Demeter István értett a grafológiához

Demeter István (1914–1977) a Jászapáti tanyavilágban született, korán árvaságra jutott, a nagyszülők nevelték fel. Jól tanult, így az egri gimnázium elvégzése után papnak készült. Már a teológiai tanulmányai alatt verselt, és könyvkritikákat írt. 1938-ban szentelték fel, s számos szolgálati helye mellett a háború alatt tábori lelkész is volt. 1959-től haláláig Sajószentpéter plébánosa volt. Paptársai elnevezték prófétának.
Verseket, tárcákat, könyvkritikákat írt, s jelentek meg azok katolikus és más lapokban is. Irodalmi munkássága mellett a filozófia, pszichológia is érdekelte. De ismerte és alkalmazta a gyógynövényeket. Valamint az asztrológia, karakterológia, frenológia és a grafológia is foglalkoztatta.
Ám eljött az idő, amikor a szavak már kevésnek bizonyultak. 46 éves volt már, amikor 1961-ben festeni kezdett. Bár annak technikáját Demeter István sosem tanulta, ám az önkifejezésnek ez a módja létformájává vált. Kortárs alkotók sereglettek köré, valóságos szellemi műhely jött létre körülötte.
Többezer alkotását hagyta az utókorra. Munkásságát értékelik és elismerik. Szellemi hagyatéka jó kezekbe került, művei megtekinthetőek. Néhány évvel ezelőtt önéletírása is megjelent. Ebből derül ki, az is, hogy Demeter István nemcsak érdeklődött az íráselemzés iránt, hanem alkalmazta is grafológiai ismereteit mások megismeréséhez (szűkebb körben).