotográfiája a MILEV fénykép-gyűjteményébe került, melynek alapján itt is bemutatjuk képmását.

Grafológia egyszerűen és álnéven

Nem minden grafológiai témájú könyvnek kell a tudományos elmélyülést szolgálnia, kellenek olyanok is, melyek a kíváncsiak számára szolgálnak betekintésül.
A 19. század végén Párizsban több alkalommal megjelent francia nyelvű könyvecske nem kevesebbet ígér, mint megmutatja azt, hogyan ismerhető fel az írásból a személyiség – egyszerűen!

Teljes címe: „La graphologie simplifiée / art de connaître le caractère par l'écriture / théorie et pratique” azaz Grafológia egyszerűen / az írásból a karakter megismerésének művészete / elmélet és gyakorlat. Nagyjából háromszáz oldalon gazdag illusztrációkkal jellegzetes írástípusokat mutat be, valamint betűmódosulásokat.
Megvallom, a szerző neve keltette fel az érdeklődésemet: Arséne Aruss. S persze kiderült: e különös név álnév. Arséne Aruss (olykor Arüss) eredetileg bizonyos Sara Oquendo (vagy Oguendo) volt, és Peruban született. Ő nem egykönyves szerző, hiszen a fent említett grafológiai művén kívül írt még ezt-azt. Álnevének A betűihez talán a férje nevéből kapta az ihletet. Férje neves, bőrmunkákra specializálódott – ma azt mondanánk – iparművész volt, akinek Auguste Ambroise Saint-André de Lignereux (1861–1936) a teljes neve.

Füzes Mária grafológiai könyvéről

A könyv nemesen egyszerű borítóján csupa nagybetűvel írva a címe: Az én grafológiám. Szerzője bemutatkozása a hátoldalán kapott helyet. S ebből az is kiderül, Füzes Mária hatvan esztendőn át foglalkozott az íráselemzés ezen ágával. Azaz egy életnyi tapasztalás van e mű szerzője mögött. De ez nem minden, Füzes Mária a másik embert tisztelő, az elfogadásra és a segítő szándékra nagy hangsúlyt fektető kolléga volt, aki könyvében is gyakorta utal a grafológus felismeréseinek emberbaráti közlésmódjára.
Hogy mi volt a szándéka könyvével? Nyilvánvalóan élethivatásának tapasztalatait átadni. Maga írta, hogy „nem áll szándékomban oktatni, csak a grafológia rejtelmeibe bevezetni”. Mégis olyan érzésem volt a könyvét olvasva, mintha a tanfolyamán lennék, ahol haladunk szépen sorban az alapismereteken, közben érdekes írásmintákat nézünk meg alaposan, amelyek nem pusztán odaillő illusztrációk, hanem az írás mögött az ember jellemzőit vagy jellemét világítják meg. Aligha lehetne ezt másként.
A könyv legnagyobb erénye számomra éppenséggel a nem csupán odatett, hanem röviden, hosszabban bemutatott, éppen ezért tanulságos írásminták közlése. Ezért is merem jó szívvel ajánlani akár a grafológusoknak, akár a grafológiával még csak ismerkedők számára is.
A grafológiai tudás – véleményem szerint – olyan sokrétű, hogy aligha „tankönyvesíthető”. Füzes Mária megpróbálta e könyv lapjain átadni tapasztalatokra épülő tudományát. Ő maga így közli, könyvének célját: „ahhoz szeretném hozzásegíteni, hogy ebben a szerteágazó, kölcsönösen egymásra ható folyamatban el tudjon igazodni”.
Úgy vélem: ez sikerült! Az én grafológiám – Füzes Mária életműve könyv alakban.

90 éve született Füzes Mária

Füzes Mária írást elemez
könyvbemutatóján (2008)

Nagy Mária néven 1927. május 29-én született Budapesten. Iskoláit is ott végezte. 13 éves korában egy talált könyv – Giay Rudolf A grafológia tankönyve c. műve – keltette fel a figyelmét a grafológia iránt. S emellett Biró József A modern grafológia c. művét is forgatta. Ekkor már az 1940-es éveket számlálták, s mire igazán elmélyedt benne, már nem volt illendő ezzel foglalkozni. De neki az élete volt a grafológia, szeretett férje elhunyta után ez éltette. S bár Füzes Mária már túl volt élete javán, amikor megadatott a lehetőség, 80-as évektől kezdve sokat tett a grafológia népszerűsítéséért, megismertetéséért. Személyes írásvizsgálatok során sokaknak mutatott utat. Analízisei megjelentek a sajtóban is. Egy életmód magazin grafológiai rovatában az íráselemzés alapjaiba avatta be az olvasókat. Örömmel ment tanítani is, ahová csak hívták, hogy átadja tudását. Még egyetemen is oktatta a grafológiát. 1988-ban a MÍT megújulásakor csatlakozott az alapítókhoz.
Megadatott számára, hogy tudását és tapasztalatait egy könyvbe rendezhesse. 2008-ban jelent meg Az én grafológiám c. műve.
Mária néni, azaz Füzes Ivánné 81 évet élt, 2009 februárjában hunyt el.

Egy kis költészet...

A Költészet Napján hadd citáljak egy verset! Nem is akármilyent!

„De hát én mindig is
hittem a grafológiában.
A kéz iramló üzenetei,
a szaggatott füzér, a horgok,
a dőlésszög, a zárt, nyitott ivek,
az ékezetek elmaradozó, vagy
előrelobbant zászlai
őszintébbek, személyesebbek,
mint a tekintet,
mint a beszéd.”

Fodor András

Levelek című versében írta e sorokat Fodor András (1929–1997), aki nemcsak költő és esszéíró volt, de elmélyülten foglalkozott zenével és képzőművészettel is, könyvtárosi és szerkesztői tevékenységei mellett.

Ha az idézet sorokat grafológiatörténethez kapcsolnánk, arról lenne érdemes szólni, hogy a Levelek című vers – mely teljes egészében olvasható a költői életmű digitalizált gyűjteményében, még autográfként is – az 1985-ben megjelent Reményfutam c. kötetéből való. S keletkezése a 20. század végének arra az időszakára tehető, amikor több évtizedes mellőzöttség után a grafológia újra teret kaphatott.

Werner Wolff a sokoldalú pszichológus

A német Werner Wolff 1904 februárjában született Berlinben. 1930-ban a berlini egyetemen doktorált. 1933-ban elhagyta Németországot, néhány éven át spanyol egyetemeken oktatott pszichológiát, valamint az ősi szimbólumokat kutatta. Majd 1939-ben az Egyesült Államokba költözött feleségével. 1942-től haláláig a nagymúltú New Yorki Bard College tanáraként pszichológiát oktatott.
A kísérleti mélylélektan, a személyiségpszichológia mellett az elsők között foglalkozott a gyermekek viselkedésével és személyiségével. Kortársa Gordon W. Allport (1897–1967) igen elismerően beszélt róla, s éppen széleskörű érdeklődését emelte ki. Wolffnak a pszichopatológia és az etno-pszichológia területéről is jelentek meg könyvei. Érdekelte az antropológia, a vallás, no meg a grafológia is.

1937-ben Párizsban a 3. Nemzetközi Grafológiai Kongresszuson a tudatalattinak a kézírásban való kivetüléséről tartott előadást. 

A Diagrams of the Unconscious (A tudattalan ábrái) című 1948-ban először már odakint, Amerikában megjelent könyvében alaposan bemutatta ezzel kapcsolatos eredményeit.
Werner Wolff halálát szívproblémák okozták 1957 májusában. A professzor nyughelye a Bard kollégium kertjében található.