90 éve született Füzes Mária

Füzes Mária írást elemez
könyvbemutatóján (2008)

Nagy Mária néven 1927. május 29-én született Budapesten. Iskoláit is ott végezte. 13 éves korában egy talált könyv – Giay Rudolf A grafológia tankönyve c. műve – keltette fel a figyelmét a grafológia iránt. S emellett Biró József A modern grafológia c. művét is forgatta. Ekkor már az 1940-es éveket számlálták, s mire igazán elmélyedt benne, már nem volt illendő ezzel foglalkozni. De neki az élete volt a grafológia, szeretett férje elhunyta után ez éltette. S bár Füzes Mária már túl volt élete javán, amikor megadatott a lehetőség, 80-as évektől kezdve sokat tett a grafológia népszerűsítéséért, megismertetéséért. Személyes írásvizsgálatok során sokaknak mutatott utat. Analízisei megjelentek a sajtóban is. Egy életmód magazin grafológiai rovatában az íráselemzés alapjaiba avatta be az olvasókat. Örömmel ment tanítani is, ahová csak hívták, hogy átadja tudását. Még egyetemen is oktatta a grafológiát. 1988-ban a MÍT megújulásakor csatlakozott az alapítókhoz.
Megadatott számára, hogy tudását és tapasztalatait egy könyvbe rendezhesse. 2008-ban jelent meg Az én grafológiám c. műve.
Mária néni, azaz Füzes Ivánné 81 évet élt, 2009 februárjában hunyt el.

Humboldt és a grafológia

Alexander von Humboldt (1769–1859) német báró korának sokoldalú és egyben kimagasló természettudósa volt. Érdemeit a vulkanológia, a földtan, növényföldrajz, fizika és kémia területein is elismerik. Sokat utazott és sokat levelezett.
A 18. század végén Jénában kapcsolatba került Goethével, aki maga is kacérkodott az írások vizsgálatával. Ugyancsak nagy levelező volt és nagyra értékelte Humboldot. Ha nem Goethe révén, máshogyan is találkozhatott az emberi természet megismerésének lehetőségével a kézíráson keresztül.
Humboldt életének kilencven éve alatt felhalmozott levéltára (nagyjából nyolcezer levél) csemege lehet a későbbi korok íráselemzőinek is. Ám Alexander von Humboldt nemcsak az írásban lelte örömét, a kézíráselemzés is játékos kedvtelése volt.
Férfikorának legszebb éveit jórészt Párizsban töltötte, s ez alkalmat adott arra, hogy a társasági grafológiába belekóstoljon. Néhány esetének, „elemzésének” híre fennmarad mások visszaemlékezései által (pl. Custine márkiné írása, illetve egy arisztokrata eljegyzése kapcsán).

Tatay Sándor esete a grafológiával

Több helyen felbukkan az az információ, hogy Tatay Sándor (1910-1991), a neves író grafológusként is ténykedett. Lődörgések kora c. összegyűjtött önéletrajzi írásainak egyikében, a „Léleklátó”-ban elmeséli, hogy az 1930-as évek elején grafológus irodát működtetett Kőszegen. Az olvasmányos történetből azonban kiderül, hogy az ifjú Tatay nem a legnemesebb módon művelte a grafológiát. Ugyanis maga nem hitt benne, és praxisában az íráselemzés keveredett a tenyérjóslással. (Mentségére szólhat talán, hogy akkoriban mások is tettek hasonlóan, miközben már a tudományos igényű grafológia is létezett hazánkban.) A Grafológia folyóirat friss számában bővebben olvashatnak erről.

Illusztráció: Tatay Sándor aláírása idős korából

Csapody István és a grafológia

dr. Csapody István

Neves apja hivatását követte dr. Csapody István (1892-1970) szemészorvos. 1929-től 1960-as nyugdíjba vonulásáig főorvosként ténykedett. Főleg klinikai és műtéttani problémák foglalkoztatták. 1929-ben ő vett először gipsznyomatot élő szemről, majd kidolgozta a mintavétel módját, mely jelentős lépés volt a kontaktlencsék felé. Több száz szakcikket publikált. 2001-ben közzétett, maga által írott szakmai életrajzából egy érdekes részlet: „Sok munkát fordítottam az íráselemzésre szemészeti szempontból. Abból indultam ki: lehetetlen, hogy aki szemet jól operál, rátermettségét kellően elemzett írásában el ne árulná. E végből grafológiai munkákat tanulmányoztam és szakemberekkel tanácskoztam. Munkámat (Írás és operálás. Szemészet 86:2, 85-91 /1949/) franciául is megjelentettem (Ecriture et operation. Graphologie III: 125-143 /1953/). Az akkor élő grafológusok legnagyobbika, Pulver is jónak minősítette. Főként a múlt és a jelen magyar szemorvosait vettem elemzés alá. Munkám a szemoperálók képzését akarta szolgálni, előzetes tájékoztatásképpen a várható készségére.”
A fent említett cikk a Graphologie III-ban Etienne Csapody névvel jelent meg. Azonban Max Pulver az 1953-ban megjelent cikket aligha olvashatta, hiszen az előző évben elhunyt, azt valószínűleg még előzetesen láthatta.