Ki volt Frank Victor?

Franz Viktor Grünfeld 125 éve, 1895. november 24-én Berlinben született. Két lánytestvére volt. Ő fiúként a család textilipari cégének (FV Grünfeld), többekkel, egyik várományosa lett. 1914-től már a cégben dolgozott. A 20-as évek elején doktorált és megnősült. Ezidőtájt kezdett foglalkozni a grafológiával.
Feleségével, Ellivel három gyermek szülei lettek. És partnerként kivette részét a családi textilvállalat tevékenységéből.
A harmincas évek második felében a család (zsidó gyökerei miatt) kénytelen volt felszámolni a textilvállalatot és többjük, köztük Franz Grünfeldék tizenéves gyermekeikkel az USÁ-ba emigráltak. 1944-ben megkapta az amerikai állampolgárságot. Tervezőként a textiliparban ténykedett továbbra is, de a grafológia iránti elkötelezettsége megmaradt.
Új hazájában gyakorolta az íráselemezést, és néhány tanulmányt is közzétett. Legismertebb ezek közül az első ízben az 1952-ben megjelent Handwriting, a Personality Projection, melyet később francia és német nyelven is kiadtak. Címlapján a Frank Victor név szerepel, hiszen szakmai névként családnevét elhagyva a többit használta angolos formában, így lett dr. Frank Victor. Európába vissza-visszatért oktatni. Még nem töltötte be a 70. évét, amikor 1965 őszén elhunyt. Zürichben temették el.

Grafológus és méhész

A méhek világnapján – melyet az ENSZ jóváhagyása után harmadszor ünnepelhet a világ – a méhészet egyik művelőjét hoznám szóba. De lehetne ez akár rejtvény! Talán éppen ő lehetne a legnevesebb méhész a grafológusok között vagy a legnevesebb grafológus a méhészek között.

Annyi bizonyos, hogy a legjelentősebb grafológusok között említhetjük a nevét, s mint ismeretes, kedvelt időtöltése volt a méhészkedés. Abból pedig, hogy a korabeli méhészeti szaklapokban itt-ott megjelent a neve, úgy véljük mozgolódhatott a méhészek társaságában is. Ha a méhészeti folyóirat nevét, amelynél ténykedett, megadnánk, túl könnyű lenne a feladvány. Segítségnek úgyis itt van egy közel százesztendős fotó róla, amely eredetileg egy amerikai méhészeti lapban bukkant fel, és amelyet itt a méhek képe mögé rejtve teszünk közzé.
Sejti már, kiről lehet szó?

Íme, itt a korábbi bemutatása!

Magyar nyelvű grafológiai könyvek a 20. század első feléből

Románné Goldzieher Klára az Írás és egyéniség c. könyve 1925 decemberében hagyta el a nyomdát, s ezzel az első hazai grafológiai művek közé került. Giay Rudolf A grafológia tankönyve című munkája 1926-ban jelent meg.
Tehát, az egy esztendeje bemutatott, 1929-ből való könyvkiadási javaslat nem egészen megalapozott, hiszen létezett már grafológia munka, s ezekben magyar szövegű írásminták is akadnak.

illusztráció

A 30-as évek grafológiai könyvtermése gazdagabb. Abban az évtizedben elsőként Biró József grafológiai munkája jelent meg, később Soltész István és Bánáti Fischer Árpád jelentkezett egy-egy szakkönyvvel, míg Bendetz Móric több művével is a magyar nyelvű grafológia könyvek tárát bővítette.

Dolch Erzsébet tanulmánya 1936-ban jelent meg. Majd 1938-ban egy 40 oldalt nem meghaladó kiadványt Zsombok Zoltán jelentetett meg a grafológiáról. (Az előző kettő valójában nem is tekinthető könyvnek, csak azért említem, nehogy valaki hiányolja ezeket a felsorolásból!) Kendi Miklós Grafológus automata c. összeállítása (1939) sem tekinthető hagyományosan könyvnek, de érdekes próbálkozás volt. Csányi Sándor terjedelmesebb munkájának második kiadása 1941-ben jött ki a nyomdából.

A negyvenes évek első felében jelent meg két alapmű. Balázs–Hajnal-féle Ember, jellem, írás  című munkája 1943-ban, s azzal közel egyidőben Románné Goldzieher Klára második és egyben utolsó hazai kiadású könyve került ki a nyomdából, melynek címe: Ki vagy? megmondja az írás.
Aztán – mint tudjuk – évtizedekig semmi esélye nem volt grafológiai témájú könyvek megjelenésének hazánkban.

25 éve jelent meg a Grafológia folyóirat

Itt tehát a jubileum, s ez alkalomból be mutatjuk a 25 esztendeje megjelent, tehát a legelső lapszám borítóját! S egyben magyarázattal szolgálunk, hogy az első két évfolyam címlapjain miért is találkozhattak  – kissé szokatlan módon  – fejre állított képpel az olvasók. Tudniillik a lap az újságárusoknál is megjelent, és éppen ezzel kívánta magára vonni a figyelmet a többi sajtótermék között.

1995 május áll az első lapszám borítójának bal felső sarkában, hátul az impresszumban pedig az áll: megjelenik havonta. Kiadó a Grafológiai Intézet, Budapest. Ez utóbbi ugyan nem változott, ám 2006 óta az eredetihez képest dupla terjedelemmel és kéthavonta jelentkezik a magyar grafológia élet egyetlen nyomtatott folyóirata.

25 esztendő nagy idő egy folyóirat életében is, ezért csak néhány momentumot említünk a lap történetéből. A sorrendben századik lapszám 2003 őszén jelent meg. A kétszázadik 2014 márciusában, s az a lapszám a Grafológia folyóirat addigi húsz esztendejét is részletesen tárgyalta, kiemelt témájának a grafológiatörténet választotta. Ez alkalomból melléklettel jelent meg a lap, a nyomtatott füzet, egy hazánkban született néhai grafológus (Eugen Schwiedland) eredetileg német nyelven publikált művének magyar nyelvű kiadása volt.

Ki valójában Dorothy Sara?

Tavaly a nőnap alkalmából a múlt század Amerikájának egyik ismert női grafológusának bemutatásával találkozhattak egy blogbejegyzésben, Dorothy Sara fotójával együtt.

Az igazi Dorothy Sara
az 1962-es kvízműsorban

Ezúttal egy filmfelvételt mutatunk róla. Pontosabban egy olyan műsor felvételére hívjuk fel a figyelmet, amelyben az igazi Dorothy Sara is megjelenik. 

Az 1960-as évek elejéből való televíziós kvíz egyik adásának kezdő etapjában ugyanis három személy is azt állítja magáról, hogy ő Dorothy Sara, a neves grafológusnő. A stúdióban ülő hírességek számára pedig az a kihívás, hogy eltaláljuk melyikük az igazi. Persze egy kis íráselemezést is belecsempésznek a műsorba. Érdemes belenézni az angolul értőknek vagy a nyelvvel ismerkedőknek. S lehetne próbálkozni a tippeléssel is, ha nem lenne túl nagy a „segítség”, az hogy itt mutatjuk képben Dorothy Sara egyik pillanatát az 1962-es kvízműsorból.

Amerika egyik híres grafológusa: Muriel Stafford

Muriel Stafford (1903–1994) a huszadik század derekán Amerika legismertebb grafológusa volt. Miss Stafford hartfordi iskolai tanár a nagy gazdasági válság idején kezdte íráselemző ténykedését.
Eleinte grafológiai rovatot vitt a Hartford Courant-nál, később egy New York-i újságnál. A hatvanas évekre már olyan népszerűvé vált elemzéseivel, hogy az ország több jelentős lapjában is volt rovata. (Tegyük hozzá, akár az is hozzájárulhatott népszerűségéhez, hogy nemcsak háziasszonyok, hanem mozisztárok és más hírességek kézírását is analizálta.)

Muriel Stafford grafológusi ténykedésébe a You and your handwriting c. könyve (1963) adhat betekintést. Ennek címlapján egyébként Amerika első számú grafológusának titulálták őt.
Érdemes még megemlíteni, hogy szépirodalmi művei is megjelentek. (S külön érdekes, hogy pl. 1943-ban egy grafológiai rejtélyt adott közre az X marks the dot c. regényében.
Stafford kisasszonyból 1948-ban Sauer asszony lett. Életének utolsó három évtizedében lakóhelye a floridai Fort Lauderdale-ben volt. Muriel Stafford Sauer 90 esztendőt élt meg.

Michon és a grafológia – avagy emléktábla egy párizsi házon

Bár ez az emléktábla aligha kerülhetne Párizs, de még a francia főváros 7. kerületének legjelentősebb látványosságai közé sem, ám a grafológia történetéből ne hagyjuk ki!

Egy hatemeletes párizsi ház homlokzatán lévő emléktábla ugyanis azt tudatja velünk, hogy J. H. Michon itt jelentette be 1875. február 18-án a kézírás és a jellem közötti összefüggéseket, megajándékozván ezzel a világot egy új tudománnyal, a grafológiával.

S aki megállna Michon abbé egykori lakhelyénél (5 rue de Chanaleilles 75007 Paris), akár csak azért, hogy eredeti helyén szemrevételezze ezt az emléktáblát, ha eljut a többemeletes épülethez, annak homlokzatán éppen az 5-ös házszám fölött másfél-két méterrel megpillanthatja.

Giay Rudolf grafológiai tankönyvéről

Bár az első néhány magyar nyelvű grafológiai könyv közé számít az 1926-ban megjelent mű, ám reprint kiadásainak (1992, 2012) köszönhetően nem lehetetlen hozzájutni.

Giay Rudolf A grafológia tankönyve c. könyve megírásához német és francia nyelvű forrásmunkákat használt. Előbb az írásjellemzőket vette sorra és azok felismerését ábrákkal is segítette, valamint értelmezést is adott a jelekhez. A gyakorlati rész elején az emberi tulajdonságokhoz társít felsorolásszerűen írásjellemzőket, majd a jellemrajzkészítés menetét ismerteti. Bár a metódusát már meghaladta ez idő, de azon túl, hogy ez elsők között publikált hazánkban, Giay további érdeme, hogy e könyvében alaposan áttekintette a grafológia történetét, valamint listázta a fellelhető grafológiai műveket és folyóiratokat.

A könyv utolsó írásmintája vállaltan a szerző kézírása, melyben üzen is az olvasónak. Ezt az autográfot mutatjuk be kuriózumként.

100 esztendeje született Váczi Klára

Váczi Klára ma száz éve, 1920. február 3-án született a nagymúltú partiumi városban, Nagyszalontán.
Az édesanyja varrónő volt, szülei hamar különváltak. Váczi Klára már Karcagon cseperedett fel.
Húszévesen csaknem elvesztette a szeme világát. Ám hamarosan, felnőttkorának hajnalán, felfedezte a belső látását, intuitív képességeit. Ez 1944-45 tájékán volt, és ekkoriban már a grafológia iránt is komoly érdeklődést mutatott. Sőt nem sokkal később már foglalkozott is a kézíráselemzéssel, még hivatalos papírja is volt hozzá. A fővárosban élő Váczi Klára, akit intuitív grafológusként tartunk számon, ahogyan maga fogalmazta meg egy kis interjúban: „bebarangolta az ezoterika szinte teljes birodalmát.

Ténylegesen is járt Egyiptomban és a Távol-Keleten, melyek kultúrája nagyon érdekelte. Tudásvágya mindvégig elkísérte ahogyan az olvasás és a könyvek szeretete is. Emellett szívesen rajzolt és festegetett. Életének utolsó szakaszában egy természetközeli budai házában élt.
Váczi Klára a publicitást és hírnevet sohasem kereste. Tanítványokat sem toborzott, de megtalálták őt. Önzetlenül adta át tudását és tapasztalatait.

Ifj. dr. Balázs Dezső, a korcsolyázó

Bár korábban közöltünk róla képet katonaruhában, kalapban és félprofilból is, mégsem biztos, hogy kapásból felismernék a neves grafológust, cilinderrel a fején az alakját profilból mutató képen.
E képes igazolványt a Budapesti Korcsolyázó Egylet tagjaként használta ifj. dr. Balázs Dezső. Az igazolvány bal felső sarkában a cirádás BKE betűk mellett a fényképen a korcsolyamotívumot tartalmazó szárazbélyegző is sportegylet jelképeihez tartoznak.
Az itt bemutatott igazolványkép eredetijét a családi relikviák között őrzi Balázs Dezső unokája, aki annak fotóját a rendelkezésünkre bocsátotta.
S ezt egy évforduló kapcsán adjuk közre. Mint ismeretes hazánk egyik legrégebbi ma is működő sportegyesülete a Budapesti Korcsolyázó Egylet 1869. decemberében alakult. (Akkor Pesti Korcsolyázó Egylet néven, majd a városrészek egyesítését követően már e névvel működött tovább.) Az egylet szószólóinak is köszönhetően az alakuló ülését követően nem sokkal sor került a városligeti műjégpálya ünnepélyes megnyitójára 1870. január 29-én, azaz ma 150 esztendeje!

Dr. Németh Péter kézjegye

Mivel kúriai bíróként tevékenykedett, bizonyára számos hivatalos iraton fellelhető dr. Németh Péter kézjegye. A hazai grafológusoknak ő a MÍT első évtizedeinek egyik meghatározó személyiségeként emlékezetes, így vélhetően az aláírása is érdekes lehet az írásokat tanulmányozók számára.
Íme mutatunk egyet kézjegyei közül egy 1939 tavaszán készült igazolásról.

S akár a kézvonások mögött sejtett jellemvonásokat össze lehet vetni, mindazzal, ami dr. Németh Péter személyiségéről a bemutatásában említésre került.

Dr. Németh Péter és a MÍT

dr. Németh Péter

Atyja a köztiszteletben álló Németh Péter (1851–1915) bíró és jogi író volt, aki kúriai bíróként ment nyugdíjba. Fiai is követték a jogi pályán.
Németh Péter az elsőszülött volt, 1883 októberében jött világra. A váci piaristáknál tanult. Apja elhunytakor, alig múlt harminc és már albíró volt.
A budapesti királyi törvényszék egyik tanácselnöke volt, amikor 1929-ben a Magyar Írástanulmányi Társaság első választmányának tagja lett. Tevékenysége később sem maradt észrevétlen. Néhány év múlva már elnökölt a rendezvényeken, a harmincas évek közepétől a szervezet vezetőjeként említik, 1945 után a MÍT elnöke.
Dr. Németh Péter a múlt századelő egyik leghíresebb hazai bírája volt, egész munkássága alatt a fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása érdekében ténykedett, ezért gyakran gyermekbírónak titulálták. A tartózkodó, ám jóeszű és érző lelkű férfi több volt, mint hivatalnok. Munkájának elkötelezettjeként szívén viselte a bűnözővé lett gyermekek sorsát. Az idegen nyelveket is beszélő, a gyermekvédelem terén munkálkodó szakembert Európa-szerte elismerték.
65. évében járt, amikor 1948 nyarán  kinevezték a fiatalkorúak törvényszékének elnökének. 1950-ben vonult nyugdíjba.

75 esztendeje hunyt el Biró József és édesapja

Mivel néhány esztendeje a halálának körülményeit már felidéztük, ezúttal Biró József édesapjára emlékezünk, aki nemcsak életében volt fia mellett, hanem végzetük pillanataiban is.

Biró Márk (1879–1945) Királyhelmecen született, az apja néptanító volt. Családnevük akkor még Braun. Biró Márk Kiskunfélegyházán érettségizett. Majd amikor a fővárosban elvégezte a polgári iskolai tanítóképzőt a nagyváradi ortodox zsidó közösség földrajz-történelem szaktanárt keresett. 1901-ben fiatal tanerőként érkezett Nagyváradra, s szállásadójának lányával szerelemre lobbantak. A vonzalomból házasság lett. Két fiúk született. Az elsőszülött, Biró Imre (1905–1999) később szemészorvos lett és Budapesten élt. Míg a kisebbik fiú, Biró József (1908–1945) művészettörténész és grafológus volt.

Biró Márk, aki fiainak születésekor még tanárként dolgozott, idővel a nagyváradi ortodox leánygimnázium, fiú és leány elemi iskolák igazgatója lett. A helyi közösség jelentős alakjának számított, aki a magyar ügyek mellett is kiállt.
Így jellemzi őt a ismertté lett közeli rokona, Hegedüs Géza az Előjáték egy önéletrajzhoz című művében:
„…igazi régi vágású, latinos kultúrájú humanista volt, igen széles körű mind humanisztikus, mind természettudományos ismeretekkel”.

Biró Márk pedagógiai cikkei szaklapokban is megjelentek, s az iparos tanoncoktatás terén szaktekintélynek számított. Azt is tudni lehet már róla, hogy az egyik nagyváradi szabadkőműves társaságnak vezető tisztségviselője volt.

Miután 1944 májusában elfoglalták a németek Nagyváradot, megkezdték a zsidók elhurcolását. Biró József a váradi gettóból Pestre menekítette szüleit. S ugyan megérhették Nagyvárad felszabadulását (1944. október 12.), ám Biróék nagyváradi otthonukba már nem tértek vissza többé. Apa és fia, Biró Márk és Biró József Budapesten töltötték utolsó heteiket s napjaikat.