Románné fivére: dr. Goldzieher Miksa

Max A. Goldzieher

Fél évszázada 1969 januárjában New Yorkban hunyt el a 85 esztendős Max A. Goldzieher. A jeles belgyógyász Budapesten született 1883. október 5-én. Goldzieher Miksa 1906-ban lett doktorrá, kórházi orvosként dolgozott. Gyakran publikált is orvosi témákban éppúgy, ahogyan szemészorvosként ismert édesapja dr. Goldzieher Vilmos (1849–1916) is.
Egészségpolitikai kérdések is foglalkoztatták, s amikor lehetősége adódott részt vállalt a közegészségügyben. Nevezetesen járványügyi népbiztos volt a Tanácsköztársaság idején Madzsar József (1876–1940) közvetlen munkatársaként. Ennek folyománya lett, hogy itthon szakmai jövője bizonytalanná vált és jobbnak látta, hogy családjával – feleségével és három gyermekével együtt – Amerikában telepedjen le. Ott folytatta orvosi tevékenységét jórészt a patológia és az endokrinológia terén.
Románné Goldzieher Klárát és öccsét édesanyjuk elhunytát követően egy óceán választotta el. A 30-as években Románné ellátogatott az Államokba, majd özvegységét követően otthonra talált abban az országban, melyben fivére és annak családja élt. Nagyjából másfél évtizeden át újra honfitársak lehettek a testvérek. Románné Goldzieher Klára távozott korábban az élők sorából. A következő esztendőben, 1963 őszén Goldzieher Miksa Budapestre látogatott és endokrinológiai előadást tartott.
Miksa – azaz Maximilian Alexander Goldzieher – fia Joseph W. Goldzieher és lányunokája Michele Goldzieher Shedlin is az orvoslást választotta hivatásának. Utóbbi a közelmúltban több ízben járt Magyarországon, és általa is bővültek a honi kutatók ismeretei nagyapja nővérének, Románné Goldzieher Klárának, életéről és személyéről.

1893 szülöttei a MÍT alapítói között

A Magyar Írástanulmányi Társaság 1929 decemberi alakuló ülésén megválasztották a tisztviselőket. A hírekben közzétett 28 fős névsorból négyen az 1893-as esztendő szülöttei, azaz idén 125 éve születtek.

illusztráció

Az év elején már megemlékeztünk dr. Goldziher Károlyné születésnapjáról. A MÍT alapítóinak névsorában találjuk az ugyancsak 1893-ban Budapesten született Amar Renée nevű hölgyet, aki 1917-ben doktorált és később ideg- és elmeorvosként tevékenykedett.
A két férfiú, akik még a MÍT alapító közül az 1893-as esztendő szülöttei, ugyancsak orvosok. A Debrecenben született Radnai Ernő, akit 1916-ban avatták orvosdoktorrá, bőrgyógyászként és urológusként praktizált. Kortársa Schnell János Magyarszéken született. Mivel előbb tanító lett, majd gyógypedagógus, és azt követően kezdte meg orvosi tanulmányait, így ő az oklevelét 1923-ban kapta meg.

Pulver sógora

Dr. Richard Zollikofer (1871–1963), svájci orvos elsőként használt széndioxidot a hasüreg feltöltésére 1924-ben, ezért nevét a laparoszkópia úttörői között tartja számon az orvostudomány története.
A St. Gallen-i illetőségű orvostanhallgató Bernben töltötte végzősként gyakorlati idejét. Vélhetően ekkor került kapcsolatba a berni patikus lányával, Johanna Fanny Pulverrel. Ő volt a legidősebb és az egyetlen lány Pulver testvérei között.
A harminc körül járó orvos 1901-ben került sógorságba a Pulver fivérekkel, köztük a legifjabbal, az akkor csupán 11 esztendős Max Pulverrel.
A Zollikofer házaspárnak három gyermeke (két lány és egy fiú) született. Ám a feleség, a negyvenes éveiben járó Johanna 1917-ben elhunyt. Később Zollikofer, előrehaladott korára való tekintettel, egy barátja özvegyét vette feleségül, aki korábban ápolónő volt. A jeles orvos majdnem 92 évet élt, még az irodalom és a grafológia révén nevet szerzett sógorát, Max Pulvert is túlélte.

Albrecht Erlenmeyer és a grafológia

Dr. Friedrich
Albrecht Erlenmeyer

Friedrich Albrecht Erlenmeyer 1849 márciusában született, s hivatalosan még a Johann nevet is megkapta. Az apja, Adolf Albrecht Erlenmeyer (1822–1877) az ő születése előtti esztendőben hozta létre magán elmegyógyintézetét Bendorfban. Így az ifjabb Albrecht szinte beleszületett az orvoslásba. 1872-ben orvosdoktor lett, s hamarosan átvette az intézmény szakmai vezetését.
A neurológia és a pszichiátria területéről is jelentek meg publikációi. 

Ám számunkra a legérdekesebb a német ideggyógyász 1879-ben, harmincéves korában megjelent műve. A kézírás pszichológiai és patológiai alapvonásai c. számon tartott tanulmányának eredeti címe: Die Schrift. Grundzüge ihrer Physiologie und Pathologie.
Erlenmeyer foglalkozott agráfiával is. Valamint az írás tudományos vizsgálatával foglalkozó folyóiratok létrehozásában is ténykedett.
A szerveződések kapcsán illik megemlíteni: már akadémista korában egy „testvériség” szervezet tagja lett, valamint, hogy szabadkőműves társaság tagja volt.
Dr. Albrecht Erlenmeyer 77 évesen, 1926 nyarán rövid betegség után Bendorf tisztelt polgáraként hunyt el. Felesége és lánya voltak a legközelebbi családtagok.

Joachim Schrijver holland orvos és grafológus

Amszterdamban született 1871. szeptember 17-én. Hétgyermekes zsidó családban nőtt fel.
A holland belgyógyász és grafológus esetében eszünkbe juthat a „Nomen est omen” mondás, hiszen a Schrijver név jelentése „író”.
Dr. J. Schrijver nevével grafológiai tankönyv szerzőjeként is találkozhatunk. Valamint Dr. Joachim Schrijver lett az 1926-ban alakult Holland Grafológiai Egyesület első elnöke. (Említésre érdemes, hogy az egyesület lapjának szerkesztőjeként magyar szerzők cikkeit is közzétette.)
Tudjuk róla, hogy 1936-ban egy a spanyol köztársaságot támogató szervezet titkára lett.
Már bácsi korban volt, amikor 1944 januárjában deportálták és theresienstandi koncentrációs tábor „lakója” lett. De 1945 nyarán visszatérhetett Amszterdamba.
Elérte még a 80 éves kort, 1951. november 12-én hunyt el.

Pophal és a tudományos grafológia

Rudolf Pophal 1893 szeptemberében egy porosz városkában (Filehne) született. Apja tanárember volt, ő pedig orvosi tanulmányokat folytatott. Azt követően hogy az I. világháborúban megsebesült, orvosként ténykedett. 1919-ben szerezte meg doktorátusát. Majd neurológiára szakosodott, később a pszichiátriában is elmélyedt. Előbb Greifswald egyetemén kutatott, majd 1945 után a Hamburgi egyetem professzoraként ténykedett. 1958-ban innen vonult nyugdíjba, Hamburgban hunyt el 1966. november 17-én – Éppen ma 50 éve!
Pophal az 1930-as évek végén kezdett grafológiával foglalkozni, és munkakapcsolatba került Ludwig Klagesszel is. Pophal belevetette magát a grafológia tudományába, a mozgásfiziológia kutatásokra alapozott.
Sorra jelentek meg publikációi eredményei kapcsán. Pophal az agyműködés és az írás kapcsolatát vizsgálva, a serkentés és gátlás mechanizmusait igyekezett megismerni, s ennek révén a kézírás feszültségi fokait határozta meg. Nevét az íráselemzők manapság a gyakorlatban is használható ötfokozatú besorolási rendszere alapján jegyzik.
Ám a német neurológus és grafológus vonalvizsgálati eredményei is figyelemreméltóak.

125 éve született Liebermann Tódor

Tódor kétéves korában
édesanyjával

Liebermann Tódor 1891. október 11.-én Budapesten született, és a Liebermann Tódor Félix András név szerepel születési okiratán, valamint az is, hogy római katolikus vallású. Atyja dr. Liebermann Leó (1852–1926), anyja Baum Terézia (1858–1934) voltak. Két bátyja volt, ő lett a legkisebb fiú a családban. Ő is az orvosi hivatást választotta, és grafológiával is foglalkozott. (És a MÍT társelnöke lett annak alapításakor.)
Hivatalos iratokon, vagy német nyelvű kéziratain a Theo Liebermann vagy a Theodor Liebermann név olvasható, de olykor Liebermann Tivadar néven is találkozhatunk vele. A családban sokféleképpen becézték: a szülőknek Totó volt, a gyermekpajtásoknak Tivi, a nagynéniknek Toddy, első feleségének Tutó, a másodiknak Totyó.

120 éve született Bánáti Fischer Árpád

dr. Bánáti Árpád 1971-ben

Fischer Árpád 1896 májusában született (a napja 21. ill. 22. a különböző forrásokban). Szülővárosa pedig az a (mai nevén) Nagybecskerek, mely egyben Bánát központja is. Innen indult, tanult Kolozsváron, Budapesten, majd Pécsett kapta meg fogorvosi diplomáját 1924-ben. Hamarosan már Budapesten praktizált.
Hogy nevében mikor lett ténylegesen Bánáti, nem tudni. Az bizonyos, hogy a MÍT megalakulásakor dr. Fischer Árpádként került a névsorba, és jegyzői tisztséget vállalt.

Legismertebb műve a Bánáti Fischer Árpád néven publikált Lélek és írás 1939-ben jelent meg. A „Képes grafológia” alcímű fizikailag nagy formátumú (közel A/3-mas) kiadványát így hirdette: „Népszerű bevezetés a modern tudományos íráselemzésbe”. Ő a Bánáti-féle névaláírás-teszt megalkotója is.
Irodalmi alkotásai (versek, drámák) mellett „ideológiai” ténykedésének nyomai is fellelhetők. A zsidóság kereszténnyé válását szorgalmazta kiadványokban és egy szervezet tagjaként is.
A háborút túlélte és, 1946-ban még grafológiai tanfolyamot vezethetett, a következő évben még rádióműsorban beszélhetett a grafológiáról. 84 évesen 1980 nyarán hunyt el.

Atyai ismeretség

dr. Goldzieher Vilmos

Okkal feltételezhetjük, hogy Románné Goldzieher Klára és Liebermann Tódor nemcsak a grafológia révén ismerhették egymást. Tudjuk, mindketten a MÍT alapítói, és a szervezet megalakulásakor annak társelnökei lettek.
Románné Goldziher Klára és a nála közel tíz évvel ifjabb dr. Liebermann Tódor atyáik révén már korábban is ismerhették egymást, ugyanis mindkettőjük atyja neves orvos volt, akik a szakmai ismeretségen túl jó kapcsolatot ápoltak egymással.
Románné Goldzieher Klára édesapja Goldzieher Vilmos (1849–1916) szemész volt.

dr. Liebermann Leó

Liebermann Leó (1852–1926), a jeles orvos, vegyész és egyetemi tanár három fiú atyja volt. Mindhárom az orvosi pályát választotta. Az ifjabb Liebermann Leó (1883–1938) – aki közel egyidős volt Klára öccsével – a szemészetet választotta szakterületének. Így lett Goldzieher Vilmos kollégája, majd „megörökölte” posztját annak halálát követően, s lett Klára apjának utóda, azaz a Szent Rókus kórház szemész-főorvosa. A legkisebb fiú pedig az a Liebermann Tódor, akit grafológiai ténykedése révén ismerünk.

75 éve hunyt el Crépieux-Jamin

1858 decemberében született, Franciaország északi részén. Ugyan kitanulta az órásmesterséget, mégis úgy döntött: Genfbe megy s ott fogorvosnak tanul. 
Svájcban találkozott a grafológiával, Michon egyik műve révén, majd 1885-ben maga is megjelentetett egy grafológiai tanulmányt. Írás és jellem (L’Écriture et le Caractère) című művét 1888-ban publikálta. 
1889-ben kapta meg a diplomáját, megnősült és letelepedett Rouenben, ahol megkezdte orvosi praxisát. Felesége, akinek családnevével (Jamin) toldotta meg a sajátját, 1913 végén elhunyt, ő pedig idővel újranősült.
Jules Crépieux-Jamint sokoldalú érdeklődés jellemezte (órák, zene, mágnesesség, méhészet), de minden mást megelőzött nála az írásvizsgálat. A Dreyfus-ügyben (1897) írásszakértőként hallgatták meg. Ezt követően azonban páciensei kezdtek elpártolni tőle. Ám előnyére fordította új helyzetét: így teljesen a grafológiának szentelhette magát.
Neves elődjéhez, Michonhoz hasonlóan rendszerező szemlélettel közelített az írásvizsgálat tudományához. Az írásjegyek csoportosítását tartotta elsődlegesnek. A grafológia ábécéje (ABC de la Graphologie) című művét, melyben a grafológiai jelek általa alkotott rendszerét mutatta be, 1929-ben adta közre.
75 évvel ezelőtt, 1940. október 24-én hunyt el 81 évesen.

Csapody István és a grafológia

dr. Csapody István

Neves apja hivatását követte dr. Csapody István (1892-1970) szemészorvos. 1929-től 1960-as nyugdíjba vonulásáig főorvosként ténykedett. Főleg klinikai és műtéttani problémák foglalkoztatták. 1929-ben ő vett először gipsznyomatot élő szemről, majd kidolgozta a mintavétel módját, mely jelentős lépés volt a kontaktlencsék felé. Több száz szakcikket publikált. 2001-ben közzétett, maga által írott szakmai életrajzából egy érdekes részlet: „Sok munkát fordítottam az íráselemzésre szemészeti szempontból. Abból indultam ki: lehetetlen, hogy aki szemet jól operál, rátermettségét kellően elemzett írásában el ne árulná. E végből grafológiai munkákat tanulmányoztam és szakemberekkel tanácskoztam. Munkámat (Írás és operálás. Szemészet 86:2, 85-91 /1949/) franciául is megjelentettem (Ecriture et operation. Graphologie III: 125-143 /1953/). Az akkor élő grafológusok legnagyobbika, Pulver is jónak minősítette. Főként a múlt és a jelen magyar szemorvosait vettem elemzés alá. Munkám a szemoperálók képzését akarta szolgálni, előzetes tájékoztatásképpen a várható készségére.”
A fent említett cikk a Graphologie III-ban Etienne Csapody névvel jelent meg. Azonban Max Pulver az 1953-ban megjelent cikket aligha olvashatta, hiszen az előző évben elhunyt, azt valószínűleg még előzetesen láthatta.

Orvos a grafológiáról – Liebermann Tódor

Szentlőrinczi Liebermann Tódor (1891–1973) orvos lévén, szakmai munkája kapcsán lehetőségeket látott a grafológiában, ezt bizonyítja tanulmánya, amit fiatalon, legfeljebb 22 évesen publikált.  Bár a Magyar Írástanulmányi Társaság megalapításakor elnökségi tag lett, annak nincs nyoma, hogy a grafológiával később komolyan foglalkozott volna.

Az apja neves orvos volt. Tódor a harmadik és egyben legkisebb fiú volt a családban. A Szentlőrinczi előnevet 1905-től használhatta a család, ő körülbelül akkor tanulhatott írni. Nagyrészt magántanuló volt. Nem sokkal az első világháború kitörése előtt avatták orvossá. Szakterülete a fül-orr-gégészet lett. Babitsot is vizsgálta betegsége kapcsán. Szakmai publikációi mellett irodalmi próbálkozásai is voltak.

A Grafológia folyóirat aktuális számában részletes család- és életrajzot olvashatnak Liebermann Tódor személye kapcsán és néhány autográfot is mutatnak tőle.  

Magyar nyelvű grafológiai publikáció 1913-ból

Az első ismert magyar nyelvű teljes egészében grafológia témájú tanulmány a tárgya a most induló grafológiatörténeti blog első bejegyzésének.

Az 1913-mas publikáció szerzője dr. Szentlőrinczi Liebermann Tódor. A címe pedig: A GRAPHOLOGIA (AZ IRÁS—ANALYSIS TANA) ÉS HELYZETE AZ ORVOSI TUDOMÁNYOK KÖZÖTT. A témaválasztás nem véletlen, hiszen a szerző maga is orvos volt, de grafológiával is foglalkozott. Szerette volna felhívni a hazai orvosok figyelmét erre a tudományra. A hitetlenek meggyőzésére készítette el ezt a tanulmányt 1913. február 11-én tartott előadása nyomán.
Nos, az említett grafológiatörténeti dokumentum az OSZK digitális könyvtárában is fellelhető! Már jó ideje. Azonban a korábban letöltött file szövegét áttanulmányozva észrevettem, hogy bizony a szövegben valami hiányzik, legalább egy oldal kimaradhatott. Jelezve a könyvtár szakembereinek, ők néhány napon belül megkeresték az eredetit, azt újra digitalizálták, s mostmár a tanulmány teljes egészében elérhető és bárki hozzáférhet itt.