Curtis W. Casewit és a grafológia

Curtis Werner Casewit (1922–2002) száz esztendeje e napon a németországi Mannheimben született, nem messze a francia határtól. Kamaszkorában évekig Firenzében tanult. A világháború alatt a francia hadseregben szolgált, majd a britek tolmácsa lett. 1948-ban, 26 esztendősen az Egyesült Államokban telepedett le, a Colorado állambeli Denverben.

Az ötvenes évek elején megnősült, német származású lányt vett el. Három gyermekük született. A házaspár 1971-ben vált el. Curtis Casewit alig három héttel a 80. születésnapja előtt hunyt el.

Írói munkásságának kezdetét 1952 tavaszára datálják, amikor is első fikciós története megjelent. Később a szépirodalomra váltott. Íróként, fordítóként és tanárként ténykedett. No meg azokkal a szabadidős tevékenységekkel foglalkozott, melyek kapcsán sokat publikált: síelés, túrázás, hegymászás. De adott tanácsokat az írói munkához is másoknak. 

Na és grafológiai témájú könyvvel is jelentkezett. 1980-ban megjelent Graphology Handbook c. művében a grafológia európai metódusába vezette be olvasóit.

Amerika egyik híres grafológusa: Muriel Stafford

Muriel Stafford (1903–1994) a huszadik század derekán Amerika legismertebb grafológusa volt. Miss Stafford hartfordi iskolai tanár a nagy gazdasági válság idején kezdte íráselemző ténykedését.
Eleinte grafológiai rovatot vitt a Hartford Courant-nál, később egy New York-i újságnál. A hatvanas évekre már olyan népszerűvé vált elemzéseivel, hogy az ország több jelentős lapjában is volt rovata. (Tegyük hozzá, akár az is hozzájárulhatott népszerűségéhez, hogy nemcsak háziasszonyok, hanem mozisztárok és más hírességek kézírását is analizálta.)

Muriel Stafford grafológusi ténykedésébe a You and your handwriting c. könyve (1963) adhat betekintést. Ennek címlapján egyébként Amerika első számú grafológusának titulálták őt.
Érdemes még megemlíteni, hogy szépirodalmi művei is megjelentek. (S külön érdekes, hogy pl. 1943-ban egy grafológiai rejtélyt adott közre az X marks the dot c. regényében.
Stafford kisasszonyból 1948-ban Sauer asszony lett. Életének utolsó három évtizedében lakóhelye a floridai Fort Lauderdale-ben volt. Muriel Stafford Sauer 90 esztendőt élt meg.

András László foglalkozott grafológiával is

András László
író, műfordító

„Voltam favágó, vasmunkás, kőtörő, öszvérhajcsár, profi grafológus, festőművész, raktáros, tisztviselő, nyelvtanár, kereskedő (rossz), költő, újságíró, műfordító, dolgoztam észak-afrikai homokbányában és építettem a szaharai vasutat.” – mondta magáról egy interjúban András László.

A magyar író és műfordító regényes élete ma 100 esztendeje kezdődött, 1919. november 30-án született Budapesten. Szentkuthy Miklós egyik kedvenc tanítványa volt Fischl László, aki a Madách Gimnáziumban érettségizett. Ám az egyetem helyett 1939 nyarán Párizsba ment, hogy a franciákkal harcoljon a németek ellen. Később Dél-Afrikában és Spanyolországban időzött: ezen időszak alatt volt börtönben, koncentrációs táborban és az idegenlégióban is. 

1946-ban tért haza és András László néven honi irodalmi lapokban publikált. Majd 1949 tájékán kezdett kiszorulni az irodalmi életből. Spanyol nyelvtudását használva ténykedett a külkereskedelemben is. 1954-től lett szabadfoglalkozású író. Szépprózát 1959-től írt. Bár csak a hatvanas évek második felétől engedtetett meg számára, hogy regényeit és elbeszéléseit kiadják. Több bűnügyi regénye jelent, melyek között a legjobb tudományos fantasztikus mű is egyben. 

András László nevét számon tartják műfordítóként (spanyol és latin-amerikai irodalom), továbbá szerkesztői és esszéírói munkássága is jelentős. Életének 69. évében 1988 májusában hunyt el Budapesten.

Kiről lehet szó?

A Rendőrség Napját már jónéhány éve Szent György napján tartják hazánkban. Ez alkalomból ma egy afféle nyomozós játékot adunk közre. Bizonyos személyeket keresünk, akik valaha foglalkoztak íráselemzéssel és a bűnözés is látókörükbe került. Adunk néhány információt róluk, s lehet találgatni. Persze a helyes megoldást is elérhető tesszük, egy-egy linkkel, ugyanis korábban már röviden bemutattuk őket.

Utolsó bázisa: London. Cseh születésű volt, több európai városban élt. Diplomataként dolgozott, komolyan foglalkozott irodalommal és elmélyedt a grafológiában. A megbízhatósággal kapcsolatban összegzést készített. Fiatalkorú bűnözők illetve gyilkosok írását is vizsgálta.

Itt olvashat még róla. 

Bécsi illetőségű, felkapott íráselemző, aki éppúgy felbukkant szülőhelyén, Krakkóban, mint Európa más városaiban. Sok esetben segítette meglátásaival a rendőrség munkáját. Magánembereknek szintén segítségére volt, olykor bűnesetek megelőzésében is. Kiadták néhány bűnügyi ponyváját.

Itt olvashat még róla.

Az íróból lett grafológus nemcsak szülőhazájában, azaz Svájcban, ismert, hanem még a német nyelvterületeken túl is számon tartják nevét, különösen az írás szimbolikájának elmélete kapcsán. A kriminálgrafológia e jeles alakja foglalkozott a bűnözés és a bűnözővé válás kérdéseivel is.

Itt olvashat még róla.

Matilde Ras emlékezete

Matilde Ras, a spanyol grafológia kiemelkedő alakja volt, akinek a grafológiai munkásságát már felidéztük. A jeles grafológus életének 88. esztendejében, ma ötven éve, 1969. április 2-án hunyt el. S ezen alkalomból életének egyéb momentumaiból szemezgetünk.

Matilde Ras Fernández 1881. szeptember 1-jén született Tarragonában. A katalán város szülötte kisgyermekként átmenetileg Kubában élt. Miután az apja meghalt hazatértek és anyja újra férjhez ment, ám nevelőapjuk is elhunyt. Első tanára az édesanyja, egy művelt, franciául is beszélő asszony volt. Több helyen is laktak, míg végül a félsziget közepén, Madridban telepedtek le, így Matilde Ras ott fejezte be a tanulmányait. Tudni lehet, hogy 1941-43-ban Lisszabonban (Portugáliában) élt, ám életének java részét Madrid töltötte.

Irodalmi hajlamai korán megmutatkoztak és a rajzolásban is kedvét lelte. Verseket, meséket is fordított. Prózaíróként és esszéíróként is ténykedett. Ám irodalmi munkássága éppen grafológusi ténykedése miatt maradt árnyékban.
Nemcsak olvasni szeretett, hanem sakkozni is. Továbbá kiterjedt levelezést folytatott más alkotó nőkkel. Tudniillik, Matilde Ras szociális és politikai kérdésekkel is foglalkozott és a feministák egyike volt hazájában. Nem ment férjhez, mégsem ő az egyetlen Ras nevű Spanyolország grafológiájának múltjában. Ugyanis a fivérének, Aureliónak a lánya az a Silvia Ras, aki Matilde Ras unokahúgaként idővel ugyancsak ismert grafológus lett hazájában.

Matilde Ras, a grafológia elkötelezettje

Matilde Ras (1881–1969) az első jelentős női reprezentánsa volt Spanyolország grafológiájának. Fiatalon a könyvek iránti rajongása sodorta a kézírások tanulmányozása felé. Egy könyvesboltban talált rá Michon egyik művére, mely felkeltette az érdeklődését. Anyjának köszönhetően valamennyit tudott franciául és szenvedéllyel vetette bele magát, majd az olvasottak alapján ismerősei írásainak tanulmányozásába és a kezdetben játékos próbálkozások által íráselemző képességei is megmutatkoztak.
1910 körül már magazinokban publikált, és még nem volt harmincéves, amikor a párizsi grafológiai társasághoz csatlakozott. Franciaországi ismerősei révén hozzájutott további grafológiai művekhez. Folyamatos önképzésén túl Crépieux–Jamin is a mestere lett.

Matilde Ras az első grafológiai témájú művét 1917-ben jelentette meg. Jónéhány követte ezt, volt közöttük ismert személyek autográfjairól szóló valamint történelmi írásokat bemutató munka is. Az utolsó e témakörhöz kapcsolható művét már túl a 80. évén, 1963-ban a grafopatológiáról adta közre. A sajtóban is rendszeresen publikált, grafológiai rovatot is vezetett. Az íráselemzések mellett oktatott és előadásokat tartott. 

Matilde Ras a francia klasszikus grafológia képviselője lett spanyol nyelvterületen és a grafológia úttörője szülőhazájában. Grafológusi ismertsége miatt sokszínű irodalmi munkássága nem kapott kellő figyelmet kortársaitól. A későbbi korok tanulmányai révén azonban ez is jól feltérképezhető.

Ki volt Paul de Sainte Colombe?

Paul de Sainte Colombe (1891–1972) élete Párizsban kezdődött. A francia szakember csillapíthatatlan tudásvágyának első jelentős dokumentumai a bölcsész és a jogi diploma. Az első világháborúban a katonai hírszerzésben foglalkoztatták, majd több kitüntetéssel a tarsolyában visszatért Párizsba, folytatta jogi ténykedését. Irodalmi tevékenysége is kezdett kibontakozni. Röviddel a második világháború kitörése előtt a jogászkodást feladva főfoglalkozású íróvá lett. Ekkoriban mélyedt el ismét a pszichológiában és a grafológiában. 1940-ben az Egyesült Államokban telepedett le. 1946-ban megkapta az amerikai állampolgárságot és azon évben megnősült. Hollywoodra néző házukból őt és forgatókönyvíró feleségét a munkájuk gyakran szólította el Párizsba és Európa más nagyvárosaiba is.
Paul de Sainte Colombe csaknem egész életében foglalkozott a grafológiával. Tagja volt egy amerikai grafológiai társaságnak, de párizsinak is. Pszichografológusnak tekintette magát. Vezetett egy újságban elemző rovatot és mindig kész volt arra hogy segítsen másoknak. Kidolgozta grafoterápiáját és 1966-ban könyvben is megjelentette (Grafo-therapeutics, Pen and Pencil Therapy), s melyet azóta többször is kiadtak.
A felesége, Kathi de Sainte Colombe, is bekapcsolódott férje segítő- és oktatómunkájába, olyannyira, hogy párja elhunytát követően ő folytatta tevékenységét és gondozta szellemi hagyatékét, valamint működtette a Paul de Sainte Colombe Központot is. A feleség 1992-es halála óta tanítványok viszik tovább szakmai örökségüket.

150 éve született Clifford Howard

Az amerikai szerző 1868. október 12-én született a pennsylvaniai Bethlehemben. A helyi morva közösség iskolájában kezdte meg tanulmányait, majd jogi alapképzésben vett részt a Columbián. Utóbbi érdekében 1888-tól Washingtonban lakott. Diplomája megszerzése előtt gyors- és gépíróként ténykedett, azt követően pedig asszisztensként.

25 esztendősen megházasodott. Egyetlen lányuk, Hildegarde Howard (1901 –1998) neves paleontológus lett. Néhány esztendőn át Marylandban éltek, mígnem 1906 őszén az USA nyugati felébe, Los Angelesbe költözött a család. Ekkoriban Howard már teljesen az írásnak szentelte magát. Jelentek meg versei és prózai alkotásai. Írt közéleti és vallási műveket, valamint filmforgatókönyveket is. De az írás nemcsak alkotótevékenységként érdekelte őt. Ezt bizonyítja grafológiával foglalkozó könyve. Graphology – How to Read Charakter from Handwriting (Grafológia avagy hogyan tárjuk fel a személyiségét a kézírásból) c. műve 1903-ban jelent meg első ízben, akkor még Simon Arke álnéven. Későbbiekben pedig már a saját nevén publikálta és a tartalmán is változtatott valamelyest.
Clifford Howard 73 évesen hunyt el 1942 májusában, Hollywoodban.

Alfred Nahon, grafológus és ufológus

Alfred Nahon

Alfred Nahon 1911 decemberében a franciaországi Toulonban született, ám felnőttkorában lakóhelye a svájci Lausenne lett.
Még 18 éves sem volt, amikor folyóiratot alapított „Notre Plume” (kb. mi tollunk) névvel ifjú szerzők számra. Később is foglalkozott irodalommal.
A filozófia és a pszichológia professzora lett, foglalkozott fiziognómiával és grafológiával is. Alfred Nahon az ún. háromdimenziós grafológia megalkotója, melyről könyve is megjelent.
Nahon neve a földönkívüliekkel kapcsolatos információk és szervezetek kapcsán lett ismert. 1953-ban csatlakozott egy francia csoporthoz, majd 1954 októberében Lausenne-i székhellyel megalapította a Globalista Bolygóközi Szövetséget (AMI), melynek elnöke lett. Nem sokkal később A Bolygóközi Kurír alapítója és vezetője lett (1955–1969).
A hetvenes évektől kezdte közzétenni a Holdon a földönkívüliek létét bizonyító információkat. Magyar nyelven elérhető könyve is ezek közé tartozik. A Földönkívüliek – Extraterrestrials – A rejtélyes égitest 1991-ben jelent meg hazánkban, szerzője azonban 1990-ben elhunyt.

Grafológia egyszerűen és álnéven

Nem minden grafológiai témájú könyvnek kell a tudományos elmélyülést szolgálnia, kellenek olyanok is, melyek a kíváncsiak számára szolgálnak betekintésül.
A 19. század végén Párizsban több alkalommal megjelent francia nyelvű könyvecske nem kevesebbet ígér, mint megmutatja azt, hogyan ismerhető fel az írásból a személyiség – egyszerűen!

Teljes címe: „La graphologie simplifiée / art de connaître le caractère par l'écriture / théorie et pratique” azaz Grafológia egyszerűen / az írásból a karakter megismerésének művészete / elmélet és gyakorlat. Nagyjából háromszáz oldalon gazdag illusztrációkkal jellegzetes írástípusokat mutat be, valamint betűmódosulásokat.
Megvallom, a szerző neve keltette fel az érdeklődésemet: Arséne Aruss. S persze kiderült: e különös név álnév. Arséne Aruss (olykor Arüss) eredetileg bizonyos Sara Oquendo (vagy Oguendo) volt, és Peruban született. Ő nem egykönyves szerző, hiszen a fent említett grafológiai művén kívül írt még ezt-azt. Álnevének A betűihez talán a férje nevéből kapta az ihletet. Férje neves, bőrmunkákra specializálódott – ma azt mondanánk – iparművész volt, akinek Auguste Ambroise Saint-André de Lignereux (1861–1936) a teljes neve.

Ragnar Numelin és a grafológia

Ragnar Numelin

Ragnar Numelin (1890–1972) finn diplomata és író Turkuban született. Apja bíró és szenátor, egyetlen fiaként nőtt fel. Eleinte a földrajzban mélyedt el, de áttért a szociológiára. Doktori értekezését szociál-antropológiai témából írta. Ifjúkorában a finnek függetlenségi mozgalmában vállalt szerepet. Néhány éven át könyvtárban dolgozott. 1918-ban nősült, majd ekkortól 35 esztendőn át a külügyminisztérium kötelékében diplomataként ténykedett. (Hazai sajtóhírek szerint Numelin egy finn sajtóküldöttség tagjaként 1943 tavaszán Budapesten járt.)
Numelin sokoldalú tudományos érdeklődésű kutató és szorgos szerző volt. Könyvei között földrajzi, diplomácia, szociológiai, néprajzi témák mellett grafológiai is akad.
Műveinek tekintélyes listájából két munkáját emeljük ki. Az 1920-as évek elején jelent meg Írás és karakter: grafológiai vizsgálat c. műve. Négy évtizeddel később, 1963-ban megjelenő könyve ezt a címet kapta: A grafológia, mint tudomány.

Rosa Baughan és a kézíráselemzés

Rosa Baughan kézjegye

A Viktória-kori Anglia híres tenyérjósa volt Rosa Baughan (1829–1911) kisasszony. Szerzőként is tevékeny volt. Könyvet írt a tenyérjóslásról, valamint az okkult ismeretekről készített egy összefoglaló művet. De a fiziognómia irodalmához is hozzátett.

Az első kiadás címoldala

Számunkra a Character Indicated by Handwriting c. műve lehet érdekes. Ennek alcím-szerű beharangozója így szól: Gyakorlati értekezés annak alátámasztására, hogy egy személy kézírása csalhatatlan útmutató a jelleméhez, illusztrálva államférfiak, ügyvédek, katonák, egyházi személyek, szerzők, költők, zenészek, színészek és más személyek kézírásos leveleivel.

A londoni The Bazaar kiadó jelentette meg első ízben 1877-ben. Majd mások 1886-ban újra kiadták. A szerző halála utáni a harmadik kiadása.
Az említett művek nem fedik le teljesen Rosa Baughan igencsak sokszínű szerzői hagyatékát. Megjelentek még a tollából szerelmes történetek, valamint Shakespeare színdarabok rövidítve, készített útmutatót franciaországi üdülőhelyekről az angoloknak, és még bőrműves munkákról is publikált.

Klages húga is foglalkozott grafológiával

Helene Klages

Helene Klages (1878–1947) hat évvel volt fiatalabb bátyjánál. Amikor édesanyjukat elveszítették ő még csak négyéves lehetett. Ludwig Klages szerette a kishúgát. Amikor a 19-20. század fordulója idején Münchenben élt, együtt is laktak. Így lehetett, hogy a Klages köreihez csapódó Felix Paul Greve (1879–1948), – a később Frederick Philip Grove néven ismertté lett kanadai író – hevesen udvarolt a szőke, kék szemű, és az ártatlanságát őrző lánynak. Hiába! Klages kisasszonyt nem hódította meg. 

Klages unokahúgával
1924-ben

Valaki másnak azonban Helene nem tudott ellenállni, hiszen néhány évvel később lánya született. Heidi, Klages unokahúga, éppúgy, mint az édesanyja a háborút követő évek Németországában veszítette életét. S ez nagy fájdalommal töltötte el az akkor már hetvenes évei közepén járó, Svájcban élő, Ludwig Klagest.

Helene Klages nemcsak írással foglalkozott, a német wikipedia információja alapján grafológus is volt.

Imma von Bodmershof Klagesnél tanult grafológiát

Gyermekként magyar szót is hallott otthon Imma von Bodmershof (1895–1982) osztrák író és haiku-költő. Családjában több ismert személy is akad. Édesapja az a Christian von Ehrenfels (1859–1932) filozófus, aki az alaklélektan (gestaltpszichológia) egyik úttörője. Öccse Umar Rolf von Ehrenfels (1901–1980) antropológus és orientalista, aki huszonévesen muszlinná lett.
Imma (eredeti nevén Emma Lilly Isolde von Ehrenfels) művészettörténetet és filozófiát tanult Prágában és Münchenben. Irodalmi kapcsolatai közül említést érdemel Rainer Maria Rilke (1875–1926), továbbá Stefan George (1868–1933) német lírikus, aki a George-kör központi alakja volt. E körhöz fűzte kapcsolat Imma irodalmár vőlegényét (akit az első világháborúban veszített el), és mint tudjuk, Ludwig Klages is kapcsolatban volt a George-körrel. Tény: Imma grafológiát tanult Klagestől.
1925-ben házasodott, ekkor lett Imma von Bodmershof és hazaköltözött Ausztriába. 1937-től jelentek meg prózai művei, első haiku kötete 1962-ben. Imma von Bodmershof irodalmi munkásságával számos elismerést szerzett.

Alfred Gernat, a bécsi grafológus

Egyik művének címlapja

Alfred Gernat osztrák szerző és grafológus Bécsben született 1894. december 11-én. Drámai és lírai műveket is közzé tett. 1926-48 között négy grafológiai témájú könyve is megjelent, melyekben az íráselemzés elméletével és gyakorlatával is foglalkozott. (Néhány Fritz Hocke közreműködésével készült.)
A hazai grafológiához is köze lett, amikor Goldziher Károlyné tanulmányához Gernat ismeretlen személy írásaként vizsgálta meg Arany János kézzel írott sorait.
Arról is tudunk, hogy 1936 novemberében Gernat előadást tartott Budapesten a Magyar Írástanulmányi Társaság rendezvényén.
Gernat 1949 decemberében, 54 évesen (egy bő héttel a születésnapja előtt) hunyt el Bécsben.

275 éve született Lavater

Johann Kaspar Lavater Zürichben született 1741. november 15-én. Az apja orvos volt, ő papi pályára lépett. Teológiai tanulmányait követően (1762-ben szentelték pappá) német nyelvterületen tett utazásokat. 1766 nyarán megnősült. Több gyermekük is született, három élte meg a felnőttkort.
1775-ben szülővárosában lett lelkész. Ekkoriban már kezdte megjelentetni azokat a fiziognómiai tanulmányait, melyek leginkább hatottak kortársaira, s melynek révén Lavatert a grafológia előfutárai között tartjuk számon.
Lavater, a svájci filozófiai és teológiai író és költő mindemellett lelkes levelező is volt, ezúton is terjesztette gondolatait Európa-szerte.
Lavater a francia terjeszkedést nem nézte jó szemmel, és a franciák sem, hogy ő hangot adott ennek, el is fogták. Majd amikor a franciák bevonultak Zürichbe 1799 szeptemberében Lavater súlyos sebet kapott egy utcai csetepaté során. Bő egy évig kínlódott, míg 1801. január 2-án szülővárosában hunyt el, 59 évesen.

Ki volt Gayné Édy?

A Grafológia folyóirat aktuális számában terjedelmes és tartalmas összeállítás található Gayné Édy életéről és munkásságáról. A Gayné Édy nyomában című cikket az ugyancsak debreceni illetőségű Bálint Vera készítette kutatómunkája alapján. Ebben számos dokumentum mellett Gayné Édy kézírását is bemutatja az olvasóknak.
A hölgy, aki a 20. század elején Debrecen kulturális életének részese volt, Bagdi Eszter néven született 1887-ben. Özvegységét követően 1920 végén lett Gay János hitvese.
Korábban is írogatott. A Debreczen c. lap munkatársa a 20-as évek végén lett. Majd 1932-ben rövid ideig a grafológiai rovatot vezette, mely idővel jövendőmondó rovattá lett. Gayné Édynek több verseskötete jelent meg a 30-as években. Dalszövegeket és regényeket is írt. 1938-as önéletrajza a legkésőbbi vele kapcsolatos fellelhető dokumentum.

Demeter István értett a grafológiához

Demeter István (1914–1977) a Jászapáti tanyavilágban született, korán árvaságra jutott, a nagyszülők nevelték fel. Jól tanult, így az egri gimnázium elvégzése után papnak készült. Már a teológiai tanulmányai alatt verselt, és könyvkritikákat írt. 1938-ban szentelték fel, s számos szolgálati helye mellett a háború alatt tábori lelkész is volt. 1959-től haláláig Sajószentpéter plébánosa volt. Paptársai elnevezték prófétának.
Verseket, tárcákat, könyvkritikákat írt, s jelentek meg azok katolikus és más lapokban is. Irodalmi munkássága mellett a filozófia, pszichológia is érdekelte. De ismerte és alkalmazta a gyógynövényeket. Valamint az asztrológia, karakterológia, frenológia és a grafológia is foglalkoztatta.
Ám eljött az idő, amikor a szavak már kevésnek bizonyultak. 46 éves volt már, amikor 1961-ben festeni kezdett. Bár annak technikáját Demeter István sosem tanulta, ám az önkifejezésnek ez a módja létformájává vált. Kortárs alkotók sereglettek köré, valóságos szellemi műhely jött létre körülötte.
Többezer alkotását hagyta az utókorra. Munkásságát értékelik és elismerik. Szellemi hagyatéka jó kezekbe került, művei megtekinthetőek. Néhány évvel ezelőtt önéletírása is megjelent. Ebből derül ki, az is, hogy Demeter István nemcsak érdeklődött az íráselemzés iránt, hanem alkalmazta is grafológiai ismereteit mások megismeréséhez (szűkebb körben).

Dienes András és a grafológia

A Petőfi életének kutatójaként ismert Dienes András (1904–1962) Kassán született. Szegeden tette le az érettségijét. Újságíró akart lenni, de a családi hagyományt folytatva (uis. apja is honvéd volt), katonai pályára lépett. Volt katona, csendőr majd rendőr, ellenálló, politikai fogoly, kitelepített, halálraítélt és kitüntetett is. Végül az irodalomtudományok kandidátusa címet is oda tehették neve mellé, és az MTA Irodalomtörténeti Intézetének munkatársa lett.
Eleinte katonai szakíró és szépíró is. Több ifjúsági regény szerzője (pl. Farkasles, Bogáncs hadnagy). Történelmi és irodalomtörténeti emlékhelyeink ismerője és szenvedélyes védelmezője lett.

Dienes András

1949-ben jelent meg első Petőfi-könyve, s akkor már elkötelezettje lett az ügynek. Szinte megszállott szorgalommal járta a terepet, kutatott és publikált. Erre 1955-től nyílt jórészt lehetősége, s mindössze hét év adatott még neki. Mint irodalomtörténész újabb témát talált, Radnóti halálának körülményei után kutatott, amikor váratlanul elhunyt.
Fiatalon még Dienes Andor néven publikált, s egyik 1938-ban megjelent cikke arról tanúskodik, hogy alaposan elmélyedt a grafológiában, melyben a klagesi irányvonalat követte.

250 éve született Isaac D’Israeli

Isaac D’Israeli (1766–1848) angol földbirtokos volt, aki íróként, főleg irodalmi és történelmi tanulmányai révén ismert. Az angol irodalomtörténeti kutatások egyik úttörője. Jómódú zsidó volt, aki 1817-ben mégis megkereszteltette gyermekeit. Enélkül, legidősebb fia, Benjamin Disraeli (1804–1881) aligha futhatott volna be fényes pályát. Mint tudjuk, miniszterelnök lett és Viktória királynő bizalmasa is.

Ezt azonban apja már nem érhette meg, pedig 81 évet élt. Utolsó évtizedét már vakon.
Isaac D’Israeli nevét a grafológiatörténet is számon tartja, hiszen az írásvizsgálat iránt érdeklődött. Anekdotikus gyűjteményei közül Az irodalom furcsaságai (Curiosities of Literature) érdemes figyelmünkre, hiszen ez tartalmazza az Autographs című tanulmányát, melyben a kézírás és a jellem összevethetőségéről ír, valamint néhány történelmi személyiség írását mutatja be.