Matilde Ras emlékezete

Matilde Ras, a spanyol grafológia kiemelkedő alakja volt, akinek a grafológiai munkásságát már felidéztük. A jeles grafológus életének 88. esztendejében, ma ötven éve, 1969. április 2-án hunyt el. S ezen alkalomból életének egyéb momentumaiból szemezgetünk.

Matilde Ras Fernández 1881. szeptember 1-jén született Tarragonában. A katalán város szülötte kisgyermekként átmenetileg Kubában élt. Miután az apja meghalt hazatértek és anyja újra férjhez ment, ám nevelőapjuk is elhunyt. Első tanára az édesanyja, egy művelt, franciául is beszélő asszony volt. Több helyen is laktak, míg végül a félsziget közepén, Madridban telepedtek le, így Matilde Ras ott fejezte be a tanulmányait. Tudni lehet, hogy 1941-43-ban Lisszabonban (Portugáliában) élt, ám életének java részét Madrid töltötte.

Irodalmi hajlamai korán megmutatkoztak és a rajzolásban is kedvét lelte. Verseket, meséket is fordított. Prózaíróként és esszéíróként is ténykedett. Ám irodalmi munkássága éppen grafológusi ténykedése miatt maradt árnyékban.
Nemcsak olvasni szeretett, hanem sakkozni is. Továbbá kiterjedt levelezést folytatott más alkotó nőkkel. Tudniillik, Matilde Ras szociális és politikai kérdésekkel is foglalkozott és a feministák egyike volt hazájában. Nem ment férjhez, mégsem ő az egyetlen Ras nevű Spanyolország grafológiájának múltjában. Ugyanis a fivérének, Aureliónak a lánya az a Silvia Ras, aki Matilde Ras unokahúgaként idővel ugyancsak ismert grafológus lett hazájában.

Forel és Schwiedland

Auguste Forel (1848–1931) akit nemes egyszerűséggel a svájci pszichiátria atyjának szoktak nevezni, bizonyíthatóan kapcsolatban állt Eugen Schwiedland (1863–1936) bécsi közgazdásszal, aki a grafológiához is értett. Mindketten élénken érdeklődtek a társadalmi kérdések iránt, és elképzeléseik, kezdeményezéseik is voltak az emberek életének javítása kapcsán.
Ennek jegyében született közös művük az antialkoholizmus témakörében az 1920-as években, s melynek címe így fordítható: Miért kell kerülni az alkoholt?
Hogy a kapcsolatuk hogyan indult még nem tudni, azt sem hogy személyesen találkoztak-e, vagy csak leveleztek, de az tény, hogy Schwiedlandnak volt Svájcban élő rokona.
Levelezésükből két német nyelvű dokumentum bukkant már fel az interneten.
Forel 1901-ben Schwiedland anyjának küldött képeslapjában, egy budapesti eseményre is hivatkozik. Egy 1906-ban Eugen Schwiedlandnak küldött üzenet, melyben Forel barátjának szólítja. (Ezt mutatjuk itt!)

Elismerést, megbecsülést sugalló gesztusra is lelhetünk példát mindkettejük részéről.

Forel neves kutatója volt a hangyáknak, és 1902-ben egy hangyafajt Polyrhachis schwiedlandi névre keresztelt.
Schwiedland nevét pedig ott találjuk azok sorában, akik 1928-ban javasolták, hogy a 80 éves svájci pszichiáter, agykutató és elmegyógyász Nobel-díjat kapjon.

Két férfi egy város

Sigmund Freud (1856–1939) nagyjából 80 esztendőn át, Eugen Schwiedland (1863–1936) több mint 50 évet élt Bécsben, így aligha kellene szenzációnak tartani, hogy a két férfiú valamiféle kapcsolatba került.

Boríték melyben Freudtól érkezett
üzenet Eugen Schwielandnak

Freud néhány Schwiedlandnak írott levele, üzenete is bizonyítja ezt, melyek itt lelhetők fel. Ezek közül egy levél lehetne értékes forrás, melynek tényleges tartalmát (Schwiedland előzetesen írt levele nélkül) nehéz megfejteni. Annyi derül ki a Freud által szignált levél szövegéből, hogy Schwiedland két dolgot kérhetett Freudtól, aki e levélben, mindkettőt – ne szépítsük – lerázta magáról.

275 éve született Lavater

Johann Kaspar Lavater Zürichben született 1741. november 15-én. Az apja orvos volt, ő papi pályára lépett. Teológiai tanulmányait követően (1762-ben szentelték pappá) német nyelvterületen tett utazásokat. 1766 nyarán megnősült. Több gyermekük is született, három élte meg a felnőttkort.
1775-ben szülővárosában lett lelkész. Ekkoriban már kezdte megjelentetni azokat a fiziognómiai tanulmányait, melyek leginkább hatottak kortársaira, s melynek révén Lavatert a grafológia előfutárai között tartjuk számon.
Lavater, a svájci filozófiai és teológiai író és költő mindemellett lelkes levelező is volt, ezúton is terjesztette gondolatait Európa-szerte.
Lavater a francia terjeszkedést nem nézte jó szemmel, és a franciák sem, hogy ő hangot adott ennek, el is fogták. Majd amikor a franciák bevonultak Zürichbe 1799 szeptemberében Lavater súlyos sebet kapott egy utcai csetepaté során. Bő egy évig kínlódott, míg 1801. január 2-án szülővárosában hunyt el, 59 évesen.

Michon és Schwiedland

A grafológia atyjának elhunytakor Eugen Schwiedland még 18 éves sem volt. Húszévesen pedig maga is egy a grafológiát bemutató könyvecske szerzője lett. S ha fellapozzuk azt, aligha kétséges Schwiedland kit tekintett mesterének. A Die Graphologie (1883) elején ugyanis Jean-Hippolyte Michon egész oldalas portréját és kézjegyét közlik (lásd. a képet). Mindemellett a szövegből is kitűnik, hogy jól ismerte és méltányolta Michon munkásságát.

Az ifjú Eugen Schwiedland, aki Pesten nőtt fel, és többféle tudomány érdekelte, tudott franciául. Egy francia forrás szerint levelezésben állt Michonnal is.

Humboldt és a grafológia

Alexander von Humboldt (1769–1859) német báró korának sokoldalú és egyben kimagasló természettudósa volt. Érdemeit a vulkanológia, a földtan, növényföldrajz, fizika és kémia területein is elismerik. Sokat utazott és sokat levelezett.
A 18. század végén Jénában kapcsolatba került Goethével, aki maga is kacérkodott az írások vizsgálatával. Ugyancsak nagy levelező volt és nagyra értékelte Humboldot. Ha nem Goethe révén, máshogyan is találkozhatott az emberi természet megismerésének lehetőségével a kézíráson keresztül.
Humboldt életének kilencven éve alatt felhalmozott levéltára (nagyjából nyolcezer levél) csemege lehet a későbbi korok íráselemzőinek is. Ám Alexander von Humboldt nemcsak az írásban lelte örömét, a kézíráselemzés is játékos kedvtelése volt.
Férfikorának legszebb éveit jórészt Párizsban töltötte, s ez alkalmat adott arra, hogy a társasági grafológiába belekóstoljon. Néhány esetének, „elemzésének” híre fennmarad mások visszaemlékezései által (pl. Custine márkiné írása, illetve egy arisztokrata eljegyzése kapcsán).